Oktatástörténet

A dolgozat eredeti források és személyes visszaemlékezések segítségével törekedett bemutatni a Baár-Madasért, azaz az állomosítást követő új református gimnázium létrehozásáért folyó, magánszemélyeket egyesítő alapítványi, majd később református közegyházi erőfeszítéseket. Bár jól látható, hogy kezdetben (1986−1987) az MRE politikai nyomásra kissé habozott részt venni a kezdeményezés nyilvános támogatásában, a háttérben mégis bátorította a mozgalmat. A lassú és útvesztőkkel teli, korántsem csupán adminisztratív eljárásban sokat segített 1988 januárjában Pozsgay Imrének, a Hazafias Népfront főtitkárának küldött „emlékeztető”, mely felgyorsította az államhatalom és az MRE közötti párbeszédet. Az egyház politikai és erkölcsi jogcímek alapján a Baár-Madas 1952-ben „felajánlott” eredeti épületét kérte, melyet az ott működő Móricz Zsigmond Gimnázium áthelyezése miatt csupán 1992-ben kapott vissza teljes egészében. A felújítást komoly állami támogatás tette lehetővé. A többszörös túljelentkezéssel működő iskolát 1990 és 1995 között ifj. dr. Bibó István vezette.

Mi volt a közoktatás társadalompolitikai funkciója a Horthy-korszakban? A tanulmány a társadalmi mobilitás ugródeszkájának tekintett középfokú oktatásra fókuszálva vizsgálja e kérdést, a szociológia, az oktatásszociológia, a társadalomtörténet és a neveléstörténet szempontjait is figyelembe véve. A pozitív és a negatív diszkrimináció, a közvetett és a direkt szelekció tervezett és megvalósult formái mellett a döntéseket generáló indítékokat is vizsgálva, elsősorban a kor oktatáspolitikáját nagyban meghatározó Kornis Gyula programadó írásai, a vonatkozó jogszabályok, és az ezeket megelőző szakértői viták alapján. Mindezek megértését egyrészt keletkezésük kontextusának feltárása, másrészt Pierre Bourdieu, a konkrét környezettől független értelmezési keretet is felkínáló, általánosabb érvényű társadalomtudományi alapfogalmai segítik.

The present study aims at contributing to the clarification of the problem of the spread of literacy in East Central Europe and the Balkans in the late 19th and early 20th centuries, taking as a subject of examination Bulgarian migrant diasporas in Austria-Hungary and, in particular, the Eastern part of the Empire, in Hungary. Researching literacy of migrants is of interest since they are selected individuals representing possible resources for the host society, therefore a comparison of educational level may enlighten which group benefited more from the interaction. Here we analyze data on their literacy, illiteracy and semi-literacy derived from Hungarian population censuses of 1890, 1900 and 1910. We present some characteristics of their level of literacy or illiteracy in the context of the social aspects of literacy and its relationship with birthplace, sex, age, confession, migration, selected destinations and ethnicity. We outline the literacy level of Bulgarians in Austria-Hungary compared to the literacy rates of other communities in the Dual Monarchy and Bulgaria and investigate its role in preserving identity. Our calculations are based mainly (but not only) on the data for population of compulsory school attendance age and over, because they reflect more accurately the level of literacy than data in percentage to total.

Keywords: Bulgarian migrants, literacy, religion, age, destination, Austria-Hungary, identity

„CERTIFICATE FACTORY” OF RÖSER-TYPE
COUNTERFEITING OF SCHOOL LEAVING CERTIFICATES (1914-1928)

The aim of the study is to present the antecedents, mechanism and consequences of one of, if not the most significant, school leaving counterfeiting scandals in the first half of the 20th century. The counterfeiting of the school leaving certificates can be connected to the Röser Institute founded by the family Röser in Pest and including many school types, as well as to its teacher (schoolmaster from 1918) Alfred Edvin Röser, who sold hundreds of school leaving certificates between 1914 and 1928. During the comparative analysis of primary (school reports, class reports, school leaving registers, archival sources of prosecution) and secondary sources available the research searched the answer, on the one hand, for the question what motivated Alfred Röser, schoolmaster – who was a respected person in the capital, embracing poor students, supporting the national sporting life through decades as a patron (filling the chairman or vice-chairman position in swimming, athletic, football and other associations) – to issue counterfeit school leaving certificates. The other aim of our research was to map the contemporary legal environment – which indirectly provided possibility for misuse – as well as the social layer that used the service given by Alfred Röser.

A dolgozat egy sáromberki tanító, Mihály Béla életpályájának rekonstruálására, s ezen keresztül a kései „néptanító” szerepköre(i)nek kitapintására, bemutatására vállalkozik. Arra próbál választ keresni, hogy a lokális társadalom élete milyen mértékben szerveződik és működik a kultúrát szolgálatszerűen működtető, alakító értelmiségieknek tulajdoníthatóan? A lokális élet milyen területeit veszik birtokukba, fedik le a vidéki tanítók? Milyen feladatkörrel rendelkeznek? Milyen megítélésben részesülnek (1.) a faluközösség, (2.) a helyi értelmiség, illetve (3.) a diákság részéről? Munkájuk milyen megélhetést biztosított családjuknak?

Dolgozatomban a releváns történészi munkák felhasználásával, illetve a saját alapkutatásaim révén arra teszek kísérletet, hogy szintetizáljam és keretbe foglaljam
az impériumváltás első szakaszában a Magyarországtól elcsatolt déli területeken a magyar oktatási rendszer felszámolásának a folyamatát.

kulcsszavak: családi életre nevelés, szaksajtó, kvalitatív tartalomelemzés


    Amikor a család veszít nevelő funkciójából nagyobb feladat hárul az iskolára a családi életre nevelés terén.
Szerettem volna egy olyan korszakban megvizsgálni a családi életre nevelés témakörét, amikor, elképzelésem szerint, még betöltötték a családok nevelő funkciójukat.
    Korszaknak a 1930-as éveket választottam. Azért mert Trianon után már megszilárdult a csonka ország államszervezete és oktatásügye. A számomra nagyon fontos alternatív pedagógiai irányzat a cserkészet is kiteljesedett, kiforrt a sajátos magyar cserkészpedagógia, amelyet olyan nevek fémjeleznek, mint Sík Sándor, vagy a korábbi és későbbi miniszterelnök Teleki Pál.

Kutatásomban elsősorban a tartalomelemzés kvalitatív megközelítését alkalmaztam, az egyszerű véletlen mintavételt választottam.
A családi életre nevelés négy részének a megjelenését vizsgáltam a Néptanítók Lapja és a Magyar Cserkész sajtótermékekben:
1. Gazdasági és háztartástani ismeretek.
2. Gyereknevelés a családon belül.
3. Férj és feleség szerepe a családban, női és férfi feladatmegosztás a családban, családi hierarchia, férj és feleség érzelmi viszonya.
3. Család szerepe a társadalomban, családnak, mint a társadalom alapegységének hatása a társadalom jövőjére.
Hipotéziseim a következők voltak:
1. A gyakorlati ismeretek körében a házban mindennapos munkák megismertetésére és gyakoroltatására irányulnak,
2. nevelési elveket tekintve tekintélyelvű pedagógiai módszerek bemutatására, megismertetésére kerül a hangsúly,
3. alapvetően konzervatív családi szerepfelfogást közvetít mindkét sajtótermék.
4. Kíváncsi voltam, hogyan mutatják be a korszak sajtójában a család társadalomépítő szerepét.

Háztartási és gazdasági ismereteket a családi otthonban és környezetében végezhető munkák bemutatásával és gyakorlati oktatásával adták át a vizsgált korszakban.
Amellett, hogy hangsúlyozottan megjelenik a tekintélyelvűség a nevelési tanácsok között, a nevelésbe igyekeztek beemelni a pszichológia szempontjait.
Az 1930-as években elsősorban családanyai, háziasszonyi funkciókat ellátó nőket szerettek volna nevelni az iskolákban.
A család társadalomra gyakorolt hatását felismerték a korszak oktatáspolitikusai, ideológusai

Kulcsszavak: tantervkutatás, oktatástörténet, családi életre nevelés Összefoglaló Készülő PhD dolgozatom részeként, tanulmányomban azt vizsgálom, hogy az 1930-as években érvényben lévő tantervekben hogyan jelentek meg a családi életre nevelés tartalmai. A források és a tantervek feldolgozásához a dokumentumelemzés, másodelemzés módszerét választottam. Kutatásom feltárja, hogy milyen tartalmakon keresztül közvetítették az iskolákban a családi életre nevelést. Abstract As part of a PhD thesis in preparation, in my study I examine how curricula-being in force in the 1930s-appeared in the content of the family life educaton. To process the sources and the curricula I choose the desk resarch method. My reasearch reveals that the family life education in schools was mediated by what contents.

A "harmadik évezred" messzire mutató idő táv. Alig kezdődött el, és nagy történelmi korszakokat fog át. Vakmerőségnek tűnik hát egy ilyen megállapítás. Mégis, mindig elejtettem egy "szerényebb" címadás lehetőségét, és visszatértem ehhez a változathoz. Miért hiszek ebben? Hogy honnan táplálkozik abbéli hitem, hogy-Magyarországon, ahol szinte évente kormányozzák másfelé az ország szekerét-ennyire biztosan lehet valamit állítani? Pedagógiák, iskolák-mutatis mutandis-több ezer éve működnek. Azonban a kiemelkedő, említésre érdemes pedagógiák és iskolák titka és alapja minden esetben a tanárok és diákok közötti szeretetkapcsolat volt. Erre épült föl a magas szintű tudásátadás. Úgy vélem, hogy ez is azok közé az isteni törvények, igazságok, axiómák közé tartozik, amit nem kell magyarázni. Nincs alternatívája. Az iparosodás kezdetén kialakult tömegoktatás alapvetően gyermek megőrzési funkció miatt, és nem pedig nevelési-képzési céllal jött létre. A jól bevált alapelvet az "idomításra" cserélte fel. Nem a szeretetkapcsolat, hanem a beillesztés, majd az elszemélytelenedett oktatás került a középpontba. A dogmatikus megközelítés és a merev szabályrendszerek alól még az egyházi iskolák egy része sem kivétel. Csak a szavak szintjén engedték érvényesülni a szeretet mindent átható isteni parancsát, nem tudott beépülni az iskolaszervezetek működésébe. És ez itt a kulcskérdés. Mások az eredmények akkor, ha beszélünk valamiről, és mások, ha képesek vagyunk a saját magatartásunkban meg is valósítani értékeinket. Az előbbi a "bort iszik, vizet prédikál" közmondás fejezi ki találóan, az utóbbit kongruens viselkedésnek nevezzük. A fejlődés további lépcsőfokának tekinthető, amikor egy szervezet működésében, amely sokkal bonyolultabb, mint egy-egy személy viselkedésében a hitelesség, lehetővé teszi a benne dolgozók, élők egészének az önazonos megjelenését, életvitelét. Máté evangéliuma így fogalmazza meg ezt a követelményt: "Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." Máté, 7:21 A tömegoktatás keretei között minden tanterv és jelszó, célkitűzés és törvény ellenére, hol a szeretet-kapcsolatokra épülő nevelés, hol a tudásátadás, hol mindkettő hiányzott az iskolákból. Ez alól kivételt csak az egyházi és a reformiskolák némelyike jelentett, amelyekben sikerült megvalósítani a szeretetkapcsolat és a tudásátadás egységét. Az "iskolagyárakban", a bürokratikus-hatalmi szervezetek darálójában eltűnik a szeretetkapcsolatokban formálható személyiség. Többször találkozunk frusztrált áldozatokkal, mint személyiségekkel. Szenvednek tőle pedagógusok, vezetők, gyermekek, szülök egyaránt. Végső következményeivel pedig kénytelen-kelletlen szembesülünk mindannyian a körülöttünk tapasztalt társadalmi méretű devianciák sokaságában (elég csak a tömeges agresszióra, az iskolaőrségre, vagy a már-már "megszokott" természetesnek tűnő gúnyolásokra, kirekesztésre, az alkoholizmusra, a gazdasági, politikai, erkölcsi válságtömeg stb.)

Mi volt a közoktatás társadalompolitikai funkciója a Horthy-korszakban? A tanulmány a társadalmi mobilitás ugródeszkájának tekintett középfokú oktatásra fókuszálva vizsgálja e kérdést, a szociológia, az oktatásszociológia, a társadalomtörténet és a neveléstörténet szempontjait is figyelembe véve. A pozitív és a negatív diszkrimináció, a közvetett és a direkt szelekció tervezett és megvalósult formái mellett a döntéseket generáló indítékokat is vizsgálva, elsősorban a kor oktatáspolitikáját nagyban meghatározó Kornis Gyula programadó írásai, a vonatkozó jogszabályok, és az ezeket megelőző szakértői viták alapján. Mindezek megértését egyrészt keletkezésük kontextusának feltárása, másrészt Pierre Bourdieu, a konkrét környezettől független értelmezési keretet is felkínáló, általánosabb érvényű társadalomtudományi alapfogalmai segítik

Gheorghe Petruşan - az MTA köztestületi tagja - a Foaia Românească magyarországi román hetilap centenáriumi kiadásában "A magyarországi románok és az 1918. évi egyesülés" címmel jelentetett meg írást. Ebben a munkájában felvázolta a 20. századi fordulat előzményeit, megemlítve a dualizmus időszakában végbemenő, a nemzetiségek anyanyelvét és kultúráját ért "támadásokat", amelyek - meglátása szerint - a közoktatási törvényeken is nyomon követhetőek. Az erdélyi román irodalom szakértője értekezésében leírja, hogy a tanügy "elmagyarosítására" hozott jogszabályok a 19-20. század fordulóján sorozatban jelentek meg, a magyarországi románok magyar állammal szembeni lojalitását próbára téve. A kor magyar oktatáspolitikájának törekvéseit - Gheorghe Petruşan megfogalmazása szerint - Apponyi Albert 1907. évi törvénye "koszorúzta" meg, amely a "magyar embertelenség és zsarnokság notórius példája". Az Apponyiféle törvény - állítja a nyugalmazott professzor - "casus bellit teremtett a magyarok és románok között", és "elidegenítette a nem magyarokat a közös hazától, Magyarországtól".
Mihail Golu román oktatásügyi miniszter 1992-ben, amikor azt igyekezett megindokolni, hogy miért nem tanulhatják az erdélyi magyar tanulók a történelem és földrajz tantárgyakat anyanyelvükön egyes évfolyamokon, hivatkozott az Apponyi által beterjesztett és a magyar országgyűlés által elfogadott 1907-es törvénycsomagra. Apponyi Albert törvényjavaslatát – a későbbiek során csak Lex Apponyiként emlegetett törvénycsomagot – még el sem fogadták, de a hazai és a külföldi sajtó (román politikusok közbenjárásának köszönhetően is) már heves támadást indított ellene. A magyar oktatáspolitika asszimilációs szándéka vitathatatlan, azonban túlzás az 1907. évi XXVII. törvénycikket úgy jellemezni, hogy az a „magyar embertelenség és zsarnokság notórius példája”, mint ahogy Gheorghe Petruşan professzor tette.
Miért fordulhat elő mégis, hogy az Apponyi-féle törvényekre a rendszerváltoztatás után is a Petruşan-féle meghatározáshoz hasonlóan hivatkozhat a román oktatásügyi miniszter, úgy, hogy érvelése a nemzetközi és hazai közvélemény számára is elfogadható? Mi segített a sajtóhadjáraton kívül még Apponyi Albert oktatásügyi törvényeinek lejáratásában? Ki az a személy, aki a törvény szövegét tudatosan meghamisította, félrevezetve a nyugat-európai közvéleményt is?

Szigethi Gyula Mihály kollégiumi tanárnaknak, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtárában őrzött, 1776–1835 közti időszakból származó kéziratos jegyzetkönyveinek (több mint 5000 oldal) első ízben feltárt teljes tartalmi keresztmetszete.