Demjén Andrea ELŐZETES BESZÁMOLÓ A BOTH VÁR ÁNÁL VÉGZETT RÉGÉSZETI KUTATÁSOKRÓL Both vára Gyergyószentmiklós keleti végében, a Gyilkos-tó felé vezető 12 C főút északi oldalán, a Vároldal nevű hegyen helyezkedik el, 914 m tengerszint feletti magasságban. A hegygerincet északról a Várpatak, délről pedig a Békény-patak határolja (1. kép). 1933-ban a vár keleti részén Jézus Szíve tiszteletére fakápolnát építettek. Székelyföld számos romokban álló középkori váraihoz hasonlóan Both vára sem fordul elő az oklevelekben vagy az írott forrásokban, első tudományos értékű leírása a nagy székely utazó, Orbán Balázs nevéhez fűződik.1 Leírása alapján a keleti és a nyugati részén két „hatalmas zömtorony (donjon)” csatlakozott a kör alakú kerítőfalhoz, nyugatról és keletről (négy öl széles, két öl mély, ez megközelítőleg 8 m széles, 4 m mély) pedig árok védte a várat.2 Megigyelései nélkülözhetetlenek ma is, mivel a barangolásai óta eltelt másfél évszázad alatt a vár állapota még rosszabb lett, kővárra utaló nyom pedig nem maradt.3 Hasonlóan értékes az a mondavilág, amelyet lejegyzett a vár történetéről. Both vára kapcsán két hagyomány maradt fenn: az egyik a várat birtokló Hiripné két zsarnokoskodó iának bukását, a vár lerombolását írja le, a másik a vár későbbi „kiigazításáról” tesz említést, amikor, a 17. század végén, a vár a Both család tulajdonaként szerepel.4 Orbán Balázs a vár pusztulását Losteiner Leonárd történetíró leírása alapján az 1707-es Akton-féle betöréshez köti.5 Losteiner kézirata a csíksomlyói kolostor történetét tárgyalja időrendi sorrendben, szakaszokra felosztva, olykor kitér az erdélyi és a székelyföldi fontosabb eseményekre is. Gyergyó 1706-os feldúlását a kézirat 445-ös szakaszában írja le tömören Lászlói nevű csíkszenttamási plébános kézirata (diáriuma) alapján.6 A csíksomlyói ferences kolostor könyvtára kiváló kutatójának és ismerőjének, Muckenhaupt Erzsébetnek a közreműködésével alkalmam nyílt tanulmányozni a Losteiner-féle kézirat Gyergyó pusztulására vonatkozó részét, amelyben nem történik említés a vár lerombolására.7 Egy másik emlékíró, Nagyajtai Cserei Mihály is részletesen leírja az Akton-féle betörés eseményeit, valamint Both András legyőzését, de nem említi a vár lerombolását.8 Cserei Mihály 1. Orbán 1869. II. 109-110. 2. „nyugati sánctól 100, a keleti belső sánctól 60 lépésnyire, egy köridomu 100 lépés kerülettel bíró belső vár van ... Ezen belső körerőd keleti és nyugati részén két hatalmas zömtorony (donjon) állott, melyek halomra vannak most omolva ...” Orbán 1869. II. 109. 3. Ottjártakor a vár északi kerítőfala egy-két láb (megközelítőleg 0,31-0,62 m) magassan állt. 4. Both várát Orbán Balázs magánföldesúri erősségnek vélte. 5. Orbán 1869. II. 110. 6. Nem ismerjük a Losteiner által idézett diáriumot. 7. Losteiner 1777. 557-558. Köszönettel tartozom Muckenhaupt Erzsébetnek a kézirat tanulmányozásában és Mordovin Maximnak a latin nyelvű szöveg értelmezésében nyújtott segítségéért és hasznos tanácsaiért. 8. Cserei 1852. 389. 149 Demjén Andrea ELŐZETES BESZÁMOLÓ A BOTH VÁR ÁNÁL VÉGZETT RÉGÉSZETI KUTATÁSOKRÓL gondolatait átveszi Endes Miklós is.9 A vár lerombolását árnyalja és színesíti a Gyergyószentmiklós monográiája c. munkájában Garda Dezső.10 A történelmi mondák, néphagyományok is hordozhatnak magukban valós történeti eseményeket, a gond főleg ezek a keltezésével van, mivel nagyon nehéz az évszázadok folyamán egymásra rakódott elemeket szétválasztani, ezért hiteles írott forrás nélkül óvatosan kell őket kezelni. 1960 nyarán Székely Zoltán és Tarisznyás Márton régészeti kutatásokat végeztek a vár területén; ekkor készült el a vár első szintvonalas felmérése is.11 Az ásatási napló12 leírásai, valamint a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum Levéltárában talált ásatási alaprajz13 alapján a néhány napos kutatás során (1960 június 20 és 25 között zajlottak az ásatások) összesen hat kutatóárkot nyitottak (2. kép).14 Megállapították, hogy az ovális alaprajzú, 33×18 m átmérőjű vár területét a nyugati, valamint a keleti részen védőárok keríti, az északi és déli részt meredek szikla határolja, ezért ezen a részen szükségtelen volt az erődítés. A kerítőfal 1,50 m vastag volt. Megigyelték azt, hogy a kerítőfal keleti része az 1933-ban épült fakápolna alatt található, a terepi adottságok alapján a vár bejáratát is ezen a részen feltételezték. A kerítőfalon belül a „felszíni felületbontás” során nem találtak belső épületre utaló nyomokat. Az alaprajz, illetve a szegényes leletanyag a vár ritka, alkalmi használatára utalt, funkcióját tekintve az ásatók véleménye szerint a lakosság számára készült mentsvárként szolgálhatott. Építési idejét a 15-16. századra tették. Az ásatási naplóban lejegyzett, a várat keltező kerámia töredékeket a Tarisznyás Márton Múzeum régészeti raktárában nem találtam meg. A kutatásról néhány soros tanulmány és jelentés maradt fenn.15 A korabeli kutatásokra főleg a kis felületű szondázó ásatás volt a jellemző, amely általában a falak feltárására irányult. A kor ásatási technikáinak és módszereinek következtében, valamint a vár területéről előkerült szegényes leletanyag alapján az ásatási eredmények értékelése igencsak nehéz volt, melyet jelentősen megnehezített az írott források hiánya. A kutatás nem derített fényt a leletanyag és a falak egymáshoz való viszonyára, ezekről pedig nem készült hiteles dokumentáció. A kutatások óta eltelt öt évtized során a székelyföldi várakkal foglalkozó kutatók újabb, szakszerű kutatások hiányában Székely Zoltán anyagközlésére hivatkoztak,16 néhány esetben 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. Endes 1994. 174-175. Garda 2001. 48. Székely 1970. 303. Fig. 7. Az ásatási naplót Székely Zoltán hagyatékából ia, Székely Zsolt bocsájtotta a rendelkezésemre. Önzetlen segítségét ezúton köszönöm. D. II.1. TMML. A pauszpapírra rajzolt felmérés csak részben egyezik meg a Székely Zoltán által közölt alaprajzzal. Az 1960-as ásatási naplót összevetettük a Múzeum Levéltárában talált összesítő rajzzal, mely alapján az utóbbi, a Levéltárban talált felmérés felel meg a valóságnak. Székely 1970. 303. Az ásatási naplóban nem szerepel szám szerint a megásott szelvények száma. A kutatóárkok méreteit a Múzeum Levéltárában levő pauszpapírra rajzolt alaprajz alapján rekonstruáltam, illetve ezeket az adatokat egyeztettem az ásatási napló leírásaival. A szelvények méretei: I: 17x1 m, II: 14x1 m, III: 9x1 m, IV: 11x1 m, V: 6x1 m. A Székely Zoltán által közölt alaprajzon nincs feltüntetve, hogy az V. szelvényt észak felé meghosszabbították 7 m-rel, sem pedig a VI. szelvény (területe: 9x1 m, a szelvény egyáltalán nem tűnik fel a publikált összesítőrajzon, a Levéltárban fellelt rajz, valamint az ásatási napló leírása alapján tudunk létezéséről). D. II. 1. TMML. Székely – Tarisznyás 1960.; Székely 1970. 303-304.; Székely 1976-1977. 63. Tarisznyás 1982. 189.; Rusu 2005. 550-551.; Sófalvi 2006. 24. 150 TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL megkérdőjelezve azt. Benkő Elek az egyszerű falgyűrűből álló ún. „korai” várak csoportjába nem sorolta be Both várát17, más szerzők véleménye alapján a vár az Árpád-korban épült, melyet később menedékvárként is használtak.18 Az évtizedek során kialakult prekoncepciók és a korábbi kutatások megkérdőjelezése vezetett ahhoz, hogy újabb kutatásokat végezzünk a vár területén. 2009 tavaszán a várhegy részletes geodéziai felmérése (3. kép)19 után geoizikai kutatásokat végeztünk a helyszínen.20 A terepi adottságok és a területet borító sűrű bozót 21 határozta meg a vizsgált felületet. A GSSI talajradarral (műszer: 270 MHz GSSI antenna és GSSI SIR-3000 adatgyűjtő) szelvényező22 méréseket végeztünk, amely részben a korábbi ásatási szelvények helyzetét, a vár kerítőfalát és a belső épület(ek) meglétét volt hivatott felderíteni. A mérési eredményeket ráhelyeztük az 1960-ban készült alaprajzra (4. kép). Az ásatási szelvények helyzetéről a mérések alapján nem tudtunk meg semmi újat. Az északkeleti és a délkeleti részen a kerítőfal helyzete teljesen más képet mutatott, mint ahogyan az 1960-as ásatási összesítőrajzon feltüntették. A legizgalmasabb dolgot a sziklafelszín nyugati peremén jelentkező falak jelentették, melyek egy torony létét feltételezték. A geoizikai kutatások által kimutatott torony létét, valamint a kerítőfal pontos helyzetét a 2009-2010. évi hitelesítő régészeti kutatások igazolták.23 A 2009-2010. évi régészeti kutatás eredményei24 2009-ben az első ásatási felületünket a vár északi kerítőfalánál tűztük ki. Az 5×5 m kiterjedésű szelvényt a korábbi ásatás 1960/II. számú kutatóárkára nyitottuk rá (5. kép). A nagyobb méretű szelvény kitűzését a korábban már feltárt felületek kiesése, valamint a kerítőfal és közvetlen környezetének nagyobb felszínen való feltárása indokolta. Munkánkat jelentős mértékben nehezítette a bozótos környezet és a fák gyökérzete. A felső humuszréteg 17. Benkő 1990. 72. 18. Karcag – Szabó 2010. 156. 19. A geodéziai felméréseket a gyergyószentmiklósi Geoservice S.R.L. végezte Zsigmond István és Fülöp Szilamér közreműködésével. A felméréseket Hargita Megye Tanácsa, a Tarisznyás Márton Múzeum és a Pro Múzeum Alapítvány inanszírozta, a várhegyről készült 3D terepmodelleket a Communitas Alapítvány támogatta. 20. A geoizikai kutatásokat a Geoservice S.R.L. készítette. A helyszín kijelölését e sorok írója irányította, a méréseket Oszkó László geoizikus, Zsigmond István és Körmendy Endre végezték. Zsigmond – Körmendy – Oszkó 2009. 2-10. 21. A geoizikai munkálatokat megelőzően a vár területéről múzeumi kollégáim, Portik-Bakai Dezső és Sándor Lehel segítségével részben kivágtuk a bozótot, de a fák, valamint a bokrok csonkjai így is nehezítették a mérések végzését. Kollégáim segítségét ezúton is köszönöm! 22. A radarmérési elvek alapján két mérési módszert lehet megkülönböztetni: szelvényező és térképező méréseket. A szelvényező mérés, nevéből adódóan, egyetlen szelvény vagy metszet vertikális síkban való mérését és értelmezését jelenti. A térképező mérésnél is a szelvény menti módszert használják, de egy adott területet egymással párhuzamos szelvények sokaságával mérik fel. Zsigmond – Körmendy – Oszkó 2009. 2. 23. A kutatásokat Gogâltan Florin és e sorok írója vezette. Az ásatáson segítettek: Benedek Katalin; Botha Zoltán; Burlacu-Timofte, Raluca; Cordoş, Elena Cristina; Dăndărilă, Marian; Floarea, Alexandra; Ignat, Ana Lucreţia; Iordăchescu, George Adrian; Kémenes Andrea, Lie, Marian Adrian; Nyárádi Zsolt; Pop, Anca; Puskás Frederik; Savu, Mihaela; Socaci, Adrian; Sófalvi András és Zólya Levente. Kitartó munkájukért köszönet mindannyiuknak! 24. Gogâltan – Demjén – Sófalvi – Nyárádi – Botha – Zólya 2010. 65.; Gogâltan – Demjén 2011. 38-39. 151 Demjén Andrea ELŐZETES BESZÁMOLÓ A BOTH VÁR ÁNÁL VÉGZETT RÉGÉSZETI KUTATÁSOKRÓL és avar eltávolítása után előbukkant az 1960-ban megtalált kerítőfal síkja. A felső, gyökeres, köves humuszrétegből, a kerítőfalon belül, 1944-ből származó töltényhüvelyek kerültek elő. A kutatás során a szelvény teljes hosszában feltártuk az 1,80-2,20 m széles, a külső (a külső falsíknál egyetlen in situ kő jelölte annak egykori síkját) és belső falsíkjain tört vagy kissé megmunkált kristályos palából kiképzett, fehéresszürke, aprókavicsos, homokos, téglamorzsalékos, kemény kötésű, mészhabarcsba rakott falat (F-1). A belső falsíkot élére állított nagyméretű kristályos palatömbökből képezték ki, a külső és belső falsík közé, a szintenként rakott kősorokat rétegenként leöntötték kötőanyaggal (6. kép). A belső falsík felmenő szakaszának mindössze a legalsó kősora maradt meg 0,50 m magasságban, a külső falsík, a rétegesen rakott belső falmag egy részével lecsúszott az északi oldalon (7. kép/3). A belső falsík déli oldalán megigyelhető volt a 0,20 m széles falkiugrás vonala. A belső falsík délkeleti részén, közvetlenül a falalapozás vonalánál, egy kincskeresőgödör mélyült a sárga, kavicsos, sziklamálladékos altalajba. Betöltésében másodlagos helyzetben néhány jellegtelen kerámiatöredéket és állatcsontokat találtunk, a benne lévő szemét alapján a gödröt a 1990-es években ásták. A szelvény északi részében, a kerítőfalon kívül megigyeltük az 1960/II. számú kutatóárok keleti szélét. A feltárt felületen nem találtunk járószintre utaló nyomokat, a kerítőfal környezetéből nem került elő leletanyag, amely alapján ennek építési idejét meghatározhattuk volna. Ezt követően újabb szelvényt jelöltünk ki a plató nyugati peremén, ahol a geoizikai kutatások falakat jeleztek (2. szelvény). A felszínre bukkant falrészletek alapján a 3×4 m-es felületet kibővítettük 5×4 m-re. A gyeptakaró eltávolítása után, a szelvény közepén kirajzolódott egy 2,20-2,55 m széles, világosszürke, durvakavicsos, mészrögös habarcsba rakott falazat (F-2), mely az északi és déli részen visszafordult kelet felé. A falak megléte igazolta mind Orbán Balázs leírását a nyugati toronyról, mind a geoizikai kutatások eredményét is. Ezt követően az volt a célunk, hogy képet nyerjünk a torony méreteiről és keltezzük ennek építését. A 2. szelvénytől északra egy 4×2,5 m-es (3. szelvény), ettől délre egy 4×1,5 m-es (4. szelvény) és keletre egy 4×2 m-es (5. szelvény) felületet nyitottunk (lásd az ásatások öszszesítő felszínrajzát, illetve a 2., 3., 4. szelvények keleti metszetét), hogy teljes keresztmetszetében láthassuk a tornyot (7. kép/1). A torony falazata nemcsak habarcsában, hanem szerkezetében is különbözött a kerítőfalétól. A falakat a csupasz sziklafelszínre rakták, ezek mérete és szerkezeti kiképzése a terepi adottságokhoz igazodott. A torony nyugati falának belső síkját megmunkált, külső síkját alaktalan kristályos palából rakták, a falsíkok közötti felületet kis- és közepes méretű kövekkel töltötték ki; a fal szélessége 2,20-2,55 m között váltakozott. A torony tövében megközelítőleg 0,70 m szélességben feltártuk a fal (F-2) építésének habarcsos kifolyását. Az északi fal külső síkját nagyméretű alaktalan kőtömbökből építették (csak néhány kő maradt eredeti helyén), belső falsíkja nem volt ennyire markánsan kiképezve vagy nem maradt meg. A torony északnyugati sarka lecsúszott, csak a sziklafelszínre tapadt habarcsfoltok jelölték a nyomát. A fal szélessége itt 2,30-2,50 m között váltakozott. A déli falat a szikla pereméig rakták (a sziklafelszín széle jelöli a toronyfal déli, külső síkját), a sziklán a habarcsmaradványok és néhány kő jelölte egykori létét, a fal szélessége ezen az oldalon megközelítőleg 1,50-1,96 m lehetett. A plató közepén nyitott 5. szelvényben a torony északi, valamint keleti falát kutattuk. A sziklafelszínen megmaradt világosszürke, kavicsos mészhabarcsnyomok és a falat alkotó kisebb kövek jól kirajzolták a fal nyomát. A keleti fal megközelítőleg 1,80-2,00 m vastag lehetett. 152 TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL Az ásatási eredmények alapján meg lehetett határozni a torony kiterjedését: a feltárt falak egy 11×8 m-es külvilágú tornyot rajzoltak ki (belső alapterülete: 6,70×3,70 m; 8-10. kép). A torony belsejében feltárt felületen nem találtunk járószintet, nem került elő leletanyag sem, amely alapján építési idejét pontosan meghatározhattuk volna. Keltező leletek hiányában ekkor még elfogadtuk Székely Zoltán 15-16. századi keltezését.25 2010-ben a kutatások főleg a kerítőfal nyomvonalának a tisztázására, valamint a vár építéstörténeti periodizációjának meghatározására irányultak. A lakótorony nyugati részén, a torony tövében egy 8×2,5 m alapterületű felületet nyitottunk (6. szelvény), amelyben a legnagyobb meglepetésünkre nem került elő a Székely Zoltán által feltüntetett kerítőfal (7. kép/2). A felső gyökeres, köves humuszréteg eltávolítása után, a teljes felületet a toronyból leomlott köves, sok habarcsot tartalmazó omladék töltötte ki. Jól látható volt, hogy helyenként a habarcsos kövek felgyűltek, egyfajta torlaszt képezve, amely összekeveredett a torony falaiból kihulló vagy az eső által kimosott habarcsrögökkel és földdel. 1960-ban az ásatók valószínűleg a felgyűlt habarcsos, köves omladékot vélték a kerítőfal maradványának. A kutatási felület azért is bizonyult szerencsésnek, mert a szelvény keleti végében, közvetlenül a torony tövében, az omladék alatt egy szürkésbarna, enyhén köves, faszenes rétegben állatcsontot és a 13. század második felére – 14. század elejére keltezhető kerámiát találtunk (9. kép). A torony tövébe kidobált szemét annak építésére és időszakos használatára utalhat. 1960-ban az ásatók megállapították, hogy a vár kerítőfala a 20. század elején épült fakápolna közepe táján, az alatt található. A geoizikai kutatások a kerítőfalat jóval nyugatabbra jelezték, mint ahogyan azt az 1960-as ásatási alaprajzon feltüntették. Az új kutatás célja az volt, hogy pontosítsuk a kerítőfal nyomvonalát. Az 1933-ban épült kápolna északi oldalánál kijelölt 7. szelvényben (mérete: 4×2,5 m) a kerítőfalnak csak a keleti, külső falsíkját tártuk fel (11. kép). A szelvényünkbe a délnyugati sarokban egy 1,10 m-es szélességű falszakasz esett bele, míg az északnyugati saroknál a kerítőfal befordult a nyugati metszet alá. A feltárt falsík szerkezeti felépítése az 1. szelvényben feltárttal azonos volt, azzal a különbséggel, hogy a külső falsíkot lapjára rakott közepes és nagyobb méretű, tört palatömbökből képezték ki. A felmenő fal 0,80 m magasan állt, környezetéből nem került elő leletanyag. A kápolna keleti oldalán, a védősánc déli részén nyitott 8. szelvényben (mérete: 7,5×2 m) a gyepréteg alatt, a szelvény nyugati végében előkerült gödör kivételével, melynek rendeltetése egyelőre nem tisztázott, mindenütt jelentkezett az altalaj. A feltárás eredményeinek értékelése26 A 2009-2010. évi régészeti ásatások eredményei egyértelművé tették egy kőből épült torony és az ezt övező kerítőfal meglétét (12. kép). Megigyeléseink szerint a 11×8 m-es alapterületű tornyot az alapkőzetre rakták, alkalmazkodva a terepi adottságokhoz (a déli fal külső síkját közvetlenül a szikla peremére építették). Bejárata feltehetően a keleti oldalról nyílt. A torony keleti részét övező kör alaprajzú kerítőfalat, habarcsa és eltérő építési technikája alapján a toronnyal nem egyszerre építhették, leletanyag hiányában ennek építési idejét nem tudtuk pontosan meghatározni. Kérdéses maradt a kerítőfalnak a toronnyal való kapcsolata is. Stratégiai szempontból teljesen felesleges volt kerítőfalat építeni a nyugati, torony alatti 25. Gogâltan – Demjén – Sófalvi – Nyárádi – Botha – Zólya 2010. 65. 26. Köszönettel tartozom Sófalvi Andrásnak és Benkő Eleknek a tanulmányomhoz fűzött észrevételekért és a hasznos útbaigazításokért. 153 Demjén Andrea ELŐZETES BESZÁMOLÓ A BOTH VÁR ÁNÁL VÉGZETT RÉGÉSZETI KUTATÁSOKRÓL részen, mivel a torony önmagában is védhető volt. A nagy kérdés az maradt, hogy az 1. és 7. szelvényekben feltárt kerítőfal hol csatlakozik a toronyhoz? 2009-ben a 3. és 4. szelvényekben nem találtuk annak nyomát, hogy a kerítőfal a torony északnyugati, illetve a délnyugati sarkához csatlakozott volna. A kiszerkesztett összesítő alaprajzon (12. kép) a kerítőfal vonala csak feltételesen fogadható el, remélhetőleg az elkövetkező kutatások majd pontosítják és választ adnak erre a kérdésre is. A torony tövében talált, az Árpád-kor végére keltezhető leletek, a rétegtani megigyelések alapján, még a vár életében kerültek mostani helyükre, mivel a szürkésbarna, enyhén köves, faszenes, állatcsontot és kerámiát tartalmazó réteget fedte a torony omladéka (a torony omladékból nem került elő leletanyag; 7. kép/2). A felszínre került szegényes leletanyag: 29 darab állatcsont (fajra pontosan 16-ot lehetett meghatározni)27 és 33 darab kerámiatöredék (ebből csak kilenc darab volt értékelhető) nagyon csekély, ha a feltárt felület nagyságát vesszük igyelembe (114 m²). A leletanyag mennyisége, a járószint hiánya (járószint egyik kutatott felületen sem volt megfogható, a sziklafelszín és az erózió együttes hatása miatt) a vár alkalmi használatára utalnak. A kerámiaanyagban az Árpád-kor végére jellemző edényformákat és díszítéseket találunk (9. kép). A talált peremtöredékekre jellemző az egyszerű kihajló, levágott vagy a tölcséres, lekerekített forma. Az oldaltöredékeken megtalálható a sűrűn bekarcolt, vízszintes vonaldísz, valamint a különböző elrendezésű bekarcolt hullámvonalköteg díszítés (9. kép/5-8). A Gyergyói-medencében a leletek egyelőre párhuzam nélküliek, székelyföldi környezetben viszont számos analógiát találunk rájuk.28 Az ásatási megigyelések alapján – szemben a késő középkori keltezéssel – kimondható, hogy a vár, legalábbis annak tornya legkésőbb a 13. század végére felépült. Both vára legközelebbi párhuzamai, tipológiai osztályozás alapján, székelyföldi környezetben a négyszögletes tornyú kézdialmási Álmos vára 29, a 12-13. századi oklándi Kustaly vára 30 illetve a vargyasi toronyvárak 31. Ezek közül Álmos vára esetében a torony építése szintén megelőzte a kerítőfalét. Az új ásatási eredmények lehetővé teszik, hogy feltevéseket és válaszokat fogalmazzunk meg az erősség építésének és funkciójának kérdésében. Székelyföldi magánföldesúri várakkal egyre gyakrabban számol a kutatás, habár építőik kilétére, valamint a várak területének birtokjogi hovatartozására nincsen adat.32 Újabban Sófalvi András a székelyföldi várak formai jegyei, valamint leletanyaga alapján kísérelt meg egy vártipológiát felállítani.33 A gyergyó27. Az állatcsontok vizsgálata alapján 13 csontot nagypatás (valószínűleg szarvasmarha) állatok kisméretű hosszú- és laposcsontjainak töredéke alkotja. A háziállatok gyakorisági sorrendje a leletanyag alapján a következő: szarvasmarha – házisertés – háziló, juh/kecske. A lelőhelyen a háziállatok csontjai mellett egy gímszarvas csontja is megtalálható. A leletek konyhahulladéknak tekinthetők. Bárd- és vágásnyomok nem észlelhetőek rajtuk, mégis kisméretűek (átlaguk 5-7 cm), ami intenzív darabolást jelez. Az állatcsontok elemzését Tugya Beáta végezte, segítségéért köszönettel tartozom. Jelen leírás az általa készített Jelentés Gyergyószentmiklós – Both-vár állatcsont leleteiről előzetes jelentés alapján készült, részletes közlésésre az ásatások befejezése után kerül sor. 28. Benkő 1992. 170-171. 33. tábla; Botár 1999. 247-272. 29. Székely 1980. 39-43.; Karcag – Szabó 2010. 187-188. 30. Sófalvi 2009. 5-30.; Sófalvi 2011. 247. 31. Székely 1976-1977. 63.; Bordi 2007. 287-300. 32. Benkő 2009. 230-231.; Benkő 2010. 239.; Sófalvi 2011. 241-249. 33. Sófalvi 2011. 243-249. 154 TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL szentmiklósi Both várát a kis alapterületű, toronyépületből és külső védelmi vonalból álló magánvárak csoportjába sorolta.34 Jellegét, formáját és elhelyezkedését tekintve, kézenfekvőnek tűnik, hogy a várat egy tehetősebb főember magánvárának tekintsük. A feltehetően többszintes torony szükség esetén megfelelő védelmet biztosított. A vár szórványos leletanyaga arra utal, hogy alapvetően ritkán volt használatban, nemesi lakójának állandó rezidenciája feltehetően a település belterületén lehetett.35 Gyergyószékről, ezen belül Gyergyószentmiklósról néhány szórványos történeti adat maradt fenn a középkorból. A 16. század közepétől kezdődően szaporodnak el a településre vonatkozó írott források. Gyergyó az 1333-1334-es pápai tizedszedők összeírásaiban szerepel először. A jegyzékben egyik község sincs pontosan megjelölve, csak a plébánosok nevének említésével a Gyargio, Gorgio név szerepel. 1333-ban az első részletben beizetett pápai tizedjegyzékben „Nycolaus de Gyargio” szerepel négy régi denárral („IIII. bannales”).36 A második részletben beizetett adólajstromban szintén „Nycolaus sacerdos de Gorgio” szerepel, ez esetben viszont három régi denárral.37 Miklós plébános neve alatt feltűnik egy István nevezetű plébános („Stephanus sacerdos”) a település, illetve a tized értékének megnevezése nélkül.38 Kérdéses az, hogy a megnevezett István plébános a gyergyószentmiklósi vagy más csíki település egyházára vonatkozik. 1334-ben Miklós plébános három régi denárt („Nycolaus sacerdos de Gorgio solvit III. banales”), Tamás plébános pedig egy garast („homas sacerdos solvit I. grossum”) izetett az összeíróknak.39 A szakirodalomban meghonosodott az a hipotézis, hogy Miklós, István (az ő esetében nem lehet tudni, hogy a gyergyói vagy a csíki egyházközségben tevékenykedett) és Tamás plébánosok a három egymáshoz közel fekvő települések egyházaiban: Szentmiklóson, Szárhegyen és Alfaluban szolgáltak.40 Benkő Elek arra hívta fel a igyelmemet, hogy Lázár András a 16. század elején Szárhegyen oklevelet keltez „datum in Gyergyo” formában.41 Felmerül az a kérdés, hogy a pápai tizedjegyzék adatai Gyergyószentmiklósra vonatkoznak-e? Írott források hiányában a régészetnek jut meghatározó szerep a településeknek, illetve azok középkori templomainak a kutatásában. A gyergyószentmiklósi plébániatemplomban 1964-ben Tarisznyás Márton a javítási munkálatok során feltárta az általa 15. századra keltezett, gótikus templom északi alapfalait. Megállapításai alapján a templom kb. 25-28 m hosszú és 6,5 m széles volt. A kutatásról néhány soros jelentés maradt fenn, nem készült róla részletes dokumentáció.42 2007. nyarán a szárhegyi római katolikus templomban a régészeti kutatások során a felszínre kerültek egy félköríves záródású román kori templom alapfalai.43 Alfaluban a 2010-es, a torony belsejében végzett régészeti kutatás után nem állt módunkban a templom belsejében is régészeti feltárásokat végezni, így a falkutatás során feltárt fedélszéklenyomatokhoz a nyugati karzat mögött, illetve a mai templom padlásterében nem tudtunk 34. Sófalvi 2011. 247. 35. Benkő – Székely 2008. 36.; Benkő 2009. 232.; Benkő 2010. 239. 36. MonVat. I/1. 112. 37. MonVat. I/1. 116. 38. Uo. 39. MonVat. I/1. 132. 40. Vámszer 2000. 118-119., 125. 41. SzO. VIII. 208-209. Köszönöm Benkő Eleknek a fontos észrevételt! 42. Tarisznyás 1982. 188. 43. Darvas Lóránd és Emődi Tamás közöletlen kutatása. 155 Demjén Andrea ELŐZETES BESZÁMOLÓ A BOTH VÁR ÁNÁL VÉGZETT RÉGÉSZETI KUTATÁSOKRÓL építési fázisokat kötni.44 A három megnevezett plébánia esetében egyelőre csak a szárhegyi templom esetében bizonyosodott be a 13. századi keltezés, reményeink szerint az elkövetkező években lehetőség nyílik újabb kutatásokat végezni a szentmiklósi és az alfalvi templomban is, amelyek újabb adatokkal bővíthetik a települések Árpád-kori történetét. A pápai tizedszedők összeírásait követően közel másfél évszázados szünet következik. Gyergyó 1466. június 27-én jelenik meg oklevélben, amikor Mátyás király megparancsolja az aranyos-, maros-, udvarhely-, csík- és gyergyószéki székelyeknek, hogy az erdélyi püspöknek a tizenhatod rész helyett ezentúl a szokásos tizedet izessék.45 Később egy peres iratban, 1495-ban szerepel Bertalan nagyboldogasszonyfalvi plébános, csíki és gyergyói alesperes.46 Az 1506. július 1-én kelt peres oklevél ugyanazon ügyre vonatkozik, mint az 1495-ös, ebben tűnik fel egy Lőrincz nevű, nagyboldogasszonyfalvi plébános, Csík és Gyergyó széki alesperes („Laurentius Praesbiter de Olahfalu, Plebanus de Nagy Boldog Asszony et Vice Archidiaconus Sedium Csik et Gyergyo”).47 1629-ben a gyergyószentmiklósi plébános, Ferenczi György regesztruma említ egy, Benedek esperes idejéből, 1499-ből származó adománylevelet, melyben szentmiklósi Gergelyi Györgyné Lucza asszony három földet hagyott az egyházra.48 Az írott források alapján, mint a fenntiekből kitűnik, hézagos kép rajzolható meg Gyergyószentmiklós középkori történetéről. A város különböző részein végzett terepbejárások alkalmával nem találtuk meg a korábbi település nyomait, feltehetően az a mai római katolikus plébániatemplom környékén lehetett. A templom környezetében viszont a kutatást nehezíti, hogy a területet időközben teljesen beépítették. Az egyik lehetséges kiindulópontot a középkori település kutatásban a plébániatemplom nyújthatja, illetve kisebb felületű feltárások a templom szomszédságában. Az eddigi régészeti adatok tükrében, Both vára 13. században épült tornya egy földesúri magánbirtok létét és jelentős gazdasági-társadalmi potenciált jelez. A vár építési idejét (a két építési periódus pontosabb korszakolását) és pusztulását az elkövetkező évek kutatásai tovább inomíthatják. A Both váránál végzett ásatásnak rendkívüli jelentősége van Gyergyószék történetében, mivel a napvilágra került leletek és vármaradványok az Árpád-kori Gyergyószentmiklós településének első tárgyi bizonyítékai, és ha homályosan is, de betekintést nyújtanak a terület korai társadalomtörténetébe is. 44. Kósa – Czimbalmos – Demjén 2011. 321-343. 45. SzO. I. 203-204. Helyes szöveggel újra kiadva: SzO. VIII. 114-116. 46. Benkő 1853. 39-42.; SzO. I. 286-287. A kiadásban téves az 1496-os keltezés, az 1495-ös helyett. Az oklevél helyes, javított kiadását lásd: SzO. VIII. 167-169. Az oklevelek keltezésével kapcsolatos észrevételekért Benkő Eleket illeti köszönet! 47. SzO. I. 100. Az oklevélnek hibás az 1406-os keltezése, helyesen 1506. 48. Veszely 1860. 125-126. 156 TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL Irodalomjegyzék Benkő Elek 1990 Kelet-Erdély „korai” kővárai. In: Várak a 13. században. A magyar várépítés fénykora. Szerk.: Horváth László. Castrum Bene I. 1989. Gyöngyös. 68-85. 1992 A középkori Keresztúr-szék régészeti topográiája. Varia Archaeologica Hungarica. V. Budapest. 2009 Nemesség és nemesi reprezentáció a középkori Székelyföldön. Csíki Székely Múzeum Évkönyve. I. 219-248. 2010 A középkori székelyek. In: A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon. I. Szerk.: Benkő Elek – Kovács Gyöngyi. Budapest. 221-254. Benkő Elek – Székely Attila 2008 Középkori udvarház és nemesség a Székelyföldön. Budapest. Benkő Károly 1853 Részletes leírások Csík, Gyergyó és Kászonnak. II. Kolozsvár. Bordi Zsigmond Loránd 2007 Fortiicaţiile medievale timpurii din pădurea Rika. Turnul estic. In: Acta Siculica. 287-300. Botár István 1999 Árpád-kori kerámialeletek a Csíki Székely Múzeum gyűjteményében. In: ACTA – A Székely Nemzeti Múzeum és a Csíki Székely Múzeum Évkönyve. I. 247-272. Cserei Mihály 1852 Nagyajtai Cserei Mihály Históriája. A szerző eredeti kéziratából Kazinczy Gábor által. Pest. D.II.1. TMML Both-váránál végzett ásatás helyszínrajza. 1960 június 20-25. D.II.1. Tarisznyás Márton Múzeum Levéltára. Gyergyószentmiklós. Endes Miklós 1994 Csík- Gyergyó- és Kászonszékek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Budapest. Garda Dezső (szerk.) 2001 Gyergyószentmiklós monográiája. Csíkszereda. Gogâltan, Florin – Demjén Andrea – Sófalvi András – Nyárádi Zsolt – Botha Zoltán – Zólya Levente 2010 Cetatea Both, Gheorgheni, jud. Harghita. In: Cronica cercetărilor arheologice din România. Campania 2009. Bucureşti. 65. 157 Demjén Andrea ELŐZETES BESZÁMOLÓ A BOTH VÁR ÁNÁL VÉGZETT RÉGÉSZETI KUTATÁSOKRÓL Gogâltan, Florin – Demjén Andrea 2011 Cetatea Both, Gheorgheni, jud. Harghita. In: Cronica cercetărilor arheologice din România. Campania 2010. Bucureşti. 38-39. Karcag Ákos – Szabó Tibor 2010 Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Várak, várkastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok, erődítmények a honfoglalástól a 19. század végéig. Budapest. Kósa Béla – Czimbalmos Attila – Demjén Andrea 2011 Jelentés a gyergyóalfalvi plébániatemplom 2009-2011-es kutatásairól. Csíki Székely Múzeum Évkönyve. VII. 321-343. Losteiner, Leonardus 1777 Cronologia topographico-chorographica seu sub specie annuae felicitatis et calamitatis Provinciae Transylvannicae et Siculiae descriptio pervetusti Monasterii Csik Somlyoviensis ad Beatem Virginem Visitantem. Kézirat. Csíksomlyó. Csíksomlyói ferences könyvtár. Jelzete: A. VI. 7/5254. MonVat. 1877 Monumenta Vaticana historiam Regni Hungariae Illustrantia. Bev. Fejérpataki László. I/1. Budapest. Orbán Balázs 1869 Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei szempontból. II. Pest. Rusu, Adrian Andrei 2005 Castelarea Carpatică. Fortiicaţii şi cetăţi din Transilvania şi teritoriile învecinate (sec. XIII-XIV). Cluj-Napoca. Sófalvi András 2006 Székelyföld középkori várai és a keleti határvédelem. A székelyföldi várak kutatása és problematikája. Castrum 3. 5-26. 2009 Kustaly vára. Castrum 9. 5-30. 2011 A székelység középkori várai. Kísérlet egy székelyföldi vártipológia kidolgozására. In: Várak nyomában. Tanulmányok a 60 éves Feld István tiszteletére. Szerk.: Terei György – Kovács Gyöngyi – Domokos György – Miklós Zsuzsa – Mordovin Maxim. Budapest. 241-249. Székely Zoltán 1970 Săpăturile executate de Muzeul din Sf. Gheorghe (1959-1966). Materiale şi Cercetări Arheologice 9. 297-315. 1976-1977 Contribuţii la problema fortiicaţiilor şi formelor de locuire din sud-estul Transilvaniei. Aluta 8-9. 52-110. 158 TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL 1980 Ásatások a lemhényi (Kovászna megye) és a csíkrákosi (Hargita megye) várban. Acta Hargitensia 1. 39-43. Székely Zoltán – Tarisznyás Márton 1960 Jelentés a Gyergyószentmiklóson 1960. június 20-25 között végzett régészeti kutatásokról. Tarisznyás Márton Múzeum Levéltára, Tarisznyás Márton hagyaték (kézirat). Tarisznyás Márton 1982 Gyergyó történeti néprajza. Bukarest. SzO 1872-1934 Székely Oklevéltár. I-VIII. Szerk. Szabó Károly, Szádecky Kardoss Lajos, Barabás Samu. Budapest – Kolozsvár. Vámszer Géza 2000 Helytörténeti adatok a hajdani Csík vármegye (Csík, Gyergyó és Kászon) településtörténetéhez. Csíkszereda. Veszely Károly (szerk.) 1860 Regestrum Ecclesiae S. Nicolai in Girgio factum per Georgium Ferenczi sacerdotem coelibem 1629. In: Erdélyi Egyháztörténeti Adatok. I. Kolozsvárt. 115-157. Zsigmond István – Körmendy Endre – Oszkó László 2009 Jelentés a gyergyószentmiklósi Both-vára területén 2009. évben végzett geoizikai munkáról. Gyergyószentmiklós (kézirat). 159 Demjén Andrea ELŐZETES BESZÁMOLÓ A BOTH VÁR ÁNÁL VÉGZETT RÉGÉSZETI KUTATÁSOKRÓL Preliminary Archaeological Researches at Both-Castle (Abstract) Both-Castle is situated in the eastern area of Gheorgheni city (Harghita County), on a rocky plateau located in the vicinity of the national road (12 C) leading towards Lacu Roşu. In 1960, Székely Zoltán and Tarisznyás Márton performed a trial archaeological excavation inside the castle. he archaeological report mentions that the citadel probably had an ellipsoidal shape (its dimensions being 33 × 18 m). On its eastern and western sides this structure was surrounded by some defence ditches. he walls of the fortress (1,50 m thick) were built using large pebbles and mortar as binding material. he construction of the fortress was dated at the end of the 15th century and the beginning of the 16th century. he results of the researches undertaken at this site in 2009-2010 conirmed the presence of a tower and its surrounding defensive wall made of stone, both of them being built directly on the natural stones. he dimensions of the tower are 11 × 18 m. he tower’s entrance was probably situated on its eastern side. he defence wall – unearthed on the eastern side of the fortress – had a circular shape. If we have a look at the applied masonry technique, there is no doubt that the construction of this tower and that of the fortress were not contemporaneous. A relative dating link between these two structures can’t be established yet. Based on the discovered archaeological material we can state that before the end of the 13th century the tower was already erected. Both-Castle can be included among the private castles as regards both its shape and its disposition in the surrounding landscape. he scarce amount of discovered artefacts shows that this structure was rarely or only occasionally inhabited, the permanent residence of its owner being probably situated somewhere on the area of the present-day town of Gheorgheni. he future excavations will focus on establishing the actual shape, dating and the exact moment of the fortress’s destruction. he importance of this castle in the history of the Giurgeu District is relected by the fact that it is the irst structure dated in the Arpadian age which has been documented until now. 160 TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL 1. kép. Bothvár földrajzi helyzete Gyergyószentmiklós mellett 2. kép. A vár 1960. évi felmérése 161 Demjén Andrea ELŐZETES BESZÁMOLÓ A BOTH VÁR ÁNÁL VÉGZETT RÉGÉSZETI KUTATÁSOKRÓL 3. kép. A vár 2009-2010. évi geodéziai felmérése (Készítette: Zsigmond István és Fülöp Szilamér) 4. kép. A 2009. évi geoizikai kutatások eredménye (Készítette: Zsigmond István, Körmendy Endre és Oszkó László) 162 TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL 5. kép. Az 1. szelvény összesítő felszínrajza 6. kép. Az 1. szelvény keletről 163 Demjén Andrea ELŐZETES BESZÁMOLÓ A BOTH VÁR ÁNÁL VÉGZETT RÉGÉSZETI KUTATÁSOKRÓL 164 7. kép. Metszetek a feltárásról. 1. A 2., 3. és 4. szelvény keleti metszete; 2. A 6. szelvény északi metszete; 3. Az 1. szelvény keleti metszete 8. kép. A 2., 3., 4. és 5. szelvények (a torony) összesítő alaprajza TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL 165 Demjén Andrea ELŐZETES BESZÁMOLÓ A BOTH VÁR ÁNÁL VÉGZETT RÉGÉSZETI KUTATÁSOKRÓL 9. kép. Kerámialeletek a vár területéről 166 TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL 10. kép. A torony délről 11. kép. A 7. szelvény délről 167 12. kép. A 2009-2010 évi. ásatások összesítő alaprajza Demjén Andrea ELŐZETES BESZÁMOLÓ A BOTH VÁR ÁNÁL VÉGZETT RÉGÉSZETI KUTATÁSOKRÓL 168