Egy felső-magyarországi katolikus főúr pengeélen: Forgách (III.) Zsigmond levelezése I. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel (1644-1645)

Szabó András Péter Egy felső-magyarországi katolikus főúr pengeélen Forgách (III.) Zsigmond levelezése I. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel (1644–1645) Az Erdődy család vépi levéltára és a Forgách-iratok A 17. századi magyar arisztokrácia első vonalába tartozó, Magyarországon és Horvátországban egyaránt birtokos Erdődy család egészen a legutóbbi időkig kevéssé keltette fel a magyar történeti kutatás igyelmét.1 Ebben alighanem az is szerepet játszott, hogy levéltári örökségük részben a szerves történeti fejlődés, részben pedig a 20. század viharai folytán több részre oszlott. A Rákóczi család oly sok 17. századi emlékét őrző vörösvári Erdődy-levéltár tudomásunk szerint teljesen elpusztult. A család kora újkori iratainak legnagyobb részét ma a pozsonyi Szlovák Nemzeti Levéltár (Slovenský národný archív), illetve – letétként – a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv kezeli.2 Kevésbé ismert a családnak az a kisebb levéltári anyaga, amelyet egészen 1920-ig a Vas megyei Monyorókeréken (ma Eberau, Ausztria) őriztek, majd innen Erdődy Sándor a trianoni Magyarországon található vépi kastélyba szállíttatta át.3 Vépről menekítették 1944-ben Bakófára, onnan pedig a Szombathelyi Székeskáptalan Magánlevéltárába. A II. világháborúban megsérült iratanyagot 1945 után a Magyar Országos Levéltárban restaurálták, a munkálatokat követően pedig – előbb átmeneti jelleggel, majd 1971-től a család képviselőjével, Erdődy Ferenccel kötött szerződés alapján – Szombathelyre, a Vas Megyei Levéltárba kerültek. Miután pedig 1983. március 30-án Erdődy Ferenc meghalt, ia, Erdődy László, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium volt diákja a Pannonhalmi Főapátsági Levéltárban helyezte el tartós letétként, ahol ma is nagy gonddal őrzik. 1 2 3 Ez az áldatlan helyzet mára a történész Benda Borbála és a művészettörténész Bubryák Orsolya alapkutatásai nyomán gyökeresen megváltozott: Benda (2007), BuBryák (2013). Benda–koltai (2008), 432. A levéltár 20. századi sorsára vonatkozó alábbi adatok a levéltár még Szombathelyen készített kéziratos raktári jegyzékéből származnak. 292 SzaBó andráS Péter A napjainkban az „Erdődy család vépi levéltára” néven említett iratanyag 69 csomóból és 8 tékából áll, és összesen 9,5 iratfolyómétert tesz ki, tehát magyar viszonylatban közepes méretű családi levéltárnak nevezhető. Az egykor Monyorókeréken őrzött és a 18. század végén rendezett régi iratanyag azonban csak az első 29 (illetve két segédlettel együtt 31) raktári egységet foglalja el. A levéltár második fele döntően 19–20. századi iratokat tartalmaz, és az sem egészen egyértelmű, hogy mekkora része származik a monyorókeréki archívumból. Pusztán az 57. csomóban őrzött személyi iratok között találunk nagyobb számban kora újkori dokumentumokat is. Feltételezhető, hogy a 32–69. csomó laza tematikus rendszere a Vas megyei levéltárosok munkája. Nagy valószínűséggel a levéltárnak ebben a felében is találhatók azonban olyan iratok, amelyek a monyorókeréki anyagban voltak, csak az eredeti rendből kihullottak, vagy onnan kiemelésre kerültek. A régi monyorókeréki levéltár jelenlegi ismereteink szerint 31 ladulára, azon belül pedig folyamatos számozással 99 fasciculusra és összesen 4654 numerusra oszlott, kifejezett tematikus és kronológiai rend nélkül. Egy-egy numerus a kor levéltári gyakorlata szerint egyetlen iratot vagy akár egy kisebb köteget is jelenthetett. A teljes anyaghoz a rendezéssel párhuzamosan valószínűleg egy elenchus (rövid tartalmi kivonatokat tartalmazó jegyzék) is készült, ez azonban sajnos nem maradt fenn, csak egy család- és helyneveket, kisebb részben tárgyszavakat tartalmazó, 19. század eleji vaskos mutatókötet (30. kötet), illetve egy horvátországi birtokokról készített, elenchus jellegű összeállítás (31. kötet). A II. világháborús sérülések után az állami levéltárosok, ahol lehetett, nagyon helyesen a régi rendet igyekeztek helyreállítani. Mint azt említettük, az eredeti állapothoz képest kisebb-nagyobb hiányokat mutató iratanyag jelenleg 29 vaskos csomót tesz ki. Az újrarendezés szakaszosságát mutatja, hogy az első 26 raktári egységen végigfut a 99 fasciculus, majd a 27–29. csomóban a később előkerült maradékkal szembesülünk, szintén az eredeti jelzetek rendjében. A régi anyag kutatásának egyetlen segédlete jelenleg a fent említett 19. század eleji indexkötet, illetve az a darabszintű kéziratos jegyzék, amelyet az utóbbi évtizedben a levéltáros gyakornokok az első 64 fasciculus anyagához (No. 2951-ig) készítettek, ez azonban általában csak a keletet és az iratkibocsátó nevét tartalmazza, és helyenként nagyobb hiányokat is mutat.4 E sorok írója 2014. március 3. és 6. között kutatott a Pannonhalmi Főapátsági Levéltárban és Könyvtárban azzal a céllal, hogy az MTA BTK Történettudományi Intézet „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportja számára forrásokat gyűjtsön a kora újkori magyar királykoronázásokról és a vele összefüggő kérdésekről. A vizs4 Például teljesen hiányzik a 28–40. fasciculus (No. 1465–2018) jegyzéke. egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 293 gálat tárgyául a Főapátság saját iratanyagai mellett éppen a vépi Erdődy-levéltár szolgált.5 A szűkre szabott időkereteken belül a levéltár dolgozóinak készséges segítségével a monyorókeréki iratanyag valamivel több mint felét sikerült átnéznem6 (1., 12., 15–29. csomók). Aktuális kutatási témám szempontjából a levéltár sajnos kevéssé bizonyult értékesnek. Viszonylag kevés benne a köztörténeti jellegű anyag (nem is szólva koronázási forrásokról), döntően birtokiratokat foglal magába. Súlypontja időben a 17. század végére és a 18. század elejére, térben pedig Vas, Zala és Zágráb vármegyékre esik. Szép számmal akadnak természetesen a korábbi időszakra vonatkozó források is, így például a Bocskai család szlavóniai (rasinjai) ágának és benne a híres kalligráfus Bocskay Györgynek (1510–1575) eddig ismeretlen iratai.7 A legnagyobb meglepetést talán az jelentette, hogy a levéltár egyes fasciculusaiban (54., 58–61., 69., 86.) kifejezetten nagy számban bukkantak fel a gimesi Forgách család oklevelei, misszilisei.8 Ezek kisebb része Forgách Simon (1526–1598) dunáninneni és bányavidéki főkapitányra és Simon Pemflinger Orsolyától született iára, Forgách (II.) Zsigmond (1565–1621) nádorra vonatkozik, nagy részük azonban a nádor kisebbik, iatalon elhunyt iának, a keveset emlegetett Forgách (III.) Zsigmondnak (1616–1645), illetve feleségének, Batthyány Borbálának (1620/1625–1680) emlékét őrzi. Természetesen felmerül a kérdés, hogy miként kerülhetett ez a több száz irat a vépi (monyorókeréki) Erdődy-levéltárba. A rejtély kulcsa, ahogy az esetek többségében, úgy most is a két család közötti rokoni kapcsolat. Batthyány (II.) Ferenc (1573–1625) dunántúli főkapitány és a cseh származású Lobkowitz Poppel Éva (1585/1590–1640) gyermekei közül a legismertebb Batthyány (I.) Ádám (1610–1659) dunántúli kerületi és Kanizsával szembeni végvidéki főkapitány, ám stratégiai szempontból a család számára legalább ilyen fontos volt három felnőttkort megért lányuk, akiknek révén három különböző főrangú családdal létesült kapcsolat. A legidősebb leányt, Magdolnát (1610/1612–1658) 1629-ben Csáky István és Wesselényi Anna ia, Csáky László (1605?–1654), a későbbi országbíró vette feleségül, a középső leány, Erzsébet pedig 1638-ban Erdődy (I.) Györgyhöz 5 6 7 8 Az értékes iratanyagra (elsősorban I. Rákóczi György itt található levelei kapcsán) kedves kollégám, Dominkovits Péter, a Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltárának igazgatója hívta fel a igyelmemet. Segítségét ezúton is köszönöm. – A kora újkoros kollégák közül rajta kívül Bubryák Orsolya és Varga Szabolcs végeztek az anyagban kutatásokat. Itt szeretném megköszönni a levéltár igazgatójának, Dénesi Tamásnak, és Boros Zoltán levéltárosnak a türelmet és a segítséget. Különösen: PFL Erdődy cs. 21. cs. Fasc. 74. és 22. cs. Fasc. 79. A monyorókeréki levéltár Forgách-irataihoz egy régi segédlet is rendelkezésre áll, amely azonban egy, a ma ismert 18. század végi rendezésnél korábbi állapotot rögzít, és nem öleli fel az összes Forgách-anyagot. Ebben, számos ma is meglévő irat mellett, sok, azóta elveszett oklevél kivonatát is megtaláljuk. PFL Erdődy cs. 68. cs. 19. t. „Extractus literarum diversarum familiarum, et quidem NB. iuxta seriem annorum, cumprimis autem Familiae Forgács de Gimes.” 294 SzaBó andráS Péter (1613–1663) ment hozzá.9 A harmadik és legkisebb lány, a fent említett Batthyány Borbála pedig 1642-ben, már anyja halála után, Forgách (III.) Zsigmondnak, Batthyány (I.) Ádám jó barátjának adta kezét.10 Amikor aztán Batthyány Borbála 1680 elején, három és fél évtizednyi özvegység után örökre lehunyta szemét, a vele perben-haragban álló sógor, Forgách Ádám (1612–1681) országbíró örökölte az általa kezelt birtokok nagy részét, saját ingatlanain és értékes ingóságain pedig unokaöccsei: Batthyány (II.) Kristóf (1637–1687), Erdődy (I.) Sándor (1644–1681) és Csáky Pál osztoztak.11 Erdődy (I.) Sándor özvegyének, Csáky Krisztinának és iának, Erdődy (II.) Sándornak (1670–1727) 1688. évi megegyezéséből pedig az is kiderül, hogy a Batthyány Borbála után maradt javak közt iratok is szerepeltek.12 Úgy tűnik, Forgách Ádám az utóbbiakra nem tartott igényt, mivel a Forgách család ma Budapesten őrzött törzslevéltárában nem találunk kifejezetten Forgách (III.) Zsigmondra vonatkozó anyagokat, és özvegyéről is csak egy kis kötegnyit.13 Az ő irathagyatékukat nem itt, hanem a Batthyányak, Csákyak, és – ahogy láttuk – az Erdődyek levéltárában kell keresnünk.14 Az Erdődy-levéltárban fennmaradt Forgách-iratok között számos gyöngyszemet találunk, így például Forgách (II.) Zsigmond családi feljegyzéseit (1599– 1612), vagy éppen azt a 16. század végi genealógiai tabellát, amely a Forgáchok és Báthori István lengyel király távoli rokoni viszonyát illusztrálja,15 ám számomra talán mégis az a levelezés a legérdekesebb, amelyet Forgách (III.) Zsigmond mint 9 10 11 12 13 14 15 koltai (2012), 109. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak írott leveleiből (MNL OL P 1314. No. 14675–14746.) egyértelmű a baráti viszony. Az is jellemző, hogy az 1640-es évek elején kelt leveleiben rendszeresen köszöntötte a Batthyány család két idősebb familiárisát: Iványi Mátét és Fáncsi Pált is (pl. No.14682.). Benda Borbála legutóbb nem sorolta Forgáchot a dunántúli főúr szorosabb baráti köréhez, ám ahogy azt maga is jelzi, megállapítása erősen hiányos alapon (Batthyány Ádám foghíjas itineráriumán) nyugszik: Benda (2013), 194. A két főúr levelezéséből úgy tűnik, hogy a Batthyány Borbálával való házasság tervét nagyon sokáig, szinte a szertartásig titokban tartották. Ennek háttere egyelőre nem ismert. A levélből nyert benyomásnak azonban ellentmondani látszik, hogy Batthyány Ádám és Forgách Zsigmond már 1642. január 25-én közös instrukciót adtak ki a dobrai és rakicsányi porkoláboknak. koltai (2012), 145. Bártfai SzaBó (1910), 505. Erdődy (I.) Sándor és családja adatai: Benda (2007), 113. – A Batthyány Borbála után maradt készpénz és értéktárgyak 1680. július 20-én kelt leltárát – éppen az Erdődy család vépi levéltárából – Bubryák Orsolya adta ki: BuBryák (2013), 420–425. 1688. augusztus 4., Bécs. I. Lipót bizonyságlevele Draskovich Miklós özvegyének, Csáky Krisztinának saját iával, Erdődy (II.) Sándorral kötött megegyezéséről. MNL OL A 57. 19. köt. 334–336. MNL OL P 287. Fasc. B. No. 431–456. Forgách Zsigmond Ádámné Batthyány Borbála iratai – 17. század első fele és év nélkül, lásd PaP–Pataky (1977), 11. MNL OL P 1340. A herceg Batthyány család levéltára. A Forgách család iratai. 1300–17. század vége, 3 csomó (Főként a felső-magyarországi birtokokra vonatkozó iratok.) zimányi (1962), 124. MNL OL P 72. A Csáky család kassai levéltára. Fasc. 291–299. (megmaradt a Fasc. 292– 294. 1/3 csomó terjedelemben) Forgách jogok. (A nagyszalánci és tiszaszentmártoni uradalmakra vonatkozó, illetve vegyes iratok, döntően a 17. századból.) makSay (1964), 53. PFL Erdődy cs. 20. cs. Fasc. 69. No. 3092. illetve 17. cs. Fasc. 58. No. 2683. egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 295 királyhű, de kényszerből átpártolt felső-magyarországi katolikus főúr 1644–1645ben, I. Rákóczi György magyarországi hadjárata alatt a református erdélyi fejedelemmel folytatott. Az 1644 és 1645 nyara között keletkezett 26 irat és levél egyaránt tükre a iatalon elhunyt Forgách zaklatott utolsó évének, és a feszültségekkel terhes időszak jellegzetes konliktusainak. Az anyag értékét emeli, hogy a fejedelemtől kapott leveleket számos esetben Forgách Zsigmond fogalmazványai is kiegészítik, tehát az üzenetváltások mindkét oldala ismert, ami a kora újkori magyarországi levelezések közt ritkaságszámba megy.16 A jelen közleményben ezt az iratcsoportot kívánom megfelelő bevezetővel és tárgyi jegyzetekkel ellátva közreadni. A levelek értelmezése érdekében szükséges Forgách (III.) Zsigmond életpályáját legalább nagy vonalakban felvázolni. Forgách (III.) Zsigmond élete Kevés olyan szereplője van a 17. századi magyar történelemnek, akit annyira elfelejtettek, mint Forgách (III.) Zsigmondot.17 Sokatmondó a tény, hogy két fontos személyes adata: neve és születési ideje is tévesen szerepel a történeti szakirodalomban. Bártfai Szabó László 1910-ben megjelent családtörténeti műve nyomán általában Forgách Zsigmond Ádám néven szerepel,18 ezzel a második keresztnévvel azonban egyetlen forrásban sem találkozunk. (Nem is lett volna logikus, hogy így nevezzék, hiszen édestestvérét szintén Ádámnak hívták.) A szerző fejében talán összekeveredett valami, hiszen Zsigmond többször előfordul Forgách János Zsigmond,19 illetve egy ízben Forgách Zsigmond Ignác néven.20 Minden bizonnyal a János lehetett másodlagos szerepű keresztneve, maga azonban egyértelműen a Zsigmondot használta, és leveleit is egyszerűen „Sigismundus Forgach” formában írta alá. Forgách Ádám (1612–1681) és öccse, Zsigmond, Forgách (II.) Zsigmond nádor harmadik, Pálffy Katalinnal kötött házasságából született. A szakirodalomban 16 17 18 19 20 Ilyen például Esterházy László és Batthyány Ádám 1646 és 1652 közötti levelezése, amelynek mintegy négyötöde megmaradt. martí (2011), 166–167. A Forgách Zsigmondra vonatkozó ismeretek hiányát jól tükrözi a Magyar művelődéstörténeti lexikon szócikke is: Bretz (2005). Bártfai SzaBó (1910), 504–505. Például 1640. május 12., Bécs. III. Ferdinánd grói rangemelése Forgách Ádámnak és Zsigmondnak. „Joannes Sigismundus Forgach de dicta Ghimes” MNL OL A 57. 9. köt. 515–517. „Sigismundus Ignatius Forgach” névalakkal szerepel a jezsuita Nádasi János 1643-ban, Pozsonyban megjelent hitbuzgalmi művének ajánlásában. RMNy III. No. 2021. Jesu et Mariae cliens et clientum suorum patronus Sanctus Ignatius de Loyola, Societatis Iesu fundator, premissis initio paucis de parvulo in cunis Jesu et Maria. 296 SzaBó andráS Péter általában 1601, illetve 1605 szerepel születési évükként, és az is előfordul, hogy tévesen Thurzó Zsuzsannát, apjuk második feleségét nevezik meg anyjukként. Azt már Horn Ildikó meggyőzően bizonyította, hogy Ádám alighanem jóval később született, mint azt korábban gondoltuk,21 ám a kétségeket teljesen csak a nádor most előkerült családi feljegyzései oszlatják el.22 Ezekből kiderül, hogy Forgách (II.) Zsigmond és Thurzó Zsuzsanna egyetlen felnőttkort megért gyermeke, Forgách Éva (†1639), Csáky István (1603–1662) tárnokmester későbbi felesége,23 1608. február 23-án született, és Thurzó Zsuzsanna bő egy hónappal később, március 30-án elhunyt – alighanem valamilyen gyermekágyi szövődményben. Az apa a gyászév letelte után néhány esztendőn belül újranősült, és 1612. október 5-én Kassán Pálffy Katalin iút szült neki, akit Ádámnak kereszteltek.24 (III.) Zsigmond pontos születési idejét tehát a biológiai tényezőket és pályakezdését tekintetbe véve sem tehetnénk 1614/1615-nél korábbra, ám apjának 1616. március 28-án kelt, Thurzó György nádorhoz címzett levele még jobban eligazít. „Az mi penig az kegyelmed szép áldását és jókívánságát illeti az mi kisiunk felől, azt én kegyelmednek az Úristen éltetvén ez világon, meg igyekezem szolgálnom. Teljesítse be az Úristen azokat az kegyelmed szép áldását és jókívánságit, és engedje az Úristen, hogy ő szent felségének, hazájának, kegyelmednek és az kegyelmed szerelmes gyermekinek lehessen kedves szolgája, és szolgálhasson. Az kinek nem mervén keresztségét tovább halasztani, minthogy az kisdedeknek az ő állapatjok igen félelmes, tegnapi napon, úgy mint vasárnap, megkereszteltettük, és Joannes Sigismundus neve, kit éltessen az Úristen az ő nevének dicséretire és az kegyelmetek szolgálatjára.”25 A levélből egyértelműen kiderül, hogy Forgách (III.) Zsigmondot 1616. márc. 27-én keresztelték Kassán, továbbá arra is következtetni enged, hogy nagy valószínűséggel 1616 márciusának elején született, méghozzá 21 22 23 24 25 Horn Ildikó hívta fel arra a igyelmet, hogy Forgách Ádám nem születhetett 1608 előtt, mivel több megbízható forrásból is ismert, hogy Pálffy Katalin volt az édesanyja. Ádám születési idejét az 1609 és 1611 közötti intervallumba helyezte. Horn (1996), 87 (85. jegyzet). PFL Erdődy cs. 20. cs. Fasc. 69. No. 3092. (korabeli másolat) – A feljegyzések hitelességét nincs okunk kétségbe vonni. Csáky István és Forgách Éva 1625. évi, a menyasszony mostohaanyja, Pálffy Katalin által hevesen ellenzett házasságkötéséről: deák (1888), 8–16; Horn (1996), 70. A családtörténeti jegyzetben szereplő adatnak ellentmondani látszik az a levél, amelyet Forgách (II.) Zsigmond 1611. július 13-án írt anyósának, Fugger Máriának. Ebből kiderül, hogy a kis Forgách Ádám és Éva („Ádámkó és Evicska”) éppen Vöröskőn vannak a nagyanyjuknál (JedlicSka [1910], 20–21). A levél tartalma azonban Forgách Ádám Horn Ildikó által feltételezett 1609 és 1611 közötti születéséhez sem nagyon illeszkedik, hiszen a két gyermek magyar nyelvtudásának fejlesztéséről is szó van benne, márpedig egy legfeljebb kétéves gyermek esetében erre aligha helyeztek volna hangsúlyt. A legvalószínűbb lehetőség, hogy Jedlicska az évszám utolsó számjegyét félreolvasta: helyesen talán 1615 vagy 1617 lehetett. 1616. március 28., Kassa. Forgách Zsigmond Thurzó György nádornak. (MNL OL E 196. Fasc. 56. No. 33.) A forrásra Hanák Béla hívta fel a igyelmemet, segítségét ezúton is nagyon köszönöm. egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 297 bátyjához hasonlóan Kassán, ahol apja 1609 és 1618 között felső-magyarországi főkapitányként működött.26 Végül a különös tévedések sorát egy kora újkori hibával is kiegészíthetjük: Forgách Zsigmond portréja szerepel Elias Wideman 1652-ben megjelent, magyar főurakat felvonultató metszetgyűjteményében, azonban valamely fatális véletlen folytán a köriratba és a kép alá Zsigmond távoli rokonának, Forgách Ferenc barsi főispánnak (†1647) tisztsége és halálozási évszáma csúszott be.27 Ha az utóbbi személy nem szerepelne egy „saját” ábrázolással is a magyar arisztokráciának ezen a nagy tablóján, még azt is gondolhatnánk, hogy a kép nem Forgách (III.) Zsigmondot ábrázolja. Forgách (III.) Zsigmond igen előkelő felmenőkkel és rokonsággal rendelkezett. Apja, Forgách (II.) Zsigmond (1565–1621) országbíró (1606–1608, 1610–1618), tárnokmester (1608–1610), felső-magyarországi főkapitány (1609–1618), majd élete végén néhány évig (1618–1621) Magyarország nádora volt.28 Losonczi Annával (†1596) kötött első házassága, és a Losonczi-birtokokra nyert inskripció (1595),29 illetve örökös adományok (1601 és 1604)30 révén pedig új uradalmak egész sorát szerezte meg családjának. Fényes karrierjéhez nyilvánvalóan az is nagymértékben hozzájárult, hogy testvérének, Forgách Ferenc nyitrai püspöknek (későbbi esztergomi érseknek) hatására, Alfonso Carillo jezsuita provinciális személyes térítőmunkája nyomán 1604-ben katolizált.31 Ádám és Zsigmond édesanyja, Pálffy Katalin Győr híres visszafoglalójának, a kitűnő udvari kapcsolatokkal rendelkező Pálffy (II.) Miklós (1552–1600) dunáninneni és bányavidéki főkapi26 27 28 29 30 31 Mivel a levélben Forgách Zsigmond Thurzó György gratuláló szavaira reagál, amelyek nyilván a főkapitánynak az örömhírt közlő levelére válaszul születtek, a levélnek egyszer oda, egyszer vissza meg kellett járnia a kettejük közötti távolságot. Ugyan (külön kutatás nélkül) nem tudjuk megmondani, hogy Thurzó György ezekben a napokban hol tartózkodott, de egyheti távolságnál aligha messzebb. A levélnek a keresztelő sietős megtartására vonatkozó kitétele pedig arra utal, hogy nem sokkal korábban született. (A gyermekhalálozások gyakorisága miatt a korszakban amúgy sem volt jellemző, hogy a keresztelőt sokáig halasztották volna.) Wideman (2004), tábla oldalszám nélkül. – Wideman metszetsorozatáról Rózsa György írt tanulmányt, amelyben leírta a Hans Christoph (III.) Puchheim (1575–1657) komáromi főkapitány (1639–1651), az Udvari Haditanács alelnöke (1651–1657) által inanszírozott három, egymással összefüggő portrékötet, köztük az 1652. évi, kifejezetten a Magyar Királyságra koncentráló könyv magyar vonatkozású metszeteit (rózSa [2006], 270). A szerző azonban a köriratokban szereplő információk lehetséges forrásaival és pontosságával nem foglalkozott. Érdemes megjegyezni, hogy a vállalkozás mecénása, Hans Christoph Puchheim Pálffy Istvánnak sógora volt, tehát Forgách (III.) Zsigmonddal is rokonságban állt. fallenBücHl (1988), 126; Pálffy (1997), 273. 1595. július 3., Prága. I. Rudolf gimesi és gácsi Forgách Zsigmondnak, Nógrád vármegye főispánjának inskribálja a néhai Losonczi István és Antal minden jószágát. MNL OL A 57. 5. köt. 141–143. Kiadása: Bártfai SzaBó (1910), 721–724. 1601. június 7., Prága. I. Rudolf – donatio mixta. (MNL OL A 57. 5. köt. 441–443.) 1604. április 7. Prága. I. Rudolf – donatio pura. (MNL OL A 57. 5. köt. 702–704.) Forgách (II.) Zsigmond katolizálásáról lásd tuSor (2011). 298 SzaBó andráS Péter tánynak (1589–1600) és Fugger Máriának házasságából született.32 Katalin testvérei, Zsigmond nagybátyjai jelentős szerepet játszottak a 17. századi magyar történelemben: Pálffy István (1588–1646) apjához hasonlóan bányavidéki főkapitány volt, majd két évtizeden át (1626–1644) ellátva feladatát;33 Pálffy Pált (1592–1653) tehetsége és kapcsolatai egészen a nádori méltóságig (1649–1653) emelték. Mivel a Forgách-iúk nagyon korán elvesztették apjukat, az özvegy Pálffy Katalin gondoskodott nevelésükről és taníttatásukról. Forgách (III.) Zsigmond testvéréhez hasonlóan 1626-ban, tízévesen beiratkozott a grazi jezsuita egyetem középfokú képzésére, ám míg Ádám az ötödik évfolyam (szintaxis) diákja lett, addig ő a principista osztály, tehát a harmadik évfolyam padjait koptatta.34 A kisebbik iú, Nagyszombatból érkezett bátyjával ellentétben, középiskolai tanulmányait teljes egészében a stájerországi városban végezte, és miután az egyetem ilozóiai karán is tanult néhány évet, 1633 májusában elnyerte a ilozóiai baccalaureusi fokozatot.35 Zsigmond tehát egyike volt a legképzettebb magyarországi katolikus ifjaknak – családja és tanulmányai mindenképpen arra predestinálták, hogy fényes pályát fusson be. Már fokozatszerzésének idején betöltött egy tisztséget, hiszen 1631. július 14én II. Ferdinánd a tizenöt éves ifjút, apja érdemeire tekintettel, Borsod vármegye főispánjává nevezte ki.36 Az 1634–1635 fordulóján tartott soproni országgyűlésen Forgách Zsigmond már a meghívott főrendek között szerepelt.37 Itt tette le 1635 elején esküjét is mint II. Ferdinánd kamarása.38 1638. január 17-től aztán az új uralkodónak, III. Ferdinándnak lett kamarása, az 1638. és 1639. esztendőkben valódi kamarási feladatokat is ellátva, tehát a királyi lakosztály egyik szolgálattevőjeként.39 (Ebben a kegyben csak igen kevés magyar arisztokrata ifjú részesült.) 32 33 34 35 36 37 38 39 A család kiemelkedően jó udvari kapcsolatairól legújabban lásd fundárkoVá (2013). A Pálffy családtagok főkapitányi tisztviselésének adatait lásd Pálffy (1997), 271. A Grazban is működő jezsuita képzés alap- és középfokú része hét évfolyamra tagolódott. a latin elemi képzést a diákok az „Inima” és „Parva” évfolyamokban kapták meg, majd következett a három grammatikai osztály (Principium, Grammatica, Syntaxis), végül a középfokúként deiniálható tanulmányokat poétikai és retorikai képzés zárta. andritScH (1965), 11. Zsigmond grazi beiratkozása és fokozatszerzése: andritScH (1965), 55; Varga (2004), 69. (No. 259.) A grazi iskolai anyakönyv sajátosságai miatt a beiratkozásnak csak az évét (1626) ismerjük. MNL OL A 57. 7. köt. 1079. Lásd http://archivum.piar.hu/arisztokrata (Főrendiház menüpont), letöltve 2014. november 24. Az adat az udvari tisztségviselésre vonatkozó alábbi adatokhoz hasonlóan Pálffy Géza készülő főkapitányi archontológiájából származik. Segítségét ezúton is köszönöm. Hetenként váltásban két-két (valódi) kamarás látott el szolgálatot a belső királyi lakosztályban, ám akkor sem hagyhatták el Bécset, ha éppen nem ők voltak soron. Az 1630-as években a korábbi 12-es létszám bővítésével már 33 valódi kamarás volt, közülük 12-nek kellett állandóan a császárvárosban tartózkodni. A kamarási/komornyiki (cubicularius, Kammerherr) tisztségről lásd koltai (2012), 110–114. egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 299 Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak írott leveleiből kiderül, hogy bizalmas tisztsége miatt az 1639. esztendőt szinte teljes egészében Bécsben kellett töltenie, és legjobb szándéka ellenére sem tudott elszabadulni későbbi sógora dunántúli birtokaira.40 Valamikor 1640-ben költözhetett végleg Felső-Magyarországra. Itt feküdtek azok az uradalmak, amelyek a Forgách Ádámmal való birtokosztály és anyjuk halála (1639) után neki jutottak.41 Az ország nyugati felében csak a Pálffy Katalintól örökölt zálogos rajkai uradalom (Moson megye) fele állt a rendelkezésére, hiszen a Nyitra és Nógrád megyei nagy birtoktesteket teljes egészében bátyja vehette kezéhez. 1640. május 12-én III. Ferdinánd Forgách Zsigmondnak és Ádámnak grói címet adományozott, az oklevél hosszú indoklásában külön kiemelve a két iú bécsi udvari kamarási szolgálatait.42 1643. március 6-án Zsigmondot az elhunyt Nyáry István helyére Szabolcs vármegye főispánjává nevezte ki,43 ezután tehát két felső-magyarországi vármegye élén állt egyidejűleg. Néhány hónappal később, július 15-én a iatalabb Forgách-iú királyi tanácsosi kinevezést is kapott III. Ferdinándtól, végképp elfoglalva helyét a magyarországi politikai elit első vonalában.44 Ahogy az a sógorának, Batthyány Ádámnak, és Esterházy Miklós nádornak (1625–1645) írott hosszú leveleiből kiviláglik,45 az 1640-es évek elején Forgách Zsigmond már az erdélyi, illetve portai hírek fontos forrásává és az erdélyi ügyek szakértőjévé lépett elő. 1640 februárjában mint rendkívüli királyi követ Gyulafehérvárott járt I. Rákóczi Györgynél, hogy megpróbálja leszerelni azokat a vádakat, amelyeket Bethlen István 1636. évi támadásának csendes támogatása miatt a fejedelem Esterházy Miklós nádorral és Homonnai Drugeth János országbíróval szemben megfogalmazott, illetve hogy információkat szerezzen a Fényes Porta európai haditerveiről.46 1640 szeptemberében pedig, már magánemberi minőség40 41 42 43 44 45 46 Bécsi keletű levelek az 1639. január 5. és december 14. közötti időszakból: MNL OL P 1314. No. 14676–14679. Egyelőre nem ismerjük a birtokosztályt rögzítő iratot. Pálffy Katalin halálozási évére lásd Szilágyi (1859), 94. Köszönöm Hanák Bélának, hogy az adatra felhívta a igyelmemet. Eredeti: MNL OL P 287. Ser. I. Fasc. A. No. 110. A királyi könyvekben: MNL OL A 57. 9. köt. 515–517. Kiadása: Bártfai SzaBó (1910), 726–734. Az udvari szolgálatot említő bekezdés: „…iactoque in aula praefatae suae caesareae ac regiae maiestatis Ferdinandi secundi virtutum vestrarum fundamento, oficio cubiculariatus insigniti pluribus annis, et postmodum etiam eadem maiestate caesarea et regia fato cedente, tu Joannes Sigismunde in aula nostra, prout etiam in praesentiarum eodem oficio fungens, vos laudabiliter et ideliter gessistis.” MNL OL A 57. 9. köt. 500–501. MNL OL A 57. 9. köt. 531. Esterházy Miklósnak írott négy levele az 1641 és 1644 közötti időszakból: MNL OL P 123. 1. d. I/a. Miklós nádornak címzett levelek – Forgách Zsigmond, No. 1–4. Forgách Zsigmond 1640. február 2-án ért Gyulafehérvárra, másnap és február 10-én a fejedelem audiencián fogadta. Küldetése végeztével 1640. február 24-én ért vissza Szaláncra. (EOE X, 45–47. 265–275.) Visszaérkezése után kevéssel bátyjának galgóci (Nyitra megyei) birtokára utazott. 1640. május 11., Galgóc. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak. „Erdélyből fáradva 300 SzaBó andráS Péter ben, Lorántffy Zsuzsannát látogatta meg Munkácson. A gyulafehérvári udvari iskola vezetőjének, Keresztúri Pálnak ekkor küldte el a fejedelem kisebbik ián, Rákóczi Zsigmondon keresztül a jezsuita Hajnal Mátyás (1578–1644) hitvitázó művét, a Kitett cégért, amellyel a szerző éppen a református Keresztúri egyik munkáját, a fejedelemiak 1637. évi konirmációjára megjelentetett katekizmust, a Csecsemő keresztyént vette célba.47 Nem ismerjük Forgách különös gesztusának (vagy fricskájának) hátterét, mindenesetre szeptember 29-én a főúr a Lorántffy Zsuzsannát kísérő előkelő társaság tagjaként érkezett meg Sárospatakra.48 Nem véletlen, hogy amikor 1642 végén közeledett a fejedelem örökösének, II. Rákóczi Györgynek és Báthory Zsóiának menyegzője, Forgách Zsigmond azon világi személyek között szerepelt, akik szóba jöttek III. Ferdinánd ünnepi követeként.49 Ha nem is lett a iatal főúr a király képviselője, saját kezdeményezéséből, feleségével együtt személyesen részt vett az 1643. február 3. és 5. között megtartott gyulafehérvári lakodalmon, az esemény után pedig hosszú jelentést írt Esterházy Miklós nádornak és Lippay György esztergomi érseknek az Erdélyben tapasztaltakról, nem annyira az ünnep külsőségeiről, amelyek szerinte a fejedelem fösvénységét mutatták, mint inkább a politikai tanulságokról.50 Forgách Zsigmond Erdéllyel kapcsolatos politikai aktivitásának alapját kiterjedt felső-magyarországi birtokai adták. A család első itteni uradalmát még Zsig- 47 48 49 50 kiérkezvén, hozott ide postaképpen kegyelmednél nyilván levő keseredett ok.” MNL OL P 1314. No. 14680. 1640. szeptember 22., munkácsi vár. Rákóczi Zsigmond apjának, I. Rákóczi Györgynek. „Dominus Sigismundus Forgách venerat illustrissimam principissam visitatum, librumque mihi obtulerat domino Paulo Kereszturi mittendum, qui quidem meo tenui judicio indignus est ut legatur, cum sit convicio, nec adeo subtili foecundoque ingenio procreatus, nihilominus consultius esse duxi vestrae celsitudini mittere. Dum percunctarer de novis et rebus superioribus, dicebat caesarem aut certa pace ovantem, de qua ipsis spes affulget, aut armis triumphantem ad diem nativitatis Christi reversurum…” MHHD XXIV, 80. A könyv azonosításához: EOE X, 63. A Csecsemő keresztyén latin és magyar változata: RMNy III. No. 1674. és 1721. Hajnal Mátyás (anonim) vitairata, a Kitett Czégér: RMNy III. No. 1841. 1640. szeptember 29., Sárospatak. Rákóczi Zsigmond I. Rákóczi Györgynek. MHHD XXIV, 84. 1642. december 13., Sempte. Esterházy Miklós III. Ferdinándnak. Az egyházi személyek közül szerinte követként Hoszútóthy László címzetes váradi püspök jöhet szóba, a világi főrendek közül pedig Csáky László, Forgách Zsigmond vagy Prépostvári Zsigmond. Véleménye szerint jobb lenne egy világi személy, elsősorban a koránál fogva tekintélyes Prépostvári. HaJnal (1930), 361. – A követ végül Prépostvári Zsigmond lett. 1643. február 15., Tiszaszentmárton. Forgách Zsigmond Lippay Györgynek (a Batthyány Ádámnak írott azonos keletű levél melléklete. MNL OL P 1314. No. 14722. 1643. február 20., Tiszaszentmárton). Forgách Zsigmond Esterházy Miklósnak. MNL OL P 123. 1. cs. I/a. Forgách Zsigmond/No. 3. – A két főméltóságnak írott levelében ugyanazokat az ügyeket és momentumokat taglalja, csaknem szó szerint ugyanazokkal a szavakkal. II. Rákóczi György és Báthory Zsóia menyegzőjéről, számos forrás kiadásával lásd Várkonyi (1990). Forgách Zsigmond és felesége részvételét említi egy Esterházy Miklós nádor számára a menyegzőről írott jelentés és Haller Gábor naplója is. EOE X, 357–359. ETA IV, 83. egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 301 mond nagyapja, Forgách Simon szerezte 1556-ban, ekkor kapta meg a Szapolyai-párti Tárczai Györgytől felségárulás címén elkobzott hertneki (Sáros megye, ma: Hertník, Szlovákia) udvarházat és tartozékait.51 Forgách (II.) Zsigmondnak Losonczi Annával kötött házassága révén ehhez csatlakozott, 1601-től örökjogon, a szalánci vár és falvai (Abaúj megye, ma: Slanec, Szlovákia), a középkori szalánci dominiumból levált kis garami/garanyi (Zemplén megye, ma: Hraň, Szlovákia) uradalom és udvarház, illetve a Szabolcs megyei Tiszaszentmárton tartozékaival és fából épített kastélyával.52 1606-ban I. Rudolf az akkor asztalnokmesteri és királyi tanácsosi funkciót betöltő Forgách (II.) Zsigmondnak a Sebesi Ferenc magszakadása révén megüresedett sebesi (Sáros megye, ma: Nižná/Vyšná Šebastová) jószágot is odaadományozta, tucatnyi birtokkal és birtokrésszel, és a kőből épített alsebesi udvarházzal, amelyet a 17. század közepén általában már kastélynak neveztek.53 Néhány elzálogosított falu és részjószág kivételével a fenti birtokok Forgách (III.) Zsigmondnak is a rendelkezésére álltak, sőt 1639 tavaszán, bécsi szolgálata alatt örökjogú adományként megkapta az utód nélkül elhunyt dálnoki Székely Ferenc Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa, Ung, Abaúj, Zemplén és (Külső)-Szolnok megyékben elszórtan található, de összességében nagy értéket képviselő birtokait;54 igaz, ezek egy részét a birtokba iktatásnak ellentmondó rokonok és érdekeltek miatt valószínűleg nem tudta kézhez venni.55 Fennmaradt leveleinek keltezéseiből úgy tűnik, hogy egyik uradalmat sem részesítette előnyben, egyaránt használta mindegyik rezidenciáját. Ugyanakkor évente legalább egy alkalommal megfordult a királyság nyugati felében és Bécsben is. Ez csak egyszer nyúlt igazán hosszúra, 1642-ben, amikor menyegzőjének (1642. május 19. Rohonc) előkészítése és a házasságkötés utáni gyakorlati teendők miatt februártól egészen októberig távol volt Felső-Magyarországtól. Leveleiből az is kiderül, hogy idegennek érezte magától az itteni társadalmi közeget, a felső-magyarországi vármegyék túlnyomórészt protestáns, Bécset örök gyanakvással igyelő nemességét, és vágyakozással gondolt vissza a pozsonyi és dunántúli társasági életre. 51 52 53 54 55 1556. június 28., Bécs. I. Ferdinánd adománylevele Forgách Simonnak. MNL OL A 57. 3. köt. 312–313. (rövid bejegyzés). MNL OL A 57. 5. köt. 441–443. és 1604. évi megerősítése: Uo. 702–704. – A tiszaszentmártoni kastély 1655-ben, illetve 1689-ben kelt leltárai: MNL OL P 287. Ser. I. Fasc. H. No. 3. és No. 19. 1606. június 29., Prága. Rudolf birtokadománya gimesi és gácsi Forgách Zsigmondnak, Nógrád vármegye főispánjának, asztalnokmesternek és királyi tanácsosnak: MNL OL A 57. 5. köt. 760–761. 1639. április 13., Bécs. III. Ferdinánd birtokadománya Forgách Zsigmondnak, Borsod vármegye főispánjának és királyi kamarásnak: MNL OL A 57. 9. köt. 257–258. A királyi könyvekbe érdekes módon ugyanennek az adománynak egy azonos keletű, de kevesebb birtokot tartalmazó verziója is bekerült (uo., 218–219). A birtokba iktatásból az derül ki, hogy a bővebb változat a végleges. A Leleszi Konvent országbírói parancs (1640. január 20.) nyomán 1640. augusztus 24-én kelt birtokba iktatási jelentését idézi Bártfai SzaBó (1910), 462. 302 SzaBó andráS Péter Az 1642. évi – végül elmaradt – országgyűlésre készülve például a következőket írja Batthyány Ádámnak: „Úgy tetszik, hogy nagy büntetés vagyon rajtam, hogy ki vagyok az pozsonyi becsületes kompániától ily messze földre rekesztve. El is higgye kegyelmed, édes sógor uram, ha tovább tart az gyűlés az esztendőnél, hogy valamint és valahogy, de felrándulok.”56 Forgách Zsigmonddal mint felső-magyarországi katolikus főnemessel és barátságtalan vidékre szakadt udvari emberrel szemben nemcsak az az elvárás fogalmazódott meg, hogy erdélyi hírekkel lássa el a magyar rendeket, illetve a bécsi kormányzatot, és hogy főispánként vármegyéket felügyeljen, hanem a rendszer logikája úgy kívánta, hogy előbb-utóbb valamilyen katonai pozíciót is betöltsön a régióban. Nem csoda tehát, hogy amikor 1643 legelején bedegi Nyáry István felső-magyarországi főkapitány (1640–1643) eltávozott az élők sorából, több más (túlnyomórészt katolikus) jelölt mellett az ő neve is feltűnt a magyar rendek ajánlásaiban. Esterházy Miklós nádor és Lippay György esztergomi érsek tanácsosi véleményeikben, amelyeket a király 1643. február 3-i levele nyomán fogalmaztak meg, hosszan ecsetelték Forgách Zsigmond erényeit, és csak iatalságát, illetve a katonai tapasztalat hiányát említették mint kinevezésével szembeni ellenérveket.57 Draskovich János horvát bán szintén kitért az életkor kérdésére, ám mégis egyértelműen a néhai nádor iát tartotta a legalkalmasabb személynek.58 Sőt 1643 februárjában mind a világi, mind pedig az egyházi tanácsosok többsége Forgách Zsigmondot javasolta.59 Legkésőbb áprilisra azonban minden szereplő számára kiderült, hogy a iatal katolikus főúr kinevezéséből mégsem lesz semmi. 1643. május 1-jén Forgách Zsigmond már biztos hírként említette volt sógorának, Csáky Istvánnak főkapitányi megbízását,60 aztán egy hirtelen fordulattal a király június ele56 57 58 59 60 1642. október 28., Hertnek. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak. MNL OL P 1314. No. 14717. Két másik hasonló megnyilvánulása Batthyány Ádámnak írott leveleiből: 1638. március 13., szalánci vár. „Isten látja, hogy oly nehezen esik az pozsonyi jó conversatiótól való elválásom.” Uo., No. 14675. 1643. február 15., Tiszaszentmárton. „Nem kétlem, édes kedves sógor uram, hogy az mint kegyelmed maga is írja, egymástól távul létünk nehéznek ne tessék, mert magamról tudom, és annyival is immár nehezebb, hogy magam egyedül, mint egy számkivetett vagyok ezen az földön, megfosztva az jó társaságtól.” Uo., No. 14722. 1643. február 9., Kismarton. Esterházy Miklós III. Ferdinándnak. Négy jelölt: Csáky László, Forgách Zsigmond, Prépostvári Zsigmond és Lónyai Zsigmond (HaJnal [1930], 403). 1643. február 23., Pozsony. Lippay György III. Ferdinándnak. Három jelölt: Forgách Zsigmond, Csáky István, Homonnai Drugeth János. Uo., 407–408. 1643. február 27., klenovniki vár. Draskovich János III. Ferdinándnak. „…neminem scio, qui maiestati vestrae commodius in oficio illo inservire posset, quam spectabilem et magniicum comitem Sigismundum Forgách, nisi quid juventus ei obsit. Alioquin qualitates illius et talenta pulchra sunt, deque idelitate eius erga maiestatem vestram quidpiam dubito…” MHHD IV, 291. Hajnal Istvánnak a forrást kísérő tárgyi jegyzete utal erre: HaJnal (1930), 408–409. 1643. május 1., Szaláncváralja. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak. MNL OL P 1314. No. 14726. Valamivel korábban, februárban az a hír is felröppent, hogy az új generális német lesz: 1643. február 20., Tiszaszentmárton. Forgách Zsigmond Esterházy Miklósnak. MNL OL P 123. 1. cs. I/a. Forgách Zsigmond. No. 3. egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 303 jén Zsigmond bátyját, az addig szécsényi kapitányként szolgáló Forgách Ádámot ültette a kassai generálisi székbe.61 A döntés következtében az a sajátos helyzet állt elő, hogy a felső-magyarországi birtokokkal egyáltalán nem rendelkező Ádám csak öccse szalánci jószágán húzhatta meg magát, ha Kassáról rövid időre el akart szabadulni.62 Alighanem maga a király is tisztában volt a szituációval, és miután 1644 elején Pálffy István az érsekújvári főkapitányi tisztről lemondott, 1644. február 8-án III. Ferdinánd arról értesítette Forgách Ádámot, hogy nagybátyjának, Pálffy Istvánnak megüresedett helyére kívánja áthelyezni.63 (Erre azonban a körülmények kedvezőtlen alakulása folytán csak 1645 tavaszán került sor.) Arról természetesen szó sem volt, hogy III. Ferdinánd katonai téren ne tartott volna igényt a másik Forgách-iú, Zsigmond szolgálataira. Már Esterházy Miklós 1643. februári cenzúrájában is szerepelt a felvetés, hogy a iatal arisztokratát az agg briberi Melith Péter esetleges lemondása után érdemes lenne kinevezni szatmári főkapitánynak.64 A nádor valójában nyitott kapukat döngetett, Pálffy Pál és a Szepesi Kamara már január végén megírta Zsigmondnak, hogy a király egy 1643. január 23-i rendeletével, előzetes egyeztetés nélkül, kinevezte őt a tisztségre.65 Mivel a szatmári vár elsődleges feladata éppen Erdély szemmel tartása volt, irányítása sok szempontból éppen Forgách Zsigmondhoz illő feladat lett volna. A iatal főúr azonban húzódozott, ellenvetései világosan kiolvashatók mind leveleiből, mind abból az instrukcióból, amelyet Bécsbe küldött emberének, Váradi 61 62 63 64 65 SzaBó (2010), 303. Forgách Ádám 1643. június 1-jén kelt főkapitányi instrukciója és kinevezése: MNL OL P 287. Series I. Fasc. A. No. 119–120. Bártfai Szabó László szerint Forgách Ádám már 1642. október 21-én kérelmezte a királytól, hogy nevezze ki a kevéssel korábban megürült felső-magyarországi főkapitányi posztra, ám ekkor Nyáry István még élt. A dátum tehát semmiképpen sem lehet helyes. Bártfai SzaBó (2010), 396–397. 1643. december 22., Szalánc. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak. „Generalis uram itt vagyon nálam Szaláncon.” (MNL OL P 1314. No. 14733.) Forgách Ádám 1643. december 29-én Szaláncból írt levelet Abaúj vármegyének. korPonay (1878), 430. MNL OL P 1883. 1. cs. 1. t. f. 25–26. III. Ferdinánd 1644. február 1-én kelt, engedelmességre intő levelei a bányavidéki várak kapitányainak, Forgách Ádám főkapitányi kinevezése kapcsán: MNL OL E 190. 15. d. No. 3397–3408. (Úgy tűnik, hogy a fejedelem hadai az egész csomagot elfogták: egyetlen levél sem érkezett meg a címzetthez.) „…id tamen ad servitium vestrae maiestatis, bonique publici, experiantiamque et promotionem dicti domini comitis optimum censerem, si, moderno capitaneo Zathmariensi jam adulto et valetudinario existente, capitaneatus Zathmariensis, huic paulo post conferretur, cum modernus defacto valedicat.” HaJnal (1930), 403. 1643. február 15., Tiszaszentmárton. Forgách Zsigmond Lippay Györgynek. „Ezen állapat felől nagyságodnak azt írhatom, hogy három rendbeli levelét vettem bátyám uramnak, Pálffy Pál uramnak, melybe írja őkegyelme, hogy 23. januarii bocsátott légyen ki egy decretumot őfelsége, melybe engemet pro supremo capitaneo Szatmariensi declarált. Mi tagadás, nagyságos uram, ezen állapat felől soha semmit sem gondolkodván, csudásnak tetszik.” MNL OL P 1314. No. 14722. (mellékletként); 1643. február 20., Tiszaszentmárton. Forgách Zsigmond Esterházy Miklósnak. „Mind bátyám uram, Pálffy Pál uram, mind az Kassai Kamora írja, hogy sub dato 23. januarii jött volna ki egy decretum őfelségétől, hogy engem szakmári főkapitánynak declarált.” MNL OL P 123. 1. cs. I/a. Forgách Zsigmond/No. 3. 304 SzaBó andráS Péter Zsigmondnak 1643. április 12-én kiadott:66 1. Nem rendelkezik Szatmár megyében birtokokkal, és ezek hiányában nem tudná megfelelően ellátni parancsnoki teendőit. Szüksége lenne legalább zálogbirtokokra a környéken. 2. Briberi Melith Péter még életben van és aktív. Vele mint a király hűséges szolgájával szemben sértő lenne, ha lemondatnák. 3. Egyáltalán nem tisztázott a szatmári főkapitányság jogállása, alá van-e rendelve a Kassán székelő felső-magyarországi főkapitánynak, vagy pedig közvetlenül az Udvari Haditanács alá tartozik, mint a többi végvidéki főkapitányság. Nyomatékosan kifejezésre juttatja, hogy az általa köpönyegforgatónak tartott szendrei Bornemisza János főkapitány-helyettessel és ügyvivő generálissal eleve feszült a viszonya, és arisztokrataként egyébként sem kíván egy ilyen alacsony származású személynek engedelmeskedni. Május végén pedig, amikor Forgách Ádám kinevezéséről már felröppentek az első hírek, azt is problémaként hozta fel, hogy ha Szatmár Kassa alá tartozna, bátyja parancsolna neki, ami szerinte nem lenne egészséges.67 Forgách Zsigmond azt is többször leírja, hogy Szatmár komolyabb megerősítése nélkül nem lát esélyt a főkapitányi feladatok megfelelő ellátására. Ha azonban feltételei teljesülnek, kész a várban hűségesen szolgálni a királyt. A jelek szerint 1643 nyarán III. Ferdinánd abban a tévhitben leledzett, hogy Forgách Zsigmond már Szatmáron tartózkodik mint beiktatott főkapitány.68 A főúr július közepi bécsi udvari látogatása alkalmával különös módon végül szó sem esett a kinevezésről.69 Bár 1643 végén és 1644 elején több sürgető parancs is 66 67 68 69 PFL Erdődy. cs. 18. cs. 61. Fasc. No. 2809. p. 433–443. Váradi Zsigmond küldetését Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak is említette: 1643. április 23., Tiszaszentmárton. „Úgy látom, hogy őfelsége elvégezett akaratja az, hogy Szakmárra az kapitányságba bemenjek, az mely állapotba mely hatalmas fogyatkozások vagynak, egy memorialéba öszveírván, felküldtem őfelségének, meghagyván Váradi uramnak, hogy kegyelmeddel is közöljem, abból megértheti.” (MNL OL P 1314. No. 14725.) A vépi Erdődy-levéltár fenti numerusa alatt egyébként egy egész kötegnyi iratot találunk a szatmári főkapitányi tisztről és a vár problémáiról, közte egyebek mellett Dóczy András 1609. évi és briberi Melith Péter 1630. [!] évi főkapitányi instrukcióival. Ezek összegyűjtése nyilvánvalóan Forgách Zsigmond alapos tájékozódásával magyarázható. 1643. május 25., Szaláncváralja. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak. „Mert egyébiránt én főgenerálisom bizony se Csáki uram nem lészen, se vicegenerálisom az kassai Bornemisza János. Forgách Ádám uramtól mint bátyámtól méltó volna ugyan hallgatnom, de én úgy hallottam, hogy nem jó egy udvarba két atyai, így talám ez iránt sem volna jó, ha én Szakmárt, őkegyelme Kassán dirigálna…” MNL OL P 1314. No. 14701. 1643. július 13., Rajka. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak. „Íme ezen órába megyek Bécsbe, és ha lehet, üdőt nyerek. Mert az mi kegyelmes urunk ír nékem egy levelet, és azt tudja, hogy én régen Szakmárt vagyok mint installatus kapitány, az kibe semmi sincs. Mibe múlt el, és kin, és mint, és hogy, inkább akarom, hogy őfelsége éntőlem értse, nem mind mástól, mert igazsággal mondom, hogy elkeseredtem és vagy haragusznak, vagy nem, de magyarán beszélek őfelsége előtt.” MNL OL P 1314. No. 14727. 1643. július 25., Rajka. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak: „Az mi az én szakmári tisztemet illeti, mivelhogy énnékem senki sem emlékezett felőle, én is csak hallgattam Bécsbe, őfelségének sem szólottam semmit…” MNL OL P 1314. No. 14730. egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 305 érkezett az ügyben a királytól,70 és Forgách Zsigmond 1644-ben, február elején ismét felment alkudozni az udvarba, sosem kezdte meg szatmári főkapitányi működését. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1644. február 2-án megindította hadait a Magyar Királyság ellen, és miután március 16-án elfoglalta Szatmár várát, a kinevezés végleg okafogyottá vált.71 I. Rákóczi György ugyan már 1631-től alkudozott a svédekkel, majd a franciákkal, hogy velük társulva beavatkozik a harmincéves háborúba, a Habsburgok elleni sikeres fellépésre csak azután nyílt reális esélye, hogy a svéd erők Lennart Torstensson főparancsnok (1641–1645) vezetésével 1642 tavaszán betörtek a Magyar Királysághoz közeli Sziléziába, majd elfoglalták a morvaországi Olmütz városát.72 A fejedelem végül 1643. november 16-án Gyulafehérváron a svédekkel, 1644. április 22-én Munkácson pedig a franciákkal is megkötötte a szövetségi szerződést.73 Bár a fejedelem támadása legitimációjában igyekezett a magyar rendek általános sérelmeit hangsúlyozni, a gyakorlatban mégis felekezeti alapú háborút folytatott.74 A protestáns érdekek biztosítása mellett a ki nem mondott politikai célt leginkább talán a felső-magyarországi vármegyék megszerzése jelentette számára. Forgách Zsigmond azon magyar főurak közé tartozott, akik már 1643 elején szilárdan meg voltak győződve a fejedelem közelgő támadásáról. 1643 februárjában mind a nádornak, mind az esztergomi érseknek felvetette azt az ötletet, hogy a felső-magyarországi főkapitányság székhelyét Kassáról a Borsod megyei Szendrőre kellene áthelyezni, amely nem annyira kiszolgáltatott egy keletről érkező inváziónak és a helyi lakosság kényének-kedvének.75 Leveleiben a pozsonyi 70 71 72 73 74 75 Forgách Zsigmond erre vonatkozó levelei Batthyány Ádámnak: 1643. december 22., Szalánc. (MNL OL P 1314. No. 14733.) 1644. január 9., Szaláncváralja. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak. „Az én szakmári kapitányságomat az mi illeti, ne adja azt Isten, hogy ez iránt is őfelsége gratiáját megvessem, de mi hasznom énnekem vagy őfelségének is mi haszna, ha oly szolgálatra fordít, az holott kötve lévén kezem, nem forgolódhatok úgy, az mint kívántatik. Írja ugyan most is őfelsége, és kegyelmesen parancsolja generalis uramnak, hogy bévigyen Szakmárra, az ki nagyobb, őfelsége azt írja, hogy mindenkor megtanálja nálam az reversalisomat, csak menjek be, bár most ne adjak is, elég érdemem fölött való kegyelem, de még instructiómot nem látom, és azt, mi móddal kívánják szolgálatomat, az melyet ez óráig sem láttam.” Uo., No. 14734. I. Rákóczi György 1644–1645. évi hadjáratának máig legjobb összefoglalása Cseh-Szombathy László két, kötelező ideológiai felhangoktól sem mentes, de alapos tanulmánya: cSeH-SzomBatHy (1956–1957), cSeH-SzomBatHy (1957). Összefoglaló művekben a hadjáratról lásd Szilágyi (1893), 365–399; nagy (1984), 163–184; makkai (1985), 920–925; Péter (1986), 704–708. WilSon (2010), 635–636; kármán (2011), 76. A szerződések megkötéséről, új eredményekkel: kármán (2011), 75–88. kármán (2011), 36–71. 1643. február 15., Tiszaszentmárton. Forgách Zsigmond Lippay Györgynek (a Batthyány Ádámnak írott azonos keletű levél melléklete.) MNL OL P 1314. No. 14722. 1643. február 20., Tiszaszentmárton. Forgách Zsigmond Esterházy Miklósnak. MNL OL P 123. 1. cs. I/a. Forgách Zsigmond. No. 3. 306 SzaBó andráS Péter országgyűlés és a felső-magyarországi kerületi gyűlés elmaradása miatti csalódottságot fokozatosan felváltotta az I. Rákóczi György betörésétől való félelem. 1643 szeptemberében, amikor a fejedelem közeli támadásától lehetett tartani, elkeseredett levelet intézett a királyhoz, amelyben kifejtette, hogy két tiszai átkelőt is magába foglaló tiszaszentmártoni uradalma az elsők között fog áldozatul esni I. Rákóczi György betörésének, és ha e réveket nem adja át neki önként, és nem csatlakozik azonnal hozzá, minden jószágát és ingóságát elveszíti, és végül sehol sem lel majd menedéket. Ha pedig a király nem juttat neki az ország más vidékén birtokot, akkor kénytelen lesz a többséggel tartani, vagy ha ezt az uralkodó nem engedélyezné számára, kész minden földi javának elvesztése árán, végső esetben életét is feláldozva harcolni a fejedelem ellen.76 Forgách Zsigmondnak azonban jó darabig egyáltalán nem nyílt alkalma arra, hogy hősiességét tettekkel is bizonyítsa: A támadás kezdetén, 1644 februárjának elején ugyanis éppen Bécsben tartózkodott,77 és a fejedelmi hadak gyors előrenyomulása miatt nem tudott időben visszatérni Felső-Magyarországra, útban hazafelé március elején bátyjának galgóci várában rekedt.78 Forgách Ádámnak mint kassai kerületi és végvidéki főkapitánynak közben a támadó fejedelmi fősereggel kellett farkasszemet néznie, ám ostrom helyett az Abaúj vármegyei nemesség és a kassai polgárság (Zsigmond kasszandrai jóslatát beteljesítve) 1644. március 11-én Kassa feladására kényszerítette, ő maga pedig csak semlegességet ígérő, szigorú hitlevél fejében távozhatott.79 Forgách Zsigmond várandós felesége, Batthyány Borbála ezzel egy időben beszorult a szalánci várba, és nem volt hajlandó a falak közé fejedelmi katonákat bebocsátani. „Magam állapotja ebben vagyon, hogy mindeddig is erősen tartja magát Szalánc vára, az atyámiának is gyógyulását és egészségbe létét értem, de az egész Felső-Magyarországot maga hatalma alá hajtván az fejedelem, azt kívánja, hogy az is megadja magát, és az fejedelem népét bevegye. Melyhez képest ilyen resolutiót [elhatározást] vettek, hogy ők egyáltalán végett semmit sem mernek cselekedni én hírem és akaratom nélkül, hanem kérik az fejedelmet, hogy engedje meg (mivel egyébiránt semmi levél alá nem jöhet), hogy írjanak énnekem, és hazamenetelem felől és akaratom felől értekezhessenek” – írja Forgách Batthyány Ádámnak március 30-án.80 Az Abaúj megyei hegyi fészek tehát néhány más, katolikus urak által birtokolt felső-magyarországi magánvárhoz 76 77 78 79 80 1643. szeptember 11., tiszaszentmártoni kastély. Forgách Zsigmond III. Ferdinándnak. EOE X, 400. 1644. február 7., Kismarton. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak. MNL OL P 1314. No. 14735. 1644. március 3., Galgóc. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak. MNL OL P 1314. No. 14737. Szilágyi (1893), 370. A fejedelem másnap, 1644. március 12-én vonult be Kassára. A hitlevél feltételeiről: 1644. március 30. Rajka. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak. MNL OL P 1314. No, 14739. Uo. egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 307 (Jeszenő, Ungvár, Szádvár, Regéc) hasonlóan sokáig királyhű zárványt képezett a megszállt területen.81 Forgách Zsigmond március 15-én még Galgócból hívta fel a igyelmet a szepesi vár sebezhetőségére, türelmetlenül várva a feleségéről és bátyjáról érkező híreket,82 március 29-én azonban már Bécsben találjuk, ahol talán éppen arra próbált engedélyt kérni, hogy hazatérhessen (március 21-én ebben a tárgyban a fejedelemnek is levelet küldött).83 Időközben, 1644. március 19-én a Kassáról elbocsátott Forgách Ádám is Galgócra érkezett, és itt kellett szembesülnie a szomorú valósággal: Esterházy Miklós éppen az ő féltett galgóci és tapolcsányi (Nyitra megye) uradalmait jelölte ki a készülő királyi ellentámadás gyülekezési helyéül, a német sereg és nádori segédcsapatai pedig azt tették a főúr jószágaival, amit a korszak katonai életformája és erkölcse megkövetelt: kifosztották.84 Ekkor már világosan érzékelhető volt a nádor és a Forgách testvérek közti feszültség. Zsigmond, aki az 1630-as évek végén még a nádori politika lelkes híve volt, Batthyány Ádámnak valamivel később a következő keserű kijelentést tette: „Íme Magyarországban is mind el vagynak az urak temetve, uralkodik egyedül az Esterházy família.”85 Forgách Zsigmond végül csak május legvégén, a Felső-Magyarországon kibontakozó királyi ellentámadást kihasználva tudott hazatérni feleségéhez Szaláncra.86 1644. június 9-ről ismerjük az első levelet, amelyet már az Abaúj megyei várban keltezett.87 Az addigi csendes szalánci ellenállás Forgách megjelenésével egyre inkább aktív formát öltött. I. Rákóczi György két júniusi levelében arról panaszkodott feleségének, hogy az erdélyi hadak garanyi fosztogatására válaszul Forgách Zsigmond június 8-án katonáival felégettette a fejedelem egyik Zemplén megyei 81 82 83 84 85 86 87 1644. március 8., Bárca. I. Rákóczi György Lorántffy Zsuzsannának: „Az vármegyék közül ezek már velünk megegyeztenek: Zemlin, Abaújvár, Ung, Bereg, Ugocsa, Szakmár, Szabolcs, Borsod, Gömör, Torna, Szepes, az többi is csak várja, hogy hozzájok közelgessünk, mind meg. Az várak, kikben még ellenkezőink vannak: Szádvára, Tokaj, Jeszenő, Szalánc, Ungvár, Regéc. Hisszük az Úristent, ez is nemsokára meg fognak velünk egyezni, mivel meg vannak szorítva.” MHHD XXIV, 129. – A szalánci vár erődítéseiről, középkorias jellegéről: Plaček–Bóna (2007), 263–265. 1644. március 15., Galgóc. Forgách Zsigmond Esterházy Miklós nádornak. MNL OL P 123. 1. cs. I/a. Forgách Zsigmond. No. 4. „Két rendbeli levelét vöttem kegyelmednek, az egyiket tegnap Bécsben, midőn szintén indulófélbe voltam, az másikat estve itt Rajkán.” MNL OL P 1314. No, 14739. 1644. március 19., Galgóc. Forgách Ádám Esterházy Miklósnak. Az első felháborodást tükröző levélben a főúr, nem minden él nélkül, azt írta a nádornak, hogy az ő semptei jószága sokkal alkalmasabb lenne a had gyülekezési helyéül. (MNL OL P 123. 1. cs. I/a. Forgách Ádám. No. 4.) Következő, március 21-én kelt levelében már egy kicsit szelídebb a hangnem (uo., No. 5). Kiadásuk: merényi (1908), 468–470. – A királyi ellentámadáshoz: cSeH-SzomBatHy (1956–1957), I, 58–60. MNL OL P 1314. No. 14739. A királyi hadak tavaszi előrenyomulásáról: cSeH-SzomBatHy (1956–1957), I, 63–69. MNL OL P 1314. No. 14740. – A Batthyány Ádámnak írott levél tartalmából nyilvánvaló, hogy nem hazaérkezése időpontjában, hanem valamivel később kelt. 308 SzaBó andráS Péter faluját, Uport, tízasztagnyi learatott gabonával együtt.88 Rákóczi az atrocitásra reagálva Forgáchnak a tiszaszentmártoni uradalomban található gabonáját elvette és Tokajba vitette. A katolikus főúr várába egy kisebb királyi kontingenst is befogadott, sőt június közepén arra is kísérletet tett, hogy csatlakozzon a június 3. óta Kassát ostromló, Johann Götz generális és Esterházy Miklós nádor vezette királyi hadhoz, ám ahogy azt Kemény János önéletírásából tudjuk, az erdélyi seregvezér rajtaütése a tervet meghiúsította.89 A kimerült királyi hadsereg néhány nappal később, június 17–18-án kénytelen volt felhagyni a lanyha ostrommal, és megkezdte a visszavonulást,90 Forgách Zsigmond pedig az újabb erdélyi támadás küszöbén magára maradt. Ennek ellenére állítólag megkísérelte feltartóztatni az Esterházyt üldöző fejedelmi sereg egy részét.91 Annyi bizonyos, hogy hamarosan megkezdődött Szalánc szabályos ostroma, amely az egyenlőtlen erőviszonyok miatt július 1-jén a vár feladásával és Forgách birtokainak nagyfokú pusztulásával végződött.92 (Rákóczi állítólag elfogatta a tárgyalásra kimerészkedő várurat.) Forgách Zsigmond valószínűleg július 3-án, Sároson adott hitlevelet a fejedelemnek, amelyben teljes semlegességet ígért.93 A főúr úgy érezte, hogy a nádor korábbi ígéreteit megszegve cserbenhagyta őt, és egyértelműen Esterházyt hibáztatta a katonai kudarcért. Július 13-án a romos sebesi kastélyból így írt erről bátyjának: „Elsőbe minden jószágom porrá tétetett, azután az várat reám szállották, öt hétig körülette lévén az had, mind az őfelsége nálam levő vitézekkel elhagyattattam, 88 89 90 91 92 93 1644. június 10., pácini tábor; 1644. június 17., Sárospatak. I. Rákóczi György Lorántffy Zsuzsannának. MHHD XXIV, 173, 179–180. „Elébb menvén azért beállék másnap egy völgyben az erdő alatt, mely szinte Szaláncig tart, ritkás fák közé. Azonban tehát Forgách Zsigmond egy cseh gróf sógorával indult Szaláncból, hogy az táborra menne Kassához, kik meglátván és magokat az erdőben megvonván, néhány lovas kiereszkedék, kiknek meglátására Boros László nevű hadnagyot küldék, magam is csak harmadmagammal ballagván arrafelé. Azonban puskák roppanását hallám, s hát arccal hozza az ló reám Borost, megsebesedvén válla hegyiben, s nem bírván lovával. Melyre is felülteték ugyan valahány sereget, és megűzetém az ellenséget, de vőm eszembe, hogy az gyalogja az erdőben van, ahhoz képest lévén két compánia puskás vélem, azokat leszállítván, elveretém őket Szaláncra, de azonban láték messzére két lovasokat, kiket üzeték, de elszaladának, s hát ezek által izenték meg az táborra, hogy Kassa segétésére érkeztem volna.” kemény (1980), 220–221. cSeH-SzomBatHy (1956–1957), I, 75. Forgách József kivonatol a szalánci vár történetében egy Forgách Ádámnak címzett, a Forgáchok családi levéltárában fennmaradt, kelet nélküli jelentést, amelyben az ismeretlen levélíró beszámol a szalánci ostrom körüli eseményekről (forgácH [1906], 15–18). Bár a levél eredetijére nem sikerült rábukkannunk, valószínűleg hiteles. (Bártfai Szabó László a jelentést tévesen Forgách Ádámnak tulajdonítja: Bártfai SzaBó [1910], 404–405.) Itt szerepel az a máshol nem található információ, hogy Forgách Zsigmond 500 katonájával megkísérelte volna feltartóztatni a fejedelmi hadat, illetve az az értesülés, hogy Rákóczi György adott szavát megszegve fogatta el a tárgyalásra a falak mögül kimerészkedő Forgách Zsigmondot. A vár feladásának (nem teljesen precíz) időpontja az erdélyi Báni György naplójából ismert: 1644. július 1. „Mentem vásárlásért Eperjesre. Az nap érkezett Forgách Zsigmond, urunknak meghódolván, de sub honesta custodia volt.” (ETA IV, 125.) Forgách Zsigmond Szaláncról fél nap alatt odaérhetett Eperjesre. Bártfai SzaBó (1910), 404. egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 309 veszék az egész országgal. És a’ miatt, az kitől oltalmat kellett volna várnom mind nekem, mind az országnak. Soha bizony se népet, se országot rútabbul veszteni nem láttam, mint ezt, és az győzedelem mellől elmenni, mint most, de úgy szoktak az magok meghitt elmék jutalmaztatni. […] Most tudom, mit teszen mind az katonakenyér, mind az igaz jóakarat, mind az kár, bú és keserűség.”94 Itt érkezünk el ahhoz az utolsó egy esztendőhöz, amelyet a ma Pannonhalmán őrzött értékes levelezés megvilágít. Bár a fejedelem eredetileg csak semlegességet követelt Forgáchtól, az idő múlásával egyre inkább megkívánta aktív közreműködését is. 1644 szeptemberében, a nagyszombati béketanácskozás előkészítése kapcsán Kassára hívta,95 amiben alighanem szerepet játszott a vele szembeni állandó gyanakvás is. „Forgách Zsigmond igen bal elméjű, állhatatlan ember, hitinek semmit nem kell hinni. Nincsen most itt latrabb nálánál” – írta az ifjú Rákóczi Zsigmond testvérének, II. Rákóczi Györgynek.96 A gyanúra Forgách nemcsak azzal adott okot, hogy különböző kifogásokkal udvariasan kibújt a szeptemberi parancs alól, hanem azzal is, hogy folyamatosan igyekezett híreket eljuttatni a királysági rendeknek. Esterházy Miklós állítólag néhány kiáltványában fel is használta a tőle kapott információkat, kompromittálva informátorát.97 Forgách Zsigmond Batthyány Ádámhoz küldött néhány (szokatlanul rövid) magánlevelében azonban inkább a kötelező öncenzúra tükröződik.98 A főurat birtokainak pusztulása miatt ekkor már anyagi nehézségek is szorongatták, nagy erőfeszítések árán, a fejedelem engedélyével, saját rajkai jószágából, valamint felesége dobrai (Vas megye) és tornistyei (Zala megye) uradalmaiból igyekezett némi pénzhez jutni. Rokonai egy része őt magát tette felelőssé nehéz sorsáért. Anyai nagybátyja, Pálffy Pál például 1644 júliusában a következőket írta Batthyánynak: „Hallom, hogy Szalánc várát vítták és az jószágot mind semmivé tévén Forgách Zsigmond uramat kényszerítették légyen az fejedelem mellé, jobb lesz nála őkegyelmének. Szónkat fogadván itt fönn maradt volna, talált volna gróf Batthyány helyt az egy húgának, és lakott volna ő felesége mellett, de úgy jár uram, az ki tanáccsal élni nem akar…”99 Rákóczi 1644 decemberében, már a harmadik erdélyi offenzíva és királyi ellentámadás után,100 ismét udvarába hívta Forgáchot, aki – valószínűleg az állandóan hullámzó erőviszonyokat is szem előtt tartva – újfent igyekezett kibújni a 94 MNL OL P 287. 31. d. Fasc. CC/6. Komoly olvasati hibákkal terhelt kiadása: forgácH (1906), 29–31. 95 Lásd alább a 7. levelet. 96 1644. augusztus 6., Kassa. MHHD XXIV, 224. 97 A Forgách Ádámnak írott, fent már idézett, kelet nélküli jelentésben: forgácH (1906), 16. 98 Négy levél az 1644. augusztus 13. és 1645. április 24. közötti időszakból. MNL OL P 1314. 14741–14744. 99 1644. július 25., Malacka. Pálffy Pál Batthyány Ádámnak. S. lauter (1989), 42. 100 Az időszak hadi eseményeiről: cSeH-SzomBatHy (1956–1957), II, 196–201. 310 SzaBó andráS Péter kötelezettség alól.101 A fejedelem sürgető leveleiből világosan kiderül, hogy ekkor már erősen megfogyatkozott Forgách iránti, korábbi ismeretségükből táplálkozó méltányossága. Miután a svéd csapatok 1645 elején sikerrel nyomultak előre az örökös tartományokban,102 és komoly esély nyílt a seregek egyesítésére, nagy késéssel május elején Rákóczi is megindította első csapatait nyugat felé.103 1645. május 6-án Forgách Zsigmondnak is levelet küldött, amelyben felszólította, hogy legyen hadkészültségben.104 A megbízhatatlan főurat inkább túszként akarta magával vinni, mint fegyvertársként, és Forgách ennek megfelelően bőségesen ontotta a kifogásokat. A fejedelem június közepén már annyira elvesztette a türelmét, hogy feleségének Forgách körmönfont letartóztatását, vagy ismételt Szaláncba szorítását és jószágainak elkobzását is megemlítette mint ésszerű cselekvési lehetőséget.105 Semmiképpen nem akarta ugyanis a főurat felvonuló seregeinek hátában hagyni. A iatal arisztokrata végül az utolsó határidő után, valamikor június 18. és 22. között érkezett meg a fejedelem rimaszombati vagy Fülek alatti táborába, amely kis megszakításokkal folyamatosan vonult előre a morva–magyar határ felé.106 Jellemző a Forgách iránti bizalmatlanságra a következő eset. Amikor a magyar királynak a fejedelemhez küldött követe, Tőrös János kamarai tanácsos 1645. július 1-jén a Bars megyei Kovácsiból levélvivőt bocsátott Bécsbe, Kemény János a futárt bizalmasan, eskü alatt kikérdezte, azt gyanítva, hogy Forgách Zsigmondtól is visz levelet, mégpedig bátyjának, az érsekújvári kapitánynak.107 Zsigmond július 12-én a verbói táborból (Nyitra megye) így ecsetelte helyzetét Batthyány Ádámnak: „Itt vagyok, édes sógor uram az táborba, mégyen, vagy inkább visznek 101 Lásd alább a 14–17. számú leveleket. 102 WilSon (2010), 692–708. 103 I. Rákóczi György 1645. évi lassú tavaszi hadfelvonulásáról és nyári előrenyomulásáról: cSeHSzomBatHy (1957), 106–126. 104 Lásd alább a 23. számú levelet. 105 1645. június 12., edelényi tábor. I. Rákóczi György Lorántffy Zsuzsannának. „Forgách Zsigmond, úgy vesszük eszünkben, el nem kezd jönni, mely kitetszik, ha még nem indult utánunk. Ki ha lenne, kettő az dolog: vagy az, hívatnád magadhoz, mintha beszéded volna vele, s arestáltatnád, s míg mi nem informálnánk, addig Patakból ki ne bocsátanák, lenne jó vigyázás reája. Másik, hogy Reőthy uram rekessze be Szaláncban, mennél hamarébb lenne, ezen tőr esne nyakában, s fogná meg. Ha penig elmenne, úgy is Szaláncot kézben kellene venni, s minden jószágát lefoglalni. […] Az Forgách Zsigmondra való gondviselést nem kell halasztani, ha ugyan hitit megkezdi ennél is jobban szegni, az mint már is megszegte.” MHHD XXIV, 327. Ugyanezen a napon iának, II. Rákóczi Györgynek is hasonlóan nyilatkozott: uo., 328. 106 1645. június 22., füleki tábor. I. Rákóczi György Lorántffy Zsuzsannának. „Forgách uram eljött, de mi még nem láttuk.” MHHD XXIV, 332. – A fejedelmi tábor június 19-én még Rimaszombatban volt. 107 1645. december 10., Linz. Tőrös János jelentése az erdélyi fejedelemmel folytatott tárgyalásairól. „Antequam tamen discederet, a domino Ioanne Kemény separatim ductus, valde diligenter ac sub iuramento examinatus est, an aliquas literas a domino comite Sigismundo Forgach ad fratrem suum Adamum Forgach sonantes apud se haberet?” Szilágyi (1885), 360. egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 311 arcul kegyelmetekre, ellenségül, kiknek, hanem ha magam éltének és lelkének, úgy lehetek ellensége. Legyen Isten előtt számot adó, az ki engem veszte országostól.”108 Két nappal később Lippay György esztergomi érsek arról értesítette Forgách Ádámot, hogy Pálffy Andráson keresztül Forgách Zsigmond felajánlotta háromezer fejedelmi lovas átállítását, a terv végrehajtásához pénzt kérve, amelyet azonban ő nem tartana bölcsnek odaküldeni. Inkább azt javasolja, hogy Zsigmond előlegezze meg az összeget.109 Az üzenet állítólag a királyhoz is eljutott, aki a iatal arisztokratát a távolból nyugalomra intette.110 A túszként tartott főúrnak ez a vakmerő szervezkedése erdélyi szemszögből már egyértelműen árulásnak minősült, és minden jel arra utal, hogy nem maradt teljesen titokban. Bár a harcokban Forgách Zsigmond végül tudomásunk szerint nem vett részt, ez a hadjárat tett pontot rövid életének végére. 1645. július 28-án a fejedelem lampersdori, Morvaország szélén fekvő táborából elkéredzkedett, hogy Robert Douglas (1611–1662) skót származású svéd vezérőrnagy társaságában megtekintse Brünn éppen zajló svéd ostromát. Torstensson táborában vendégeskedve azonban rosszul lett, és 1645. augusztus 2-án Arvid Wittenberg (1606–1657) svéd tábornok saját hintóján küldte vissza a fejedelmi táborba, ahol augusztus 4-én hajnalban nagy kínok között meghalt.111 A fejedelem valamely fertőző betegséget gyanított a háttérben (vagy legalábbis írásban így nyilatkozott), Tőrös János királyi követ azonban egyenesen annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a főurat a svéd táborban, lakomázás közben megmérgezték.112 Ezzel természetesen azt akarta sugallni, hogy a fejedelem keze volt a dologban. Bár a mérgezés gyanúja a korszakban majd minden váratlan halálesetnél előkerült, a Rákócziak családi levelezésének néhány darabja mégis mintha arra utalna, hogy a fejedelemnek lehetett valami része a szomorú eseményben, vagy legalábbis nem lett volna ellenére. 108 MNL OL P 1314. No. 14745. 109 1645. július 12., Pozsony. Lippay György esztergomi érsek Forgách Ádámnak. (MNL OL P 287. 31. d. Fasc. CC/6.) A levelet tartalmilag ismerteti: Bártfai SzaBó (1910), 408. 110 Bártfai SzaBó (1910), 408. 111 1645. augusztus 5., Lampersdorf. I. Rákóczi György Lorántffy Zsuzsannának. MHHD XXIV, 347. Másnap írott levelében a fejedelem iának, II. Rákóczi Györgynek is megemlítette Forgách váratlan halálát: „Nyavalyás Forgách Zsigmond uram ma egy hete hogy Duklás urammal az generalhoz ment vala, ugyan megbetegedvén – ez elmúlt éjjel 9 órakor 4 napig való fekvése után meghala. Vannak vélekedések, mely miatt halt volna meg, de mi pestisnek tulajdonítjuk. Isten irgalmazzon szegénynek, és ne vegyen számot arról, mint töltötte be nekünk tartozó kötelességét.” (TMÁO III, 362.) A levél a másikkal ellentétben mintha augusztus 5-i halálozási dátumot sugallna, de ez minden bizonnyal csak a pontatlan megfogalmazásra vezethető vissza. 112 1645. december 10., Linz. Tőrös János összefoglaló jelentése az erdélyi fejedelemmel folytatott tárgyalásairól. Augusztus 3. „Circa hoc tempus accepta a principe licentia, profectus fuerat dominus comes Sigismundus Forgács ad castra Dursztenszon, videndae obsidionis Brunensis causa, ubi trium dierum spacio commoratus, inter epulandum veneno intoxicatus, ubi ad castra principis rediisset, sequenti statim die nimirum quarta augusti gravissimis doloribus et cruciatibus vitam inivit.” Szilágyi (1885), 369. 312 SzaBó andráS Péter Vajon miért írta 1645. június 29-én titkos jegyekkel nagyobbik iának, hogy „Forgách Zsigmond itt vagyon, de nem igaz hozzánk, s megesik nemsokára”?113 Abban a levélben is elég sarkosan fogalmaz, amelyben feleségét, Lorántffy Zsuzsannát augusztus 5-én a katolikus főúr elhunytáról értesíti: „Nagyszombatban viszik a testét, ott is akarják eltemetni, az feleségét felvárván. Valóban sok szánója van az pápista atyaiak közül. Isten irgalmazzon szegénynek, s ne vegyen számot Isten tőle nekünk tett hitünk megállásáról. Nem jó senkinek az Isten nevére híjában megesküdni, s annak ajakára való felvételével játszani. Sem pap, sem barát nem szabados annak megbocsátásával, ha ez ellen szándékkal s készakarva igyekezik véteni, cselekedni, per se vel per alios [maga vagy mások által]. Igaz az Isten az ő itéletiben.”114 A rejtélyes haláleset okát végső soron nem ismerjük, a ráció Rákóczi sötét szavai ellenére talán inkább a kevésbé regényes változat mellett szól. Azt sem tudjuk pontosan, hogy Forgách Zsigmondot hol és mikor temették el. Ahogy azt a fejedelem levele is megelőlegezi, valószínűleg a család hagyományos temetkezési helyén, a nagyszombati Szent Miklós-templomban, ahol nagyapja és apja is nyugodott, és ahol több évtized múltán, 1681-ben bátyját is végső nyugalomra helyezték.115 Annyit tudunk csak, hogy a holttestet először Érsekújvárba vitték, Forgách Ádámhoz.116 Később valószínűleg onnan szállították át Nagyszombatba. Az Erdődy család vépi levéltárában őrzött levelezés egy különleges élethelyzet és egy feszült kapcsolat tanúja. Megismerhetjük belőle a fejedelemhez kényszerből átállt felső-magyarországi katolikus arisztokrata hányattatásait és túlélési stratégiáját. Forgách Zsigmond időnként kétségkívül igyekezett alkalmazni a tettetés (simulatio) és leplezés (dissimulatio) politikai eszköztárát. Aligha nevezhetjük például őszinte gesztusnak azt, hogy 1644 szeptemberében, két hónappal a szalánci ostrom után éppen a református I. Rákóczi Györgyöt és feleségét kérte fel elsőszülött ia, Ádám, formális keresztszüleinek.117 Igaz, ezzel a felkéréssel bajosan tudott bárkit is megtéveszteni. Sokkal nagyobb súllyal szerepelnek a levelekben sérelmei, a felégetett jószágok, a fogságban sínylődő szolgák és familiárisok, a kifosztott sebesi ferences kolostor. Batthyány Ádámnak írott leveleiből az is kiderül, hogy háborús tapasztalatai valamelyest korábbi politikai meggyőződé113 1645. június 29. A Zsombor és Bát közötti táborból. I. Rákóczi György II. Rákóczi Györgynek. MHHD XXIV, 333. 114 MHHD XXIV, 347. 115 A Forgách család meglévő és elpusztult nagyszombati síremlékeiről: ludikoVá (2002), 87, 98–99, 105. 116 1645. október 26., Érsekújvár. Lippay György esztergomi érsek I. Rákóczi Györgynek. „Ím, nyavalyás Horvát Dániel visszamegyen az magáét kezéhez venni, szegény Forgách Zsigmond testével jött volt ide, kinek szolgája is volt, azulta sebben volt, mely esett az őfelsége hadaitúl rajta, ugyan az kegyelmed hadába.” MNL OL E 190. 42. d. 5. t. No. 643. 117 Lásd alább a 4–5. számú levelet. egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 313 sét is módosították. Bár királyhűségét megőrizte, Esterházy Miklós nádortól, korábbi példaképétől eltávolodott, a háborús pusztításokat pedig mindkét félnek egyaránt felrótta. „Rettenetes dolog, minemű pusztítást cselekeszik mindkét had, úgy annyira, hogy sohut ezen az egész földön egy falut sem tudok, melybe lakos ember találtatnék, mind az iszonyatos nagy hegyekre és erdőkre takarodott” – írta 1644 júniusában.118 Bármennyit változott is azonban gondolkozása, a korábbi jelentéseiben zsarnokként és fösvényként jellemzett I. Rákóczi György egy ikarcnyival sem lett számára szimpatikusabb. A bizalom a többéves személyes ismeretség ellenére a másik oldalon is hiányzott. Nem véletlenül kívánta a fejedelem oly gyakran Forgách személyes jelenlétét, és nem véletlenül tagadta meg a főúr Szaláncból elvitt lőfegyvereinek visszaszolgáltatását. Rákóczi rövid leveleiből és a kérvényekre rávezetett válaszaiból az uralkodói méltányosság (clementia) helyett sokkal inkább az Erdélyben korlátlan hatalomhoz szokott fejedelem hidegfejű érdekérvényesítése tükröződik. Egy felekezeti jellegű háború kellős közepén a katolikus arisztokratának és a református fejedelemnek amúgy sem nyílt sok esélye az őszinte megegyezésre. Forgách Zsigmond végül az 1645. évi, a fejedelem számára kedvező linzi (külön)békét sem érte meg, néhány héttel a hadműveletek lezárása előtt meghalt.119 Háborúban született levelei egy kettétört életpálya emlékei. Ha a fejedelem 1644–1645. évi hadjárata nem jön közbe, Forgách Zsigmond nagy valószínűséggel megegyezett volna a királlyal szatmári főkapitányi posztjáról, és fényes karrier várta volna. Nemcsak előkelő családja predestinálta arra, hogy a királyság legmeghatározóbb politikusai közé emelkedjen, hanem Grazban megszerzett ismeretei és udvari szolgálata is. Nem mindennapi műveltségéről beszédesen tanúskodik az a 176 kötetes könyvtár, amelyet halála után, 1652-ben a szalánci várban összeírtak.120 Az is jelzésértékű, hogy 1641-ben Batthyány Ádám közvetítésével egy várábrázolásokat tartalmazó, díszes könyvet készíttetett egy festővel („képíróval”).121 118 1644. június 9., szalánci vár. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak. MNL OL P 1314. No 14740. 119 A háborút valójában az 1645. augusztus 22-én a lampersdori táborban aláírt megállapodás zárta le, amelyet a későbbi királyi ratiikáció (1645. december 16.) helyszíne nyomán linzi békeként említünk. A szerződés egyik legfontosabb eredménye Rákóczi számára hét felső-magyarországi vármegye életfogytig történő megszerzése volt. A békekötésről bővebben lásd kármán (2011), 88–92. 120 PFL Erdődy cs. 24. köt. Fasc. 86. No. 4380. Említése a felfedezőnél, Iványi Bélánál: iVányi (1983), 282. A forrás teljes szövegű kiadása: Varga (1986), 164–170. – Forgách Zsigmond valószínűleg nem csak ezen a rezidenciáján tartott könyveket. A garami/ garanyi udvarházban őrzött, szintén az ő örökségéből származó kisebb bibliotékát (113 kötet) Batthyány Borbála 1680. évi halála után írták össze. Anyaga csak részben fedi át az 1652-ben inventált szalánci könyvtárét, és jellege is eltér attól. madaS–monok (2003), 152. 121 1641. október 10., sebesi kastély. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak. „Rövid üdő alatt hogy az képíró az végházak képit elkészíti, örülöm, kegyelmednek ha megküldi, megszolgá- 314 SzaBó andráS Péter Az 1643 elején minden tanácsos által nagyreményű ifjúként emlegetett Forgách Zsigmondnak azonban magas tisztségek helyett végül korai halál jutott osztályrészül. Sorsa bizonyos tekintetben hasonlít Esterházy Lászlónak (1626–1652), a nádor iának idejekorán befejeződött életpályájához.122 Az Erdődy család vépi levéltárában őrzött levelek és a megszólaltatásukra segítségül hívott források segítségével reményem szerint sikerül megvilágítanom a 17. századi magyar történelem egy újabb méltatlanul elfeledett személyiségét. lom.” (MNL OL P 1314. No. 14688.) 1641. december 10., hertneki vár. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak. „Az mi az képíró állapatját illeti, hogy az könyvet még el nem készítette, és azért kegyelmed ez alkalmatossággal fel nem küldte, én könnyen elvárom, inkább is akarom, hogy kegyelmed maga megadja, hogy sem megküldje.” (Uo., No. 14691.) Az utóbbi adat Iványi Béla gyűjtésében is szerepel: iVányi (1983), 226–227. 122 Esterházy Lászlóról nemrég Martí Tibor készített értékes doktori disszertációt: Martí Tibor: Gróf Esterházy László (1626–1652), Budapest, 2013. A kutatási eredményekről nyomtatásban megjelent: martí (2011). egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 315 Forgách Zsigmond és I. Rákóczi György levélváltása (1644. július–1645. május) Az Erdődy család vépi levéltárából 18. cs. Fasc. 60. No. 2782. 1. [1644. július eleje.]123 Forgách Zsigmond hitlevél-tervezete I. Rákóczi György számára (eredeti, részben saját kezű) Én, ghimesi Forgách Zsigmond, ez levelemnek rendiben adom tudtokra mindeneknek, az kiknek illik, hogy mivel az méltóságos erdélyi fejedelem, Rákóczi György uram őnagysága kijővén országából, és az egész Felső-Magyarország is őnagyságával megegyezvén, az hol én jószágom, és betegen hagyott házastársam is találtatott, az melyet mivel hogy őnagysága tőlem el nem vett és foglalt, se hogy el nem veszi és el nem foglalja, magát nagy kegyelmesen ígéri és ajánlja, ahhoz se úri, s nemes szabadságimba, privilégiumiba meg nem bánt, és ekeddig is házastársomhoz minden kegyelmességét mutatta, azért én is fogadom keresztyén hitemre és tisztességemre, hogy ez mostani őnagysága jóindulatját annak vége szakadtáig, se titkon, se nyilván, se fegyveremmel, se értékemmel, se tanácsommal, hozzám tartozóimmal, akárkik legyenek azok, nem impediálom, se őnagysága ellensége nem leszek azokkal együtt. Kinek nagyobb bizonyságára adom ez hitlevelemet kezem írása és pecsétem alatt. [Majd innen saját kezűleg:] Megadván nagyságod az kívánt assecuratiót, fogadom hitemre, tisztességemre, hogy124 őfelsége engedelméből házamhoz menvén, akár utamba penig, valahol nagyságod fogja kívánni, ezen formán írt levelet adok nagyságod kezéhez. Gróf Forgách Zsigmond manu propria [gyűrűspecsét] [A hátoldalon 17. századi írással:] Gróf Forgách Zsigmond Rákóczi György uramnak praesentált homagiumja 123 Forgách Zsigmond 1644. július 1-jén adta fel az ellenállást, és a fejedelem csak valamivel később, a fenti vagy a fentihez hasonló hitlevél aláírása után eresztette vissza birtokaira. Bártfai Szabó László szerint Forgách Zsigmond végleges reverzálisa július 3-án kelt Sároson. Bártfai SzaBó (1910), 404. 124 Utána áthúzva: „ha”. 316 SzaBó andráS Péter 18. cs. Fasc. 61. No. 2807.125 2. 1644. július 6., nagysárosi126 udvarház. I. Rákóczi György Forgách Zsigmondnak (eredeti) Georgius Rakoci, Dei gratia princeps Transylvaniae, partium regni Hungariae dominus et Siculorum comes etc. Illustris et magniice domine comes, idelis syncere nobis dilecte, salutem et favorem nostrum. Tegnapi napon Szaláncról írt kegyelmed levelét elvevők, értjük kegyelmed írását, a’ barbélt hogy elbocsátá kegyelmed Patakra,127 jól lött. Német sógorát128 az több vitézekkel udvarunkig ha el fogja késérni is, ellent benne nem tartunk, és ha az jövetellel nem fog késni, itt is fog kegyelmed bennünköt érhetni. Barkóczi Ferencnek129 halljuk holmi jovait, repositomit kegyelmed házánál lenni. Kegyelmedet azért kegyelmesen intjük, sőt parancsoljuk is, valamije kegyelmed keze és hatalma alatt lészen, mindeneket épen mindenestől kiadjon arra bocsátandó emberünk kezében, úgy mint árulónk és hiti szegett ember jovait, alioquin ha kegyelmed negligálni fogja130 ebbéli parancsolatunkat (kit nem reménlünk), másképpen kelletnék abban gondot viselnünk. Eidem in reliquo gratiose propensi manemus. Datum in curia nostra Nagy Sarosiensi, die 6. mensis julii, anno Domini 1644. Georgius Rakocy manu propria [Címzés] Illustri et magniico domino comiti Sigismundo Forgats de Ghimes comiti supremo comitatuum Borsodiensis et de Szabolcz etc. ideli nobis syncere dilecto 125 Ezen numerus alatt nem csak az alább közölt levélváltás, hanem a Forgách családhoz kapcsolódó számos egyéb misszilis is helyet kapott. Mivel a numeruson belüli oldalszámozás nem következetes (és a címzésekre nem is terjed ki), úgy döntöttem, hogy az oldalszámokat nem adom meg. A levelek és levélfogalmazványok az anyagban nem időrendben helyezkednek el. A sorrendet (csak virtuálisan) jelen sorok írója állította helyre. A forrásokat modern átírásban, a jellegzetes magánhangzókat és szóalakokat megtartva közlöm. Kivételt csak a lábjegyzetben szereplő áthúzott vagy javított szavak jelentenek, amelyeket betűhíven írtam át. 126 Nagysáros (ma: Velký Šariš, Szlovákia), Sáros megyei mezőváros Eperjes szabad királyi várostól északra, az itt található udvarház, illetve a település fölé emelkedő vár a Rákóczi család birtokközpontjául szolgált. 127 Sárospatak (Zemplén m.), mezőváros és vár, a korszakban a Rákóczi család birtoka és első számú magyarországi rezidenciája. 128 Nem tudjuk, ki ez a személy, de valószínűleg azonos azzal az emberrel, akit Kemény János Forgách „cseh gróf sógoraként” emleget. kemény (1980), 220. 129 Szalai Barkóczi (I.) Ferenc, birtokos középnemes Zemplén megyében, a Barkóczi család úgynevezett bárói ágának ősapja. Barkóczi László és rozsályi Kun Anna ia. 1638-ban Zemplén vármegye alispánja, 1643-tól ónodi kapitány. (Megerősítő adat ónodi kapitány tisztségére: korPonay [1878], 418.) Lásd még nagy (1857–1868), I, 196–200; kemPelen (1911–1932), I, 419– 422. 130 A szó közepe javítva. egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 317 3. 1644. július 14., Eperjes város. I. Rákóczi György Forgách Zsigmondnak (eredeti)131 Georgius Rakoczy, Dei gratia princeps Transylvaniae, partium regni Hungariae dominus et Siculorum comes etc. Illustris et magniice comes, idelis nobis dilecte, salutem et gratiam nostram! Noha tudjuk, értésére lehetett kegyelmednek is ennek előtte kegyelmetekhez lött írásink és intimatióink által, minemű méltó sőt ugyan kételenítő okok indították légyen arra az mi édes hazánkhoz való szeretetünket, hogy Isten kegyelmességéből nékünk adatott fejedelmi birodalmunknak csendes nyugodalmából felkelvén az Isten tiszteletinek minden rendek között vallások szerint való egyenlő bátorságáért, édes nemzetünknek sok vérek hullásával szerzett és sokképpen megbántódott régi szép szabadságának helyben állatásáért vöttük légyen fel az Úristennek szent segítségéből az kegyelmetek közönséges javát és megmaradását oltalmazó fegyverünket, mindazáltal kívántuk volna, ha ez ideig kegyelmetek közönségesen való együttlétében érthette volna magunktól is ezbéli jó és istenes igyekezetünket, melyet bizonnyal el sem múlattunk volna, ha ez végre felvött hadakozásunknak terhes gondjai és szorgalmatos vigyázási, néhánkor való változási is arra elégséges időt és bizonyos alkalmatosságot engedtenek volna. Mostan is azért ezen jó igyekezetünket continuálni akarván, mivel az Úristen igaz igyünkhöz való atyai kegyelmességéből már ez rész országot a’ külső hadaknak súlyos nyomorgatásitól hadaink által úgy megszabadította, hogy az kegyelmetek velünk való együttlételét alkalmatosbnak és bátorságosbnak is ismérhetjük, szükségesnek ítélők, hogy kegyelmeteket egy bizonyos helyre és terminusra convocáltatván, minden előttünk lévő szükséges dolgokat kegyelmetekkel nyilvábban közlenénk és azoknak tovább való gondviselésében az kegyelmetek jó tetszését és segítését érthetnők és vehetnők. Kegyelmedet azért kegyelmesen intjük, sőt hagyjuk és parancsoljuk is, hogy ad primum diem futuri mensis augusti maga személy szerint compareáljon Kassán,132 hogy kegyelmeddel is egy tetszésből édes hazánk és nemzetünk közönséges javának és szabadságának békességes megmaradására minden istenes, hasznos és szükséges dolgokat végezhessünk, elhívén, hogy kegyelmed nemzetéhez való szeretetiből és kötelességéből is ebben egyebet nem fog cselekedni. Cui in reliquo gratiosi propensi manemus. Datum in libera civitate nostra Eperjes133 die 14. mensis julii anno domini 1644. Georgius Rakocy manu propria [Az első oldal alján:] Forgách Zsigmond uram [Címzés] Illustri et magniico domino comiti Sigismundo Forgácz de Ghimes, comitatuum Borsodiensis et de Szabolcz supremo et perpetuo comiti etc. ideli nobis syncere dilecto 131 Az irat valójában körlevél; másik, azonos keletű példányát Bártfa város levéltárából ismerjük, természetesen a városi címzettre szabott formulákkal: ŠAP PB MMB Listy (Évrendezett anyag, szabályos jelzetek nélkül.) Ugyanezen a napon a felső-magyarországi vármegyéknek is kiment egy hasonló körlevél, de erősen eltérő szövegezéssel. A Borsod vármegyének küldött példány kiadása: nagy (1998), 39–40. 132 Kassa (ma Košice, Szlovákia), szabad királyi város Abaúj megyében, Szalánctól mintegy 23 kilométerre. 133 Eperjes (ma: Prešov, Szlovákia) szabad királyi város Sáros vármegyében. 318 SzaBó andráS Péter 4. 1644. szeptember 3., szalánci vár. Forgách Zsigmond I. Rákóczi Györgynek (egykorú másolat) Tudván eleimnek mind nagyságodhoz, mind egész nemzetéhez kiválképpen való kötelességét és jóakaratját, és azért viszont mihozzánk is egész nemzetül nagyságod fejedelmi kegyelmességét és atyai kegyes voltát, ebben való bizodalmam bátorít, hogy nagyságodat tegnapi napon Istennek ingyen való irgalmából lett és adatott kis iacskám keresztatyjának és kegyelmes asszonyunkat őnagyságát keresztanyjának kérjem és híjam nagy alázatossággal.134 De mivel szegény ártatlankának bágyadt állapotja keresztségének haladékát nem szenyvedi, nagyságtok méltóságos képében az helynek közel voltához képest kértem és hívattam ki sietséggel Kassáról Usz István135 uramot őkegyelmét és Tatai Györgyné136 aszszonyomat őkegyelmét. Hogy Isten az holnapi napot adván érnünk, az keresztelőn, mivel az idő különben nem engedi, nagyságtok fejedelmi tekintetit komául Usz István uram és keresztanyául Tatai Györgyné asszonyom őkegyelme viselhessék, nem kételkedvén az nagyságtok fejedelmi kegyelmességében, hogy ez iránt is mitőlünk meg ne vonja. Kiért, még élünk, nagyságtoknak alázatosan igyekezvén szolgálni, kívánjuk tiszta szívből, hogy Isten nagyságtokat sok esztendeig tartsa meg kedves jó egészégben. Datum ex arce Szalancz die 3. septembris anno 1644. 134 Forgách Zsigmond és Batthyány Borbála első és egyetlen gyermeke, Ádám, nehéz terhességet követően 1644. szeptember 2-án született meg, és valóban már 1644. szeptember 4-én megkeresztelték. (1644. szeptember [?]. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak. MNL OL P 1314. No.14742.) 1645. február 6-án így ír sógorának a iúról: „Vagyunk mi mindnyájan, mind ilyen dögletes üdőben tűrhető egészségben, az kis iacskánkkal együtt, az immár is jó hajdútáncos, és minden vígasságunk.” (MNL OL P 1314. No. 14743.) A gyermek nem érte meg a felnőttkort. 135 Úszfalvi Usz István (†1646), Sáros vármegyei nemes, I. Rákóczi György familiárisa. 1620-ban tokaji harmincadosként említik (fallenBücHl [2002], 339). 1637-ben Sáros vármegyei alispán és követ, 1644-ben Jeszenő vár kapitánya (SzluHa [2008], 447) minden bizonnyal csak az után, hogy a fejedelem a várat 1644. augusztus 1-jén elfoglalta Homonnai Drugeth János országbírótól. Haller Gábor szerint azonban 1644 szeptemberében a fejedelem munkácsi kapitánya, Ballingh János Jeszenő várát „elrontotta”: ETA IV, 95. 1644. március 18-án Sáros vármegye alispánjaként említik, I. Rákóczi György az ő javaslatára nevezi ki Udvarhelyi Pétert a Szepesi Kamara pénztárnokává (MNL OL F 1. 24. köt. 49–49b). 1644 tavaszától a Szepesi Kamara tanácsosa (Usz István 1644. március 29-én kelt kamarai tanácsosi hitlevele: MNL OL E 190. 15. d. No. 3375. 1644. április 13., Rahó. I. Rákóczi György engedelmességre intő levele Borsod vármegyének Usz István és Szemere Pál szepesi kamarai tanácsosi kinevezése kapcsán: nagy [1998], 27. Megerősítő adatok Usz István kamarai tanácsosságára az 1644. április 25. és 1645. június 18. közötti időszakból: MNL OL F 1. 24. köt. 69–70. 75–77. 84. 91b. 92b –93. 97–98. 117–117b. 120–121.) 1649-ben Sáros vár kapitánya (SzluHa [2008], 447–448). Fallenbüchl Zoltán szerint 1644 és 1646 között volt a Szepesi Kamara tanácsosa és igazgatója, és 1646-ban meghalt (fallenBücHl [2002], 339). A családhoz lásd nagy (1857–1868) XI, 417–420; kemPelen (1911–1932), X, 459. 136 Tatai György és Sámuel 1635. január 17-én kaptak II. Ferdinándtól újító címeres nemeslevelet, amelyet 1635 májusában hirdettek ki Abaúj vármegye közgyűlésén (tatai [1899]; kemPelen [1911–1932], X, 287). A már özvegy Tatai Györgyné 1642-ben és 1644-ben Abaúj vármegye nemesei között szerepel, Baranyai/Baranyi László szolgabíró járásában (korPonay [1878], 402; 442). egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 319 5. 1644. szeptember 3., szalánci vár. Forgách Zsigmond Lorántffy Zsuzsannának (egykorú másolat) Kegyelmes asszonyom! Eleimnek érdeme és nagyságod kegyelmessége bátorított, hogy az mely iat Isten tegnapi napon adott, annak keresztatyjának urunkat őnagyságát és nagyságodat keresztanyjának válasszam, kérjem és híjam nagy alázatossággal, de mivel az kisdednek erőtlensége az keresztséget szorgalmazta, az szomszédságból Usz István uramot és Tatai Györgyné asszonyomat kelletett hívatnom hamarsággal, hogy holnapi napon leendő keresztelőben őkegyelmek az nagyságtok méltóságos képében jelen lehessenek. Oly reménséggel vagyok, hogy mivel az idő különben nem engedte, nagyságod szegény ártatlantól keresztanyai kegyes voltát ugyan meg nem vonja. Kiért nagyságod szolgálatjára mi is köteleztetvén, kívánjuk, hogy Isten nagyságodat sok esztendeig tartsa meg jó egészségben. Datum ex arce Szalancz die 3. septembris anno 1644. 6. 1644. szeptember 5., tokaji udvarház. I. Rákóczi György Forgách Zsigmondnak (eredeti) Georgius Rakoci, Dei gratia princeps Transylvaniae, partium regni Hungariae dominus et Siculorum comes etc. Illustris et magniice domine comes, idelis nobis syncere dilecte, salutem et gratiam nostram. Szalánc várából 4. die praesentis nekünk írott kegyelmed levelét elvöttük, és kedvesen értettük az kegyelmetek mostani örömét, melyet hogy az Úristen többekkel együtt tétettessen, terjesszen továbbra is, és az mostani elsőszülöttének is örülhessen kegyelmetek, kívánjuk, akarván mi is minden alkolmatossággal kedveskednünk egyébbel is kegyelmeteknek. Eidem in reliquo gratiose propensi manentes. Datum in curia nostra Thokaiensi137 die 5. mensis septembris anno domini 1644. Georgius Rakocy manu propria [Címzés:] Illustri et magniico domino comiti Sigismundo Forgáts de Ghimes comitatuum Borsodiensis et de Szabolcz supremo comiti etc. ideli nobis syncere dilecto 7. 1644. szeptember 7., tokaji udvarház. I. Rákóczi György Forgách Zsigmondnak (eredeti) Illustrissime et magniice domine comes, idelis nobis syncere dilecte, salutem et gratiam nostram. Nyilván vagyon, úgy hisszük, kegyelmednél is, az statusok az elmúlt augusztusi kassai gyűlésekben mint concludáltak vala arról is, hogy ha császár őfelsége az tractatusnak annuálni fog, micsoda modalitással expediáltassanak azon tractatusra rendelt commissariusok, hogy tudniillik a’ nemes vármegyéket certiicálván róla, őkegyelmek is bizonyos atyjokiaiat bocsássák minden vármegyénként instructiójoknak meliorálására és illendő consultatióval legyen megindítások. Fejérpataki Márton138 hívünk azért immár 137 Tokaj, Zemplén megyei mezőváros. 138 A felső-magyarországi rendek 1644. augusztus 4. és 17. között Kassán tartott kerületi gyűlése Fejérpataki Mártont mint rendkívüli követet (internuntius) küldte Bécsbe, hogy általa kezdeményezze a korábban megszakadt béketárgyalások újrakezdését (Szilágyi [1885], 10; zSilinSzky [1886], 13–15). Az érdemi tárgyalások végül 1644. november 1-jén Nagyszombatban kezdődtek el a Lónyay Zsigmond vezette erdélyi küldöttség és a királyi megbízottak között, akiknek élén maga Esterházy Miklós nádor állt. 320 SzaBó andráS Péter útban lévén, ha ma nem is, de holnap hozzánk érkezik. A’ ki bizonyosan tudósít őfelsége annuált a’ tractatusnak, melynek helyének Nagyszombatot139 denominálta, és napját is designálta őfelsége. Parancsoltunk azért mi is mindjárást mind a’ nemes vármegyékre, és mind több becsületes híveinknek, hogy mindjárást hozzánk siessenek jönni, és az internuntius által való resolutióját őfelségének megértvén, őkegyelmek velünk együtt allaboráljanak az commissariusoknak, mentől illendőbb móddal mehessen végben. Kegyelmedet is kegyelmesen intjük, sőt parancsoljuk is, maga házánál való dolgait jó dispositióval hagyván, jöjjön udvarunkban hova hamarébb, hogy kegyelmeddel való jó egy értelemből is, lehessen annyival jobb móddal az commissariusoknak expediáltatások. Eidem in reliquo gratiose propensi manemus. Datum in curia nostra Tokaiensi die 7. mensis Septembris anno domini 1644. Georgius Rakocy manu propria [Címzés] Illustri et magniico domino comiti Sigismundo Forgacz de Ghimes comitatuum Borsodiensis et de Zabolcz supremo comiti etc. ideli nobis syncere dilecto Cito, cito, cito, cito, cito, cito, cito, cito, cito, citissime 8. 1644. szeptember 10., Szalánc. Forgách Zsigmond I. Rákóczi Györgynek (saját kezű fogalmazvány) Tegnapi napon késő estve vettem az nagyságod140 septima praesentis írt méltóságos levelét, melybe parancsolja nagyságod kegyelmesen, hogy mivel Fejérpataki internuntius uram nagyságodhoz érkezendő,141 őfelsége is az tractatusnak annuált, azért hogy az utóbbi kassai gyűlésben való végezés szerént az több nemes vármegyék142 követeivel együtt én is fáradozzam és szolgáljak az tractára deputált uraimnak alkalmatosb elindításába, dolgaimat jó karba hagyván143 nagyságod méltóságos udvarában siessek, Kegyelmes uram, valamint hogy az kassai gyűlésben is édes hazám, nemzetem, nagyságod szolgálatjára is nézendő dolgokban fáradoztam,144 az mint én vékony, de hazám145 szerető tehetségem engedte, úgy szinte most is szívvel146 szolgálnék, de nyavalyás atyámiának súlyos nyavalyája nem engedi ki,147 annyira elhatalmazott, hogy jó igazsággal írom148 nagyságodnak, hogy csak nem régen is halálát reméllettem, inkább, nem mint éltét. Az mostani hírekhez képest az kik az városokból kijöttek volt és körölötte forgolódtak, azok is mind elhatták és visszamentek, egy lélek nincs körülötte. Hagyom azért az nagyságod kegyes ítéletire, ily állapotjába és ily üdőben hogy távozhassam el hites házastársomtól.149 139 Nagyszombat (ma: Trnava), szabad királyi város Pozsony megyében. 140 Utána áthúzva: „7”. 141 Utána áthúzva: „Eo felsege is az tractatusnak anualt, az nemes varmegiekreis, hogy követeis az tractara deputatus uraim elbocsatatasara, eö”. 142 Javítva: „vármegiekkel”-ből. 143 Utána áthúzva: „siesse”. 144 Utána áthúzva: „ugy mind”. 145 Utána áthúzva: „hazam”. 146 Utána áthúzva: „szere”, majd az áthúzott szó fölé írva: „azirantis”, végül a következő sor elején áthúzva: „mind faradoza”. 147 Az utóbbi három szó a sor fölé beszúrva. 148 Utána áthúzva: „K[e]g[yelme[dnek”. 149 A mondat egy „A”-ra emlékeztető jellel a margóról beszúrva. egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 321 Ha Isten azért valamennyire megkönnyebbítené, és az leendő150 gyűlésnek helyét (melyet az nagyságod írásából eszembe nem vehettem) megérthetem,151 azon volnék, hogy ugyan elmennék az nagyságod szolgálatjára. Nagyságodat alázatosan kérem, ily keserves és méltó152 mentségemnek helt adván, ezután is tartson meg fejedelmi kegyelmességébe. Kívánván, hogy Isten nagyságodat sok esztendeig tartsa meg kedves jó egészségben. Ex Szalancz, 10. septembris 1644. 9. 1644. szeptember 21., Szalánc. Forgách Zsigmond I. Rákóczi Györgynek (saját kezű fogalmazvány) Illustrissime princeps etc. Mivel nincs Isten után kihez most folyamodnom, hanem nagyságodhoz,153 kegyelmes uram, azért nagyságod154 eleiben kell terjesztenem155 szenvedésimet, de hogy azok előszámolásával levelemnek olvasásában nagyságodnak unalmat ne szerezzek, külön is ez kis156 könyörgő levelembe helyheztettem, ez levelem megadó főember szolgámot is azért bocsátottam nagyságodhoz, hogy ha valamely cikkelyben nagyságod kegyelmesen az dolognak nyilvánságosb valóságát kívánná érteni,157 alkalmatosabban tudná nagyságodat informálni.158 Várván az nagyságod kegyelmes resolutióját, és kívánom, hogy Isten nagyságodat sok esztendeig tartsa meg jó egészségben. Szalancz, 21. septembris 1644. [A mellékelt kérvény egykorú tisztázata, és a fejedelem Szalárdi János titkár kézírásával rávezetett válaszai:]159 Kegyelmes uram! 1. Ez elmúlt napokban, hogy az német tábor Szenderőhöz160 érkezett, hozák köz hírül, hogy jámbor szolgám gagyi Fuló Miklós161 az horvátoktól elfogatott.162 Az dolognak bizonyos voltát hogy megérthessem, küldtem el egy itt való parasztemberemet, hogy értekezzék, lásson és halljon, mi szándékkal vagynak énhozzám is, hogy szolgáimat fogdossák, tudjak őrizkedni, mivel igen közelgettek hozzám. Visszatérőben az országútján megfogattatott és Kassán rabságban tartatik. Alázatosan kérem, nagyságod parancsoljon szabadulása felől. [Válasz:] Úgy tetszik, őkegyelmének ezt is hírünkkel kellett volna cselekedni. 150 151 152 153 154 155 156 157 158 159 160 161 162 A szó a sor fölé beszúrva. Utána áthúzva: „el n”. Utóbbi két szó a sor fölé beszúrva. A szó utólag beírva a sor elejére. Javítva: „Na[gysa]godat”-ból. Utána áthúzva: „mind eketig szenuet mind naponkent nevekedeö keserves”. Utána áthúzva: „alazatos”. Utána áthúzva: „tudhatna megh meg”, majd szintén áthúzva: Na[gysa]godnak”. Az utóbbi négy szó az áthúzott verzió fölé beírva, utána áthúzva: „nagy alazatossan megh ielenthetne”. A beadvány egy töredékes saját kezű fogalmazványát Forgách Zsigmond szeptember 21-i levélfogalmazványának hátulján találjuk meg. Szendrő, királyi vár Borsod megyében, Kassa után a második legnagyobb erősség Felső-Magyarországon. Fuló Miklós, Abaúj megyei nemes, felsőszendi Fuló Miklós Abaúj vármegyei alispán (1624– 1629) ia, Forgách Zsigmond familiárisa. korPonay (1878), 162; BoroVSzky (1896), 540; cSoma (1897), 211–216; nagy (1857–1868), III, 287–288 (rendkívül kevés adattal). Nyilvánvalóan egy, a császári sereg részét képező horvát lovassági alakulatról van szó. 322 SzaBó andráS Péter 2. Az megfogatott emberem penig az mely nap innét megindult, egy itten hagyatott beteg székelynél valami kevés pénzt érezvén, vejivel és társaival reámenvén, rettenetes halállal titkon megölette, az mint nagyságod az inquisitióból bőségesen megértheti. Mely gyilkosság miatt, míg ő oda járt, egynéhányat megfogattam, de el találván láb alúl állani, egyik vej (hihető, eleiben ment) megjelentvén gyilkos társaival rabságát, és ki tudja, ha ugyan azért is nem hatta-e magát szántszándékkal elfogatni, hogy holmi más kigondolt hamisságokkal kedveskedvén, kegyelmet nyerjen. Az dolognak nagyobb kijelentésire, harmadik éccaka hogy látták, hogy kassai locumtenens uramékat requiráltattam, újabban azon Kassán megfogatott gyilkos emberemnek, innent mind az két leánya, egy néhány ízben hitiszegett hegedűsemmel, és egy lovaggal viszont hites urok mellől elszöktek, mindenütt azt hirdetvén, hogy útjok bátorságosb lehessen, hogy ők azért mentek el innent, hogy én az nagyságod hűségéről elállottam. Azért mind az élő és igaz Istent, mind alázatos kérésemet nagyságod megtekintvén, ha ezek az személyek az nagyságod táborában vagy jószágába találtatnának, ne hagyja kérem büntetéseket, és énnekem is méltóztassék egy olyan patens levelet kiadni, hogy az hol vagy erdélyi, vagy magyarországi nagyságod birodalmában találtatnak, én emberim tartóztatására fogattassanak meg, vagy emberim kezébe assignálják. Hogy ez Isten ellen való cselekedetek büntetlen ne maradjon. [Válasz:] Ebben törvínt hattunk szolgáltatni őkegyelmének 3. Az kassai vitézek is minap kijővén zsákmányra, ruszkai163 malmomat felverték, molnáromat rútul eltaglották. Azok közül is egyet megismervén emberim, Kun György164 uramnak nevezet szerént megírtam.165 Ezen dolgot is kérem nagyságod remediálja, mert látja Isten, nagyságod uram (mivel az szegénységet és betegséget senki nem tagadhatja) ha nem lehet szolgáimnak bátorságos járása és pénzemen az élésnek másunnét megszerzése, mivel itt az egész vidék puszta, élhetetlenné leszek feleségestől, gyermekestől. [Válasz:] Eböl és latrol cselekedték. Erről is parancsoltunk Reőthi166 uramnak, resignálja őket, és kárral ne engedje illetni őkegyelmét, kiváltképpen maga majorságiban. 163 Ruszka (ma: Ruskov, Szlovákia), Abaúj megyei falu, a szalánci uradalom része. 164 Rozsályi Kun György. I. Rákóczi György 1644. március 29-én értesíti Borsod vármegyét, hogy a [kassai] locumtenentiát Reőthy Orbánra és Kun Györgyre bízta (nagy [1998], 24). 1644. augusztus 25-én egy fejedelmi adomány ennek megfelelően a kassai főkapitányi tiszt egyik helytartójaként, azaz egyik megbízott főkapitányként („generalatus Cassoviensis alter locumtenens”) említi Kun Györgyöt, nyilvánvalóan Reőthy Orbán mellett (MNL OL F 1. 24. köt. 102). nagy (1857–1868), V, 507–510; kemPelen (1911–1932), VI, 295 (mindkét helyen kevés adat). 165 A külön írt „meg” után áthúzva: „iel”. 166 Ecsédi Reőthy (II.) Orbán (†1647). I. Rákóczi György familiárisa és bizalmas embere. Az 1620as években Nógrád megyében él, Füleken van háza. 1624-ben Bethlen Gábor mezei hadainak alkapitánya (kerekeS [1943], 355). 1631 és 1633 között biztosan a fejedelem sárospataki (fő) kapitánya, majd 1634 elejétől 1644-ig kővári kapitány. (1636 és 1644 között az erdélyi királyi könyvek kővári [fő]kapitányként említik: MNL OL F 1. 21. köt. 120–122. 22. köt. 159b–160b. 23. köt. 49–50. 24. köt. 68–69.) 1644 márciusában a fejedelem Kassa megbízott főkapitányává („generalis locumtenens”) nevezi ki (lázár [1889], 195; nagy [1998], 24; détSHy [2002], 155, 157, 161). 1645 nyarán szélütés éri, halálától tartanak (MHHD XXIV, 340; cSeH-SzomBatHy [1957], 130). Szilágyi Sándor Reőthy Orbán halálát 1647 elejére teszi (Szilágyi [1893], 403). A család Nógrád megyei eredetéről lásd nagy (1857–1868), IX, 791–792. A család egyes munkákban „ecsedi” előnévvel szerepel, valószínűleg tévesen (például kemPelen (1911–1932), IX, 87). Az előnévnek a forrásokban szereplő alakja („Eczedi”) alapján a kérdés valóban nem lenne eldönthető. egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 323 4. Ilyen állapottal lévén, féltem újobban puszta házaimat, az kibe valami keveset ez mostan takarodó időben takartak, hogy fel ne verjék netalán tán, mint az előtt ugyan nagyságod híre nélkül is. Kérem nagyságodat alázatosan, mivel, hogy az nagyságod nekem adatott mind az első méltóságos levelében is a’ vagyon, hogy jószágom cum pertinentiis megadassék, mind az másik kegyelmes parancsolatjában, hogy minden nagyságodtól másnak nem adatott portékám, ha feltaláltatik, megadattassék, kevés puskámat és szakállasimat, és egyéb aprólékos fegyvereket, melyek Patakon és Makovicán167 mindeddig megvagynak, két tonna porral együtt, kegyelmes parancsolatja által restituáltassa. [Válasz:] Vége lévén az mostani állapatnak, megtalálja őkegyelme ezt akkor is. 5. Egy jámbor szolgámnak is, Péczeli Sándornak168 három darab szőlői foglaltatott el az kaszoni169 hegyen, e mellett az miskei170 tisztviselőktől is nem kevés kárt szenvednek szolgáim, mivel csak egyikének is többet vettek el száz boglya szénájánál. Az másika háza és minden vetése nélkül maradott. Azoknak is alázatosan kérem nagyságodat, tétessen eleget. [Válasz:] Informáljonak erről kamorás híveink. 6. Nagyságod kegyelmesen megparancsolta volt méltóságos levele által, hogy Boros Mihály nevű szolgám váradi171 fogságból kibocsáttassék, szekeret is küldtem volt utána, de azonban onnét továbbvitték, nem tudhatom hova. Kérem mégis alázatosan nagyságodat, mivel legkisebbik nagyságod parancsolatjára feltaláltatik, méltóztassék nyavalyást kikerestetni és bocsáttatni. Nyavalyás trombitásom végett is mégis várom az nagyságod kegyelmességét.172 [Válasz:] Idehozatjuk, és jó móddal elbocsátjuk. 7. Más egy Halász István nevű rab is izent ki Váradrúl, oda járt szolgáimtól nyavalyás atyámiának, ki még az szegény Batthyány Ferencnét,173 édesanyját is szolgálta, könyörögvén, hogy az atyámia nagyságod előtt törekedjék szabadulásában. Meg is cselekedné örömest, ha nagyságodnak ellene nem volna, és meghallgattatnék. Kéreti is énáltalam nagyságodat alázatosan, legyen ahhoz az szegény legényhez minden kegyelmességgel, megelégedvén ennyi rabságával bocsássa ki. 167 Makovica, vár Sáros megyében, Zboró (ma: Zborov, Szlovákia) mezővárostól délre, a Rákóczi család birtokközpontja. A fejedelem ide szállíttatta a Szaláncon elkobzott hadiszerek egy részét. 168 Péczeli Sándornak talán van köze az 1659-ben megnemesített felsőkázsmárki (Abaúj megye) Péczeli családhoz: cSoma (1897), 439–441; kemPelen (1911–1932), VIII, 248 (kevés adattal). 169 Kaszony (ma: Koson’, Ukrajna) mezőváros Bereg megyében, a munkácsi uradalomban. 170 Valószínűleg a Szabolcs megyei Micskéről van szó, amely ma Nagymicskepuszta néven Újfehértó részét képezi. 171 Várad (ma: Oradea, Románia) Bihar megyei vár, az Erdélyi Fejedelemség legfontosabb erőssége. 172 A későbbi levelekben Trombitás Imre néven emlegetett zenész valószínűleg az I. Rákóczi György egyik levelében említett rab német trombitások egyike: 1644. június 17., Sárospatak. I. Rákóczi György II. Rákóczi Györgynek. „Az rabok között Pukhamnak egy trombitása vagyon, német, más trombitás is, német iú, de Forgách Zsigmondot szolgálta, ezeket eresztesd ki az rabok közül.” MHHD XXIV, 183. 173 Batthyány II. Ferenc (†1625) feleségéről, Lobkowitz Poppel Éváról (1590 k.–1640) van szó. nagy (1857–1868), I, 243; életéről lásd takátS (1917); kincSeS (1993). 324 SzaBó andráS Péter [Válasz:] Nekünk az volna akaratunk, se egyet, se mást feljebb ne bántanának, csak az mennyivel tisztességesen egy napról másra eltarthatná magát, úrét, főemberét pedig bántani ugyan tilalmas volna. Most is meglészen, parancsolja minden tisztviselőknek. Nagyságodtól kegyelmes választ vár: gróf Forgách Zsigmond manu propria 10. 1644. szeptember 24., rakamazi tábor. I. Rákóczi György Forgách Zsigmondnak (eredeti) Georgius Rakoci, Dei gratia princeps Transylvaniae, partium regni Hungariae dominus et Siculorum comes etc. Illustris et magniice domine comes, idelis nobis syncere dilecte, salutem et gratiam nostram! Szalánc várából 20. die praesentis írott kegyelmed levelét az includált signaturával együtt elvöttük, írását és abban való kívánságát kegyelmednek megértettük, melyekről hogy kegyelmed tudósított, azt inkább akarjuk, mintsem bánnánk, illendőképpen is resolváltuk magunkat kegyelmed kívánságára. Eidem in reliquo gratiose propensi manentes. Datum in castris nostris ad possessionem Rakomaz174 positis, die 24. septembris anno 1644. Georgius Rakocy manu propria [Címzés:] Illustri et magniico domino comiti Sigismundo Forgats de Ghimes, comiti supremo comitatuum Borsodiensis et de Szabolcz etc. ideli nobis syncere dilecto 11. 1644. október 29., szalánci vár. Forgách Zsigmond I. Rákóczi Györgynek (egykorú másolat) Illustrissime et celsissime princeps, domine gratiosissime! Humilium servitiorum meorum paratissimam commendationem. Áldja meg Isten nagyságodat kívánta való jovaival! Tudván nagyságodhoz való kötölességemet, minémű levelet írjanak Budaházy Zsigmond175 és Eszenyi Gergely,176 nagyságodnak in specie odaküldöttem. Mi választot parancsol azért nagyságod, hogy adjak, várom az nagyságod kegyelmes parancsolatját. Emellett mind azelőtti nagyságodnak alázatosan benyújtott memoriálém, mind mostanság Serédi István uram177 őkegyelme által könyörgöttem nagyságodnak azon aláza174 Rakamaz, Szabolcs megyei falu. 175 A több felső-magyarországi vármegyében birtokos Budaházy családról: nagy (1857–1868), I, 249–250; kemPelen (1911–1932), II, 454; kereSzteSSy–Simon (1998), 285–286. – Budaházy Zsigmond a család több más tagjához hasonlóan valószínűleg a fejedelemmel szemben álló Homonnai Drugeth János familiárisa volt. Másfél generációval korábban, 1600-ban azonban Budaházy Farkas még Forgách Zsigmond nádor egyik provisoraként szolgált. PFL Erdődy cs. 68. cs. 19. t. (elenchus) Litt. M. No. 3. 176 Az Eszenyiek Zemplén vármegyei armalista család volt. nagy (1857–1868), IV, 101; kemPelen (1911–1932), III, 468 (mindkét helyen kevés adattal). 177 Görcsöni Serédy István (†1657) 1633 és 1638 között biztosan fejedelmi főlovászmester (trócSányi [1980], 393. Itt 1635 és 1638 közötti működéssel. Adatok 1633. március 13-ról és 1638. december 12-ről: MNL OL F 1. 18. köt. 123b–124.22. köt. 83–84). 1635-től haláláig Kraszna vármegye főispánja (trócSányi [1980], 34. Megerősítő adatok 1641 június 1. és 1656. november 5. között: MNL OL F 1. 23. köt. 33–34. 24. köt. 167b. 28. köt. 96–97. 116–117. 593–594). 1639 és 1644 között rendszeresen portai főkövet (Horn [2005], 242–243). 1641 június 1-jén mint elsőrangú udvar familiárist („primarius aulae familiaris”) említik (MNL OL F 1. 23. köt. 33–34). egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 325 tosan, hogy Kassán megfogatott emberemet méltóztatnék kibocsátani, mivel három rendbeli rettenetes kívánja178 [!] után is ártatlannak találtatott, és az mely gyilkossággal is vádoltatott, abból is elegendőképpen magát kimentette. Házaimtól elvétetett fegyverimet és puskáimot, melyek mind egyig Patakon és Makovicán megvannak, nagyságod első kegyelmes levelében, midőn jószágomat cum omnibus pertinentiis restituálni parancsolja, azokot is reméllettem, hogy kezemhez assignálják, de nagyságodnak újabb parancsolatjára várakozván, mind az pataki és mind makovicai tisztviselők megadását mind ekeddig halasztották. Kérem alázatosan nagyságodat, adattassa meg kevés fegyverimet! Boros Mihály és Trombitás Imre jámbor szolgáimnak kegyelmesen ajánlott szabadulását nagyságodnak ezelőtt is alázatosan megköszöntem. Kérem azért nagyságodat alázatosan, ne halassza tovább, és elégedjék meg eddig való rabságokkal, és kegyelmes ajánlása szerént méltóztassék kihozatni nyavalyásokat és elbocsátani! Tizennégy egész esztendőtűl fogvást erős reversalisára és obligatiójára adattatott Csáky László179 uramnak az atyámia negyvenezer forintja készpénz, melynek terminusa, melyen meg kellett volna izetni, alkalmas ideje hogy eltölt, de magam ez mostani üdőben ittlétem miatt csak meg sem kérhettem őkegyelmétől. Az tornistyai180 jószág végett is 1646-tól haláláig biztosan fejedelmi tanácsos (trócSányi [1980], 34. Itt 1647. évi első adattal. Levéltári adatok az 1646. április 2. és 1656. november 5. közötti időszakból: MNL OL F 1. 24. köt. f. 167b. 28. köt. 96–97. 116–117. 593–594). 1646 és 1652 között a fejedelmi tábla elnöke (trócSányi [1980], 34. Itt 1647 és 1652 közötti működéssel. Megerősítő adatok 1646. április 2-ről és 1649. december 13-ról: MNL OL F 1. 24. köt. f. 167b. 28. köt. 116–117). 1649. december 13. és 1656. november 5. között szatmári főkapitányként szerepel (trócSányi [1980], 34. Itt 1651 és 1653 közötti említésekkel. Pálffy [1997], 285: 1650 és 1657 között. Levéltári adatok: MNL OL F 1. 28. köt. 96–97. 116–117. 593–594. 29. köt. 741–742). 1649. január 28-án erdélyi bárói (magniicusi) rangemelést kap II. Rákóczi Györgytől (Genealógiai Füzetek, 1[1903], 65). A fejedelem 1652. március 7-én nevezi ki Közép-Szolnok vármegye főispánjává (MNL OL F 1. 28. köt. 569–571), és a tisztséget haláláig betölti. II. Rákóczi György 1657. évi lengyelországi hadjárata idején a három helytartó egyike. A családról lásd nagy (1857–1868), X, 154–155; kemPelen (1911–1932), IX, 328 (mindkét helyen kevés adattal); személyéről lásd Horn (2005), 242–243. 178 A szó valószínűleg szövegromlás eredménye. Az eredetiben talán: „kínzása”. 179 Csáky László (1605 k.–1654), 1631–1639-ig, illetve 1641–1648-ig pápai főkapitány; 1639–1654 között lévai főkapitány, 1645–1654-ig Zólyom vármegye főispánja, 1646–1654-ig Komárom vármegye főispánja. 1649-től haláláig országbíró. 1629. február 5-én Batthyány Borbála nővérét, Magdolnát vette feleségül, így Forgách Zsigmonddal később sógorságba került. Lásd mikó– Pálffy (2005), 335–336; PaPP (2011), 50–52; koltai (2012), 91–92. A család genealógiájához: nagy (1857–1868), III, 79; kemPelen (1911–1932), III, 46; PaPP (2011), 16–17. 180 Tornistye/Turnicsa/Bántornya (ma: Turnišče, Szlovénia) mezőváros, Batthyány Borbála kis Zala megyei, muraközi uradalmának központja. Az 1505-től a Batthyány család birtokában lévő terület 1625-től Batthyány Ferenc özvegyének, Lobkowitz Poppel Évának (1585/1590– 1640) kezén volt, aki azt leányára, Batthyány Borbálára hagyta (koltai [2012], 229). Batthyány Borbála a felső-magyarországi lakóhelyétől messze eső uradalmat először Mikulich Tamás személynöknek próbálta elzálogosítani. Homonnai Drugeth János országbíró előtt valamilyen írásos megegyezés is született (18. századi tartalmi kivonatban: PFL Erdődy cs. 68. cs. 19. t. [elenchus]Litt. O. No. 66), ám Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak írott leveleiből kiderül, hogy az 1643-ban hosszan szervezett üzlet 1644 elején végleg zátonyra futott (MNL OL P 1314. No. 14736). 1644-ben végül a kastélyt és az uradalmat eladták Zrínyi Péternek (koltai [2012], 145–146, 229; 542–543). A levélben említett kilencezer forint kintlévőség éppen a vételár. 326 SzaBó andráS Péter még kilencezer forintot eddig is régen le kellett volna tenni az atyámiának. Az Lajta mellett való részjószágoimért, úgy hallom, bátyám uram őkegyelme181 letette az pínzt, holott és mely helen, nem tudhatom. Azonkívül is csak az egy Isten tudja, mennyi sok kárba vagyok, mind az Dunán innét, mind az Dunán túl való jószágaimban. Nagyságodat alázatosan kérem, ne bánja, hadd küldjem fel egy jámbor szolgámot, hadd érthessem és tudhassam az megnevezett summapénz/t/ kezemhez vétetni, és az több dolgokról is alkalmatosabban disponálni. Várok mind ezekről nagyságod kegyelmes választját, és kívánom, hogy Isten nagyságodat sok esztendeig tartsa meg jó egészségben. Datum ex arce Szalancz, die 29. octobris anno 1644. Par literarum ad principem Transylvaniae datarum 12. 1644. november 2., bánrévei182 tábor. I. Rákóczi György Forgách Zsigmondnak (eredeti) Georgius Rakoczy, Dei gratia princeps Transylvaniae, partium regni Hungariae dominus et Siculorum comes Illustris et magniice domine comes, idelis nobis syncere dilecte, salutem et gratiam nostram! Szaláncról 29. die octobris nekünk írott kegyelmed levelét elvöttük, írását megértettük. Az mi azért az Budaházi Zsigmond és Eszenyi Gergely mellett való kegyelmes írását nézi, és magokét is, arra ilyen választ tehet kegyelmed: noha nem gratiát, hanem halált érdemelnének, mint hiti hagyottak, és hazájokat elárult emberek, mindazonáltal az gratia kész igy. Javokban az kinek mit eddig eladtunk, azt vissza nem adhatjuk. 2. Mindazok, kik az mi gratiánkkal élni akarnak, személyink eleiben jöjjenek, és magokat praesentálván, cselekedetekről megkövessenek, és újobban az hozzánk való hűségre és állhatatosságra reversalis adásokkal úgy kötelezzék magokat hozzánk, az mint mi kívánjuk. 3. Itt, vagy másutt, az hol kívánjuk, tartozzanak szolgálni mellettünk. Az Kassán fogva lévő kegyelmed emberi felől meghagytuk, hogy törvént lássanak, és ha vétkek nem lészen, kitetszik abból. Fegyverinek megadása felől adtunk kegyelmednek ezelőtt választ, és ne neheztelje már azt [!] időt csendesen várni kegyelmed. Szolgái szabadulása dolgából is minémő választételünkre emlékeztet kegyelmed, arról is nem vagyunk feledékenek és idegenek most is, de az trombitás már köteles szolgánkká lött, az másikát penig akkor is az mint183 megígértük, az szerént most is elbocsáttatjuk. Minemő nagy és derekas ká181 Az idősebb Pálffy Kata, Illésházy István nádor özvegye vett 1612-ben zálogba II. Mátyástól hat, korábban az óvári uradalomhoz bírt Moson megyei falut. A birtoktest később unokahúgának, Forgách Zsigmond nádor feleségének, Pálffy Katalinnak kezére került (1629-től megnövelt zálogösszeg fejében), aki Rajka központtal kis uradalmat szervezett belőlük (MNL OL A 57. 7. köt. 842–845). A Lajta menti, Bécshez közeli értékes zálogbirtokokat Pálffy Katalin halála után végül iai, Forgách Ádám és Forgách Zsigmond örökölték, az uradalmon 1643 júliusában fele-fele arányban megosztoztak (1643. július 25., Rajka. Forgách Zsigmond levele Batthyány Ádámnak. MNL OL P 1314. No. 14730). Ádám a Rajkán és Zarándfalván (Zurndorf) bírt felét még 1643-ban tizenkétezer magyar forintét továbbzálogosította öccsének (PFL Erdődy cs. 68. cs. 19. t. [elenchus] Litt. O. No. 65. és 69. A zurndori záloglevél eredetije: PFL. Erdődy cs. 18. cs. Fasc. 60. No. 2763). 1644-ben nyilvánvalóan ellenkező irányban történt zálogosítás, a szorult helyzetben lévő Zsigmond adta zálogba Ádámnak a maga fél uradalmát vagy annak egy részét. 182 Bánréve, falu Gömör megyében. 183 Utóbbi két szó a margóról beszúrva. egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 327 rában forgó dolgai kénszerétenék kegyelmedet egy jámbor szolgájának Dunán túl való küldésére, látjuk és értjük okait, mindazáltal kegyelmesen intjük kegyelmedet, még most egy kevéssé halassza kegyelmed, elhívén, az mit azzal halad, el nem múlik vele. Eidem de caetero benigne propensi manemus. Datum in castris nostris ad possessionem Ban Reue positis, die 2. novembris 1644. Georgius Rakocy manu propria [Címzés:] Illustri et magniico domino comiti Sigismundo Forgácz de Ghymes, comitatuum Borsodiensis et de Szabolcz comiti supremo etc. ideli syncere nobis dilecto 13. 1644. december 12., szászfai184 tábor. I. Rákóczi György Forgách Zsigmondnak (eredeti) Georgius Rakoci, Dei gratia princeps Transylvaniae, partium regni Hungariae dominus et Siculorum comes etc. Illustris et magniice domine, idelis syncere nobis dilecte, salutem et gratiam nostram! Nemes Zemlény vármegyétűl úgy informáltatunk, az közönséges limitatiója szerént azon vármegyének, az kegyelmed kapuiról hat gyalognak két hóra negyvenkét forintot kellett volna administrálni, kit ez ideig nem exigálhattak volna az szolgabírák, arceálván kegyelmed az executiótúl is. Kegyelmednek kegyelmesen parancsoljuk, értvén az nemes vármegyének azon dolog végett velünk való contractusát, az limitatio szerént értsen egyet az nemes vármegyével, és az restantiákot is administráltassa fogyatkozás nélkül. Eidem in reliquo gratiose propensi manemus. Datum in castris nostris ad possessionem Szaszua positis, die 12. mensis decembris anno domini 1644. Georgius Rakocy manu propria [Címzés:] Illustris et magniico domino comiti Sigismundo Forgach de Ghimes, comitatuum Borsodiensis et de Zabolcz comiti supremo etc. ideli nobis syncere dilecto 14. 1644. december 14., almási185 tábor. I. Rákóczi György Forgách Zsigmondnak (eredeti) Georgius Rakoczi, Dei gratia princeps Transylvaniae, partium regni Hungariae dominus et Siculorum comes etc. Illustris et magniice domine comes, idelis nobis syncere dilecte. Salutem et gratiam nostram. Kegyelmeddel lévén szükséges beszélgetésink és dolgaink, kegyelmedet kegyelmesen intjük, sőt parancsoljuk is ez levelünk megadatván, mindjárást jüttest jüjjön kegyelmed hozzánk, valahol találhat bennünket, ne is késsék pedig kegyelmed, és több parancsolatunkat se várja. Eidem de coetero gratiose propensi manentes. Secus non facturus. Datum in castris nostris ad oppidum Almas positis, die 14. decembris anno Domini 1644. Georgius Rakocy manu propria [Címzés:] Illustri et magniico comiti, Sigismundo Forgács de Ghimes, perpetuo Borsodiensis ac de Szabolcs comitatuum comiti supremo etc. ideli nobis syncere dilecto 184 Szászfa, Abaúj megyei falu. 185 Szádalmás (ma: Jablonov nad Turňou, Szlovákia) mezőváros Torna vármegyében. 328 SzaBó andráS Péter 15. 1644. december 16., [vsz. Szalánc] [Forgách Zsigmond I. Rákóczi Györgynek] (saját kezű fogalmazvány) Ezen órában vettem az nagyságod méltóságos levelét, mely ennek a hónak 14. napján költ.186 Parancsolja nagyságod kegyelmesen, hogy lévén nagyságodnak velem szükséges beszélgetése és dolga, több parancsolatját se187 várjam, hanem mentest menjek az nagyságod szolgálatjára, valahol érhetem nagyságodat.188 Melyhez képest indulnék nagy örömest mindjárást, azzal is, az mint ekeddig volnék az nagyságod parancsolatjának engedelmes, de mind az rettenetes égés,189 mind az helynek szűk /volta/ és fogyatkozása miatt itten se magam, se kevés szolgáim lovait nem tarthatom, hanem az Tiszán túl való jószágomba190 kelletett szállítanom. Ez az oka, kegyelmes uram, hogy mostanság semmi úttal oly hertelen191 még nem indulhatok,192 hanem elküldök lovaimért, és ha az Tiszán és Bodrogon átalhozhatják, mindjárást megindulok sietvén az nagyságod szolgálatjára, kérvén alázatosan nagyságodat ez méltó mentségemnek193 helt adni méltóztassék. Várok azért tovább is194 az nagyságod kegyelmes parancsolatjától. Ha Nagyságodnak Isten azonba195 Almásról tovább is196 való útját197 parancsolná, merre kellessék nekem utamot rendelnem.198 Követvén alázatosan arról is nagyságodat, hogy méltóságos levelére magam szolgája átal választot nem írhattam, mivel nincs egy hete, hogy emberemet az csavargók, az kik miatt sokat szenvedünk, kifosztván, igen meg is taglották, azért magam199 szolgájától200 levelemet elküldeni sem merészlettem. 16. 1644. december 16., [vsz. Szalánc] [Forgách Zsigmond] Reöthy [Orbán] kassai kapitánynak (egykorú másolat, a fejedelemhez írt levél fogalmazványának hátulján) Reöte [!] uram Urunk őnagysága parancsolatját, melyben sietséggel való indulásomat őnagysága parancsolja, hogy kegyelmed megküldötte, felette kedves dolgot cselekedett, de mivel hogy minden istállóim megégtek, ahhoz se széna, se abrak itt nem maradott, a’ Tiszán túl 186 187 188 189 190 191 192 193 194 195 196 197 198 199 200 Utána áthúzva: „az Almasi tabor/ban/ Melyben”. Javítva: „sem”-ből. Utána áthúzva: „Melynek”. Utána áthúzva: „miat el pust el e”. „Tiszán túl való jószágom” alatt minden bizonnyal a tiszaszentmártoni (Szabolcs m.) uradalmat érti, lásd még a 213. jegyzetet. Utána áthúzva: „mégh lovaimmal”. Utána áthúzva: „seöt ha Nag(ysa)god k[egyel]messen Pataki Praefectus Vram mind azon atal”. Utána áthúzva: „helt es hitelt adni”. Később fölé írva: „be venni,” majd ez is áthúzva. Ezzel összefüggésben a „mentségemnek” szó végződése is átjavítva „mentségemet”-re, ám később visszaállítva az eredeti rag. A sorrendben harmadik, végleges verzió a sor fölé beírt: „helt adni”. Az utóbbi két szó a sor fölé beszúrva. A szó utólag beszúrva a sor fölé. A szó áthúzott: „touab” fölé beírva. A „utiatis” szó utólag beszúrva az áthúzott „parantsolt” fölé, majd végéről lehúzva az „is”. Utána áthúzva: „Hogy nagy az …de…ek, nagy …ak miat az mely kevesed magammal. ”Majd az áthúzott sor fölé beírva egy utóbb szintén áthúzott, befejezetlen sor: „ha az vegek, bania varosok uagy mas felé Isten Tan”. A szó a sor fölé utólag beszúrva. A szó a „szolgamot se” kifejezésből átjavítva. egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 329 való jószágomba kelletett mind magam, mind szolgáim lovait helyheztetni. Ezen mentségemet, hogy mindjárást nem indulhatok, urunk őnagyságának is kelleték megírnom, kegyelmedet azért szeretettel kérem, ezen levelemet őnagysága után küldje sietséggel, mivel továbbá való parancsolatját is várom őnagyságának, hogy ahhoz képest tudjam indulásomat elrendelni. Ezeknek utána etc. 17. 1644. december 21., ónodi201 vár. I. Rákóczi György Forgách Zsigmondnak (eredeti) Georgius Rakoczy, Dei gratia princeps Transylvaniae, partium regni Hungariae dominus et Siculorum comes Illustris et magniice comes, idelis nobis dilecte, salutem et gratiam nostram! Szalánc várábúl 16. die praesentis nekünk íratott kegyelmed levelét vévén, eddig udvarunkban el nem jövetele felől való mentségét megértettük. Mivel azért az dolog is, melyért jelenléte kívántatnék kegyelmednek, késedelmet nem kíván. Kegyelmednek kegyelmesen parancsoljuk, ne késedelmezzék, hanem hova hamarébb siessen udvarunkban jőni.202 Eidem de coetero gratiose propensi manemus. Datum in arce nostra Onodiensi, die 21. mensis decembris anno domini 1644. Georgius Rakocy manu propria [Címzés] Illustri et magniico domino comiti Sigismundo Forgacz de Ghimes, comitatuum Borsodiensis et de Zabolcz supremo comiti etc. ideli nobis syncere dilecto 18. 1645. január 24., Szalánc. Forgách Zsigmond I. Rákóczi Györgynek (egykorú másolat) Kegyelmes uram! Nagyságodat mint kegyelmes uramot kelleték megtalálnom. Tudván azt nagyságod, hogy nagyságoddal megegyezvén, religiómnak szabados exercitiumát, és Sebest203 a’ szegény 201 Ónod, vár és mezőváros Borsod vármegyében. 202 Szerencsés módon éppen erről a szituációról és levélváltásról szól egy, a Rákóczi család iratai közt fennmaradt másik levél: 1644. december 23., Kassa. Reőthy Orbán I. Rákóczi Györgynek. „Nagyságod írja, hogy Forgách Zsigmondnak más levelében is parancsolt nagyságodhoz való meneteli felől, de én azt az levelet nem láttam, hanem ha másunnét vitték volna oda, Mindazonáltal én mindjárt írtam Forgách uramnak, más rendbeli praetextusok között arrúl is, hogy nagyságodhoz való menetelit ne múlassa el, tudván, hogy nagyságod nem kicsiny jóra való hasznos dolgokról akar vele beszélleni. Tudom, válaszom jű mind egyik, mind másik dologra. Emberséges katonaembert küldöttem oda, meghagyván neki, hogy sietne, s füle legyen, és ha az kapun be nem bocsátanák az levelet, megkérdjék okát, mi lehet, hogy be nem bocsátják, kik innét vagy az nagyságod levelét vagy az enyémet odaviszik, holott az ő szolgái inkább minden nap jünnek s mennek ide, és azokot senki meg nem tartóztatja. Innét megválik most, mint járnak, de bezzeg én nem magyarázhatom jóra, bezzeg ha nagyságod ezelőtt való dispositióját meg nem változtatja vala, nem volna most semmi baj vele, s az itt benn való emberek is bizony letűrötték volna fejeket.” MNL OL E 190. 15. d. No. 3310. 203 Sebes (ma: Nižná/Vyšná Šebastová, Szlovákia), Sáros megyei falu (jelenleg közigazgatási tekintetben Eperjes egyik északkeleti városrésze). A ma is álló alsósebesi kastélyból igazgatták Forgách Zsigmond környékbeli birtokait. Ifj. Forgách Zsigmond özvegy édesanyja, Pálffy Katalin 1634-ben Alsósebesen obszerváns ferences kolostort alapított, amely 1636-ra el is készült. A Sáros megyei rekatolizáció/katolikus reform egyik hídfőállásának számító kolostort I. Rákóczi György erdélyi fejedelem katonái 1644. június 21–22-én – a visszavonuló császári hadak üldözése közben – megtámadták és kifosztották. karácSonyi (1922–1924), I, 448; 457–458; II, 147–150. 330 SzaBó andráS Péter kulduló barátoknak is klastromjokban szabados lakást, elragadozott egyházi portékájoknak restitutióját méltóságos levelével engedte és parancsolta, de mostanság viszontag újonnan sokhelyünnét fenyegetik nyavalyásokat, sőt szabados útjokban csak nem régen is, az gvárdiánhoz hozzá lővén Kendi Gáspár204 szolgája, csak Isten oltalmazta rettenetes haláltól. Az elragadozott egyházi portékának is nagyobb része mind Eperjest, Enyickén205 és ott köröl mind megtaláltatik, sőt némelyek ugyan magok kínálkoznak véle, hogy pénzen,206 az ki nekik nincs, kiváltsák. Kérem alázatosan nagyságodat, újabb protectiója alá vegye szegényeket, levelet is méltóztassék adni, hogy szokott kuldulásokban lehessen bátorságosb útjok, a’ mellett mind a’ nemes Sáros vármegyének, mind az Eperjes városnak kegyelmesen megparancsolni, hogy mind oltalommal, mind az egyházi portéka kiszerzésében a’ nagyságod előtti parancsolatja szerént legyenek segétséggel. Minemő nagy kiválképpen való injuriája légyen jámbor szolgámnak, Oroszlányi Mihály207 uramnak, nagyságod benyújtott supplicatiójából kegyelmesen megérti, és mivel hogy nagyságod egyszer generalis amnistiát adván szolgáimnak, assecurálni is méltóztatott, hogy se javaiba se személyekben őket megkárosétani nem engedi, kérem alázatosan nagyságodat, méltóztassék méltó igyekben oltalma alá venni, és Trombitás Imre kételen szolgálatjával és Boros Mihály szolgáim rabságával is eddig megelégedni. Kegyelmes asszonyunk őnagysága az atyámia mellett való törekedését nagyságod meghallgatván, hogy szolgáit szükséges dolgai és adóssági végett dobrai208 jószágában 204 Kendi Gáspár nem az ekkor már kihalt erdélyi Kendy családból (szarvaskendi Kendyek) származott. További nemesi családok ezzel a névvel: nagy (1857–1868), V, 202; kemPelen (1911– 1932), 436. Kendi Gáspárnak az erdélyi királyi könyvekben sem találjuk nyomát. 205 Enyicke (ma: Haniska, Szlovákia), Abaúj megyei, Kassához közeli falu, a levél írásának idején Széchy Mária birtoka. A település történetéről lásd BoroVSzky (1896), 292–293. 206 Utóbbi két szó a sor fölé beszúrva. 207 Oroszlányi Mihály talán a Nógrád vármegyéből induló Oroszlányi családból származott, amely 1629. december 18-án Oroszlányi/Zólyomi János révén szerzett nemeslevelet, a családfán azonban egyelőre nem lehet elhelyezni. Lásd nagy (1857–1868), VII, 279; kemPelen (1911–1932), VIII, 91; miHályfaluSi forgon (1997), 500–502. Oroszlányi Mihály 1631–1633 között a Szepesi Kamara irodai írnoka, 1633 után a szepesi vár és birtokai tiszttartója, 1639 és 1641/1642 között a Szepesi Kamara pénztárnoka, ám állásából nagy elszámolási hátraléka miatt elmozdították (fallenBücHl [2002], 221). A levél írásának idején nyilvánvalóan Forgách Zsigmond familiárisa. 1644-ben Abaúj vármegye birtokos nemesei között említik, Király Mátyás szolgabíró járásában (korPonay [1878], 441). Forgách Zsigmond halála után Batthyány Borbála dobrai (Vas m.) jószágának praefectusa volt, 1649-ben már néhaiként szerepel. PFL Erdődy cs. 18. cs. Fasc. 60. No. 2785. Másolata: MNL OL A 57. 10. köt. 428–429. 208 Dobra/Vasdobra (ma: Neuhaus am Klausenbach, Ausztria) mezőváros és vár Vas megyében. Az itteni uradalom az 1630-as évek végén Batthyány Ferenc feleségének, Lobkowitz Poppel Évának és iának, Batthyány Ádámnak birtoka volt, ám az előbbi a maga részét 1640 előtt felosztotta három lánya: Batthyány Magdolna (Csáky Lászlóné), Batthyány Erzsébet (Erdődy Györgyné) és Batthyány Borbála (Forgách Zsigmond későbbi felesége) között. Magdolna része hamarosan Borbálához, Erzsébet része pedig csere útján Batthyány Ádámhoz került (kincSeS [1993], 15–16; koltai [2012], 143–145, 227–229; 536–537). Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak írott leveleiből világos, hogy Csáky László még 1645-ben is tartozott azzal a 26 000 forinttal Batthyány Borbálának, amelyet Lobkowitz Poppel Éva mint kintlévőséget lányára hagyott (pl. MNL OL P 1314. No. 14744; Csáky tartozása 1642 őszétől majd minden levélben említésre kerül). egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 331 fölküldhesse, Ónodban kegyelmesen annuált, az levelet is megírták volt az deákok, azt is nagyságod méltóztassák kiadni. Szolgáimot is az nagyságoddal való contractusom szerént Terebesre209 magammal együtt elhoztam volt, készek lévén nagyságodat mind megkövetni, mind előtte kötelességére lépni. Miben múlt el, maga nagyságod kegyelmesen tudhatja. Most is kész volnék ugyanazokat hoffmester uram őkegyelme intimatiójára fölküldenem, de az várnak szorossága miatt kevés számú szolgáimot is, az kik vagynak, el kellett más házaimhoz oszlatnom. Nagyságodnak azért ha ugyan az lészen kegyelmes tetszése és akaratja, praeigáljon egy terminust, melyen jelenléteket parancsolja. Én egy csöppnyire sem dificultálom őket, viszont nagyságod eleiben küldeném. Nagyságodtól kegyelmes választ várok, és kívánom, hogy Isten nagyságodat sok esztendeig tartsa meg kedves jó egészségben. Datum ex Zalancz, die 24. januarii anno 1645. 19. 1645. január 27., zborói210 udvarház. I. Rákóczi György Forgách Zsigmondnak (eredeti) Georgius Rakoci, Dei gratia princeps Transylvaniae, partium regni Hungariae dominus et Siculorum comes Illustris et magniice comes, idelis nobis syncere dilecte, salutem et gratiam nostram! Szalánc várából 24. die praesentis nekünk írott kegyelmed levelét vévén, írását megértettük. Az mi azért kegyelmed religiójának szabados exercitiumját és Sebest az barátoknak klastromokban való szabados lakásokat illeti, azt mi eddig is nem háborgattuk, és ezután sem akarjuk háborgatni, Isten hatalmában lévén az lélek ismeretén való uralkodás. Kendi Gáspár szolgája az mit cselekedett, mi hírünkkel és engedelmünkkel az sem lött, az ki latrul cselekeszik avagy cselekedett, hogy nem fogják és büntetik érdeme szerint. Az barátok csak tartsák határokban magokat és valami illetlenségben magokat ne elegyítsék, mind oltalmat és segítséget várhatnak tőlünk. Kiknek Enyickén és ottan környül az mi javok és egyházi portékájok találtatik, hogy kiadják, ím megparancsoltuk. Hogy kuldulhassanak is életek táplálására valót, ím adtunk salvus conductust, csak másra ne fordítsák. Trombitás Imre (ki felől kegyelmed emlékezik levelében) úgy tudjuk, szegődött szolgánk. Boros Mihály hol légyen, tudósítson kegyelmed, és kihozatjuk, és ha egyéb vétke nem lészen, a’ melyért ez mostani rabságában esett, módjával el is bocsátjuk. Dobrai jószágában való felmenetelre kegyelmetek szolgájának salvus conductust adtunk és elbocsátottuk.211 Eidem in reliquo gratiose propensi manentes. Datum in curia nostra Zborouiensi die 27. januarii anno domini 1645. 209 Terebes/Tőketerebes (ma: Trebišov, Szlovákia) vár és mezőváros Zemplén vármegyében, Szalánctól mintegy 25 kilométerre, keleti irányban. A korszakban a Homonnai Drugeth család birtoka. 210 Zboró (ma: Zborov, Szlovákia) mezőváros Sáros vármegyében, a Rákóczi család makovicai uradalmának 17. századi központja. 211 Forgáchnak ez az útlevelet nyert szolgája a fent említett Oroszlányi Mihály volt, aki a rajkai uradalommal kapcsolatban is intézkedett. 1645. február 6-án Forgách Zsigmond így írt erről sógorának, Batthyány Ádámnak: „Most azért nagy nehezen megnyervén az fejedelemtől őnagyságától, hogy mind Csáky urammal való dolgom végett, mind az rajkai jószágomra nézve felküldhessem jámbor szolgámot, Oroszlányi Mihály uramot, ezzel azért az alkalmatossággal nem tűrhettem, hogy kegyelmedet ezen látogató levelemmel ne értessem…” MNL OL P 1314. No. 14743. 332 SzaBó andráS Péter Georgius Rakocy manu propria [A lap alsó szélén megjegyzés:] Forgách Zsigmond uramnak [Címzés:] Illustri et magniico comiti Sigismundo Forgáts de Ghimes, comitatuum Borsodiensis et de Szabolcz supremo comiti etc. ideli nobis syncere dilecto 20. [1645. február,] Forgách Zsigmond kérvénye I. Rákóczi Györgyhöz (egykorú másolat), illetve 1645. március 2., Bártfa. I. Rákóczi Györgynek a kérvényre rávezetett válasza (Szalárdi János titkár kézírásával) Kegyelmes uram! Sok ízben alázatosan instantiámmal találtam meg nagyságodat elfogatott Trombitás Imre nevű szolgám végett, mindazokra csak az volt választom, hogy úgy tudja nagyságod, hogy nagyságodhoz kötelezte magát, az mely úgy is vagyon, de kételen volt vele, és kénszerítette súlyos rabsága, hogy inkább kételen szolgáljon, hogy sem rabságot szenvedjen. De mivel nagyságod méltóságos levele azt tartja, hogy szolgáimot se személyekben, se javokban meg nem háborítja, ne tartóztassa ezt is nagyságod, alázatosan kérem szívemnek nagy fájdalmával, hanem hozzám visszajövetelében módot tanálni méltóztassék. [Válasz:] Mikor őkegyelméhez kegyelmességünket mutattuk volna, az trombitást ott nem értettük, és nem is értjük. Fuló Miklós főember szolgám az nagyságodhoz való hűsége miatt Szendrőben rabságot szenvedett, és onnét különben ki nem bocsáttatott, hanem erős hit és obligatoria levelére, hogy vagy hogy Vécsey Sándor uram, az ki az nagyságod rabja, szabadulásában fáradozik, és ki is szerzi, vagy hogy kétezer tallért ad, vagy hogy viszont előtti rabságára személye szerént visszamegyen. Most azért valóban szorgalmazzák, és jószágát is fenyegetik. Mit kellessék eziránt is cselekednem, hogy nyavalyás szabadulhatna, és kárt ne valljon, nagyságod kegyelmes resolutióját várom. [Válasz:] Fuló uram ha az mi hűségünk mellett vötte volna azt fel, nyilván személyünk mellett többször forgolódott volna, és mi is láttuk volna, sőt ott is szolgált volna. Más az, az kit kívánnak érte, azt mi már másért ígírtük. Megnevezett jámbor szolgám Fuló Miklós rabságát hogy értettem, még akkor küldtem volt egy Lénárt János nevű jobbágyomat, hogy értekezzék élte vagy holta felől. Útjában elfogattatott, és Kassán három rendbeli szenvedett kínja és vallatása után most is csak azt várná, ha vétkes, hogy megölettetnék, de mivel nem annak találtatik, sanyarú rabságából szabadulást várna. Igaz informatióra bocsátotta volt nagyságod, Kun György uramnak meg is küldtem az supplicatióra írt nagyságod resolutióját, de nem tudom, mint informáltattatott nagyságod. Én alázatos kérésem csak az, hogy nagyságod eddig való rabságának [!] elégednék meg. Az fegyver és tűz az mit meghagyott, nagyságod szolgálatja és itt létem azt küldeti [!] és fogyattat. Betegségét úgymint szegénységét senki nem tagadhatja. Nagyságodat kérem, méltóztassék hazabocsátani. Várok nagyságodtól kegyelmes választot. [Válasz:] Valamikor őkegyelme reáküld, mindjárt törvínt szolgáltatnak felőle, és ha vétkes lészen, és az törvény vagy megszabadítja, vagy megsententiázza, eljárnak benne tisztviselőink. 2. martii Bartphae. Gróf Forgách Zsigmond egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 333 21. 1645. március 23., Tiszaszentmárton.212 Forgách Zsigmond I. Rákóczi Györgynek (saját kezű fogalmazvány) Mind az szegény és elnyomorodott aszalai213 jobbágyim, mind pediglen az ott való vidékiek istenkednek, hogy az malomot, mely ekeddig őrelésével tartotta őket, az sok csavargók és lézengő katonáktól megoltalmazzam, az kik csak hogy Ónodból eljöttem is, molnárimot rútul eltagolván és mindenéből kifosztván, immár tizennégyszer verték fel. Annakokáért alázatosan kérem nagyságodat, méltóztassék mind az malomra, mind az elpusztult várasra oltalomlevelet214 adni, hogy nagyságod kegyelmessége után se az vidék, se szegény aszalaiak, az kik megmaradtak, élhetetlenségre ne jussanak. Ónodi kapitány uram őkegyelme, az nagyságod kegyelmessége hozzája járulván, ez iránt legalkalmatosabban segélhetne, ha csak bár egy kevéskorig négy-négy gyalogot rendelne az malom215 őrzésére, hogy mind az nagyságod méltóságos levelét, mind oltalmazó vitézit látván, ekeddig szenvedett nagy ínségekben lehessen pihenések, Nagyságodnak ezt is alázatosan akartam megjelenteni, hogy nagyságod kegyelmességéből oda fel küldött jámbor szolgám, Oroszlányi Mihály uram vele felment216 Balog Istók nevű ifjú legény szolgámot visszaküldötte hozzám, értésemre adván217 Csáky László urammal való elkezdett processusát, kívánván tőlem az iránt218 tovább való resolutiómat219 (melyeket ez levelem megadó jámbor szolgámtól lészen megértendő).220 Melyhez képest alázatosan kérem nagyságodat,221 engedje meg, hogy küldessek viszont222 megírt jámbor szolgámhoz, Oroszlányi uram hogy elkezdett dolgaimba progrediálhasson. Melybe ha valami consideratiója lehetne nagyságodnak, kész vagyok nagyságodnak az leveleket in specie felküldenem, és mivel hogy megírt Balog Istók nevű szolgám anélkül is erős hittel köteles nagyságodhoz, az nagyságod kegyelmessége, bár csak ugyan annak nevét méltóztassék az úti levélben írattatni. Nagyságod hozzám való fejedelmi kegyelmességét alázatosan meg igyekezem szolgálnom nagyságodnak, és kívánom, hogy Isten nagyságodat sok 212 Tiszaszentmárton, falu Szabolcs megye északi részén, Forgách Zsigmond tiszántúli birtokainak központja. A Forgách családnak egy fából épített kastélya is állt itt. 213 Aszaló, Borsod megyei mezőváros. A 16. század elején még a váradi püspökség birtoka volt. 1573-ban vette zálogba Forgách Simon (1526–1598) dunáninneni és végvidéki főkapitány I. Miksától, hétezer magyar forintért, majd 1580-ban újabb tízezer forint leizetésével örökjogon is megkapta (PFL Erdődy cs. 68. cs. 19. t. [A Forgách családra vonatkozó oklevelek 18. századi elenchusa] Litt. K. No. 11. és 17. Litt. L. No. 19). A levél írásának idején Aszaló Forgách Zsigmond birtoka. Általában a szalánci uradalom függelékeként igazgatták. A 17. században hódolt terület volt, azaz a töröknek is izetett adót. A térség többi településéhez hasonlóan gyakran esett a magyar végváriak sarcolásának áldozatául. 1640 elején például Barkóczi László kállói főkapitány katonái rabolták ki a települést. Az erről felvett részletes tanúvallatási jelentés: PFL Erdődy cs. 18. cs. Fasc. 60. No. 2760. 214 Javítva: „oltalomlevelek”-ből. 215 Utóbbi két szó a sor fölé beszúrva. 216 Utána áthúzva: „egik szolgat hozzam ui”. 217 Utána áthúzva: „mind”. 218 Utóbbi két szó a sor fölé beszúrva. 219 Utána áthúzva: „ez”. 220 A zárójeles tagmondat a lap aljáról beszúrva, hogy hova, az csak logikailag kikövetkeztethető, mivel a főszövegből a beszúrásjel véletlenül kimaradt. A „szolgamtol” szó után áthúzva: „ne”. 221 Utána áthúzva: „mivel se oroszlan”, majd fölé és mellé írva, a következő sorba átnyúlóan: „palatinus u[ram] eü Na[gysa]gatol, se maga”, végül ez is át lett húzva. 222 Utána áthúzva: „ala” majd szintén áthúzva: „res [?] hogy de”. 334 SzaBó andráS Péter esztendeig tartsa meg kedves jó egészségben.223 Datum ex castello224 Tisza Szent Marton die 23. martii 1645. [Ugyanazon az íven két másik, valószínűleg a fentivel egyező keletű, és azzal összefüggő levél saját kezű fogalmazványa] Bal Bertalan uram Generose domine amice observande! Ser.225 Minapiban is találtam volt meg kegyelmedet mind levelem, mind jámbor szolgám átal tött üzenetemmel nyavalyás aszalaiaknak kiszerzendő226 oltalomlevél227 végett. Most is azon és még más dolog végett is kelleték ez levelem megadó jámbor szolgámat, Milei Márton228 uramot urunkhoz őnagyságához könyörgő levelemmel bocsátanom. Kegyelmedet kérem mind én szómmal mondandó szavainak adjon helt és hitelt, mind méltó kérésemre az229 választnak kiszerzésében legyen segedelemmel. Mellyel én is kegyelmed minden üdőbeli230 szolgálatjára köteleztetem.231 Isten kegyelmedet sok esztendeig tartsa meg kedves jó egészségben.232 Datum. Generosae dominationis vestrae amicus servire paratus Illustrissime domine et frater observandissime!233 Hírével esvén mind az Tiszának, mind az morotváimnak kegyelmed Bártfán234 tett jó ígéreti, sok ideig kedvesen nevelt halaival bőségesen kedveskedtek, várván velem együtt kegyelmedet nagy szeretettel, melyre hogy kegyelmedet emlékeztessem és emellett235 urunknál őnagyságánál való dolgaimba töredezését kérjem,236 vitt reá237 kegyelmedhez való atyaiságos kötelességem. Kívánván, hogy Isten kegyelmedet sok esztendeig éltesse és238 tartsa meg kedves jó egészségben. Servitor et frater paratissimus 223 224 225 226 227 228 229 230 231 232 233 234 235 236 237 238 Utána áthúzva: „Keölt”. Utóbbi két szó a sor fölé beszúrva. A kezdő formulákra vonatkozó, egyértelműen fel nem oldható rövidítés. A szó áthúzott „protectio” fölé írva. A szó „oltalom levelt”-ből javítva, utána két további áthúzott karakter. Milei Márton valószínűleg a dunántúli (később Zala, Somogy és Sopron megyékben birtokos) Milley/ Milei/ Mileji családból származott, amelynek nevét a Zala megyei Milej faluról kapta. Lásd nagy (1857–1868), VII, 504; kemPelen (1911–1935), VII, 216. A névelő a sor fölé beszúrva Utána áthúzva: „tal” Utána áthúzva: „Az” Utána áthúzva: „Keölt” A tiszteleti címzés („illustrissimus”) alapján a második levél címzettje egy gróf lehetett. Bártfa (ma: Bardejov, Szlovákia) szabad királyi város Sáros megyében. Készülő itineráriumunk szerint I. Rákóczi György 1645. február 17. és március 2. között tartózkodott biztosan Bártfán. Valószínű, hogy a címzett főúr is ekkor járt a városban. Utána, a következő sorban áthúzva: „szolgaiul eszebenis iutassam magamat”. Az utóbbi hat szó az áthúzott szövegrész fölé beszúrva. A „valo” szó egyszer áthúzva, és közvetlenül utána újra leírva. A szó a sor fölé beszúrva. Utóbbi két szó a sor fölé beszúrva. egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 335 22. 1645. március 26., munkácsi239 vár. I. Rákóczi György Forgách Zsigmondnak (eredeti) Georgius Rakoci, Dei gratia princeps Transylvaniae, partium regni Hungariae dominus et Siculorum comes Illustris et magniice domine comes, idelis nobis syncere dilecte, salutem et gratiam nostram! Szentmártonból 23. die praesentis nekünk írott kegyelmed levelét vévén, írását megértettük. Az aszalói kegyelmed jobbágyinak, ott lévő malmokkal együtt, adattunk protectiót, az mennyire ez mostani állapat engedheti. Oroszlányi Mihályhoz felküldheti kegyelmed szolgáját ott fenn lévő dolgai végett. Eidem in reliquo gratiose propensi manentes. Datum in arce nostra Munkatsiensi, die 26. martii anno domini 1645. Georgius Rakocy manu propria [A lap alsó szélén megjegyzés:] Forgách Zsigmond uramnak [Címzés:] Illustri et magniico domino comiti Sigismundo Forgacz de Ghimes, comitatuum Borsodiensis et de Zabolcz supremo comiti etc. ideli nobis syncere dilecto 23. 1645. május 6., sárospataki vár. I. Rákóczi György Forgách Zsigmondnak (eredeti) Georgius Rakoczy, Dei gratia princeps Transylvaniae, partium regni Hungariae dominus et Siculorum comes etc. Illustrissime et magniice comes, idelis nobis syncere dilecte, salutem et gratiam nostram! Isten áldásából feljebb való indulatunkat már nem akarván halasztani, kegyelmesen parancsoljuk kegyelmednek, elvévén levelünket, úgy készétse magát az velünk való eljövetelhez, hogy több parancsolatunkat nem várván, mihentest hadaink onnét belől kiérkeznek, jöhessen mellénk kegyelmed, és el is velünk feljebb. Cui in reliquo gratiose propensi manemus. Datum in arce nostra Sarospatakiensi, die 6. maii anno 1645. Georgius Rakocy manu propria [A lap alsó szélén megjegyzés:] Forgách uram [Címzés:] Illustri et magniico domino comiti, Sigismundo Forgach de Ghimes, comitatuum Borsodiensis et de Zabolch supremo comiti etc. ideli nobis syncere dilecto 24. 1645. május 16., sárospataki vár. I. Rákóczi György Forgách Zsigmondnak (eredeti) Georgius Rakoci, Dei gratia princeps Transylvaniae, partium regni Hungariae dominus et Siculorum comes etc. Illustris et magniice domine comes, idelis nobis syncere dilecte, salutem et gratiam nostram! Az nemes Zemlin vármegyebeli híveink találván meg minket hozzánk bocsátott bizonyos atyjokiai által, jelentik, hogy az elmúlt esztendőben Vendégi Zsigmond240 nevű nemesember atyjokiának az mostohaatyja, Baranyi István édesanyjával együtt vitt vol239 Munkács (ma: Mukacsevo, Ukrajna), vár és mezőváros Bereg megyében, I. Rákóczi György birtoka. 240 (Gagy)vendégi-i Vendégi Zsigmond, Abaúj megyei eredetű régi nemesi család sarja, lásd nagy (1857–1868), XI, 141 (kevés adattal); cSoma (1897), 44–48. – Baranyi István valószínűleg rokona annak a Baranyi/Baranyai Lászlónak, aki 1641 és 1644 között biztosan Abaúj vármegye egyik szolgabírája volt (korPonay [1878] 368, 409, 426; cSoma [1897], 77). A Baranyai család 1634. április 30-án kapott címeres nemeslevelet II. Ferdinándtól, amelyet Abaúj vármegye 1634. szeptember 25-i közgyűlésén hirdettek ki. kemPelen (1911–1932), I, 379. 336 SzaBó andráS Péter na oltalomnak okáért szalánci kegyelmed várában valami ládát, holmi portékáját rakván beléje. Mely üdő alatt az mostohaatyja több pártosokkal együtt császár őfelsége hadában ment, az anyja pedig megholt, és ezen Vendégi Zsigmond felmenvén kegyelmedhez Szalánc várában, kérte kezéhez az anyjátúl maradott, oda fel vitt ládájában lévő portékácskáját, de az ő kérésére, sem pedig az nemes vármegyének mellette tött instantiájára ki nem adta volna kegyelmed, praetendálván, hogy az elpártolt mostohaatyja adta kegyelmed kezében. Mivel azért az nemes vármegye informatiójából úgy értjük, hogy annak az pártosnak semmije sem volt, hanem mindenek ezen Vendégi Zsigmond édesanyjáé voltanak, kegyelmesen intjük kegyelmedet, és parancsoljuk is, ez levelünkkel requiráltatván adja ki Vendégi Zsigmondnak kegyelmes birtoka alatt levő ládáját benne való portékáival egyetemben, melyet oda az mostohaatyja az édesanyjával együtt vittenek volt. Ne halogassa kegyelmed kiadását, az szegény nemes embernek kárával, ezt kívánván az közönséges igazság is. Eidem in reliquo gratiose propensi manentes. Datum in arce nostra Sarospatakiensi, die 16. maii anno Domini 1645. Georgius Rakocy manu propria [A lap alsó szélén megjegyzés:] Forgách Zsigmond uram [Címzés:] Illustri et magniico domino comiti, Sigismundo Forgach de Ghimes, comitatuum Borsodiensis et de Szabolcz comiti supremo etc. ideli nobis syncere dilecto [Más, 17. századi írással, a címzés alatt] Rákóczi György fejedelem levelei numero 15 darab 25. 1645. május 19., Tiszaszentmárton. Forgách Zsigmond I. Rákóczi Györgynek (saját kezű fogalmazvány) Anno 1645, die 19. maii Tegnap estve érkezék az hertneki241 tiszttartóm levele, kegyelmes uram, melyben írja, hogy 15. die huius Lengyelországból 40 dragon kiütvén Livó242 nevű falumat felverte, rabul elvívén egy soltészomat egy243 erdőkerülővel együtt.244 Mi okért, nem tudhatom, mivel sem magam, se jobbágyim az jószomszédság ellen nem vétettünk.245 Alázatosan kérem nagyságodat, mint kegyelmes uramot, mit kellessék ez iránt cselekednem. Reáküldjek-é én is más egy lengyel falura, és más embereket hozassak-é helyében, méltóztassék kegyelmesen értésemre adni.246 Jámbor szolgám,247 Oroszlányi Mihály uramnak az248 szalánci jószágomból adtam volt zálogul ezelőtt egyníhány esztendővel egy Nádaska249 nevű falumat, de viszont magam241 Hertnek (ma: Hertník, Szlovákia) Sáros megyei falu, Bártfától déli irányban tíz kilométerre, a Forgách család uradalmi központja. A birtok 17. századi történetéről lásd Bártfai SzaBó (1910), 477–478. 242 Livó (ma: Livov, Szlovákia), Sáros megyei falu, a hertneki uradalom része. 243 A szó javított. 244 A szó a sor fölé beszúrva. 245 Bár Homonnai Drugeth János és Csáky István a hadjárat alatt többször is toboroztak csapatokat Lengyelországban a fejedelem ellen, ám kevéssé valószínű, hogy itt ezekről a katonákról lenne szó. 246 Utána kihúzva: „mert ha az lengielek hatalmaskodasat egiczer elhalgattiuk”. 247 Az utóbbi két szó a sor elejére beszúrva. 248 Javítva „Uram”-ból, a sor fölé beírva a végződést és a névelőt. 249 Nádaska/ Füzérnádaska (ma: Trsťany, Szlovákia), Abaúj megyei falu, a szalánci uradalom egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 337 hoz váltván, ez idei vetését hogy betakarhassam mostani fáradságáért és sok kárvallásáért usque ad beneplacitum őkegyelme250 kezénél hagytam.251 Most az kassai kamarás uraimtól252 nagy törvénytelenül, nekem nem kicsin praeiudiciumomra és káromra,253 azt praetendálván, hogy egyníhány száz forinttal ugyan iudicialiter adóssá convincáltatott, usque254 ad contentationem az falu elfoglaltatott. De mivel az megnevezett falu255 csak az én jóakaratomig és ez idei vetésnek betakarításáig256 bírattatott Oroszlányi uramtól,257 hogy vallhassak én kárt, hagyom az nagyságod igazságos ítéletire. Más az, hogy iudicialiter convincáltatott volna. Nem tudhatom, mivel semminemű obligatoriája nem lévén, Oroszlányi uramnak258 se az Kamarán, se az kamarás uraimnál, miképpen et penes quid láthattak őkegyelmek cameraliter259 törvént az vármegyének és az nemesi szabadságnak sérelmével, azt sem tudhatom. Holott több három egész esztendeinél, hogy őkegyelme az260 kamara szolgálatjától szabad és ment ember. És bár lett volna valamivel adós (az ki még nem constál), hiszem az261 rátkai262 hegyen örökségéhez263 inkább, nem mint én kárommal zálogjához kellett volna nyúlni. Alázatosan követem nagyságodat, mint kegyelmes uramat, nincs egyéb benne, hanem közel őkegyelmekhez azon falum, azért lett ott az coniscatio.264 Meg is tetszik az265 tilalmas erdein, az mellyel ím máris266 kíméletlenül kezdtek és felette károsan bánni, és én ellenem, eleitől fogvást titkon267 gyakorlott268 ártalmas igyekezetek. Bízván azért az nagyságod fejedelmi kegyelmességében, könyörgök nagyságodnak alázatosan, méltóztassék kezemhez bocsátani elfoglalt falumat, Hiszem, maholnap megérkezvén jámbor szolgám, Oroszlányi uram, ha adósnak találtatik, vagyon 250 251 252 253 254 255 256 257 258 259 260 261 262 263 264 265 266 267 268 része. A falut Forgách Zsigmond valamikor az 1640-es évek elején familiárisának, Oroszlányi Mihálynak adta zálogba 3000 birodalmi tallérért. A levélben említett kiváltásról máshol nem esik említés, a főúr talán csak füllentett. Zsigmond özvegye, Batthyány Borbála végül arra hivatkozva vette vissza Nádaskát Oroszlányi örököseitől, hogy az dobrai jószága praefectusaként ugyanennyi tartozást halmozott fel. Az akciót a király utólag, 1649-ben szentesítette (MNL OL A 57. 10. köt. 428–429). Néhány 18. századi iratkivonat szerint a visszavett birtokot Batthyány Borbála már 1648-ban újra elzálogosította, ezúttal Szemere Pálnak, szintén 3000 birodalmi tallérért. PFL Erdődy cs. 68. cs. 19. t. (elenchus) Litt. O. No. 74. és 77. A szó a sor fölé beszúrva. Utána áthúzva: „eö Kmenek”. A szó ragja a sor fölé beszúrva. Utána áthúzva: „el foglaltak”. Áthúzott „es neque” fölé írva. Utána áthúzva: „nem Oroszlani”. Utána áthúzva: „csek”. Utána áthúzva előbb: „kire” aztán következő verzióként „melliet kesz vagiok leueleimmel is megh” végül a „melliet” „mellyireöl”-re javítva. A mondatot végül Forgách teljesen áthúzta. Utána áthúzva: „az K” és fölé beszúrva: „se”. A szókezdő „C” „K”-ból javítva. Utána áthúzva: „Ka”, a „Kamara” szót Forgách végül itt is latinos „Camara” alakban írta le. A névelő a sor fölé beszúrva. Rátka, Zemplén megyei (tokaj-hegyaljai) falu. Az eredetiben véletlenül: „eökreöksegehez”. Az utóbbi öt szó a sor fölé beszúrva. Utána a sorban áthúzva: „eo”. Utána áthúzva: „er”. Az utóbbi három szó egy áthúzott rész: „kinek pusztulasat” fölé írva. A szó a sor fölé beszúrva. Utána áthúzva: „es ellen” majd vsz. egy következő fázisban „ell”, utóbb szintén áthúzva. 338 SzaBó andráS Péter annyi öröksége, hogy azt az269 egyníhány száz forintot megadhatja.270 Tartsa meg Isten nagyságodat. Datum ex Tisza Szent Marthon, die 29. maii 1645. [Az ív negyedik oldalán más 17. századi írással:] Par literarum ad principem Transylvaniae datarum 26. 1645. május 20., sárospataki vár. I. Rákóczi György Forgách Zsigmondnak (eredeti) Georgius Rakoci, dei gratia princeps Transylvaniae, partium regni Hungariae dominus et Siculorum comes Illustris et magniice domine comes, idelis nobis syncere dilecte, salutem et gratiam nostram. 19. die praesentis Szentmártonbúl nekünk írott kegyelmed levelét elvöttük, melyből értjük, hogy Lengyelországból valami drágonok kiütvén kegyelmed jószágára, soltészát onnan elvitték, és károkat is töttenek volna kegyelmed jószágában, kívánván tőlünk, hogy kegyelmed is hasonlót cselekedtethessen, de mivel nem tudjuk mi okon, és kihez tartozók cselekedték, és ki akaratjából azt az invasiót, nem annuálhatunk ebbéli kegyelmed kívánságának. Megértvén az okát ez cselekedetnek, és azt is, ki akaratjából lött, és kihez tartozók cselekedték, azután az mi jobb lészen, azt kell követni ez dologban is. Oroszlányi dolgában való írását is értjük kegyelmednek, kiről kamarás híveinknek parancsoltunk, hogy informáljanak. Mivel pedig Isten áldásából innen ez jövő héten meg akarunk indulni, Kassára megyünk, az hova több úri és főrend híveinket is convocáltatjuk. Kegyelmesen parancsoljuk, kegyelmed is jöjjön oda hozzánk, beszélhessünk kegyelmeddel mind erről és egyéb szükséges dolgokról is. Eidem in reliquo gratiose propensi manentes. Datum in arce nostra Saros Patakiensi die 20. maii, anno Domini 1645. Georgius Rakocy manu propria [Címzés:] Illustri et magniico domino comiti Sigismundo Forgach de Ghimes, comitatuum Borsodiensis et de Zabolcz supremo comiti etc. ideli nobis syncere dilecto 27. 1645. május 23., szalánci vár. Forgách Zsigmond I. Rákóczi Györgynek (fogalmazvány) [Téves 17. századi felirat:] Par literarum ad comitatum Zempliniensem exaratarum Az nagyságod méltóságos parancsolatját, melyet az nemes Zemlin vármegyének271 instantiájára írattatott,272 egy Vendégi Zsigmond nevű atyjukiok273 végett Patakról 16. huius alázatotosan vöttem mai napon ugyan az nemes Zemplin vármegye követe,274 nemes és vitézlő Palatics Zsigmond275 uram által. Nagyságodnak nem adhatok arra egyéb válaszot, hanem276 hogy semmi én kezembe nem adattatott megnevezett nemesembernek porté269 270 271 272 273 274 275 Utóbbi két szó a sor fölé beszúrva. Utána áthúzva: „Nagodtol mint Kmes Vramtol alazatossan”. Utóbbi öt szó a sor fölé beszúrva, alatta áthúzva: „Vendéghi Sigmond nemes ember”. Utána áthúzva „nem”. Utána áthúzva: „ala”. A szó a sor fölé beszúrva. Palatics Zsigmondnak talán apja az a Palatics János, aki a Szepesi Kamara tanácsosa Bethlen Gábor idején, 1619 és 1621 között (fallenBücHl [2002], 225). A családról lásd nagy (1857– 1868), IX, 32; kemPelen (1911–1932), VIII, 132. 276 A szó a sor fölé beszúrva. egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 339 kájába, azért tőlem semmit sem várhatni. Kirűl tudom nagyságodat bővebben fogják277 informálni az nemes vármegye követi. Ezeknek utána tartsa meg etc. Datum ex arce Szalancz, die 23. maii anno 1645. Források MNL OL – Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára A 57 – Magyar Kancellária Levéltára, Libri regii [http://mol.arcanum.hu] E 190 – Magyar Kamara Archívuma, Rákóczi család levéltára E 196 – Magyar Kamara Archívuma, Thurzó család levéltára F 1 – Gyulafehérvári Káptalan hiteleshelyi levéltára, Libri regii [Erdélyi fejedelmek oklevelei – Erdélyi Királyi Könyvek, szerk. gyulai Éva, Budapest, 2005, DVD] P 123 – Esterházy család hercegi ágának levéltára, Esterházy Miklós nádor P 287 – Forgách család levéltára, Jelzetes iratok P 1314 – Batthyány család levéltára, Missiles P 1883 – Forgách család levéltára, Forgách Ádám PFL – Pannonhalmi Főapátsági Levéltár Erdődy cs. – Erdődy család vépi levéltára ŠAP PB – Štátny archív v Prešove. Pobočka Bardejov (Az Eperjesi Állami Levéltár Bártfai Fióklevéltára) MMB Listy – Magistrát mesta Bardejov, Listy (Bártfa város. Levelek) Irodalom andritScH, Johann (1965), Studenten und Lehrer aus Ungarn und Siebenbürgen an der Universität Graz (1586–1782), Graz (Forschungen zur geschichtlichen Landeskunde der Steiermark, 22). Bártfai SzaBó László (1910), A Hunt-Pazman nemzetségbeli Forgách család története, Esztergom. Benda Borbála (2007), Az Erdődy család 17. századi genealógiája, Turul, 80/4, 109–125. Benda Borbála–koltai András (2008), Kutatások az Erdődy család bécsi levéltárában, Lymbus, Magyarságtudományi forrásközlemények, 6, 429–460. Benda Borbála (2013), „Vígan voltunk” – Akikkel Batthyány I. Ádám együtt mulatott, in Batthyány I. Ádám és köre, szerk. J. úJVáry Zsuzsanna, Piliscsaba, 191–198. BoroVSzky Samu (1896), Magyarország vármegyéi és városai, 1, Abaúj-Torna vármegye és Kassa, szerk. uő, Budapest. Bretz Annamária (2005), Forgách Zsigmond, in Magyar művelődéstörténeti lexikon, 3. köt., szerk. kőSzegHy Péter, Budapest, 163. BuBryák Orsolya (2013), Családtörténet és reprezentáció. A galgóci Erdődy-várkastély gyűjteményei, Budapest. cSeH-SzomBatHy László (1956–1957), I. Rákóczy György 1644-es hadjárata, Hadtörténeti Közlemények, 3/1, 43–76; 4/1–2, 179–203. 277 A szó utolsó betűje javított. 340 SzaBó andráS Péter cSeH-SzomBatHy László (1957), I. Rákóczy György 1645. évi hadjárata, Hadtörténeti Közlemények, 4/3–4, 101–135. cSoma József (1897), Abaúj-Torna vármegye nemes családjai. Abaúj-Torna vármegye, Kassa. deák Farkas (1888), Egy magyar főúr a XVII. században. Gróf Csáky István életrajza, Budapest. détSHy Mihály (2002), Sárospatak vára, Sárospatak. EOE X, Erdélyi országgyűlési emlékek, X. köt. (1637–1648), kiad. Szilágyi Sándor, Budapest, 1884. ETA IV, Erdélyi történelmi adatok, IV. köt., kiad. mikó Imre, Kolozsvár, 1862. fallenBücHl Zoltán (1988), Magyarország főméltóságai, Budapest. fallenBücHl Zoltán (2002), Állami, királyi és császári tisztségviselők a 17. századi Magyarországon, Budapest. forgácH József (1906), Szalánczvár eredete és nevezetesebb eseményei, Mándok. fundárkoVá, Anna (2013), Die Pálffy und der Habsburger Hof im 16–17. Jahrhundert, in Die weltliche und kirchliche Elite aus dem Königreich Böhmen und Königreich Ungarn am Wiener Kaiserhof im 16–17. Jahrhundert, szerk. Anna fundárkoVá– István fazekaS, Wien, 385–413. HaJnal István (1930), kiad., Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka, Budapest. Horn Ildikó (1996), Nemesi árvák, in Gyermek a kora újkori Magyarországon, szerk. Péter Katalin, Budapest, 51–90 (Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok, 19). Horn Ildikó (2005), Az erdélyi fejedelmi tanács 1648–1657, in uő, Tündérország útvesztői, Budapest, 232–256. iVányi Béla (1983), A magyar könyvkultúra múltjából, kiad. Herner János–monok István, Szeged (Adattár XVI–XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 11). JedlicSka Pál (1910), Eredeti részletek a Pálffy család okmánytárához 1401–1653, s gróf Pálffyak életrajzi vázlatai, Budapest. karácSonyi János (1922–1924), Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig, I–II, Budapest. kármán Gábor (2011), Erdélyi külpolitika a vesztfáliai béke után, Budapest. kemény János (1980), Önéletírása, in Kemény János és Bethlen Miklós művei, kiad. V. WindiScH Éva, Budapest, 5–310. kemPelen Béla (1911–1932), Magyar nemes családok, I–XII, Budapest. kerekeS György (1943), Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619–1629, Kassa. kereSzteSSy Csaba–Simon Zoltán (1998), Az erdőbényei Budaházy – Fekete-kúria, in Koppány Tibor hetvenedik születésnapjára, szerk. Bardoly István–láSzló Csaba, Budapest, 279–307 (Művészettörténet – Műemlékvédelem, 10). kincSeS Katalin (1993), kiad., „Ím kűttem én orvosságot” Lobkowitz Poppel Éva levelezése 1622–1644, Budapest (Régi Magyar Történelmi Források, 3). koltai András (2012), Batthyány Ádám – Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén, Győr. komáromi András (1899), Tattay család, Nagy Iván – Családtörténeti Értesítő, 1, 71–72. lázár Miklós (1889), Erdély főispánjai (1540–1711), Budapest. korPonay János (1878), Abaujvármegye monographiája, 2. köt., Kassa. ludikoVá, Zuzana (2002), A nagyszombati székesegyház késő reneszánsz és barokk síremlékei (16–17. század), Művészettörténeti Értesítő, 51/1–2, 85–106. egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 341 madaS Edit–monok István (2003), A könyvkultúra Magyarországon a kezdetektől 1800ig, Budapest. makkai László (1985), Az ellenreformáció és a harmincéves háború. Az erdélyi fejedelmek Habsburg-ellenes küzdelmei (1608–1648), in Magyarország története, III/1. köt., szerk. r. Várkonyi Ágnes, Budapest, 777–929. makSay Ferenc (1964), A Csáky család levéltára – repertórium, Budapest (Levéltári Leltárak, 29). martí Tibor (2011), Két magyar főúr, Esterházy László és Batthyány I. Ádám levelezése (1646–1652), in Összekötnek az évezredek, szerk. J. úJVáry Zsuzsanna, Budapest–Piliscsaba, 162–180. merényi Lajos (1908), kiad., Forgács Ádám levelei Esterházy Miklós nádorhoz 1642–1645, Történelmi Tár, 9, 465–480. MHHD IV, Magyar történelmi okmánytár a brüsseli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból, 4. köt., 1608–1652, kiad. HatVani Mihály, Pest (Monumenta Hungariae Historica Diplomataria, 4). MHHD XXIV, A két Rákóczy György fejedelem családi levelezése, kiad. Szilágyi Sándor, Budapest, 1875 (Monumenta Hungariae Historica Diplomataria, 24). miHályfaluSi forgon Mihály (1997), Gömör-Kishont vármegye nemes családai, Pozsony. mikó Árpád–Pálffy Géza (2005), A pozsonyi ferences templom késő reneszánsz és kora barokk síremlékei, Művészettörténeti Értesítő, 54/3–4, 319–348. nagy László (1984), A „bibliás őrálló” fejedelem. I. Rákóczi György a magyar históriában, Budapest (Nemzet és Emlékezet). nagy Magdolna (1998), I. Rákóczi György és Borsod vármegye, Miskolc. nagy Iván (1857–1868), Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal, I–XII. köt., Pest. PaP Gáborné–Pataky Lajosné (1977), A Forgách családi levéltár – repertórium, Budapest (Levéltári Leltárak, 69). PaPP Klára (2011), Az erdélyi Csákyak, Kolozsvár (Erdélyi Tudományos Füzetek, 273). Pálffy Géza (1997), Kerületi és végvidéki kapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16–17. században, Történelmi Szemle, 39, 257–288. Péter Katalin (1986), A fejedelemség virágkora (1606–1660), in Erdély története, 2. köt.: 1606-tól 1830-ig, szerk. makkai László–SzáSz Zoltán, Budapest, 617–783. Plaček, Miroslav–Bóna, Martin (2007), Encyklopédia slovenských hradov, Bratislava. RMNy III = Régi magyarországi nyomtatványok, 3. köt.: 1636–1655, szerk. Heltai János, Budapest, 2000. rózSa György (2006), Elias Wideman rézmetszet-sorozata és a vesztfáliai béke. Adatok a 17. századi magyar portréfestészet történetéhez, Művészettörténeti Értesítő, 55/2, 259–274. S. lauter Éva (1989), kiad., Pálffy Pál nádor levelei (1644–1653), Budapest (Régi Magyar Történelmi Források, 1). SzaBó András Péter (2010), kiad., A szécsényi seregszék jegyzőkönyve (1656–1661), Salgótarján. Szilágyi Sándor (1859), kiad., Történeti följegyzések 1481–1752, Magyar Történelmi Tár, 6, 81–100. Szilágyi Sándor (1885), kiad., A linczi béke okirattára, Budapest. 342 SzaBó andráS Péter Szilágyi Sándor (1893), I. Rákóczy György 1593–1648, Budapest (Magyar Történeti Életrajzok). SzluHa Márton (2008), Sáros, Turóc vármegye nemes családjai, Budapest (Felvidéki Nemes Családok, 2). takátS Sándor (1917), Zrínyi Miklós nevelőanyja, Budapest. TMÁO III, Török-magyarkori állam-okmánytár, III. köt., kiad. Szilády Áron–Szilágyi Sándor, Pest, 1870. trócSányi Zsolt (1980), Erdély központi kormányzata 1540–1690, Budapest (A Magyar Országos Levéltár kiadványai III. Hatóság- és Hivataltörténet, 6). tuSor Péter (2011), Forgách Zsigmond katolizálása (Egy római misszilis [irodalom]történeti forrásértéke), in Eruditio, virtus et constantia. Tanulmányok a 70 éves Bitskey István tiszteletére, 2. köt., szerk. imre Mihály és mások, Debrecen, 640–645. Varga András (1986), kiad., Magyarországi magánkönyvtárak, 1. köt.: 1533–1657, Budapest–Szeged (Adattár XVI–XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 13). Varga Júlia (2004), Magyarországi diákok a Habsburg Birodalom kisebb egyetemein és akadémiáin 1560–1789, Budapest (Magyarországi Diákok Egyetemjárása az Újkorban, 12). Várkonyi Gábor (1990), kiad., II. Rákóczi György esküvője, Budapest (Régi Magyar Történelmi Források, 2). Wideman, Elias (2004), Icones illustrium herorum Hungariae, kiad. rózSa György, Budapest (az 1652-ben Bécsben megjelent kiadvány reprintje). WilSon, Peter H. (2010), Europe’s Tragedy. A New History of The Thirty Years War, London. zimányi Vera (1962), A herceg Batthyány-család levéltára – repertórium, Budapest (Levéltári Leltárak, 16). zSilinSzky Mihály (1886), Lónyay Zsigmond és a nagyszombati béketanácskozmány 1644– 1645-ben, Budapest. egy felSő-magyarorSzági katolikuS főúr Pengeélen 343 András Péter Szabó: A Catholic aristocrat of Upper Hungary in crisis The correspondence between Zsigmond Forgách (III) and György Rákóczi I, Prince of Transylvania (1644–1645) The subject-matter of the present publication of sources and paper is the life and especially the inal years of a Catholic aristocrat of Upper Hungary, Zsigmond Forgách (III) who died young and almost sank into oblivion. A signiicant part of his personal archives, and that of the documents of the Forgách family, respectively, have come to light this year from the Vép-archives of the Erdődy family deposited in Pannonhalma. These might have entered into the possession of the Erdődys about 1680, decades after the death of Zsigmond Forgách because of the relation of the two families by marriage. The loss of memory concerning his person is best characterized by the fact that both his name and his date of birth have been known incorrectly so far. Zsigmond Forgách, whose full name is János Zsigmond Forgách and not Zsigmond Ádám Forgách, was born in Kassa in 1616 (some ten years later than the date in the secondary sources), the son of Zsigmond Forgách (II) (1565–1621), captain-general of Upper Hungary and Katalin Pálffy. He completed his secondary and higher education with the Jesuits in Graz (1626–1633), then he served at the Court in Vienna for many years. In 1640, after his mother’s death and having divided the landed property with his elder brother, Ádám Forgách (1612– 1681), he settled in his extensive estates in counties Sáros, Abaúj, Zemplén and Szabolcs. Being the Lord Lieutenant (supremus comes) of Borsod County and a landed aristocrat in Upper Hungary, he was soon considered as one of the experts in the affairs of Transylvania. In 1642, he married Borbála, one of the sisters of his friend, Ádám Batthyány, the captain-general of Transdanubia. Early in 1643, in spite of his young age, Zsigmond Forgách was proposed for the position of the captain-general of Upper Hungary by the majority of the Hungarian estates, however, the position was ultimately given to his elder brother, and he was appointed the captain-general of Szatmár by the King. However, the negotiations over the authority and conditions of the latter position were protracted so long that the young aristocrat could not start his service even at the beginning of 1644, either. Finally, this appointment became unreasonable because of the campaign in Hungary started that time by György Rákóczi I, the Prince of Transylvanis and because the Fortress of Szatmár was quickly captured. The currently published Forgách-documents of the archives in Pannonhalma, the correspondence between György Rákóczi I and Zsigmond Forgách in 1644 and 1645 clariies exactly this period. Although early in July 1644, after the Prince had besieged the Fortress of Szalánc, the young aristocrat changed sides and joined the Prince under pressure, both parties completely lacked mutual conidence despite their earlier acquaintance. The aristocrat’s letters airing his grievances usually earned only responses of laconic concisesness. As for Zsigmond Forgách, this campaign did not caused a passing trauma only, because on 4 August 1645, in the camp of György Rákóczi I, some weeks before the conclusion of peace, he died due to unexplained reasons. The correspondence currently found clariies the tension between the Catholic aristocrat of Upper Hungary and the Calvinist Prince of Transylvania. In addition, these documents provide a new – having left hitherto slightly disregarded – aspect in understanding the incidents of war in 1644 and 1645.