Petőfi Sándor

An anthroposophical reading of Sándor Petőfi’s poem entitled 'Szabadság, szerelem' with special attention on the differenciated aspects of love expressed by the Hungarian words szeretet and szerelem.
There is a short, aphoristic poem, entitled 'Szabadság, szerelem' [Freedom, love] that almost all Hungarians know by heart. It was written by Sándor Petőfi (1823 — 1849) the most famous Hungarian poet on his 24th birthday (1st Jan. 1847), one year before the European Revolutions.
In this essay, I would like to show two things. First that this poem – written more than 50 years before Rudolf Steiner unveiled it to the world – contains the basic teachings of anthroposophy about the human being, and therefore offers the possibility for the souls born in Hungary to be prepared and open for these teachings. And secondly that the word “love” appearing in the English translation in connection with “freedom” does not cover the concept that first comes to the mind of an anthroposophist.

A János vitéz mintáit vizsgáló szakirodalom négy valószínű  forrásterületet különböztet meg: 1) valós történetek, 2) népmesék, 3) ponyva, közköltészet, 4) műköltői alkotások. Anélkül, hogy a műköltői munkák esetleges hatását vitatni szeretné, a következő dolgozat a szakirodalom azon álláspontját igyekszik alátámasztani, amely szerint a Petőfi által felhasznált hazugságmotívumok a XVII–XVIII. századi közköltészetben gyökereznek.

Tanulmányom fő célja annak bemutatása, hogy hogyan emelhetők be a kortárs magyar könnyűzenei dalszövegek a középiskolai (irodalom)tanításba, és hogy milyen szerepük lehet a tanulók kritikai gondolkodásának kialakításában, fejlesztésében. A tanulmány vázolja a konstruktív pedagógia tanulásszervező modelljének (RJR-modell) alkalmazhatóságát a dalszövegek esetében, majd a gyakorlatban is alkalmazható példákon keresztül szemléltetve megadja a dalszövegek lehetséges elemzési szempontjait-elsősorban Petőfi Sándor verseihez kapcsolódóan, a komplex retorikai elemzések mintájára.

Hogyan zajlottak Petőfi Sándor születésének 100. évfordulója alkalmából tartott ünnepségek Pozsonyban, milyen hangvételű és tartalmú írások jelentek meg pl. Petőfiről a szlovák sajtóban az első világháború után közvetlenül és a második világháború előtti években?

Szendrey Júlia életművét saját imázsa takarja el: írásainak jelentős része kiadatlan maradt, miközben személyéről nemzedékek sora formált markáns véleményt. Pályafutása során olyan társadalmi közegben kellett alkotnia, amelyben rendkívül ellentmondásos volt azoknak a nőknek a megítélése, akik írtak, publikáltak, elismerésre vágytak, vagyis a nyilvánosság terében mozogtak. Alig tizenkilenc éves volt, amikor nagy érdeklődést kiváltó naplópublikációi (Petőfiné naplója; Naplótöredék) megjelentek a korabeli sajtóban, alig huszonkilenc, amikor több évnyi hallgatás után nyilvánosság elé lépett első versével, valamint önálló kötetben publikált Andersen-fordításaival, és harminchét, amikor egy korabeli antológia bevezetője ezt írta róla: "Szendrey Júlia nyitja meg azon időszakot, midőn költőnőink általános irodalmi szinvonalra emelkednek." A későbbi irodalomtörténet-írás második házasságának tényén képtelen volt túllépni, s arról sem vett tudomást, hogy Szendrey Júlia nemcsak múzsa, hanem alkotó is volt, akinek életműve jelentős része nem jelent meg nyomtatásban. Ez a könyv az elmúlt tíz évben feltárt kéziratok felhasználásával új fényt vet Szendrey Júlia irodalmi pályafutására, felülvizsgálja az alakjával kapcsolatban rögzült sztereotípiákat, miközben a női szerepekről folyó 19. századi közbeszédet is elemzi.

I am concerned with the effect of Horace's work, way of thinking and expression on Petőfi's poetry regarding two of his poems, Jövendölés and A helység kalapácsa. It is significant to pay attention to the circumstances of the two poems’ creation from the following points of view: the poet's way of life and the conditions, the actual political background, and the uses of allusions influencing him to produce the two poems. The effect of Horace’s work is noticeable in several motives of Jövendölés and A helység kalapácsa, for example: immortality, plants, honey, fire and flying.
The improvement in Petőfi's living standards could have affected his desire for obtaining the reputation of the "immortal fame". For this reason, he could look back with nostalgia on his previous deprivation of Kecskemét in the summer of 1844 and ultimately the thoughts of the Jövendölés turned into realized prophecy. This could have moved Petőfi to place the previously cited words and motives of Horace’ Odes in new context, the epilog of A helység kalapácsa with special comic aims appropriate for the chosen topic in order to close a significant period of his poetic career.

Dolgozatomban nem egyszerűen két személyes önaffirmáló, kisajátító, önlegitimációs törekvést próbáltam leírni, hanem azt, hogy a szabadságharc után újjáépülő irodalom strukturális ellentétei miként válnak láthatóvá és elemezhetővé a múlthoz való viszonyulás két módozata által. Az irodalmi rendszer eltérő pozíciói (szerkesztő vs. kritikus/irodalomtörté-nész) két eltérő irodalmi koncepciót (extenzív vs. intenzív) eredményeztek, s ezek eltérő irodalmi tevékenységet, viselkedést, etikát, identitást követeltek az irodalmi rendszer szereplőitől. Az eltérő elvárások a múlthoz való közeledés eltérő módjait (kollektív emlékezet és történetírás) mozgósították, melyek eltérő szempontrendszer szerint megalkotott Petőfi-képeket eredményeztek.

Lehet-e újat mondani egy több, mint 170 éves versről, amit szinte minden magyar kívülről tud? Szeretném megmutatni, hogy igen, lehet. Sőt: azt szeretném megmutatni, hogy az antropozófia révén tárul fel csak a vers valódi jelentése. A Szabadság, szerelem című rövid, szinte aforisztikus versét Petőfi a 24. születésnapján írta, 1847. január elsején, egy évvel a 48-as forradalom előtt.

A visszajelzések alapján az írást kiegészítettem, a jobb érthetőség érdekében néhol átfogalmaztam.
Innen a legújabb, 1.11-es verzió érhető el. A korábbiak az 1.0 és az 1.1-es változatok voltak.

Landscapes in Hungary became invested with national meaning. While today Magyars glorify the puszta with gemeskut, at the beginning of the nineteeth century, poets equally extolled Hungarian mountains. The Magyar cult of puszta landscapes symbolically abandoned the Tatras and the Carpathians to Slovaks and Romanians. The history of Hungarian national landscapes thus foreshadows the partition of Hungary.

Gyimesi Emese Szendrey Júlia irodalmi pályafutása: Társadalomtörténeti kontextusok című könyve 2021 elején jelent meg a Ráció Kiadónál. A szerző 2010 óta foglalkozik Szendrey Júlia kéziratos hagyatékával. Kutatásaival felkeltette a szűkebb szakma és a szélesebb közönség érdeklődését. 2017-ben az MTA BTK Irodalomtudományi Intézete Martinkó András-díjban részesítette. 2018-ban megjelentette Szendrey Júlia összes költeményeinek kiadását, majd a következő évben sajtó alá rendezte a Szendrey– Horvát család egodokumentumait. A kutatómunka újabb gyümölcse a szerző immáron könyvformában kézbe vehető doktori értekezése, amely a kéziratos hagyaték vizsgálatával társadalom- és mikrotörténeti perspektívából mutatja be Szendrey Júlia irodalmi pályafutását és személyét. Előrebocsátom, hiánypótló munkának tartom a kötetet, és emelletti érveimet tömören össze is tudom foglalni. A könyv olyan területeken mutat kiemelkedő teljesítményt, amely valamennyi történeti érdeklődésű szakmunka mércéje lehet: újdonságértékű, ezelőtt nem vizsgált forrásokat tár fel, és az előzményei ellenére is revelatív erejű módszertani szemlélettel dolgozik.

Elena Maiolini, a velencei egyetem tudományos kutatója, 2012-ben jelentette meg Angelo Canossi (1862-1943) olasz költő bresciai dialektusban írt verseinek és műfordításainak gyűjteményes kiadását (Angelo Canossi, Melodia, Congedo e le altre poesie in dialetto bresciano, Bornato, Sardini, 2012). A kötetben szerepel Petőfi Sándor "Füstbement terv" című költeményének bresciai dialektusban készült műfordítása is. A tanulmány részletesen beszámol Petőfi Sándor olaszországi ismertségéről és Canossi Petőfi iránt érzett tiszteletéről, valamint bemutatja a műfordítás költői értékeit és nyelvjárási érdekességeit.
///
La raccolta di poesie e traduzioni del poeta italiano Angelo Canossi (1862-1943) in dialetto bresciano (A. Canossi, Melodia, Congedo e altre poesie in dialetto bresciano, a cura di E. Maiolini, introduzione di P. Gibellini, Bornato, Sardini, 2012) include anche una traduzione in bresciano del poema "Füstbement terv" del poeta patriota ungherese Sándor Petőfi. Lo studio fornisce un resoconto dettagliato della fortuna di Sándor Petőfi in Italia e dell'interesse di Canossi nei suoi confronti, nonché un'analisi dei valori poetici e delle caratteristiche della traduzione.

Petőfi utolsó napjáról végeláthatatlan terjedelmű irodalom született az elmúlt százhetven évben. Jelen dolgozat nem újabb elmélet felállítását kísérli meg, inkább a fehéregyházi csata után kialakult párhuzamos teóriák kontextusára, hátterére fordítja figyelmét. A vizsgált szövegkorpusz tematikai szempontból három csoportba sorolható: a) olykor egymásnak is ellentmondó narratívák Petőfi haláláról; b) alaptalan állítások Petőfi életben maradásáról; c) a két narratíva között töprengő, bizonytalan találgatások. Petőfi halála még nem volt általánosan elfogadott tény Szendrey Júlia második házasságának megkötésekor, emiatt az egybekelés sokak szemében erkölcsi véteknek: megcsalásnak, árulásnak minősült. A Júlia-ellenesség érvrendszere később új elemmel bővült, amikor Szendrey Júlia hiúsága is bekerült a költő halálának elbeszéléskészletébe. A Júlia második házasságát követő társadalmi reakció, valamint a későbbi Júlia-recepció is a bűnbakképzés folyamatára emlékeztet, mely során egyre egyértelműbb és közvetlenebb formában jelentek meg az ő felelősségét firtató vádak. Ugyanakkor nemzetközi színtéren nem igazán érzékelhető az egzaltált hazai párbeszédben megfigyelhető információzavar.

In: Kalligram, 2013. október
(Petőfi Sándor, Erdélyi János, Wesselényi Polixéna, Wesselényi Miklós)
Az általam elemzett útinaplókban különböző „pillantásokkal” találkozunk. A szegénység a narrációban szereplő állandó elemként más-más funkciót tölt be a négy szövegben. A szerzők eltérő anyagi helyzete is okozza, hogy rendkívül heterogén és relatív szegénységfogalommal dolgoznak. A szó jelentésének értelmezése az elbeszélők önértelmezését is befolyásolja, hiszen identitásukat meghatározza az, hogy különböző élethelyzetekben, valamint a múlt és a jelen viszonylatában szegénynek tartják-e magukat, vagy sem. Van azonban egy közös jellemzőjük: mindannyian a kívülálló pozíciójából, a „másság” tapasztalatával írnak a szegénységről, az elidegenítés (múltba helyezés, humor, stb.) különböző eszköztárával. Az önmaga imázsát tudatosan építő vándorköltő, a városlakó polgár, a „női érzetek prizmájára” reflektáló, utazgató, elvált asszony és a „palatinusi” származású báró tekintetének közös jellemzője, hogy a szegénységet mindnyájan „színházi pillantásokkal” illetik.

Amennyiben lemondunk a biografikus „valóságreferenciák” közötti kizárólagos választásról, egy komplex utalásrendszer bontakozik ki előttünk, amely nem referenciális karakter-megfeleltetésekben érdekelt, hanem a szabadságharc és a Bach-korszak valós történeteinek és legendáinak kollázsszerű karakterépítéseken keresztül megvalósuló, archetípusokat alkotó irodalmi feldolgozásában.

Jankovics Marcell lassan 70 éve halott. Legfontosabb művét, a Húsz esztendő Pozsonyban-t és az Egy század legendáit pedig már több, mint tíz éve újra kiadták, a Húsz esztendő Pozsonyban 2000 óta három kiadást ért meg.  Ezek a könyvek 45 évig tiltólistán voltak. A kötetek újonnan támadt népszerűsége, az irántuk tapasztalható érdeklődés növekedése ellenére sem a művek, sem maga a szerző nem kaptak olyan nyilvánosságot, melyet megérdemeltek volna.