GY IM ESI EM ESE SZENDREY JÚLIA IRODALMI PÁLYAFUTÁSÁNAK TÁRSADALOMTÖRTÉNETI KONTEXTUSAI A SOROZATOT SZERK ESZTI: Szilágyi Márton Scheibner Tamás Vaderna Gábor GY IMESI EMESE SZENDREY JÚLIA IRODALMI PÁLYAFUTÁSÁNAK TÁRSADALOMTÖRTÉNETI KONTEXTUSAI R ÁCIÓ K I A DÓ BU DA PEST, 2021 TARTALOM ELŐSZÓ 7 FORR ÁSOK 11 MÓDSZERTAN 21 AZ EXCENTRIKUS NŐ ÉS A MÚZSA – SZENDREY JÚLIA ÉS A NYUGATOSOK 37 SZENDREY JÚLIA MENTÁLIS TÉRKÉPE ÉS LEVÉLÍRÓI GYAKORLATA AZ 1840-ES ÉVEKBEN 51 AZ ÉRZELMEK SZEREPE SZENDREY JÚLIA NAPLÓÍRÓI GYAKORLATÁBAN 69 „IPARLOVAGOK” SZENDREY JÚLIA ÉLETMŰVE KÖRÜL – AZ 1847-ES NAPLÓPUBLIKÁCIÓK 87 SZENDREY JÚLIA VERSÍRÓI GYAKORLATA 105 SZENDREY JÚLIA ÉS ARANY JÁNOS KAPCSOLATA 139 POLÉMIA ÉS „EPELÁZ” A NŐI SZERZŐK KÖRÜL 157 SZAKMAI IDENTITÁS, NŐI KOMMUNIKÁCIÓS ÉS MOBILITÁSI STRATÉGIÁK A 19. SZÁZAD KÖZEPÉN 199 „MAMA MESÉIT KIADJÁK” – A NYILVÁNOS ÉS A PRIVÁT SZFÉRA ÖSSZJÁTÉKA A SZENDREY–HORVÁT CSALÁD ÍR ÁSGYAKORLATÁBAN 221 ÖSSZEFOGLALÁS 241 Függelék SZENDREY JÚLIA ÉLETRAJZA 249 IRODALOM- ÉS RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK 255 SZEMÉLYNÉVMUTATÓ 283 ELŐSZÓ Szendrey Júliát saját imázsa takarja el a nagyközönség kíváncsi tekintete elől, bizonyos értelemben már azóta, hogy Petőfi Sándornak adta a kezét és a korabeli sajtó érdeklődésének kereszttüzébe került. Személyéhez már életében megannyi jelzőt kapcsoltak a kortársak („szellemdús”, „elmés”, „hiú”, „gyalázatos”, „férfias”, „rémségesen nőies”). Második házasságának tényén nemcsak a közvélemény nem tudott túllépni, hanem az irodalomtörténet-írás sem. Bármennyire szívósan rögzült is a köztudatban az özvegyi fátyolt eldobó, hűtlen özvegy képe, imázsának későbbi formálódása mindig inkább az adott kort és kontextust jellemezte, mint őt magát. A 19. század végén szállóigévé váló mondat – miszerint „Petőfivel meghalt az ő Juliskája is”1 – sem az életére, hanem az utókorra nézve találó. Az irodalomtörténet-írás sokáig úgy tett, mintha 1849 után Szendrey Júlia már nem élt, nem alkotott volna, holott írásainak jelentős része ekkor keletkezett, így életének ez a szakasza sokkal gazdagabb forrásokban, mint a Petőfi Sándorhoz kötődő periódus. Egyrészt azért, mert az 1850-es években vált verseket, elbeszéléseket, fordításokat író és rendszeresen publikáló szerzővé, másrészt azért is, mert második házasságkötése után a korszak egyik legműveltebb értelmiségi családja lett az övé. Az imázsképzés burjánzásában és szabályozhatatlan erejében önmagában nincs semmi különös, hiszen Szendrey Júliával is csak az történt, ami minden közszereplővel: az életét „tulajdonába vette a nyilvánosság.”2 Sajátossá az a paradoxon teszi a helyzetét, hogy miközben az alakjához kötődő sztereotípiák és a tetteit magyarázó magánvélemények sokasága megjelent a róla folytatott diskurzusban, az általa létrehozott források hallgatásra voltak ítélve. 1930-ban történt egy nagyszabású kísérlet Szendrey Júlia személyének rehabilitására, szépirodalmi alkotásai és hétköznapi életének dokumentumai azonban ekkor sem jelentek 1 2 A Szendrey Júlia kolozsvári tartózkodása idején tizenhárom éves Vadadi Berta visszaemlékezése ellen – amelyben először szerepelt ez a mondat – Szendrey Júlia leánya, Horvát Ilona nyilvánosan szót emelt: Horvát Ilona 1889. Ferenczi Zoltán viszont kritika nélkül idézte Petőfi-életrajzában, ennek nyomán vált híressé Vadadi Berta idézett megállapítása: Ferenczi 1896: 294–295. Herczeg Ferenc használta ezt a szófordulatot 1930-ban: „ma már Julia megkövetelheti azt, amit megkövetelhet minden ember, akinek életét tulajdonába vette a nyilvánosság: hogy az igazságot tudják róla.” Herczeg 1930: 252. 7 SZENDR EY JÚLI A IRODA LMI PÁ LYA FUTÁSÁ NA K TÁ R SA DA LOMTÖRTÉNETI KONTEXTUSA I meg.3 2009-ben indult kutatásaim során sokszor tapasztaltam, mennyire meglepi az embereket az, hogy ebben a témában a 21. században is lehet újat mondani, sőt: igazán csak most lehet, mivel a Szendrey Júlia hagyatékában fennmaradt bőséges, korábban publikálatlan forrásanyagról a róla kibontakozó diskurzus formálói az elmúlt másfél évszázadban nem vettek tudomást. Az új források feltárása, a régiek újraértelmezése és a régóta öröklődő sztereotípiák ismerete arra inspirált, hogy új kérdéseket tegyek fel Szendrey Júliával kapcsolatban. Nem magánéleti döntéseit vizsgálom, nem hagyományos életrajzot írok,4 hanem irodalmi pályafutásának társadalomtörténeti kontextusait állítom középpontba. Ehhez a fennmaradt kéziratok és a korabeli sajtóközeg kutatása egyaránt fontos, mivel Szendrey Júlia a kulturális élet fontos szereplője volt annak ellenére is, hogy kortársai életművének csak töredékét ismerték. Alig tizenkilenc éves volt, amikor nagy érdeklődést kiváltó naplópublikációi megjelentek, alig huszonkilenc, amikor több évnyi hallgatás után nyilvánosság elé lépett első versével, valamint önálló kötetben publikált Andersen-fordításaival, és harminchét, amikor egy antológia bevezetője ezt írta róla: „Szendrey Júlia nyitja meg azon időszakot, midőn költőnőink általános irodalmi szinvonalra emelkednek.”5 Noha pályafutása esztétikai, poétikai szempontból is figyelmet érdemel, jelen kötet nem kanonikus érvelésmódot követ, hanem azokat a kulturális és társadalmi folyamatokat elemzi, amelyek között írásai létrejöttek, azt a sajtóközeget, amelyben megjelentek, valamint azt a kölcsönhatást, amely a kéziratban maradt, privát írásgyakorlatok és a publikációk között megfigyelhető. A különböző kontextusok feltárása, a társadalomtörténeti szempontok alkalmazása által ugyanis Szendrey Júlia irodalmi karrierjének és életének olyan szerteágazó aspektusai mutatkoznak meg, amelyek a hagyományos irodalomtörténet módszertanának keretei között rejtve maradnának. Kutatásaim során azt vizsgáltam, hogy mit árulnak el Szendrey Júlia saját írásai világképéről, gondolkodásmódjáról, kapcsolati hálójáról, irodalomfelfogásáról, és a nyilvánossághoz való viszonyáról. Mi jellemezte a szakmai identitását, és hogyan élte meg női identitását? Hogyan hatott önképére a korabeli média? Mit jelentett számára a naplóírás, a versírás? Miért kulcsfogalom az írásaiban a szenvedély? Milyennek látta saját irodalmi pályáját? Milyen viszony van kéziratban maradt és publikált írásai között? Ezzel párhuzamosan azt is vizsgáltam, hogy milyen folyamatok befolyásolták Szendrey Júlia imázsának alakulását. Milyen volt gyermekei szemében, és milyen volt Petőfi Sándor barátai szemében? Miért vonzódtak hozzá a Nyugatosok a 20. század elején? Miért övezi naplóírását oly 3 4 5 Szendrey 1930. Szendrey Júlia életrajzi adatait a kötet függelékeként közlöm. Zilahy 1865: 47–48. 8 ELŐSZÓ sok (tárgyi tévedésekben is bővelkedő) sztereotípia? Ezek a kérdések szorosan összefüggnek azzal, hogy miként alakult a női szerzők megítélése a 19. században. Szendrey Júliának mindössze harminckilenc évig tartó élete során olyan közegben kellett alkotnia, amelyben rendkívül ellentmondásos volt azoknak a nőknek a megítélése, akik írtak, publikáltak, szakmai elismerésre vágytak, vagyis a nyilvánosság terében mozogtak. A nyilvános és a privát szféra közötti törésvonal Szendrey Júlia irodalmi pályáját 1847-től, első publikációinak megjelenésétől fogva meghatározta. Egész életében sajátos összjáték volt a nyomtatott sajtóban formálódó imázsa és a kézirataiban maradó írásai között. Kötetem elsődleges célja Szendrey Júlia irodalmi karrierjének elemzése a társadalomtörténet különböző irányzatainak segítségével, az elmúlt tíz évben folytatott kutatásaim során feltárt kéziratok felhasználásával, valamint a nyomtatott források újraértelmezésével. *** Mivel 2012 óta rendszeresen publikálom kutatásom eredményeit, az egyes fejezetek korábbi szövegváltozatai önálló tanulmányok, cikkek formájában már megjelentek. 6 A kötet alapját jelentő disszertáció az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Irodalomtudományi Doktori Iskolájában a Magyar és Európai Felvilágosodás Program keretei között készült. A XVIII–XIX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék oktatói nemcsak a doktori képzés ideje alatt támogattak, hanem egyetemi tanulmányaim kezdetétől figyelemmel kísérték a kutatásaimat. Köszönettel tartozom témavezetőmnek, Szilágyi Mártonnak, aki 2010 óta minden munkámat segítette tanácsaival, éveken keresztül a Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszéken működő Történeti Kollégium keretein belül is a konzulensem volt. Kutatói gondolkodásmódomra nézve meghatározó, hogy a tanítványa lehettem, mindig támogatta az irodalom- és a társadalomtörténet metszéspontjait kereső érdeklődésemet, szerteágazóan segítette a kutatásaimat és lektorálta a munkáimat. Hálás vagyok Balogh Piroskának, akinél első OTDK-dolgozatomat, valamint alapszakos szakdolgozatomat írtam, és akinek 18–19. századi női szerzőkkel foglalkozó 2009-es szemináriumán először beszélhettem Szendrey Júliáról. Sokat köszönhetek Vaderna Gábornak, akitől másodéves egyetemistaként először kaptam szakmai bírálatot egy egyetemi pályázatra benyújtott dolgozatommal kapcsolatban, amely most, több mint tíz év elmúltával ebben a könyvben is olvasható. Nagyon örülök, hogy a részese lehettem Margócsy István pezsgő hangulatú, szemléletformáló erejű szemináriumainak. Hálás vagyok azokért a tanácsokért, 6 Gyimesi 2012; 2013a–c; 2014a; 2015a; 2015d; 2016a–b; 2018a–b; 2019b–c. 9 SZENDR EY JÚLI A IRODA LMI PÁ LYA FUTÁSÁ NA K TÁ R SA DA LOMTÖRTÉNETI KONTEXTUSA I amelyekkel e könyv különböző fejezeteinek megszületését segítette, és azért is, hogy 2013-ban lehetőséget adott arra, hogy Szendrey Júlia verseit a 2000 című folyóiratban publikáljam. Köszönöm Török Zsuzsának azt a sok inspiratív eszmecserét, amelyet az elmúlt években a 19. századi női szerzőkről és a téma tágabb, módszertani aspektusairól is folytattunk. Nagy hatással volt a kutatásaim szemléletmódjának formálódására az a nemzetközi, társadalomtörténeti mesterképzés (Erasmus Mundus TEMA European Territories: Identity and Development), amelynek köszönhetően Prágában és Cataniában is tanulhattam, és elmélyedhettem olyan módszertani kérdésekben, amelyek alapvetően segítették a különböző kutatási irányvonalaim kibontakozását. Sokat köszönhetek a program magyar, cseh és olasz oktatóinak is: történész témavezetőimnek, Czoch Gábornak, Jaroslav Irának, valamint Luda Klusákovának, Melania Nuciforának, Heltai Gyöngyinek, Sonkoly Gábornak, Erdősi Péternek és Takács Ádámnak. Köszönöm Szijártó M. Istvánnak, Szívós Erikának, Kövér Györgynek és Halmos Károlynak, hogy az általuk tartott kurzusokon és a Történeti Kollégium keretein belül is segítették a munkámat. Értékes tanácsokat köszönhetek Csörsz Rumen Istvánnak, Hermann Zoltánnak, Vörös Boldizsárnak, Tóth Árpádnak, és a hazai társadalomtörténész, irodalomtörténész szakma számos más képviselőjének is. Nagy öröm számomra, hogy az irodalmi muzeológia mindig gyorsan reagált friss kutatási eredményeimre, ezért szeretném megköszönni Kalla Zsuzsának, hogy 2011-ben egyetemi hallgatóként részt vehettem a Petőfi Irodalmi Múzeum állandó Petőfi-kiállításának előkészítésében, 2019-ben pedig egy önálló Szendrey Júlia-terem koncepciójának kialakításában. Köszönöm az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ, és a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárának, valamint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének, hogy munkatársaik az elmúlt tíz évben segítették a kutatásaimat. A kötet végleges formájának kialakításához fontos meglátásokkal járultak hozzá azok az opponensi vélemények, amelyet a diszszertációm belső (tanszéki) és nyilvános vitáján kaptam Török Zsuzsától, Balogh Piroskától, Margócsy Istvántól és Czoch Gábortól. Ezúton is köszönöm a tanácsaikat, ahogyan Vaderna Gábor szerkesztői munkáját is, amellyel a doktori értekezés könyvvé formálását segítette. Heves, 2020. május 31. 10