The Neapolitan succession was one of the most problematic issues of Hungarian foreign policy in t... more The Neapolitan succession was one of the most problematic issues of Hungarian foreign policy in the Angevin period. As has been emphasized in the secondary literature, the Holy See, especially Pope John XXII (1316 1334) and Clement VI (1342–1352), played an active role in the negotiations between the Hungarian and the Neapolitan crowns. The diplomatic mediation of the papal court was carried out mainly by papal delegates with different types of authorizations. The primary aim of the present paper is to examine the details of these commissions and reveal who the clerics appointed by the Holy See to handle this delicate diplomatic matter were, what title they were given for the time of their delegations, and most importantly, what the outcomes of their commissions were. The paper focuses on the time when the papacy was most actively involved in the diplomatic events concerning the Neapolitan succession, namely from the death of Charles, duke of Calabria, the sole heir of Robert, king of Naples (1328), until the agreement of Joanna I and Louis I in 1352.
Following the first Italian campaign of Louis I, the papal court tried to prevent the Hungarian k... more Following the first Italian campaign of Louis I, the papal court tried to prevent the Hungarian king from attacking the Kingdom of Naples for the second time. Pope Clement VI sent a prominent member of the papal curia as legatus a latere to Louis I to negotiate: Gui de Boulogne, cardinal presbyter of S. Caecilia. As the consequence of the shortness of his stay in the Hungarian Kingdom, the legatine activity of the cardinal has rather been neglected by the historiography until now. The main aim of this present study is therefore to examine Gui dé Boulogne’s légation in Hungary in detail, as well as to propose a new approach for the analysis and consider the topic from the institutional-historical point of view.
The primary sources of the research on 14th-century papal−Hungarian relations are the documents p... more The primary sources of the research on 14th-century papal−Hungarian relations are the documents published by the major institutions of the Papal Curia. In addition to these, the Vatican Apostolic Archives hold several minor fonds, arranged neither chronologically nor thematically, which also contain documents of Hungarian relevance. The Archivum Arcis Armaria I−XVIII diff ers from the rest of the minor fonds, not only because the documents it contains are similar in nature, but also because it collects a distinctively large number of document pairs: originals and their transcripts from 1339. The present paper examines the origins of the composition of this specifi c fond, and the reasons for the copies being made in 1339. The answers to these questions must be sought primarily in the 14th-century history of the Apostolic Archives whose analysis also provides additional information for the study of the documents of Hungarian relevance preserved in the Armaria I−XVIII fond.
The papal government was characterized by centralization in the 14 th century in which the tax sy... more The papal government was characterized by centralization in the 14 th century in which the tax system and the papal beneficial policy were two main factors. The Avignon popes strived to extend their influence on every stratum of the ecclesiastical hierarchy by rewarding the members of the curia's dévéloping administrativé systém with bénéficés in thé local churchés. Thé changés in thé functioning of the papal curia offered a great opportunity for a growing number of qualified clerics to build successful careers in the papal service. The process briefly described above had an impact on the contemporary ecclesiastical structure of the Hungarian Kingdom, as more and more clerics tried to obtain benefices with papal protection, especially in the second half of the 14 th century. Soon not only papal officers, but cardinals and the members of their entourage held Hungarian ecclesiastical titles as well. The main aim of the present paper is to analyse the lifepath of a curialist, Petrus Begonis. First procurator of cardinal Guillaume de la Jugie, later papal chaplain, Petrus Begonis was granted various church offices-also in the Hungarian Kingdom-and charged with diverse diplomatic tasks in different parts of Europe (Hungary, Holy Roman Empire, Italy). His ecclesiastical career-spanning from the reign of Clement VI to that of Urban VI-gives an insight in the functioning of the papal curia in Avignon and helps us comprehend the administrational changes in the 14 th century.
Curialists and Hungarian Church Benefices in the 14th Century: the Example of Petrus Begonis
The ... more Curialists and Hungarian Church Benefices in the 14th Century: the Example of Petrus Begonis The papal government was characterized by centralisation in the 14th century in which the tax system and the papal benefi cial policy were two main factors. The Avignon popes strived to extend their infl uence on every stratum of the ecclesiastical hierarchy by rewarding the members of the Curia’s developing administrative system with benefices in the local churches. The changes in the functioning of the papal Curia offered a great opportunity for a growing number of qualified clerics to build successful careers in the papal service. The process briefly described above had an impact on the contemporary ecclesiastical structure of the Hungarian Kingdom, as more and more clerics tried to obtain benefices with papal protection, especially in the second half of the 14th century. Soon not only papal officers, but cardinals and the members of their entourage held Hungarian ecclesiastical titles as well. The main aim of the present paper is to analyse the lifepath of a curialist, Petrus Begonis. First procurator of cardinal Guillaume de la Jugie, later papal chaplain, Petrus Begonis was granted various church offices – also in the Hungarian Kingdom – and charged with diverse diplomatic tasks in different parts of Europe (Hungary, Holy Roman Empire, Italy). His ecclesiastical career – spanning from the reign of Clement VI to that of Urban VI – gives an insight in the functioning of the papal Curia in Avignon and helps us comprehend the administrational changes in the 14th century.
The relationship of Charles I of Hungary with the Papacy (1301–1342)
Descendant of the Neapolitan... more The relationship of Charles I of Hungary with the Papacy (1301–1342) Descendant of the Neapolitan Anjou dynasty, Charles I succeeded to the Hungarian throne in 1301. In spite of his initial fights with the territorial princes (or oligarchs), the first Angevin king of Hungary established dynamic diplomatic relationships where his connections to the papal court played a crucial role. The sources suggest that the relation of Charles I with the papacy was the golden thread in his diplomacy with Western Europe, and still, it is one of the less known topics in the Hungarian historiography. My doctoral thesis which was written and defended in the framework of a cooperation of the Universities of Angers (France) and Szeged (Hungary) intended to fill this gap in the Hungarian historical research. This paper summarizes my thesis by presenting the corpus of the sources, the applied methodology, and giving an overview of the preliminary results.
The present paper studies the relationship of Charles I (1301-1342), the first Angevin king of H... more The present paper studies the relationship of Charles I (1301-1342), the first Angevin king of Hungary and the papacy based on the documents preserved in the Vatican Secret Archives. After a short description of the research corpus, the author considers which aspects of the contacts can be examined, and demonstrates through the example of the papal beneficial policy how the systematic analysis of the sources can refute historiographical cliches.
REMARKS ON THE ITINERARY OF CARDINAL GUI DE BOULOGNE IN HUNGARY
In 1348, cardinal Gui de Boulogn... more REMARKS ON THE ITINERARY OF CARDINAL GUI DE BOULOGNE IN HUNGARY
In 1348, cardinal Gui de Boulogne was appointed legate to Lombardy and to the Hungarian Kingdom by pope Clement VI. One of the primary aims of the cardinal’s mission was to settle the conflict between Joanna I, queen of Naples (1344–1382) and Louis I, king of Hungary (1342–1382) which had been caused by the assassination of prince Andrew of Hungary. The paper discusses the cardinal’s short, but very signifi cant mission to Hungary. The author has laid a special emphasis on the reconstruction of his itinerary between spring and autumn of 1349, as the examination of previously unknown sources revealed contradictions in the previous historiography.
Maléth Ágnes: A Magyar Királyság és a Szentszék kapcsolata I. Károly korában (1301-1342), 2020
A 14. század első felének pápai-magyar kapcsolatai nem
kifejezetten álltak az eddigi kutatások ho... more A 14. század első felének pápai-magyar kapcsolatai nem kifejezetten álltak az eddigi kutatások homlokterében. Jóllehet a pápaság sokáig igen sötét színekkel ábrázolt „avignoni fogságáról” alkotott kép immár sok évtizede elmozdult erről a meglehetősen szélsőséges álláspontról, az első magyarországi Anjou uralkodó Szentszékkel fenntartott kapcsolatainak mélyreható elemzése máig nem történt meg. A szerző az avignoni kúria és magyar királyi udvar egymáshoz való viszonya szempontjából meghatározó képviselők személyének meghatározásán alapuló, számos szempontot figyelembe vevő, tematikus megközelítést kínál, amelynek segítségével kirajzolódnak a pápaság és Magyarország meglehetősen összetett kapcsolatrendszerének súlypontjai I. Károly uralkodása idején.
Magyarország és a római Szentszék II. Vatikáni magyar kutatások a 21. században (CVH I/15), szerk. Tusor Péter–Szovák Kornél–Fedeles Tamás, Budapest–Róma 2017.
Hungary and the Holy See of Rome II. Hungarian Historical Researches of the 21th Century in the V... more Hungary and the Holy See of Rome II. Hungarian Historical Researches of the 21th Century in the Vatican (CVH I/15), ed. by Péter Tusor–Kornél Szovák–Tamás Fedeles, Budapest–Rome 2017. pp. 436 + 11 suppl. (7 pictures printed on coated paper, 4 maps)
The volume gives a scientific plan to the forthcoming five years of the HAS-PPCU Vilmos Fraknói Vatican Historical Research Group that focuses on the Hungarian historical research in the Vatican and was established in 2017 as an organic continuation of the Impetus research group. It contains the lectures-turned-studies of the “Hungarian Historical Researches of the 21th Century in the Vatican” symposium of the VIIIth International Hungarology Congress organised by the Impetus research group on the 23rd August 2016.
The chronological and thematic order of the volume’s writings clearly outlines the planned focus and directions of the research group’s researches. The first five studies examine late medieval subject. Ágnes Maléth analyses the diplomatic relations between Charles I and the papal court in the light of sources from the Vatican Archives. Tamás Fedeles provides input to the work of the papal tax collectors by the presentation of the operation of one of them: Péter, son of István, whose person is well-known both for the Hungarian and the Polish research. Kornél Szovák examines how the Turkish question appeared in the supplications handed in the Roman Curia in the fifteenth century. Gábor Nemes processed the late medieval presence of laics and priests from the diocese of Győr in Rome leaning on various curial types of sources. Finally, the study of Bálint Lakatos provides insight into the ceremonial hierarchy of the papal court, in which he examines the place of Hungary.
The focus of the next six studies is the Early Modern Age. Viktor Kanász outlines his plan to reveal the Vatican sources concerning the curial process of György Fráter’s murder, with which he desires to settle the long-standing debt of the Hungarian historiography. Similarly, Péter Tusor drafts the details of his project about the methodical exploitation of the verbals of the seventeenth century canonical examinations. Tamás Tóth deals with this subject for the eighteenth century. Tamás Kruppa analyses the relations of politics and religion in the early seventeenth century on the basis of the works and correspondence of the Jesuit Giovanni Argenti. Béla Vilmos Mihalik also presents a diplomatic subject: the connections of the Holy See and the Court of Vienna at the end of the 17th century, at the time of the Roman legation of Count Georg Adam von Martinitz. Gábor Kisvarga outlines the plan to publish the monograph of Ferenc Galla, which survived in a manuscript, on the missions in the territory under Turkish rule.
The last four studies delineate the third main direction of the investigations of the research group; the Hungarian historical researches in the Vatican about the twentieth century. Krisztina Tóth presents the point of view of the Holy See about the Hungarian royal right of patronage at the turn of the 1920s through the protocols of the Congregation for Extraordinary Ecclesiastical Affairs. Máté Gárdonyi reveals the documentary value of the renewed ad limina reports submitted already not to the Congregation of Council, but to the Consistorial Congregation. Tamás Véghseő provides interesting additions to the problems of the consolidation of the Hungarian Greek Catholics after the Treaty of Trianon in his source publication. Ultimately, Lilla Fehér unfolds a chapter of the history of the emigration in Rome after 1945: the attempt to establish the Saint Stephen Academy.
The volume is supplemented by rich source material, charts and maps published at the singular studies, pictures, summaries in English and an index.
------------------------------
Magyarország és a római Szentszék II. Vatikáni magyar kutatások a 21. században (CVH I/15), szerk. Tusor Péter–Szovák Kornél–Fedeles Tamás, Budapest–Róma 2017. 436 p. + (11 melléklet (7 p. műnyomó képmell., 4 térkép)
A kötet a Lendület-kutatócsoport szerves folytatásaként 2017-ben megalakult, a vatikáni magyar történeti kutatásokat működése középpontjába állító MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport számára ad szakmai prognózist az elkövetkezendő öt évre. Alapjául a 2016. augusztus 23-án a pécsi VIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus Lendület-kutatócsoport által szervezett Vatikáni magyar történeti kutatások a 21. században szimpóziumán elhangzott előadások szolgálnak.
A tanulmányok kronológiai, tematikai rendje körvonalazza a kutatócsoport tervezett kutatásainak súlypontját, irányait. Az első öt tanulmány késő középkori témát vizsgál. Maléth Ágnes I. Károly és a pápai udvar közötti diplomáciai kapcsolatokat elemezi vatikáni levéltári források fényében. Fedeles Tamás a pápai tizedszedők munkájához szolgál adalékkal, a magyar és a lengyel kutatás számára egyaránt ismert pápai adószedő, István fia Péter kollektori működésének bemutatásával. Szovák Kornél azt vizsgálja, hogyan jelent meg a török kérdés a 15. században a pápához benyújtott folyamodványokban, az ún. szupplikációkban. Nemes Gábor a győri egyházmegyés hívek és papság késő középkori római jelenlétét dolgozza fel különféle kuriális forrástípusokra támaszkodva. Végül Lakatos Bálint tanulmánya a pápai udvar ceremoniális rangsorába enged betekintést, melyben Magyarország helyét vizsgálja.
A következő hat tanulmány súlypontját a kora újkor adja. Kanász Viktor Fráter György kuriális perére vonatkozó szentszéki források feltárásának tervét vázolja, mellyel a historiográfia régi adósságát igyekszik törleszteni. Hasonlóképpen Tusor Péter, aki a 17. századi kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvek módszeres kiaknázásának tervét vázolja fel. Ehhez kapcsolódik Tóth Tamás írása, aki ugyanezt a témát a 18. század vonatkozásában körvonalazza. Kruppa Tamás Giovanni Argenti jezsuita művei és levelezése alapján vizsgálja politika és vallás kapcsolatát a 17. század elején Erdélyben. Szintén diplomáciai témát mutat be Mihalik Béla Vilmos: a Szentszék és a bécsi udvar kapcsolatát a 17. század végén, Georg Adam von Martinitz gróf római követsége idején. Kisvarga Gábor Galla Ferencnek a hódoltsági missziókról írt kéziratban maradt munkája kiadásának tervét vázolja.
Az utolsó négy tanulmány a kutatócsoport harmadik fő kutatási irányát a 20. századra vonatkozó szentszéki magyar kutatásokat körvonalazza. Tóth Krisztina a Szentszéknek az 1920-as évek fordulóján magyar királyi főkegyúri joggal kapcsolatban elfoglalt álláspontját ismerteti a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja jegyzőkönyvein keresztül. Gárdonyi Máté a megújított, és már nem a Zsinati, hanem a Konzisztoriális Kongregációhoz benyújtott ad limina jelentések forrásértékét mutatja be. Véghseő Tamás forrásközlésében a görögkatolikusság Trianon utáni konszolidációjához ad érdekes adalékokat. Végül Fehér Lilla az 1945 utáni római emigráció történetének egy fejezetét, a Szent István Akadémia létrehozására tett kísérletet tárja fel.
A kötetet az egyes tanulmányoknál közölt gazdag forrásanyag, táblázatok, térképek, képanyag, illetve angol nyelvű összefoglalók és mutató egészíti ki.
The Neapolitan succession was one of the most problematic issues of Hungarian foreign policy in t... more The Neapolitan succession was one of the most problematic issues of Hungarian foreign policy in the Angevin period. As has been emphasized in the secondary literature, the Holy See, especially Pope John XXII (1316 1334) and Clement VI (1342–1352), played an active role in the negotiations between the Hungarian and the Neapolitan crowns. The diplomatic mediation of the papal court was carried out mainly by papal delegates with different types of authorizations. The primary aim of the present paper is to examine the details of these commissions and reveal who the clerics appointed by the Holy See to handle this delicate diplomatic matter were, what title they were given for the time of their delegations, and most importantly, what the outcomes of their commissions were. The paper focuses on the time when the papacy was most actively involved in the diplomatic events concerning the Neapolitan succession, namely from the death of Charles, duke of Calabria, the sole heir of Robert, king of Naples (1328), until the agreement of Joanna I and Louis I in 1352.
Following the first Italian campaign of Louis I, the papal court tried to prevent the Hungarian k... more Following the first Italian campaign of Louis I, the papal court tried to prevent the Hungarian king from attacking the Kingdom of Naples for the second time. Pope Clement VI sent a prominent member of the papal curia as legatus a latere to Louis I to negotiate: Gui de Boulogne, cardinal presbyter of S. Caecilia. As the consequence of the shortness of his stay in the Hungarian Kingdom, the legatine activity of the cardinal has rather been neglected by the historiography until now. The main aim of this present study is therefore to examine Gui dé Boulogne’s légation in Hungary in detail, as well as to propose a new approach for the analysis and consider the topic from the institutional-historical point of view.
The primary sources of the research on 14th-century papal−Hungarian relations are the documents p... more The primary sources of the research on 14th-century papal−Hungarian relations are the documents published by the major institutions of the Papal Curia. In addition to these, the Vatican Apostolic Archives hold several minor fonds, arranged neither chronologically nor thematically, which also contain documents of Hungarian relevance. The Archivum Arcis Armaria I−XVIII diff ers from the rest of the minor fonds, not only because the documents it contains are similar in nature, but also because it collects a distinctively large number of document pairs: originals and their transcripts from 1339. The present paper examines the origins of the composition of this specifi c fond, and the reasons for the copies being made in 1339. The answers to these questions must be sought primarily in the 14th-century history of the Apostolic Archives whose analysis also provides additional information for the study of the documents of Hungarian relevance preserved in the Armaria I−XVIII fond.
The papal government was characterized by centralization in the 14 th century in which the tax sy... more The papal government was characterized by centralization in the 14 th century in which the tax system and the papal beneficial policy were two main factors. The Avignon popes strived to extend their influence on every stratum of the ecclesiastical hierarchy by rewarding the members of the curia's dévéloping administrativé systém with bénéficés in thé local churchés. Thé changés in thé functioning of the papal curia offered a great opportunity for a growing number of qualified clerics to build successful careers in the papal service. The process briefly described above had an impact on the contemporary ecclesiastical structure of the Hungarian Kingdom, as more and more clerics tried to obtain benefices with papal protection, especially in the second half of the 14 th century. Soon not only papal officers, but cardinals and the members of their entourage held Hungarian ecclesiastical titles as well. The main aim of the present paper is to analyse the lifepath of a curialist, Petrus Begonis. First procurator of cardinal Guillaume de la Jugie, later papal chaplain, Petrus Begonis was granted various church offices-also in the Hungarian Kingdom-and charged with diverse diplomatic tasks in different parts of Europe (Hungary, Holy Roman Empire, Italy). His ecclesiastical career-spanning from the reign of Clement VI to that of Urban VI-gives an insight in the functioning of the papal curia in Avignon and helps us comprehend the administrational changes in the 14 th century.
Curialists and Hungarian Church Benefices in the 14th Century: the Example of Petrus Begonis
The ... more Curialists and Hungarian Church Benefices in the 14th Century: the Example of Petrus Begonis The papal government was characterized by centralisation in the 14th century in which the tax system and the papal benefi cial policy were two main factors. The Avignon popes strived to extend their infl uence on every stratum of the ecclesiastical hierarchy by rewarding the members of the Curia’s developing administrative system with benefices in the local churches. The changes in the functioning of the papal Curia offered a great opportunity for a growing number of qualified clerics to build successful careers in the papal service. The process briefly described above had an impact on the contemporary ecclesiastical structure of the Hungarian Kingdom, as more and more clerics tried to obtain benefices with papal protection, especially in the second half of the 14th century. Soon not only papal officers, but cardinals and the members of their entourage held Hungarian ecclesiastical titles as well. The main aim of the present paper is to analyse the lifepath of a curialist, Petrus Begonis. First procurator of cardinal Guillaume de la Jugie, later papal chaplain, Petrus Begonis was granted various church offices – also in the Hungarian Kingdom – and charged with diverse diplomatic tasks in different parts of Europe (Hungary, Holy Roman Empire, Italy). His ecclesiastical career – spanning from the reign of Clement VI to that of Urban VI – gives an insight in the functioning of the papal Curia in Avignon and helps us comprehend the administrational changes in the 14th century.
The relationship of Charles I of Hungary with the Papacy (1301–1342)
Descendant of the Neapolitan... more The relationship of Charles I of Hungary with the Papacy (1301–1342) Descendant of the Neapolitan Anjou dynasty, Charles I succeeded to the Hungarian throne in 1301. In spite of his initial fights with the territorial princes (or oligarchs), the first Angevin king of Hungary established dynamic diplomatic relationships where his connections to the papal court played a crucial role. The sources suggest that the relation of Charles I with the papacy was the golden thread in his diplomacy with Western Europe, and still, it is one of the less known topics in the Hungarian historiography. My doctoral thesis which was written and defended in the framework of a cooperation of the Universities of Angers (France) and Szeged (Hungary) intended to fill this gap in the Hungarian historical research. This paper summarizes my thesis by presenting the corpus of the sources, the applied methodology, and giving an overview of the preliminary results.
The present paper studies the relationship of Charles I (1301-1342), the first Angevin king of H... more The present paper studies the relationship of Charles I (1301-1342), the first Angevin king of Hungary and the papacy based on the documents preserved in the Vatican Secret Archives. After a short description of the research corpus, the author considers which aspects of the contacts can be examined, and demonstrates through the example of the papal beneficial policy how the systematic analysis of the sources can refute historiographical cliches.
REMARKS ON THE ITINERARY OF CARDINAL GUI DE BOULOGNE IN HUNGARY
In 1348, cardinal Gui de Boulogn... more REMARKS ON THE ITINERARY OF CARDINAL GUI DE BOULOGNE IN HUNGARY
In 1348, cardinal Gui de Boulogne was appointed legate to Lombardy and to the Hungarian Kingdom by pope Clement VI. One of the primary aims of the cardinal’s mission was to settle the conflict between Joanna I, queen of Naples (1344–1382) and Louis I, king of Hungary (1342–1382) which had been caused by the assassination of prince Andrew of Hungary. The paper discusses the cardinal’s short, but very signifi cant mission to Hungary. The author has laid a special emphasis on the reconstruction of his itinerary between spring and autumn of 1349, as the examination of previously unknown sources revealed contradictions in the previous historiography.
Maléth Ágnes: A Magyar Királyság és a Szentszék kapcsolata I. Károly korában (1301-1342), 2020
A 14. század első felének pápai-magyar kapcsolatai nem
kifejezetten álltak az eddigi kutatások ho... more A 14. század első felének pápai-magyar kapcsolatai nem kifejezetten álltak az eddigi kutatások homlokterében. Jóllehet a pápaság sokáig igen sötét színekkel ábrázolt „avignoni fogságáról” alkotott kép immár sok évtizede elmozdult erről a meglehetősen szélsőséges álláspontról, az első magyarországi Anjou uralkodó Szentszékkel fenntartott kapcsolatainak mélyreható elemzése máig nem történt meg. A szerző az avignoni kúria és magyar királyi udvar egymáshoz való viszonya szempontjából meghatározó képviselők személyének meghatározásán alapuló, számos szempontot figyelembe vevő, tematikus megközelítést kínál, amelynek segítségével kirajzolódnak a pápaság és Magyarország meglehetősen összetett kapcsolatrendszerének súlypontjai I. Károly uralkodása idején.
Magyarország és a római Szentszék II. Vatikáni magyar kutatások a 21. században (CVH I/15), szerk. Tusor Péter–Szovák Kornél–Fedeles Tamás, Budapest–Róma 2017.
Hungary and the Holy See of Rome II. Hungarian Historical Researches of the 21th Century in the V... more Hungary and the Holy See of Rome II. Hungarian Historical Researches of the 21th Century in the Vatican (CVH I/15), ed. by Péter Tusor–Kornél Szovák–Tamás Fedeles, Budapest–Rome 2017. pp. 436 + 11 suppl. (7 pictures printed on coated paper, 4 maps)
The volume gives a scientific plan to the forthcoming five years of the HAS-PPCU Vilmos Fraknói Vatican Historical Research Group that focuses on the Hungarian historical research in the Vatican and was established in 2017 as an organic continuation of the Impetus research group. It contains the lectures-turned-studies of the “Hungarian Historical Researches of the 21th Century in the Vatican” symposium of the VIIIth International Hungarology Congress organised by the Impetus research group on the 23rd August 2016.
The chronological and thematic order of the volume’s writings clearly outlines the planned focus and directions of the research group’s researches. The first five studies examine late medieval subject. Ágnes Maléth analyses the diplomatic relations between Charles I and the papal court in the light of sources from the Vatican Archives. Tamás Fedeles provides input to the work of the papal tax collectors by the presentation of the operation of one of them: Péter, son of István, whose person is well-known both for the Hungarian and the Polish research. Kornél Szovák examines how the Turkish question appeared in the supplications handed in the Roman Curia in the fifteenth century. Gábor Nemes processed the late medieval presence of laics and priests from the diocese of Győr in Rome leaning on various curial types of sources. Finally, the study of Bálint Lakatos provides insight into the ceremonial hierarchy of the papal court, in which he examines the place of Hungary.
The focus of the next six studies is the Early Modern Age. Viktor Kanász outlines his plan to reveal the Vatican sources concerning the curial process of György Fráter’s murder, with which he desires to settle the long-standing debt of the Hungarian historiography. Similarly, Péter Tusor drafts the details of his project about the methodical exploitation of the verbals of the seventeenth century canonical examinations. Tamás Tóth deals with this subject for the eighteenth century. Tamás Kruppa analyses the relations of politics and religion in the early seventeenth century on the basis of the works and correspondence of the Jesuit Giovanni Argenti. Béla Vilmos Mihalik also presents a diplomatic subject: the connections of the Holy See and the Court of Vienna at the end of the 17th century, at the time of the Roman legation of Count Georg Adam von Martinitz. Gábor Kisvarga outlines the plan to publish the monograph of Ferenc Galla, which survived in a manuscript, on the missions in the territory under Turkish rule.
The last four studies delineate the third main direction of the investigations of the research group; the Hungarian historical researches in the Vatican about the twentieth century. Krisztina Tóth presents the point of view of the Holy See about the Hungarian royal right of patronage at the turn of the 1920s through the protocols of the Congregation for Extraordinary Ecclesiastical Affairs. Máté Gárdonyi reveals the documentary value of the renewed ad limina reports submitted already not to the Congregation of Council, but to the Consistorial Congregation. Tamás Véghseő provides interesting additions to the problems of the consolidation of the Hungarian Greek Catholics after the Treaty of Trianon in his source publication. Ultimately, Lilla Fehér unfolds a chapter of the history of the emigration in Rome after 1945: the attempt to establish the Saint Stephen Academy.
The volume is supplemented by rich source material, charts and maps published at the singular studies, pictures, summaries in English and an index.
------------------------------
Magyarország és a római Szentszék II. Vatikáni magyar kutatások a 21. században (CVH I/15), szerk. Tusor Péter–Szovák Kornél–Fedeles Tamás, Budapest–Róma 2017. 436 p. + (11 melléklet (7 p. műnyomó képmell., 4 térkép)
A kötet a Lendület-kutatócsoport szerves folytatásaként 2017-ben megalakult, a vatikáni magyar történeti kutatásokat működése középpontjába állító MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport számára ad szakmai prognózist az elkövetkezendő öt évre. Alapjául a 2016. augusztus 23-án a pécsi VIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus Lendület-kutatócsoport által szervezett Vatikáni magyar történeti kutatások a 21. században szimpóziumán elhangzott előadások szolgálnak.
A tanulmányok kronológiai, tematikai rendje körvonalazza a kutatócsoport tervezett kutatásainak súlypontját, irányait. Az első öt tanulmány késő középkori témát vizsgál. Maléth Ágnes I. Károly és a pápai udvar közötti diplomáciai kapcsolatokat elemezi vatikáni levéltári források fényében. Fedeles Tamás a pápai tizedszedők munkájához szolgál adalékkal, a magyar és a lengyel kutatás számára egyaránt ismert pápai adószedő, István fia Péter kollektori működésének bemutatásával. Szovák Kornél azt vizsgálja, hogyan jelent meg a török kérdés a 15. században a pápához benyújtott folyamodványokban, az ún. szupplikációkban. Nemes Gábor a győri egyházmegyés hívek és papság késő középkori római jelenlétét dolgozza fel különféle kuriális forrástípusokra támaszkodva. Végül Lakatos Bálint tanulmánya a pápai udvar ceremoniális rangsorába enged betekintést, melyben Magyarország helyét vizsgálja.
A következő hat tanulmány súlypontját a kora újkor adja. Kanász Viktor Fráter György kuriális perére vonatkozó szentszéki források feltárásának tervét vázolja, mellyel a historiográfia régi adósságát igyekszik törleszteni. Hasonlóképpen Tusor Péter, aki a 17. századi kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvek módszeres kiaknázásának tervét vázolja fel. Ehhez kapcsolódik Tóth Tamás írása, aki ugyanezt a témát a 18. század vonatkozásában körvonalazza. Kruppa Tamás Giovanni Argenti jezsuita művei és levelezése alapján vizsgálja politika és vallás kapcsolatát a 17. század elején Erdélyben. Szintén diplomáciai témát mutat be Mihalik Béla Vilmos: a Szentszék és a bécsi udvar kapcsolatát a 17. század végén, Georg Adam von Martinitz gróf római követsége idején. Kisvarga Gábor Galla Ferencnek a hódoltsági missziókról írt kéziratban maradt munkája kiadásának tervét vázolja.
Az utolsó négy tanulmány a kutatócsoport harmadik fő kutatási irányát a 20. századra vonatkozó szentszéki magyar kutatásokat körvonalazza. Tóth Krisztina a Szentszéknek az 1920-as évek fordulóján magyar királyi főkegyúri joggal kapcsolatban elfoglalt álláspontját ismerteti a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja jegyzőkönyvein keresztül. Gárdonyi Máté a megújított, és már nem a Zsinati, hanem a Konzisztoriális Kongregációhoz benyújtott ad limina jelentések forrásértékét mutatja be. Véghseő Tamás forrásközlésében a görögkatolikusság Trianon utáni konszolidációjához ad érdekes adalékokat. Végül Fehér Lilla az 1945 utáni római emigráció történetének egy fejezetét, a Szent István Akadémia létrehozására tett kísérletet tárja fel.
A kötetet az egyes tanulmányoknál közölt gazdag forrásanyag, táblázatok, térképek, képanyag, illetve angol nyelvű összefoglalók és mutató egészíti ki.
Uploads
Papers by Ágnes Maléth
The papal government was characterized by centralisation in the 14th century in which the tax system and the papal benefi cial policy were two main factors. The Avignon popes strived to extend their infl uence on every stratum of the ecclesiastical hierarchy by rewarding the members of the Curia’s developing administrative system with benefices in the local churches. The changes in the functioning of the papal Curia offered a great opportunity for a growing number of qualified clerics to build successful careers in the papal service.
The process briefly described above had an impact on the contemporary ecclesiastical structure of the Hungarian Kingdom, as more and more clerics tried to obtain benefices with papal protection, especially in the second half of the 14th century. Soon not only papal officers, but cardinals and the members of their entourage held Hungarian ecclesiastical titles as well. The main aim of the present paper is to analyse the lifepath of a curialist, Petrus Begonis. First procurator of cardinal Guillaume de la Jugie, later papal chaplain, Petrus Begonis was granted various church offices – also in the Hungarian Kingdom – and charged with diverse diplomatic tasks in different parts of Europe (Hungary, Holy Roman Empire, Italy). His ecclesiastical career – spanning from the reign of Clement VI to that of Urban VI – gives an insight in the functioning of the papal Curia in Avignon and helps us comprehend the administrational changes in the 14th century.
Descendant of the Neapolitan Anjou dynasty, Charles I succeeded to the Hungarian throne in 1301. In spite of his initial fights with the territorial princes (or oligarchs), the first Angevin king of Hungary established dynamic diplomatic relationships where his connections to the papal
court played a crucial role. The sources suggest that the relation of Charles I with the papacy was the golden thread in his diplomacy with Western Europe, and still, it is one of the less known topics in the Hungarian historiography. My doctoral thesis which was written and
defended in the framework of a cooperation of the Universities of Angers (France) and Szeged (Hungary) intended to fill this gap in the Hungarian historical research. This paper summarizes my thesis by presenting the corpus of the sources, the applied methodology, and giving an overview of the preliminary results.
In 1348, cardinal Gui de Boulogne was appointed legate to Lombardy and to the Hungarian Kingdom by pope Clement VI. One of the primary aims of the cardinal’s mission was to settle the conflict between Joanna I, queen of Naples (1344–1382) and Louis I, king of Hungary (1342–1382) which had been caused by the assassination of prince Andrew of Hungary. The paper discusses the cardinal’s short, but very signifi cant mission to Hungary. The author has laid a special emphasis on the reconstruction of his itinerary between spring and autumn of 1349, as the examination of previously unknown sources revealed contradictions in the previous historiography.
Books by Ágnes Maléth
kifejezetten álltak az eddigi kutatások homlokterében. Jóllehet a
pápaság sokáig igen sötét színekkel ábrázolt „avignoni fogságáról”
alkotott kép immár sok évtizede elmozdult erről a meglehetősen
szélsőséges álláspontról, az első magyarországi Anjou uralkodó
Szentszékkel fenntartott kapcsolatainak mélyreható elemzése
máig nem történt meg. A szerző az avignoni kúria és magyar királyi
udvar egymáshoz való viszonya szempontjából meghatározó
képviselők személyének meghatározásán alapuló, számos
szempontot figyelembe vevő, tematikus megközelítést kínál,
amelynek segítségével kirajzolódnak a pápaság és Magyarország
meglehetősen összetett kapcsolatrendszerének súlypontjai
I. Károly uralkodása idején.
Collectanea Vaticana Hungariae CLASSIS I by Ágnes Maléth
The volume gives a scientific plan to the forthcoming five years of the HAS-PPCU Vilmos Fraknói Vatican Historical Research Group that focuses on the Hungarian historical research in the Vatican and was established in 2017 as an organic continuation of the Impetus research group. It contains the lectures-turned-studies of the “Hungarian Historical Researches of the 21th Century in the Vatican” symposium of the VIIIth International Hungarology Congress organised by the Impetus research group on the 23rd August 2016.
The chronological and thematic order of the volume’s writings clearly outlines the planned focus and directions of the research group’s researches. The first five studies examine late medieval subject. Ágnes Maléth analyses the diplomatic relations between Charles I and the papal court in the light of sources from the Vatican Archives. Tamás Fedeles provides input to the work of the papal tax collectors by the presentation of the operation of one of them: Péter, son of István, whose person is well-known both for the Hungarian and the Polish research. Kornél Szovák examines how the Turkish question appeared in the supplications handed in the Roman Curia in the fifteenth century. Gábor Nemes processed the late medieval presence of laics and priests from the diocese of Győr in Rome leaning on various curial types of sources. Finally, the study of Bálint Lakatos provides insight into the ceremonial hierarchy of the papal court, in which he examines the place of Hungary.
The focus of the next six studies is the Early Modern Age. Viktor Kanász outlines his plan to reveal the Vatican sources concerning the curial process of György Fráter’s murder, with which he desires to settle the long-standing debt of the Hungarian historiography. Similarly, Péter Tusor drafts the details of his project about the methodical exploitation of the verbals of the seventeenth century canonical examinations. Tamás Tóth deals with this subject for the eighteenth century. Tamás Kruppa analyses the relations of politics and religion in the early seventeenth century on the basis of the works and correspondence of the Jesuit Giovanni Argenti. Béla Vilmos Mihalik also presents a diplomatic subject: the connections of the Holy See and the Court of Vienna at the end of the 17th century, at the time of the Roman legation of Count Georg Adam von Martinitz. Gábor Kisvarga outlines the plan to publish the monograph of Ferenc Galla, which survived in a manuscript, on the missions in the territory under Turkish rule.
The last four studies delineate the third main direction of the investigations of the research group; the Hungarian historical researches in the Vatican about the twentieth century. Krisztina Tóth presents the point of view of the Holy See about the Hungarian royal right of patronage at the turn of the 1920s through the protocols of the Congregation for Extraordinary Ecclesiastical Affairs. Máté Gárdonyi reveals the documentary value of the renewed ad limina reports submitted already not to the Congregation of Council, but to the Consistorial Congregation. Tamás Véghseő provides interesting additions to the problems of the consolidation of the Hungarian Greek Catholics after the Treaty of Trianon in his source publication. Ultimately, Lilla Fehér unfolds a chapter of the history of the emigration in Rome after 1945: the attempt to establish the Saint Stephen Academy.
The volume is supplemented by rich source material, charts and maps published at the singular studies, pictures, summaries in English and an index.
------------------------------
Magyarország és a római Szentszék II. Vatikáni magyar kutatások a 21. században (CVH I/15), szerk. Tusor Péter–Szovák Kornél–Fedeles Tamás, Budapest–Róma 2017. 436 p. + (11 melléklet (7 p. műnyomó képmell., 4 térkép)
A kötet a Lendület-kutatócsoport szerves folytatásaként 2017-ben megalakult, a vatikáni magyar történeti kutatásokat működése középpontjába állító MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport számára ad szakmai prognózist az elkövetkezendő öt évre. Alapjául a 2016. augusztus 23-án a pécsi VIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus Lendület-kutatócsoport által szervezett Vatikáni magyar történeti kutatások a 21. században szimpóziumán elhangzott előadások szolgálnak.
A tanulmányok kronológiai, tematikai rendje körvonalazza a kutatócsoport tervezett kutatásainak súlypontját, irányait. Az első öt tanulmány késő középkori témát vizsgál. Maléth Ágnes I. Károly és a pápai udvar közötti diplomáciai kapcsolatokat elemezi vatikáni levéltári források fényében. Fedeles Tamás a pápai tizedszedők munkájához szolgál adalékkal, a magyar és a lengyel kutatás számára egyaránt ismert pápai adószedő, István fia Péter kollektori működésének bemutatásával. Szovák Kornél azt vizsgálja, hogyan jelent meg a török kérdés a 15. században a pápához benyújtott folyamodványokban, az ún. szupplikációkban. Nemes Gábor a győri egyházmegyés hívek és papság késő középkori római jelenlétét dolgozza fel különféle kuriális forrástípusokra támaszkodva. Végül Lakatos Bálint tanulmánya a pápai udvar ceremoniális rangsorába enged betekintést, melyben Magyarország helyét vizsgálja.
A következő hat tanulmány súlypontját a kora újkor adja. Kanász Viktor Fráter György kuriális perére vonatkozó szentszéki források feltárásának tervét vázolja, mellyel a historiográfia régi adósságát igyekszik törleszteni. Hasonlóképpen Tusor Péter, aki a 17. századi kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvek módszeres kiaknázásának tervét vázolja fel. Ehhez kapcsolódik Tóth Tamás írása, aki ugyanezt a témát a 18. század vonatkozásában körvonalazza. Kruppa Tamás Giovanni Argenti jezsuita művei és levelezése alapján vizsgálja politika és vallás kapcsolatát a 17. század elején Erdélyben. Szintén diplomáciai témát mutat be Mihalik Béla Vilmos: a Szentszék és a bécsi udvar kapcsolatát a 17. század végén, Georg Adam von Martinitz gróf római követsége idején. Kisvarga Gábor Galla Ferencnek a hódoltsági missziókról írt kéziratban maradt munkája kiadásának tervét vázolja.
Az utolsó négy tanulmány a kutatócsoport harmadik fő kutatási irányát a 20. századra vonatkozó szentszéki magyar kutatásokat körvonalazza. Tóth Krisztina a Szentszéknek az 1920-as évek fordulóján magyar királyi főkegyúri joggal kapcsolatban elfoglalt álláspontját ismerteti a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja jegyzőkönyvein keresztül. Gárdonyi Máté a megújított, és már nem a Zsinati, hanem a Konzisztoriális Kongregációhoz benyújtott ad limina jelentések forrásértékét mutatja be. Véghseő Tamás forrásközlésében a görögkatolikusság Trianon utáni konszolidációjához ad érdekes adalékokat. Végül Fehér Lilla az 1945 utáni római emigráció történetének egy fejezetét, a Szent István Akadémia létrehozására tett kísérletet tárja fel.
A kötetet az egyes tanulmányoknál közölt gazdag forrásanyag, táblázatok, térképek, képanyag, illetve angol nyelvű összefoglalók és mutató egészíti ki.
The papal government was characterized by centralisation in the 14th century in which the tax system and the papal benefi cial policy were two main factors. The Avignon popes strived to extend their infl uence on every stratum of the ecclesiastical hierarchy by rewarding the members of the Curia’s developing administrative system with benefices in the local churches. The changes in the functioning of the papal Curia offered a great opportunity for a growing number of qualified clerics to build successful careers in the papal service.
The process briefly described above had an impact on the contemporary ecclesiastical structure of the Hungarian Kingdom, as more and more clerics tried to obtain benefices with papal protection, especially in the second half of the 14th century. Soon not only papal officers, but cardinals and the members of their entourage held Hungarian ecclesiastical titles as well. The main aim of the present paper is to analyse the lifepath of a curialist, Petrus Begonis. First procurator of cardinal Guillaume de la Jugie, later papal chaplain, Petrus Begonis was granted various church offices – also in the Hungarian Kingdom – and charged with diverse diplomatic tasks in different parts of Europe (Hungary, Holy Roman Empire, Italy). His ecclesiastical career – spanning from the reign of Clement VI to that of Urban VI – gives an insight in the functioning of the papal Curia in Avignon and helps us comprehend the administrational changes in the 14th century.
Descendant of the Neapolitan Anjou dynasty, Charles I succeeded to the Hungarian throne in 1301. In spite of his initial fights with the territorial princes (or oligarchs), the first Angevin king of Hungary established dynamic diplomatic relationships where his connections to the papal
court played a crucial role. The sources suggest that the relation of Charles I with the papacy was the golden thread in his diplomacy with Western Europe, and still, it is one of the less known topics in the Hungarian historiography. My doctoral thesis which was written and
defended in the framework of a cooperation of the Universities of Angers (France) and Szeged (Hungary) intended to fill this gap in the Hungarian historical research. This paper summarizes my thesis by presenting the corpus of the sources, the applied methodology, and giving an overview of the preliminary results.
In 1348, cardinal Gui de Boulogne was appointed legate to Lombardy and to the Hungarian Kingdom by pope Clement VI. One of the primary aims of the cardinal’s mission was to settle the conflict between Joanna I, queen of Naples (1344–1382) and Louis I, king of Hungary (1342–1382) which had been caused by the assassination of prince Andrew of Hungary. The paper discusses the cardinal’s short, but very signifi cant mission to Hungary. The author has laid a special emphasis on the reconstruction of his itinerary between spring and autumn of 1349, as the examination of previously unknown sources revealed contradictions in the previous historiography.
kifejezetten álltak az eddigi kutatások homlokterében. Jóllehet a
pápaság sokáig igen sötét színekkel ábrázolt „avignoni fogságáról”
alkotott kép immár sok évtizede elmozdult erről a meglehetősen
szélsőséges álláspontról, az első magyarországi Anjou uralkodó
Szentszékkel fenntartott kapcsolatainak mélyreható elemzése
máig nem történt meg. A szerző az avignoni kúria és magyar királyi
udvar egymáshoz való viszonya szempontjából meghatározó
képviselők személyének meghatározásán alapuló, számos
szempontot figyelembe vevő, tematikus megközelítést kínál,
amelynek segítségével kirajzolódnak a pápaság és Magyarország
meglehetősen összetett kapcsolatrendszerének súlypontjai
I. Károly uralkodása idején.
The volume gives a scientific plan to the forthcoming five years of the HAS-PPCU Vilmos Fraknói Vatican Historical Research Group that focuses on the Hungarian historical research in the Vatican and was established in 2017 as an organic continuation of the Impetus research group. It contains the lectures-turned-studies of the “Hungarian Historical Researches of the 21th Century in the Vatican” symposium of the VIIIth International Hungarology Congress organised by the Impetus research group on the 23rd August 2016.
The chronological and thematic order of the volume’s writings clearly outlines the planned focus and directions of the research group’s researches. The first five studies examine late medieval subject. Ágnes Maléth analyses the diplomatic relations between Charles I and the papal court in the light of sources from the Vatican Archives. Tamás Fedeles provides input to the work of the papal tax collectors by the presentation of the operation of one of them: Péter, son of István, whose person is well-known both for the Hungarian and the Polish research. Kornél Szovák examines how the Turkish question appeared in the supplications handed in the Roman Curia in the fifteenth century. Gábor Nemes processed the late medieval presence of laics and priests from the diocese of Győr in Rome leaning on various curial types of sources. Finally, the study of Bálint Lakatos provides insight into the ceremonial hierarchy of the papal court, in which he examines the place of Hungary.
The focus of the next six studies is the Early Modern Age. Viktor Kanász outlines his plan to reveal the Vatican sources concerning the curial process of György Fráter’s murder, with which he desires to settle the long-standing debt of the Hungarian historiography. Similarly, Péter Tusor drafts the details of his project about the methodical exploitation of the verbals of the seventeenth century canonical examinations. Tamás Tóth deals with this subject for the eighteenth century. Tamás Kruppa analyses the relations of politics and religion in the early seventeenth century on the basis of the works and correspondence of the Jesuit Giovanni Argenti. Béla Vilmos Mihalik also presents a diplomatic subject: the connections of the Holy See and the Court of Vienna at the end of the 17th century, at the time of the Roman legation of Count Georg Adam von Martinitz. Gábor Kisvarga outlines the plan to publish the monograph of Ferenc Galla, which survived in a manuscript, on the missions in the territory under Turkish rule.
The last four studies delineate the third main direction of the investigations of the research group; the Hungarian historical researches in the Vatican about the twentieth century. Krisztina Tóth presents the point of view of the Holy See about the Hungarian royal right of patronage at the turn of the 1920s through the protocols of the Congregation for Extraordinary Ecclesiastical Affairs. Máté Gárdonyi reveals the documentary value of the renewed ad limina reports submitted already not to the Congregation of Council, but to the Consistorial Congregation. Tamás Véghseő provides interesting additions to the problems of the consolidation of the Hungarian Greek Catholics after the Treaty of Trianon in his source publication. Ultimately, Lilla Fehér unfolds a chapter of the history of the emigration in Rome after 1945: the attempt to establish the Saint Stephen Academy.
The volume is supplemented by rich source material, charts and maps published at the singular studies, pictures, summaries in English and an index.
------------------------------
Magyarország és a római Szentszék II. Vatikáni magyar kutatások a 21. században (CVH I/15), szerk. Tusor Péter–Szovák Kornél–Fedeles Tamás, Budapest–Róma 2017. 436 p. + (11 melléklet (7 p. műnyomó képmell., 4 térkép)
A kötet a Lendület-kutatócsoport szerves folytatásaként 2017-ben megalakult, a vatikáni magyar történeti kutatásokat működése középpontjába állító MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport számára ad szakmai prognózist az elkövetkezendő öt évre. Alapjául a 2016. augusztus 23-án a pécsi VIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus Lendület-kutatócsoport által szervezett Vatikáni magyar történeti kutatások a 21. században szimpóziumán elhangzott előadások szolgálnak.
A tanulmányok kronológiai, tematikai rendje körvonalazza a kutatócsoport tervezett kutatásainak súlypontját, irányait. Az első öt tanulmány késő középkori témát vizsgál. Maléth Ágnes I. Károly és a pápai udvar közötti diplomáciai kapcsolatokat elemezi vatikáni levéltári források fényében. Fedeles Tamás a pápai tizedszedők munkájához szolgál adalékkal, a magyar és a lengyel kutatás számára egyaránt ismert pápai adószedő, István fia Péter kollektori működésének bemutatásával. Szovák Kornél azt vizsgálja, hogyan jelent meg a török kérdés a 15. században a pápához benyújtott folyamodványokban, az ún. szupplikációkban. Nemes Gábor a győri egyházmegyés hívek és papság késő középkori római jelenlétét dolgozza fel különféle kuriális forrástípusokra támaszkodva. Végül Lakatos Bálint tanulmánya a pápai udvar ceremoniális rangsorába enged betekintést, melyben Magyarország helyét vizsgálja.
A következő hat tanulmány súlypontját a kora újkor adja. Kanász Viktor Fráter György kuriális perére vonatkozó szentszéki források feltárásának tervét vázolja, mellyel a historiográfia régi adósságát igyekszik törleszteni. Hasonlóképpen Tusor Péter, aki a 17. századi kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvek módszeres kiaknázásának tervét vázolja fel. Ehhez kapcsolódik Tóth Tamás írása, aki ugyanezt a témát a 18. század vonatkozásában körvonalazza. Kruppa Tamás Giovanni Argenti jezsuita művei és levelezése alapján vizsgálja politika és vallás kapcsolatát a 17. század elején Erdélyben. Szintén diplomáciai témát mutat be Mihalik Béla Vilmos: a Szentszék és a bécsi udvar kapcsolatát a 17. század végén, Georg Adam von Martinitz gróf római követsége idején. Kisvarga Gábor Galla Ferencnek a hódoltsági missziókról írt kéziratban maradt munkája kiadásának tervét vázolja.
Az utolsó négy tanulmány a kutatócsoport harmadik fő kutatási irányát a 20. századra vonatkozó szentszéki magyar kutatásokat körvonalazza. Tóth Krisztina a Szentszéknek az 1920-as évek fordulóján magyar királyi főkegyúri joggal kapcsolatban elfoglalt álláspontját ismerteti a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja jegyzőkönyvein keresztül. Gárdonyi Máté a megújított, és már nem a Zsinati, hanem a Konzisztoriális Kongregációhoz benyújtott ad limina jelentések forrásértékét mutatja be. Véghseő Tamás forrásközlésében a görögkatolikusság Trianon utáni konszolidációjához ad érdekes adalékokat. Végül Fehér Lilla az 1945 utáni római emigráció történetének egy fejezetét, a Szent István Akadémia létrehozására tett kísérletet tárja fel.
A kötetet az egyes tanulmányoknál közölt gazdag forrásanyag, táblázatok, térképek, képanyag, illetve angol nyelvű összefoglalók és mutató egészíti ki.