íráshasználat

Szendrey Júlia életművét saját imázsa takarja el: írásainak jelentős része kiadatlan maradt, miközben személyéről nemzedékek sora formált markáns véleményt. Pályafutása során olyan társadalmi közegben kellett alkotnia, amelyben rendkívül ellentmondásos volt azoknak a nőknek a megítélése, akik írtak, publikáltak, elismerésre vágytak, vagyis a nyilvánosság terében mozogtak. Alig tizenkilenc éves volt, amikor nagy érdeklődést kiváltó naplópublikációi (Petőfiné naplója; Naplótöredék) megjelentek a korabeli sajtóban, alig huszonkilenc, amikor több évnyi hallgatás után nyilvánosság elé lépett első versével, valamint önálló kötetben publikált Andersen-fordításaival, és harminchét, amikor egy korabeli antológia bevezetője ezt írta róla: "Szendrey Júlia nyitja meg azon időszakot, midőn költőnőink általános irodalmi szinvonalra emelkednek." A későbbi irodalomtörténet-írás második házasságának tényén képtelen volt túllépni, s arról sem vett tudomást, hogy Szendrey Júlia nemcsak múzsa, hanem alkotó is volt, akinek életműve jelentős része nem jelent meg nyomtatásban. Ez a könyv az elmúlt tíz évben feltárt kéziratok felhasználásával új fényt vet Szendrey Júlia irodalmi pályafutására, felülvizsgálja az alakjával kapcsolatban rögzült sztereotípiákat, miközben a női szerepekről folyó 19. századi közbeszédet is elemzi.

"Vajda Andras: Irodalom és tudomány között: egy verses helytörténeti kismonográfia
A tanulmány egy vidéki (Sáromberke, Maros megye) történelemtanár amatőr versíró-helytörténetíró tevékenységét elemzi. Az elemzés az írást mint társadalmi tényt elemzi, a tartalom helyett annak motivációira, funkcióira figyel. Az elemzés szempontjából a vizsgált az egyén betolakodónak számít mind az irodalom, mind a tudomány területén. Ennek megfelelően ezt a fajta irodalmat olyan „harmadik kultúraként” értelmezem, mely a népi és magas (irodalmi/tudományos) közé ékelődik, s mely azokat a területeket veszi birtokába, ahova a kutatás nem jutott el.

András Vajda: Între ştiinţă şi literatură: o mini-monografie locală în versuri
Articolul analizează activitatea poetică şi istoriografică a unui profesor de istorie din satul mureşan Dumbrăvioara. Analiza tratează scrisul ca fapt social şi observă nu conţinutul scrisului, ci motivaţia, funcţiile acestuia. Din punctul de vedere al analizei persoana este considerată intrus în domeniul literaturii şi ştiinţei. Astfel această literatură este definită „a treia cultură” care se interferează între cultura populară şi cea înaltă (literatură beletristică/ştiinţifică) şi ia în posesie acele domenii, unde cercetarea nu a ajuns.

András Vajda: Between science and literature: a rhymed local monography
This paper analyzes the amateur versifier and monographer activity of a rural history-teacher from Saromberke, Maros county. The analysis treats writing as a social fact and observes its finctions, motivations and not the content of it. In our point of view the person in analyze is an intruder, both in literature and in science. Accordingly, this kind of literature is considered as a “third culture” between popular and high culture (literature/ science) and takes possession those dimensions, where the research could not enter."

A dolgozat egy maros megyei település (Sáromberke) református templomának környékén, homlokzatán valamint belső terében található írott szövegeket elemzi. Az elemzés az itt található írásokat eredetük és funkcióik alapján két alaptípusba sorolja. Egyrészt kommemoratív iratokat azonosít, melyeknek megemlékező funkciójuk van, másrészt olyanokat amelyek normatív funkcióval rendelkeznek. A templomtér iratainak összessége elsősorban vallásos és morális üzenetet tartalmaznak, de a kisebbségi sor narratíváiként is olvashatók.