SZIKSZAI MÁRIA AZ ÍRÁS MINT A KULTURÁLIS IDÕUTAZÁS ESZKÖZE Mi lenne, kérdezte egyszer valaki, ha létezne egy olyan technológia, amely az elménk tartalmát átrepítené az idõn és téren keresztül, és egyenesen valaki más elméjébe teleportálná? Ha létezne egy olyan technológia, amely nagy távolságokon keresztül is mûködne, és amely el tudná küldeni a gondolatainkat a jövõbe, ám mégis olyan egyszerû lenne, hogy egy gyerek is használhatná? Sci-finek tûnik az elképzelés? Pedig nem az. Ez a technológia már létezik: nem az intenet vagy a mobiltelefon az, hanem az írás.1 Ebben a megközelítésben az írás egy eszköz, amely lehetõvé teszi a gondolatok idõutazását. És ha elég tudatosan használjuk, akkor az önnön emlékezetünk megépítésének eszközévé válhat. Errõl szól az alábbi történet. Az írás általános elterjedését a szakirodalom az írás demokratizálódásának nevezi, amely folyamat kezdeteit az európai kultúrában egyes kutatók ezt az ókori görögökig vezetik vissza.2 A fonetikus ábécé használatának ugyan vannak korábbi nyomai is, de a görögök voltak az elsõk, akik egy olyan általánosan alkalmazott írásrendszert és ennek megfelelõ íráskultúrát vezettek be, amely nem csupán egy kisebb társadalmi csoporthoz (például papsághoz vagy állami adminisztrációhoz) kötötte az írást. Õk ugyanis úgy vélték, hogy az íráshoz nincs szükség különleges felhatalmazásra,3 hiszen az írás mindenkié. Josephus Flavius a hellén írásbeliség kapcsán panaszkodik is erre az új stratégiára, arra, hogy a helléneknél mindenki jogosult írni, Amikor a népi kultúrában szocializálódó egyén kilép a rurális, földmûves-állattenyésztõ kultúrából, és az értelmiségi pályát választja, maga mögött hagyja a népi kultúrára jellemzõ oralitás világát is, és ettõl kezdve a kommunikációjának nem a szóbeliség lesz a fõ eszköze, hanem az írás. 2021/7 2021/7 32 majd arra is, hogy ebbõl következõen az írásaik tele vannak ellentmondásokkal.4 A görögök tehát sokat írtak, sokan írtak, és sokfélét írtak. Az írás különleges helyzete náluk az írás szociopolitikai alkalmazásában is rejlik, mondja Jan Assmann, amikor azt elemzi, hogy hogyan van jelen az írás és az emlékezés a korai magaskultúrákban. Õ mutat rá arra is, hogy a görög írásrendszer és írásos kultúra megszilárdulásával történik meg az a fordulat, amely nyomán az írást nem az uralkodó osztály vagy az istenség kommunikációs eszközeként értelmezik, hanem egy ezektõl távol álló hatalmi légüres térben, amely kedvezett a görög szóbeliségnek az írásbeliségbe való beáradásának.5 Az írás demokratizálódása tehát nagyrészt a régi görögöktõl eredeztethetõ. Bár nagyon sok idõ telt el azóta, mégis az, hogy nemcsak joga van mindenkinek az íráshoz/olvasáshoz, hanem a népesség túlnyomó többsége tud is írni és olvasni, csak lassan teljesedett ki.6 És bár még ma sem tartunk ott, hogy a világon mindenkinek lehetõsége legyen megtanulni írni és olvasni, elég egy pillantást vetni a folyamat történetére, és azonnal látjuk, hogy nem az Assmann által részletesen tárgyalt ókori egyiptomi, mezopotámiai vagy izráeli mintát követtük, amely arról szólt, hogy csak bizonyos társadalmi vagy foglalkozási csoport (állami adminisztráció, kereskedõk, papok) használhatták az írást, hanem a görög modellt követjük, amely szerint az írást mindenki használhatja, és mindenki jogosult szövegeket írni. És innen már csak egy lépésre van az, hogy az írás elterjedésével egyszerre növekedett azok száma is, akik az írást az önkifejezés eszközének is tekintették. Ez a folyamat mára már ott tart, hogy a 21. században egyes országokban lassan több lesz az író, mint az olvasó, legalábbis néhol már errõl kezdtek el cikkezni.7 Azt valóban mindannyian tapasztaljuk, hogy az utóbbi évtizedekben olyannyira elszabadult a tartalomgyártás, hogy már az egyes szakterületeken megjelent kiadványokat is alig lehet számon tartani, és mivel a szociális média felületei is a mások által gyártott tartalmakból élnek meg, nyilván ezek a felületek is arra biztatják a felhasználókat, hogy írjanak, tartalmakat gyártsanak, és nem arra, hogy olvassanak. Ezért aztán néha úgy tûnik, hogy mára már mindenki szerzõ szeretne lenni, és csak kevesen olvasók. A jelen történetünk fõszereplõje 1916-ban született, és az õ idejében ez még nem volt ennyire így.8 Mihály szatmári földmûves paraszti családból származott, szülei a 19. század második felében születtek – az édesapja 1876-ban, édesanyja 1881-ben. Az elmagyarosodott, sváb származású szülõk iskolázottságáról nincsenek adatok. Azt biztosan tudjuk, hogy a családban a magyar nyelvet használták. Azt is tudjuk, hogy bár az édesanyja tudott írni-olvasni, az életükben az írásnak nem volt túl nagy szerepe. Az édesanya számára az írás alkalmait a távol került gyerekeikkel való kapcsolattartás igénye teremtette meg. A levelezésbõl jól érzékelhetõ az, hogy a családi munkamegosztásban a levelek írása a nõi munkák közé tartozott. Az édesanya kézírása szép dõlt betûs, egyenletes, jól olvasható, kissé szálkás, helyesírása viszont bizonytalan, mint azé, aki nem gyakorolta eleget az írást. A szülõknek kilenc gyereke született 1904 és 1927 között. Gyerekeiket iskolába járatták. Egyesek közülük eljutottak a tanító- és tanárképzõig, illetve teológiáig, mások kevesebb osztályt végeztek, de azok is, akik késõbb a szülõk földmûves életmódjának követése mellett döntöttek, részt vettek legalább az elemi iskolai oktatásban. Amikor a népi kultúrában szocializálódó egyén kilép a rurális, földmûves-állattenyésztõ kultúrából és az értelmiségi pályát választja, maga mögött hagyja a népi kultúrára jellemzõ oralitás világát is, és ettõl kezdve a kommunikációjának nem a szóbeliség lesz a fõ eszköze, hanem az írás. Ezekre az esetekre mondhatjuk azt, hogy a mesélõ ember (homo narrans) attitûdjét felváltja az író ember (homo scribens) attitûdje. Amikor Mihály a harmincas-negyvenes években elkezdett írni,9 az õ világában még kevesen írtak rendszeresen ezzel a szándékkal. Az írás mint társadalmi gesztus és attitûd az általa frekventált társadalmi csoportokban nem volt mindennapos tevékenység. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy nem állt elõtte egy világos értelmiségi vagy írói viselkedési minta, amely az írást fontosnak tartotta volna, és amelyet õ követhetett volna: láttuk, hogy szülei földmûvesek voltak, és bár a negyvenes években édesanyja írt neki pár levelet, Mihály nem említi, hogy a családjukban elõtte bárki feljegyzéseket készített volna, vagy hozzá hasonlóan rendszeresen levelezett volna. A tágabb közösségében, a szülõfalujában a tanító, a kántor és a ferencesek számítottak értelmiséginek, ám velük nem tartott fenn közelebbi kapcsolatot, hanem csak annyira, amennyire szükséges volt. Idõsebb kori szövegeiben említi, elvárta volna, hogy a körülötte élõ felnõttek, tanítók, tanárok, papok segítsék õt gyerekként az útja egyengetésében, a tehetsége ápolásában, ám erre nem került sor. Feljegyzéseiben elítélõen szól általánosságban is azokról a felnõttekrõl, akik gyerekkorában körülvették õt, akik elmondása szerint nem ismerték fel a tehetségét, és nem fordítottak kellõ figyelmet a taníttatására. Késõbbi években sem szólt arról, hogy bármiféle minta, modell állt volna elõtte, amely írásra késztette volna õt. Azt feltételezem, hogy Mihály minden elõkép és minta nélkül, belsõ késztetésbõl kezdett el feljegyzéseket készíteni, levelezni és következetesen kiépíteni egy levelezõi kört. És ennek jó oka volt. Az antropológiai mélyelemzések alkalmával a kutatónak érdemes arra reflektálnia, hogy hogyan választható el az adatközlõ személyiségi jegyei által meghatározott viselkedés a kulturálisan örökölt, szocializálódás alkalmával megtanult viselkedésétõl. Az antropológiai kutatások alkalmával érdemes ezt a két területet különválasztani, és mindkettõt a helyén alkalmazni. A mi történetünkben a hátrahagyott iratokból jól kirajzolódik az, hogy Mihály nagy valószínûséggel introvertált volt, és vannak helyzetek, amikor a döntéseit inkább ezzel lehet magyarázni, mintsem egy tanult kulturális viselkedésmóddal. A 21. században gyakran hallani az introvertáltakról és az extrovertáltakról. Manapság bárki, aki kíváncsi ezekre a fogalmakra, könnyedén talál szakirodalmat a témához. Az internet elõtti idõben azonban az átlagemberek számára nem voltak ismertek az ezekhez hasonló pszichológiai fogalmak, ritkák voltak azok a helyzetek, amikor valaki tudatosan viszonyult volna a lélektanhoz. Még akkor sem történt ez meg, amikor egyegy faluközösség jelentõs része szenvedett poszttraumás stressztõl, például amikor a szatmári falvak deportáltjai hazatértek Szibériából. Szó esik a levelezésben arról, hogy mindenki érzékelte a hazatértek traumatizált lelkiállapotát, ám mivel nem állt rendelkezésükre szakszerû segítség, a közösségben megbélyegezték õket – például azt írták, hogy valaki „megviselt idegzetû”, hiszen Oroszországban volt, mondják, „és azokon ez meglátszik”. Mihály nõvére a negyvenes években egyik levelében szangvinikus vérmérsékletûnek nevezte az öccsét, és ez a megjegyzése, ha fenntartásokkal is kezelendõ, azt bizonyítja, hogy Mihály nõvérének volt valamiféle érdeklõdése a pszichológia és ezen belül a személyiségtípusok iránt. Ezen túlmenõen azonban az iratokban nem esik több szó a témáról. Bár nem nevezik nevén, Mihály introvertáltságának sok jele van az iratokban, ám ez sosem azt jelentette, hogy antiszociális volt, hiszen végig azt olvas- 33 2021/7 2021/7 34 suk, hogy állandóan hívja látogatóba a levelezõtársait, próbálja meggyõzni õket arról, hogy vállalkozzanak erre az útra, ecseteli nekik, hogy milyen kellemes a környezet, sõt pontosítja az útvonalat is, amelyen megközelíthetõ a település. Adott esetekben kimondottan nagy társaságokat látott vendégül, máskor pedig szomorkodott, amikor kakast vágott, nagy ebéddel készült, ám a vendégek elmaradtak. Mihály tehát nem azért írt, mert magányosnak érezte volna magát. A szövegekben sosem panaszkodik a magányra, hanem inkább azt hangsúlyozta, hogy jól érzi magát egyedül. És ez nincs ellentmondásban azzal, hogy a társaságot nagyon szerette, a vendégeknek nagyon örült, állandóan visszatér a leveleiben az a kijelentés, hogy várja, hogy a címzett õt meglátogassa. Ez ugyanis mindig szelektív volt: csak azoknak a szûk körére vonatkozott, akik hozzá közel álltak, vagy akikre õ kíváncsi volt. Valószínûleg az introvertáltságával van szoros kapcsolatban az írás felé fordulása is, hiszen általában elmondható, hogy az introvertáltak többsége jobban teljesít írásban, és gyakrabban választja ezt a megnyilvánulási formát. És ezzel Mihály is így volt, olyannyira, hogy õ még a konfliktusok kezelésére is inkább választotta a levelezést, mintsem a személyes találkozást. Folyamatosan látni azt, hogy bármikor, bárkivel konfliktusba keveredett, azonnal levél írásával próbálta megoldani a helyzetet. Valószínûleg az introvertáltságával van kapcsolatban az is, hogy Mihály igencsak érzékenyen viszonyult az idõ fogalmához. Nemegyszer ír a múló idõrõl és arról az észrevételérõl, hogy idõvel felidézhetetlenekké válnak a történések, és ír ennek kapcsán a sajnálatáról, hogy ezek a történések örökre elvesznek. A szakmai mûködésének elsõ éveiben mind erõsebb lett az a késztetése, hogy valamiféle nyomot hagyjon maga után. Észrevette, hogy a hétköznapokat, az eseményeket lassan magunk mögött hagyjuk, és nem marad nyomuk – még mi, a résztvevõik is elfeledjük õket. És ami még rosszabb: mindazok a személyek, akik nem voltak részesei az eseménynek, nagy eséllyel soha nem is szereznek tudomást ezekrõl az eseményekrõl, az utókor pedig végképp nem fogja tudni, hogy 1946-ban Mindenszentek estéjén mi járt egy fiatal pap fejében, ha nem ül le a gépe elé, és a halottakról való megemlékezésrõl nem írja le a következõ sorokat: Szépséges est! Valamikor nem fog e sorok gépelõje csendes mélabúval a lelkében megemlékezést tartani. Õ lesz – ha egyáltalán lesz – a megemlékezés tárgya. Hol lesz az a sír? Hol lesz az a temetõ? Amikor a fenti sorokat leírja, alig 30 éves, és arról elmélkedik, hogy egyszer majd nem õ fog megemlékezést tartani, hanem róla kellene valakiknek megemlékezniük – de vajon megteszik-e?10 Az ehhez hasonló megjegyzéseibõl arra lehet következtetni, hogy foglalkoztatta õt az, hogy vajon hogyan fognak õróla megemlékezni. Miközben rótta a sorokat, és a lakását betöltötte az írógép billentyûinek hangja, idõnként kétségek gyötörték: vajon megmaradnak-e az írásai? Vajon elolvassa-e majd valaki mindazt, amit õ leírt? Vajon fognak-e rá emlékezni? Mi mást tehetett volna, mint erre a kérdésre válaszul mindig tovább írni, mert tudta, hogy ez az egyetlen esélye annak, hogy a gondolatai túléljék õt. Az írás ugyanis számára elsõsorban ezt a célt szolgálta: azt, hogy rögzítse a gondolatait és mindazt, ami vele történt. A rögzítést pedig nyilvánvalóan az utókornak is szánta. Elõbb az irodalmi mûfajok felé fordult, de elég hamar felha- gyott ezzel az ambíciójával, lassan megtalálta ugyanis az írásnak azon mûfajait, amelyek jobban találtak hozzá: a levelek és a feljegyzések írását. Az írás felé fordulása a fentiek alapján talán megérthetõ, de hol lép a történetbe az írógép? Hiszen sem gyerekkorában, sem fiatal felnõttként nem volt a közvetlen környezetében, családjában olyan személy, aki rendszeresen írógépet használt volna, amikor õ kitalálta azt, hogy ezeket a leveleket írógépen, indigóval írja, és a levelek másolatait megtartja magának, és valószínûleg akkor sem volt elõtte követendõ minta, amikor elkezdett saját maga számára feljegyzéseket készíteni. Honnan származott hát ez az ötlete és tudása? Valószínûleg teológusként vagy friss végzettként látta, hogy a szatmári püspökségen, esetleg a középiskolában, ahol tanított, használtak írógépet. Itt azonban még mindig az intézményes írógéphasználatról volt szó, nem a személyes célokra való használatáról. Tudjuk azonban azt is, hogy 1942–44 között a budapesti tanulmányi évei alatt találkozott olyan személyekkel, akik rendszeresen, magáncélokra írógépet használtak. Sõt baráti viszonyba is került egy szerzetesnõvel, Kornéliával, akirõl maga meséli el, hogy legépelte számára az egyetemi dolgozatait és a kisdoktori dolgozatát is. Miután Mihály elvégezte az egyetemet, és õk levelezni kezdtek, látni lehet, hogy Kornélia írógépen írta a leveleit, csak a saját nevét írta alá kézzel. Kézenfekvõ, hogy ha látott is írógépet a püspöki aulában vagy az iskolai adminisztrációban, Mihály valójában Budapesten tanulta meg azt, hogy az írógép személyes, privát célokra is használható, nem csak az adminisztrációban. És ezt követõen egyszer aztán õ is beszerezte magának az elsõ gépet. A saját és a mások szövegéhez való viszonya figyelemre méltó. Nemcsak a saját szövegeit gyûjtötte össze a fõszereplõnk, hanem a családtagok iratait, leveleit is, amikor tehette. A legkisebb öccsük a frontról írt pár levelezõlapot a szüleiknek, ezeket Mihály késõbb magához vette. Magához vette a 19. század közepéig visszamenõleg a felmenõik anyakönyvi kivonatainak másolatait is, amelyeket a megfelelõ plébániáktól a hatóságok kérésére kért ki a nõvére a negyvenes években. Számos esetben kerültek hozzá olyan levelek, amelyeknek nem õ volt a címzettje vagy a feladója. Nem magyarázza el, így csak találgatni lehet azt, hogy esetleg egy-egy érintett adhatta át neki ezeket a leveleket, például egy konfliktusban igazolandó a saját szerepét. Ezeket az iratokat is betette a saját iratai közé, ugyanúgy csak találomra és rendszerezés nélkül, mint a sajátjaival tette. A továbbiakban azt vesszük számba, hogy az egyes szövegeinek milyen szerepet szánt, mely alkalomkor írt, mi késztette õt írásra, és mi volt a célja akkor, amikor írni kezdett. Az anyag színes és szerteágazó volta segítségünkre van ebben: több mint kétezer-négyszáz iratot hagyott maga után, ezeknek csak egy része levél és feljegyzés, és ezen kívül félretett mindent, ami papíralapon létezett körülötte, hivatalos iratoktól kezdve villanyszámláig, anyakönyvi kivonatoktól autóvezetõi engedélyig. A motivációk tárgyalása során szükség esetén külön kezeljük az általa írt leveleket és külön a feljegyzéseket. Elmondása szerint gyerekkorában nem számíthatott környezetének támogatására, biztatására. Idõsebb korában nemegyszer panaszkodik arról, hogy gyerekkorában nem ismerték fel a tehetségét. Visszatekintve erre az idõszakra úgy látta, hogy míg máshol a tehetséges diákokat felkarolták a tanáraik vagy a helyi plébános, az õ esetében ez nem így volt. Keserûen meséli egy feljegyzésében, hogy a helyi tanítói, tanárai ezt elmulasztották, sõt, a helyi kántor egyszer arra fogadott a többi diákkal, hogy õ, Mihály nem is tud leérettségizni. Panaszkodik 35 2021/7 2021/7 36 arról is, hogy a helyi plébános támogatását sem élvezhette. Ugyancsak idõs korában panaszkodik arról, hogy nem volt a szülõfalujában könyvtár – úgy vélte, hogy sokat segíthetett volna a saját fejlõdésében az, ha lett volna lehetõség a faluban könyvkölcsönzésre, és így õ is többet olvashatott volna fiatalkorában. Összességében tehát az idõskorából visszatekintve úgy látta, hogy a környezete nem támogatta az értelmiségi pálya iránti érdeklõdését, ezért ez a környezet nem tekinthetõ közvetlen motivációs hatásnak. Amikor a motivációiról beszélünk, meg kell említeni a kommunikációs igényét, amely igencsak erõs volt: jól tudta, hogy aktívan kell tennie azért, hogy fenntartsa a társadalmi kapcsolatait, és ugyanilyen figyelmet fordított új ismeretségek megerõsítésére. Nemegyszer találkozunk olyan esettel, amikor alkalmi utastársaitól elkéri a postacímüket, és hazaérkezés után vagy karácsonykor ír nekik. Ezek az ismeretségek mindig megálltak 1-2 levél váltásánál, de azon igyekezete, hogy bõvítse a levelezõi körét, így is észrevehetõ. Még 1996 szeptemberében is, immár 80 évesen azzal biztatja magát, hogy neki kell mozgatnia az eseményeket, amikor ezt írja egy levelében: „Itt a szobámban várom, hogy történjen valami körülöttem. Pedig ha nem mozgatunk semmit, semmi sem mozdul.” A távol élõ baráti kör is motivációt jelentett. Mihály baráti körébe fõleg hozzá hasonló lelkészek tartoztak, akik más településeken szolgáltak. Az egymás meglátogatása ezért elõzetes szervezést igényelt: csak akkor kerülhetett erre sor, ha az illetõ elõbb gondoskodott arról, hogy valaki helyettesítse, míg õ elutazik. És ezt követte az utazás megszervezése: akinek autója volt, az a benzinhiánnyal küszködött, akinek nem volt autója, az több átszállással a vonatot, majd autóbuszt vette igénybe. A nyolcvanas éveket megelõzõen a telefon sem volt annyira elterjedt, illetve többnyire rövid beszélgetésekre használták, semmiképp nem rendszeres beszámolókra. Ezért is volt kedvelt a levélírás, hiszen itt hosszabban lehetett írni, beszámolni a történtekrõl. Lássuk, melyek azok a legfontosabb alkalmak, amelyek ezen szövegek gyártásához vezettek. Az egyes alkalmak értelemszerûen meghatározták a szövegek mûfaját is, hiszen a magánlevél, a feljegyzés, a gazdasági napló, a hivatalos levél, az irodalmi próbálkozások, a prédikációk szövegének vázlata mind más-más alkalmakhoz kötõdött. Az események rögzítése az egyik leggyakoribb motiváció, amely a feljegyzések készítése mögött állt. Mihály elsõ és mindvégig egyik legfontosabb célja az volt, hogy rögzítse a tovatûnõ napok történéseit – a maga számára, de nyilván az utókor számára is. Számtalanszor megfogalmazza azt, hogy telnek-múlnak a napok, és amikor hosszabb ideig nincs ideje beszámolót készíteni, mentegetõzik a jövõbeli, virtuális olvasója elõtt, akinek elmondja, hogy mi volt, ami akadályozta. Kapcsolattartás a családdal. A különbözõ városokban élõ családtagok mindvégig elég szoros kapcsolatot tartottak fent, hiszen egyesek közülük idõnként átvállalták a testvéreik gyerekeinek nevelését, más testvérek pedig, mint Mihály is, havi rendszerességgel küldött pénzösszegekkel támogatták ezt a projektet. A nyolcvanas években, amikor még a kenyérhez és más alapvetõ élelmiszercikkekhez is csak nehezen lehetett hozzáférni, a testvérek egymás számára is megpróbálták beszerezni a hiánycikkeket, errõl is állandóan leveleztek. A nagyobb befektetések, például ház vásárlása, felújítása, de akár egy varrógép vásárlása alkalmával is egyeztettek egymással, szükség esetén összefogtak, és közösen próbálták megteremteni a szükséges pénzalapokat. De a kisebb projektek is ott vannak, mint az õszi eltevések, egy-egy költözés, technikai eszközök, ruhane- mûk beszerzése vagy javítása, a társadalmi érintkezések, a hírek a rokonokról, ismerõsökrõl stb. A hétköznapi egyeztetések tehát állandó témát jelentettek a családi levelezésben: egyes családtagoknak gyakrabban, másoknak ritkábban, de beszámoltak egymásnak a történtekrõl, és ismertették egymással a nagyobb terveiket, illetve tanácsot vagy segítséget kértek egymástól. Kapcsolattartás barátokkal, közeli ismerõsökkel. Mivel a barátai kizárólag más településeken éltek, a személyes látogatásokon kívül, amelyek aránylag ritkák voltak, a levelezés volt az egyetlen módja a velük való kapcsolattartásra. A barátoknak írt levelekben Mihály beszámol az elmúlt idõszakban történtekrõl – annak függvényében, hogy az adott személyt az élete mely része érdekelhette. Jól lehet követni azt, hogy az egyes személyek az életének mely szeletére látnak rá, hiszen mindeniknek csak az õrá is tartozó eseményekrõl számol be. Levelezés révén tartotta a kapcsolatot azokkal a személyekkel is, akik számára fontosak voltak. Ezektõl a személyektõl néha egy országhatár választotta el, máskor csak más városba kerültek. Megtörténik, hogy a közelebbi ismerõsökkel váltott levelekben elrugaszkodnak a hétköznapok eseményeitõl, és mélyebb kérdéseket is felvetnek, mint ahogy Kornélia, a budapesti apáca ismerõse teszi, miután párnapos szabadságából hazatérve 1956. szeptember 22-én a következõket írja: „Most aztán visszakerültem az emberáradatba. Az jut eszembe, hogy milyen haszontalanul töltjük az életünket. Minek ez sok lázas izgalom? Kinek van ránk szüksége? És miért kell mindenért annyira megküzdeni? Tudod, az évek elmulnak felettünk és körülöttünk, egyre inkább rádöbben az ember, gyerekes játék az egész élet. Mennyivel egyszerûbb és egészségesebb volna, ha át lehetne aludni az éveket. De mindegy. Olyan ragyogóan szép õszi nap van ma. És szombat délután, jön a másfélnapi magánélet.” (Helyesírás az eredeti szerint.) Konfliktusokról szóló feljegyzések. A konfliktusok egy újabb alkalmat jelentettek arra, hogy Mihály az írógépe elé üljön. Ilyenkor feljegyzéseket készített a konfliktusokról a maga számára, és ezek a tisztázó, rendszerezõ feljegyzések segítettek neki rendezni a gondolatmenetét és az érveit. De nem csak a maga számára tisztázandó készítette ezeket a feljegyzéseket. Megtörtént, hogy kifejezetten az utókor számára foglalta össze a sérelmeit, mert ezzel akarta felmutatni, hogy milyen igazságtalanságok érték õt. Ilyenkor úgy tekintett a saját szövegeire, mint egy idõzített felmentésre. Úgy gondolta, hogy ily módon legalább a jövõben tudni fogják, hogy õt igazságtalanságok érték, és azt is, hogy hogyan próbálta meg érvényesíteni az igazát. Abban bízott, hogy ezek a szövegek legalább a jövõben tisztázzák õt, és egyben rámutatnak az ellenfelei által elkövetett igazságtalanságokra. A történetek leírása tehát itt a saját szerepének tisztázását, az utókor számára a saját image építését célozza. Megtörtént, hogy az írás célja az volt, hogy rögzítse egy konfliktus elképzelt megoldását a saját maga számára. Nem sok ilyen próbálkozása van, de egyik ilyen alkalommal feljegyzést készített magának, amelyben dramatizált formában mutatta be a saját elképzelt látogatását az elöljárójánál, amikor egy konfliktusos ügyet tárgyalnak meg, ám ez a jelenet valószínûleg fiktív volt. A történet valós háttere az volt, hogy õ úgy vélte, az elöljárója nem jogosult arra, hogy betöltse a funkcióját. Meggyõzõdése volt az, hogy egyházjogilag nem volt megalapozott az elöljárója részérõl az ordináriusi pozíció elfoglalása, és azt is feltételezte, hogy nem rendelkezik felsõbb, vatikáni jóváhagyással sem. Kis dramatizált jelenetet írt arról, hogy hogyan történne a kettõjük találkozása, amikor õ számon kéri ezt az elöljárótól. A jelenet az õ kopogtatásával kezdõdik, egy pármondatos elképzelt párbeszédet ír 37 2021/7 2021/7 38 le, amelynek a vége az, hogy az elöljáró közli, hogy valóban nincs jóváhagyása. Bár nem írja mellé, hogy ez fikció, ilyen találkozásra az iratok szerint nem került sor, azaz nagy valószínûséggel ez egy elképzelt helyzet volt. Konfliktusok megoldása. A levelezést mint eszközt a konfliktusok megoldásában is alkalmazták. Mihály szinte minden alkalommal levelet írt, amikor konfliktusba keveredett. Levelet írt a feletteseinek, falubelijének, kollégájának, a paptársa házvezetõjének, a kórusvezetõnek, a szomszéd falu kántorának, egyszóval mindenkinek, akikkel konfliktusa támadt. De nemcsak a vele szemben álló félnek írt ilyenkor, hanem azoknak is, akikhez segítségért fordult: egy-egy konfliktus megoldása érdekében a barátai és ismerõsei közbenjárását is levélben kérte. Még a szomszédjának is levelet írt, amikor a közös kerítésük miatt alakult ki nézeteltérés közöttük. Ebben a kis történetben az érdekes fordulat akkor következett be, amikor a szomszéd is levélben válaszolt. Ez az eljárás mélységesen felháborította Mihályt. A szomszéd levelére küldött válaszlevelében Mihály kioktatta a szomszédot arról, hogy nem volt szép tõle, hogy az õ levelére levélben válaszolt. Kifejtette, hogy neki igenis illett a szomszédnak levelet írni, de a szomszédnak nem illett levélben válaszolni, hanem az lett volna a helyes megoldás, hogy a szomszéd személyesen átmegy hozzá, hogy megbeszéljék a kerítés ügyét. Azaz miközben saját részérõl rendben találta azt, hogy levélben keresi fel a szomszédját, a szomszéd részérõl nem tudta elfogadni ugyanazt a gesztust. A levelezést vette igénybe akkor is, amikor másokat kívánt tájékoztatni egyes konfliktusokról. Megtörtént, hogy nagy horderejû, õt közvetlenül nem érintõ konfliktus kipattanása alkalmával tájékoztató leveleket írt olyan kulcsfontosságú embereknek, akik esetében tudta, hogy elõbb-utóbb tudomást szereznek a történtekrõl, de azt szerette volna, hogy elõbb tõle halljanak róla. Így volt ez akkor is, amikor egyik tanártársát menesztették a fõiskoláról. A történet feltehetõleg egy tanár-diák konfliktussal kezdõdött, bár a konkrét eseményrõl senki nem számol be. Csak annyit tudunk, hogy valami történt a fõiskolán, ami után a konfliktusba keveredett két diáktól az állami hatóságok megvonták a tartózkodási engedélyüket, ezért a diákoknak el kellett hagyniuk a várost és értelemszerûen az iskolát is. A tanári kar csak találgatni tudta, hogy hogyan függ össze a két fejlemény: egy intézményen belüli, még kivizsgálásra váró konfliktus és a hatóságok közbelépése, akik értelemszerûen nem tudhattak volna a konfliktusról, hacsak valaki a belsõ körbõl nem tájékoztatta õket. Közben kiderült, hogy az a tanár, akivel a diákoknak konfliktusuk volt, az egyik tanítási órája alatt magára hagyta az osztályát, és egy taxival kiment a városba. Amikor megkérdezték tõle, hogy hol járt, azt válaszolta, hogy cipõt vásárolt. A magyarázat annyira hihetetlenül hangzott, hogy a felettesei összekapcsolták a tanár városi látogatását és a diákok kitiltását, ezért úgy vélték, hogy bár a tanár tagadta, mégis kézenfekvõ, hogy a hatóságok tõle tudták meg a történteket. A történet elég gyanús volt ahhoz, hogy Márton Áron püspök a tanár azonnali eltávolítása mellett döntött – még a személyes dolgai összecsomagolására sem engedtek neki idõt, hanem ezeket késõbb küldték utána. Mindez 1965-ben történt, amikor joggal merült fel az oktatási intézményben és a püspök környezetében is az, hogy az intézménybõl egyes személyek esetleg együttmûködhetnek a hatáságokkal. A történetrõl azért értesülünk ennyire részletesen, mert Mihálynak közeli kollégája volt az elküldött tanár, és a tanár eltávozása után is még számos levelet váltottak. Ezekbõl a levelekbõl kiderül, hogy az elküldött tanár nagyon remélte, hogy Mihályon keresztül kapcsolatban tud maradni a püspökkel, hiszen tõle várta a helyzete és megélhetése rendezését, és nem utolsósorban meg akarta gyõzni Mihályt az igazáról. Az ebbõl az idõszakból származó további levelekbõl kiderül, hogy Mihály pár személyt célzottan értesített a történtekrõl. Nem véletlen az, hogy hogyan választotta ki ezeket a személyeket: olyanoknak írt, akiket megbízhatónak talált, akikrõl tudta, hogy elfogadják tõle azt, amit ír és kér, és akikrõl tudta, hogy a saját környezetükre is hatással vannak. Tudta, hogy a történet híre mindenképp eljut hozzájuk is, és azt szerette volna, hogy ha már megtudják, akkor az õ változatát ismerjék meg elõször.11 Ezekben a levelekben azonban nem részletezi a történetet, sõt feltûnõen szûkszavúan és általánosan írja le, mintha azt üzenné nekik, hogy fogadják el, hogy csak ennyit kell tudjanak az ügyrõl. Gazdasági célú szövegek. Ebben a kategóriában külön kell választani a saját maga számára készített szövegeket azoktól, amelyeket másoknak írt. A saját maga számára készített szövegek között ott van a néhány évig vezetett gazdasági naplója, valamint a nem rendszeres gyakoriságú egyéb feljegyzés. Gazdasági naplót két idõszakban írt. A pályája elején, a negyvenes években egy rövid ideig szöveges formában számolt be a beindított gazdálkodásáról, majd pár év múlva egy újabb füzetben táblázat formájában nagyjából két évig vezette a bevételeit és a kiadásait. Ennek segítségével pontosan követhetõ az, hogy mit vásárolt, milyen gyakorisággal vásárolt, kiknek és mennyit adott kölcsön stb. A következõ években már nem rendszeresen, hanem csak alkalmi feljegyzések keretében, a maga számára tisztázza a pénzügyi helyzetét: például év végén leírja, hogy mennyi a rendelkezésére álló készpénze, mennyi a raktározott bora, búzája, és felsorolja a kintlevõségeit is, azt, hogy kinél mennyi pénze van kölcsönben. Ugyancsak feljegyzést készített olyankor, amikor a szõlõ mûveléséhez napszámosokat fogadott. Itt feljegyezte azt, hogy milyen munkákra fogadja fel az embereket, az egyes munkák hány napot tartanak, és a szezon végén mennyi napszámot kell fizetnie nekik. Azt is megjegyzi, hogy amennyiben a munkásoknak is megfelel, a jussuk felét borban fizetné, a másik felét készpénzben. Hasonló feljegyzéseket készített akkor is, amikor a frissen átvett plébánián meg akarta reformálni a takarító, sekrestyés és harangozó juttatásának rendszerét. Többoldalas feljegyzésben fejti ki azt, hogy ezek a személyek milyen munkát végeznek, mely napokon, mennyi órában dolgoznak, és ezért mennyi a bérük. Külön kiemeli például, hogy a járdát lekövezték, így már nincs olyan nagy sár az utcán, ezért kevesebbet kell takarítani, így õ kevesebbet szán erre a feladatra. A harangozónak is kevesebbet szánt, miután megreformálta a harangozást is, és csökkentette a feladatait. Gazdasági témákról a családtagokkal váltott levelekben is gyakran írtak. Miután a családban a testvérek átvállalták a rászoruló, sokgyermekes testvéreik terheit, rendszeresen olvasni arról, hogy Mihály havonta küldi a pénzt két apáca nõvérének, akik a testvéreik gyerekeit magukhoz vették, és nevelésüket vállalták. Irodalmi próbálkozások. Fiatal teológus korában fordult az irodalom felé, ám ez többnyire az érdeklõdés szintjén maradt. Lefordított néhány verset, párat õ maga is írt. Késõbbi iratok között található egy-két elbeszélésvázlat, valamint egy színdarabrészlet is. Ez utóbbi pároldalnyi szöveg cselekménye Szent László király idején zajlik, a fiatal király és a mentoraként megjelenõ bölcs pap dialógusait olvassuk. A király felnéz a papra, a pap tanácsokkal látja el a fiatal királyt. Fõszereplõnek a bölcs pap alakja látszik, aki a fiatal és tapasztalatlan királyon keresztül irányítja az eseményeket. A szöveg befejezetlen. 39 2021/7 2021/7 40 Nosztalgia, emlékezés a régmúlt idõkre. Amikor a kilencvenes évek közepén a legkedvesebb testvére, az egyik nõvére meghalt, elveszítette azt a családtagot, akivel a legtöbbet levelezett, és aki intellektuálisan is, lelkileg is a legközelebb volt hozzá. Halálhírét sokaknak megírta, majd egyszer azt is elárulta valakinek, hogy annyira hiányzik neki a nõvére, hogy azt tervezte, a leveleit összefûzi és majd egyben olvasgatja azokat. Erre végül nem került sor, ez az iratanyag vizsgálatából látszik: a nõvére levelei elszórva voltak a teljes anyagban, de a megjegyzése arra utal, hogy a régi leveleket néha visszaolvasta, és nosztalgiázott ennek kapcsán. A fentiekben csak a legfontosabb alkalmakat soroltam fel, a felsorolás nyilván nem teljes, és tegyük hozzá, hogy szinte lehetetlen lenne pontosan rámutatni ezekre. Ráadásul legtöbb esetben nem csak egy indokot lehet azonosítani, amely miatt a gép elé ült. Példának okáért néha nagyon nehéz lenne eldönteni, hogy vajon azért ír-e, mert belsõ igénye, vagy azért, hogy örömöt szerezzen a címzettnek, esetleg azért, hogy iskolai feladataiban segítse, vagy azért, hogy felidézze a címzett számára az otthoni hangulatot, és ezzel megvigasztalja õt – és mindez akár egyazon levél esetében is felmerülhetett. Végül, a sor végén ott vannak azok a pillanatok, amikor új írószalagot sikerült vásárolnia az írógépébe, és csak azért ír szöveget, hogy bejárassa a szalagot, vagy hogy gyönyörködni tudjon a gépelt szöveg minõségében. Az mindenképp elmondható, hogy Mihály számára az írás a hétköznapok részét képezte. Ez nem azt jelentette, hogy mindig és minden körülmények között írt, hiszen néha magyarázat nélkül kihagyott heteket, olykor egy-két hónapot is, de azt igen, hogy néha kifejezetten hiányzott neki az írás. Megtörtént, hogy nem volt ideje a gépe elé ülni, bár szeretett volna írni, és ez el is mondja, amikor végre – várva várt pillanatként – az írógép elé kerül. Emléket hagyni maga után – mint legfontosabb motiváció. Mihály tisztában volt az övéhez hasonló papíralapú gyûjtemények sérülékenységével, és ez alatt fizikai és eszmei sérülékenységet is lehet érteni. Tudta, hogy fizikailag a szemétre kerülhetnek ezek a gyûjtemények, és eszmeileg is sérülékenyek, hiszen a környezetében ezek nem számítanak feltétlenül értéknek. 1995-ben õ maga is nagyon beteg volt, amikor a szeretett nõvére meghalt, így a nõvére temetésére nem tudott elmenni. Amikor pár hét múlva a környéken járt, és benézett a zárdába, hogy magához vegye a nõvére hátrahagyott iratait, azok már nem voltak meg. Szomorúan ír errõl a húgának: „Jegyzeteit szerettem volna megkapni. Mindent szétszórtak. Sajnálom. (Ü)zentem Agricia fõ-nek, hogy nézzenek még egyszer utána. Még megpróbálom valamikor találni valamit.” (Helyesírás az eredeti szerint.) Ám az iratanyag alapján úgy tûnik, hogy nem járt sikerrel a próbálkozása. Ez az élmény tudatosította benne azt, hogy az ilyen típusú iratok, mint a nõvéréé és az övé is, mennyire sérülékenyek, hogy mennyire nem jelentenek értéket a közösség számára, és ez a gondolat többször visszatér a késõbbi leveleiben. 1996 hamvazószerdáján írja egy levelében, hogy még mindig õrzi azt a kis levelet, amellyel 1950-ben Kõrösbányára küldte õt az a paptársa, akinek akkoriban, a kilencvenes évek közepén jelentek meg sorozatban visszaemlékezõ újságcikkekei a saját múltbeli szerepérõl. Ez az 1950-es kis levél azért volt fontos a Mihály számára, mert ezzel látta bizonyítottnak azt, hogy õt hátsó szándékkal küldték el, hogy felkeresse a kõrösbányai kényszerlakhelyen tartózkodó püspököt. Évtizedekkel az események után Mihály már úgy vélte, hogy akik elküldték õt, tudták, hogy útközben le fogják õt tartóztatni, és börtönbe fog kerülni, ahogy az meg is történt.12 1996-ban tehát azt írja, hogy õrzi még ezt a kis levélkét, és arra céloz, hogy az iratait majd kidobják, ezzel a kis levéllel együtt: „Majd megsemmisül. Majd, amikor holmijaimat a szemétdombra hányják.” 1996 decemberében újra visszatér egy levelében a témára: „Az utókor a gépelt dolgokat szemétként kezeli, és hagyja pusztulni. Sokan vittek nagy értékeket sírba.” Ezek a lemondó mondatok tulajdonképpen ítélkeznek a kortársai fölött, akik nem látnak értéket az övéhez hasonló iratgyûjteményekben. Azzal is tisztában volt Mihály, hogy nemcsak az iratok lehetnek az emlékezés eszközei, hanem a tárgyak is. Ezért kéri egyik végrendeletében azt, hogy az õ házát ne alakítsák át, hanem szolgáljon visszavonulásra használható helyként egy-egy megfáradt pap számára, akinek magányra és csendre van szüksége. 1980 augusztusában keltezett végrendeletében ezt írta: „A házam maradjon így, ahogy most van. Nincs a nevemen. De hivatalos papír van róla, hogy Holló Jánostól megvettem. […] Szándékom volt ezzel az, hogy legyen öregségemre menhelyem – mint ahogyan lett is – és majd adjon otthont esetleg más valakinek is, aki a remeték magányára vágyódva ebben a kis Mária-templomban szolgálja Istent, vagy pár napra csendet keres lelki megújhodásra. Így kívánta 1943-ben János püspök. Kérem a híveket, ne tegyenek bele lakót.” Külön kéri azt is, hogy a könyvei is maradjanak a helyükön, hogy aki betéved oda, olvashassa azokat. Mintha azt szerette volna, ha egyfajta múzeumként is fennmaradt volna a háza. Nemcsak az iratai, hanem maga a ház és a berendezése is az õ emlékezetét lettek volna hivatottak megõrizni. Összefoglalásként elmondhatjuk azt, hogy a vizsgált írásos anyag különleges a maga nemében, mivel a fõszereplõnk nemcsak a kapott leveleket tartotta meg, hanem az elküldött levelekrõl is készített egy indigós másolatot magának, és ezzel abba a ritka helyzetbe hozta a kutatót, hogy nem kell szembenéznie az egy személy által szétküldött levelek összegyûjtésének reménytelen feladatával. Ezen levelek révén jól lehet követni a fõszereplõ tevékenységét a huszadik század harmincas éveitõl a kilencvenes évekig, pár visszaemlékezése révén pedig még korábbi, a tízes évek végéig is visszanyúlhatunk. Ezenkívül jelentõs számban maradtak fenn feljegyzései is, illetve félretett minden olyan iratot, amely papíralapú volt. Az iratanyaga dokumentál: feltárja a fõszereplõ társadalmi kapcsolatrendszerét, hiszen a kapcsolatrendszerének erezete mentén alakult ki az anyag jelentõs része, a levelezés. A szorosabb kapcsolatok mentén több a levél, a lazább kapcsolatok mentén kevesebb. A fõszereplõ írásszokásait részben a foglalkozása határozta meg, hiszen a szakmai köre értelemszerûen más településeken élt, és ebbõl a körbõl kerültek ki a barátai is, ami azt jelentette, hogy velük elsõsorban levelezéssel tartotta a kapcsolatot. És levelezett a családjával, illetve közeli és távoli ismerõseivel is. Az anyag egy jelentõs részét a feljegyzések jelentik, amelyeket elsõ látásra saját magának készített – ám egyes megjegyzéseibõl kiderül, hogy mint a leveleknél, itt sem csupán magának írt: azt szerette volna, ha valamikor valakik olvasnák majd mindazt, amit õ leírt. Ilyen értelemben a feljegyzések készítésének is egyik legfontosabb célja az volt, hogy dokumentálja a hétköznapjait, a gondolatait, a konfliktusait, a kapcsolatait, a gazdasági és pénzügyi helyzetét, a szakmai eredményeit, az örömeit és a kudarcait, és igazolja magát a jövõbeli olvasók elõtt. 41 2021/7 2021/7 A fõszereplõt tehát alapvetõen a dokumentálás szándéka vezérelte. Ez azonban nem egészen azonos azzal, hogy azt szerette volna, ha emlékeznének majd rá – és ez utóbbi kívánsága is jól követhetõ. Nemegyszer fogalmazza meg azt a kérdést, hogy vajon ki és milyen formában fog rá emlékezni, és ezt azzal szerette volna biztosítani, hogy hátrahagyta nekünk a gondolatait. Az írással történõ dokumentálás tehát az önnön emlékezetének a megalapozását is jelentette számára. Tudatosságában nem lehet kételkedni: az írásra a dokumentálás és az emlékezet építésének eszközeként tekintett, és ekképpen is használta. JEGYZETEK 1. A kérdés felvetését lásd The Secret History of Writing. From Picures to Words. BBC, 2020. https://www.bbc.co.uk/programmes/m000mtmj (2020. 02. 20.) 2. Ld. Goody, J.: The Logic of Writing and the Organization of Society. Cambridge, 1986, hivatkozik rá Jan Assmann: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezet és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Atlantisz Kiadó, Bp., 2004. 2004. 253. 3. Assmann 2004. 261. 4. Assmann 2004. 263–264. 5. Assmann 2004. 262. 6. Ld. Tóth István György: Literacy and Written Culture in Early Modern Central Europe. CEU Press, Budapest, 2000. 7. A jelenség további taglalására és a következmények körvonalazására itt nincs lehetõség. A sajtó idõnként felveti ezeket a kérdéseket, lásd https://www.huffpost.com/entry/how-to-keep-books-alive_b_5953820 (2020. 02. 20.) A cikk az Egyesült Államokra utal, de a jelenségrõl nemcsak ott beszélnek, hanem Európában és máshol is, lásd pl. Finnországban: https://blog.homeforfiction.com/2018/01/22/writers-readers-downsidepublishing-freedom/, (2020. 02. 20.), Indiában: https://timesofindia.indiatimes.com/life-style/books/features/ india-could-soon-have-more-writers-than-readers-ruskin-bond/articleshow/69197293.cms (2020. 02. 20.). A könyvkiadás iparága növekedni látszik – leszámítva nyilván a 2020-ban kezdõdött pandémia idõszakának átmeneti visszaesését. 8. A történetérõl részletesen itt írtam: Szikszai Mária: Letûnt világok antropológiája és a megismerhetetlen különös szépsége. Szociális kapcsolatháló és kulturális gyakorlat az írógép korszakában. EME Kiadó, Kvár, 2020, a mindennapok papíralapú dokumentálásáról pedig itt: Uõ: Levelek egy letûnt világból. A mindennapok dokumentálása a 20. század papíralapú kultúrájában. I–II. kötet. EME Kiadó, Kvár, 2021. 9. Az írás alatt itt nem elsõsorban az irodalmi alkotói folyamatot értem, hanem általánosabb értelemben szövegek, feljegyzések, levelek írását, ide sorolva a fõszereplõ néhány irodalmi próbálkozását is: néhány vers, egy színdarab, pár versfordítás román nyelvbõl magyar nyelvre. 10. Születésének századik évfordulóján, 2016. július 1-jén a jelen kutatás már folyamatban volt, mintegy igenlõ válaszként az ehhez hasonló kérdéseire. 11. A részletes esetelemzést errõl a történetrõl lásd: Szikszai 2020. 232–243. 12. Errõl a kis levélrõl részletesen ld. Szikszai 2020. 116–118. Egy 20. századi lelkész hagyatékából. Fényképezte: Szikszai Mária