Esztergomi síremléktöredékek a 13. századból

Takács Imre ESZTERGOMI SÍREMLÉKTÖREDÉKEK A 13. SZAZADBÓL A magyar középkorkutatás számára a legapróbb töredékek és a legelszigeteltebb adatok sem lehetnek közömbösek, amelyek az alig ismert Árpád­kori temetkezési kultúra rekonstruálásá­ hoz nyújtanak segítséget, még akkor sem, ha ezek pillanatnyilag nem a kérdések megoldásá­ hoz, hanem magukhoz a kérdésekhez vezetnek 1 . Az Esztergomi Vármúzeum raktárában található, felmérésre és értelmezésre váró kőfaragvány tömeg számos izgalmas és kihívó kérdést szegez a középkori művészettörténet művelőinek és talán néhány választ is tartogat. 1. IV. Béla, Mária királyné és fiuk Béla szlavón herceg elpusztult síremlékéhez tartozó, vers­ tani szempontból és irodalmi stílusát tekintve kifogástalan epitáfium­szöveg, amelynek pon­ tos leírását feltűnő figyelmességgel hagyományozta ránk a magyar krónika­irodalom, nem az egyetlen igényesen megfogalmazott sírfelirat az ismert esztergomi emlékek körében 2 . A király temetkezőhelye körül kitört, 1272­ig tartó viszály és a szóban forgó négy soros leo­ ninus vers tartalma miatt nehezen elképzelhető és bizonytalanul datálható síremlék,, vagy síremlék csoport készítési idejénél jóval korábbi az a vörösmárvány lapba vésett töredékes felirat, amelyet Máthes János közölt 1827­ben, és amelynek az akkori állapothoz képest tovább aprózódott két kisebb töredéke ma is megvan a Vármúzeum kőraktárában 3 (függe­ lék 1. sz.). A töredékek márványnak nevezett kemény, jól csiszolható, vöröses mészkő anyaga a Tardos­piszkei kőbányából származik 4 . Vastagságuk megegyezik a Szent Adalbert székes­ egyház falainak és padlózatának burkolásához is használt lapok leggyakoribb, 8—10 centi­ méteres hasítási vastagságával. A nagyobbik darab az egykori teljes tábla felső részéről való, amire a töredék tetejének kevéske épen maradt csiszolt — tehát szabadon álló — maradványa hívja fel a figyelmet. A töredék jobb oldalát nagyjából egyenesen levágó, a felső, ép zárósíkra merőleges felület a darab másodlagos építészeti felhasználásának bizonyítéka. A kövön négy felirati sor teljes szót nem tartalmazó foszlányai olvashatók, amelyek a funkciót mégis sej­ tetik: a NATV(S) és a (LA)PIS ISTE szavak leginkább sírfelirat kontextusában értelmesek. E sejtést megerősíthetik a vésett betűket elhomályosító kopásnyomok, amelyek a kő pad­ lózaton való vízszintes helyzetét tételezik fel vagy eredeti vagy másodlagos elhelyezése idején. (A hátoldal soha meg nem munkált, durva hasítási felület.) A kisebbik töredék két feirati sor egy­egy egymás felett elhelyezkedő, a kopások miatt csak nehezen felismerhető betűjét mutatja. Az előző darabbal való összetartozását a lap azonos vastagsága és a betűk azonos magassága sugallja, meggyőző bizonyítékot azonban csak a Máthes által közölt, a leírás illusztrálására szánt metszet nyújt. Máthes leírásából és a metszetből az tűnik ki, hogy a kőlap legalább öt soros feliratot hor­ dozott. A jelenleg ismert két töredék közül a nagyobbik az 1827­es ábrázolás jobb felső részéből, a kisebb a bal alsó sarokból származik. A felirat, leszámítva az utolsó sortöredék nagyon kétséges helyességű kiegészítését, időmértékes verselésű 5 . A kő, hacsak nem volt még több soros a felirat, téglány alakú lehetett. A betűk azonosításában a metszet készítője is több helyen árul el bizonytalanságot, különösen nehéz az utolsó sortöredék megfejtése. Az egyes szám harmadik személyű névmás (El) ellentmondásban van a második sornak a fennmaradt töredékhez képest teljesebb ME LAPIS ISTE szövegfragmentumával. Máthes 122 Ars Hungarica 1 9 8 8 / 2 megjegyzése a szövegtöredék kiegészítésére, „combinare aliud impossibile sit", sajnálatos módon igaz. Mindaddig, amíg a felirat rekonstrukcióját lehetővé tevő középkori szövegana­ lógia elő nem kerül — eddig ilyenre nem bukkantam — csak óvatos feltételezésekbe bocsát­ kozhatunk. A fennmaradt darabok Máthes közléséből kiegészülő szavai valóban sírfeliratra utalnak, amely egyes szám első személyben szólaltatja meg a halottat (ME LAPIS ISTE), toábbá a halálra (SVBEGIT) és talán a túlvilági életre vonatkozó tanítást (?), fohászt (?) tartalmaz 6 . A faragvány datálásához paleográfiai jellegzetességei nyújtanak támpontot. Máthes a betűformák alapján 11. századinak gondolta a töredéket 7 . A meglehetősen lazán, egyenle­ tes távolságban elhelyezett, gyakorlott kézzel rajzolt betűk között unciális és antiqua típusú­ ak váltakoznak 7 3 . Az íráskép dekorativitását eredményező típusváltogatás az 1190­es évekre datált esztergomi Porta Speciosa feliratainak is jellemző sajátossága 8 . A síremlék és a kapuzat unciális A betűinek megdöntött, egyenes jobb lába és a bal oldali láb szalagszerűen hajlított, a hajlatban vastagított, alul csigavonalban visszakanyarodó vonala és az egyenes, vízszintes transversa pontosan megegyezik. A Porta Speciosa szögletes formájú С betűje hiányzik a sírlapról. Eltérések tapasztalhatók az unciális T és M megformálásában is. A T szárának a sírkőtöredéken látható rövid, függőleges szakaszával és az M bal oldali szárának a cursiv felé hajló, körré zárt vonalával nem találkozunk a Porta Speciosa ismert feliratain. E kalligrafikus vonások a 13. század első felének epigráfiai emlékanyagában azonban nem ritkák9. A Porta Speciosa felirataival való összehasonlítás tanulságaira hagyatkozva azt mondhatjuk, hogy mi­ vel annak szigorúbb írásképétől oldottabb, díszesebb unciálisok alkalmazásával tér el, ezzel már a 13. században készült feliratokhoz közelít; azaz az ismeretlen személynek állított sírfeliratot a 13. század első évtizedében véshették 1 0 . Még kevesebbet árul el önmagáról az a táblatöredék, amely egykori két soros feliratának csak néhány betűjét őrzi (függelék 2. sz.). Az előző táblával azonos vastagságú vörösmár­ vány lap feliratának egyik sora a vízszintes sík szélére, a másik a lap sarkát megközelítőleg 20°­os szögben lemetsző ferde síkra került. A felirat valószínűleg körbefutott a lap peremén. A betűk formája, mérete és metszési technikája teljesen megegyezik az első felirattal. A lap­ nak a felirati sorokon belüli, középső részéből meglehetősen nagy, simára csiszolt felület maradt meg. Eszerint vagy semmilyen díszítése nem volt a felirati sorokon kívül, vagy a fennmaradt töredék a lap tetejéről vagy aljáról származik, ahol ez a felirat az esetleges fi­ gurális vagy szimbolikus ábrázolástól már nagyobb távolságra esett 1 1 . Harmadik feliratos síremlékünk, ha törötten is, teljes egészében fennmaradt (függelék 3. sz.). A nyolc darabból apró hiányokkal összeilleszthető vörösmárvány lapra 1823 őszén a Bakócz kápolna alapozásának felbontásakor az alapfalak anyagában bukkantak 1 2 . A rajta olvasható, minden nehézség nélkül érthető latin versen kívül a tulajdonos azonnali azonosí­ tásának is köszönhette, hogy megkülönböztetett figyelemmel bántak vele 1 3 . Máthes nemcsak megtalálásának körülményeit írta le, hanem metszetet is közölt róla 1 4 , össze­ illesztett darabjait az új székesegyház kriptájában, a középkori érseki síremlékek maradá­ nyai között helyezték el. A sírlap különös, csónak alakú formájával egyedül áll a magyar emlékanyagban. További különlegessége, hogy éleinek lemetszése nem egyenes síkú, hanem homorúan ívelt 1 4 a . Négy­ soros disztichonja a lap alapformáját ismétlő, kiemelkedő tükrén olvasható 1 5 : NOMINE • GVILELMI • SV(M) ­FACTVS • TERRA • CINIS ­Q(VE) • Q(V)I • Q(V)OD­ ES'­'EXISTENS • TERRA • CINIS • Q(V EV FVI • ERGO • NOTANS • Q(V)ID • ERAM • Q(V)ID • SIM • MODO • TV • Q(V)OQ(V)E • Q(V)ID • SIS • ET • Q(V)ID • ERIS • RELEVA • ME • PRECE • Q(V)ISQ(V)IS • ADES • 123 Ars Hungarica 1 9 8 8 / 2 A felirat, amelyet Máthes kiadása óta többször közöltek kisebb olvasati és feloldási el­ térésekkel, 1 6 tartalmilag három részre bontható. Az első két szó a sírlap tulajdonosának nevét közli, elhallgatva életében viselt méltóságát és halálának idejét. E fordulat egyszerűsé­ gét nem hagyhatjuk figyelmen kívül személyének azonosításakor. Az ezután következő két és fél sor a Teremtés könyvének, Jób könyvének és a Prédikátor könyvének szóhasználatára támaszkodó, középkori megfogalmazású, aforisztikus tanítás az időmértékes versforma szótagszabályai szerint elrendezve az emberi élet és az elmúlás összefüggéséről 17 . Végül az utolsó sor a halottért való engesztelő imára szólítja fel a feliratot olvasó utókort. A felirat első sorában olvasható név (NOMINE GVILELMI) alapján Máthes a lapot 18 Csák nembéli Ugrin esztergomi érsek síremlékének tartotta . E névazonosítás a szakiro­ dalomban máig tovább é l 1 . Ugrin rövid idejű érsekségéről viszonylag keveset tudunk. Jób érsek halála (1203) után őt, a korábbi győri püspököt választották esztergomi érsekké, de már az 1204­es év folyamán meghalt. Utódja Calanus lett 2 0 . Az érsekválasztás körüli vita miatt 1205­ben több kanonokból álló küldöttség utazott Rómába 2 1 . Ugrin neve a fenn­ maradt oklevelekben Ugorinus, Uglinus, Hugrinus, Wgrinus, Ugrinus formákban fordul elő, de sohasem Vilhelmusként, vagy ennek variánsaként. Ez nehezen elképzelhető névcsere lenne. E megmagyarázhatatlan ellentmondás önmagában is elegendő volna Máthes feltevésé­ nek revideálására, az ellenérveket azonban tovább is sorolhatjuk. Nem valószínű, hogy Csák nembéli Ugrin esztergomi érsek síremlékéről — akinek szerzetesi múltjáról semmit, előkelő származásáról annál többet tudunk — elmaradhatott méltóságának és a halál időpontjának jelzése 22 , továbbá hihetetlen, hogy a 16. század elején Bakócz Tamás érsek ismert elődjének síremlékét — a lap akkor valószínűleg még ép volt — összetörette volna és kőanyagként be­ építtette volna sírkápolnájának alapfalába. Feltehetőleg a 16. század elején kényszerűségből számoltak fel néhány sokkal korábbi, már elfeledett embernek készített temetkezőhelyet. Vagyis paradox módon a sírlap megmenekülése kegyeletsértésnek köszönhető. Ami Máthes feltételezésének datálási konzekvenciáját illeti, közel járhat az igazsághoz. A változatosan cserélgetett uncialis és capitalis betűk legtöbbjének formálása, az abbreviáció módja, különösen a QVI és QVID esetében, a Porta Speciosa feliratainak közelségére emlé­ keztet 2 3, ugyanakkor egyes uncialisok (M, T) az előzőekben leírt sírkőtöredékek, vagy az 1230 körül készült pilisszentkereszti lovagi síremlék dekoratívabb betűformáival egyeznek. Az Ugrinus­hipotézissel járó, 13. század első évtizedére való datálás tehát elfogadhatónak tűnik. A betűk formai és méretbeli azonossága alapján a Vilmos­síremléket és a feliratos táb­ latöredéket ugyanazon műhely termékének tarthatjuk a köztük lévő technikai eltérés elle­ nére. A Vilmos­sírkő betűit nem élesen metszették, hanem egyenetlen nyomokat hagyó, apró ütögetésekkel vésték. A szép előrajzolást kevésbé precíz kőfaragói munka követte. Ugyan­ ez nem mondható a kő felületének pontos faragásáról és csiszolásáról. A kőlap előkészítése és a felirat kivésése tehát két munkafázisban történhetett. A felirat tartalma vitathatatlanná teszi, hogy nem világi, hanem az egyházi hierarchia alacsonyabb fokán álló személynek állították. Ha Ugrin érsek síremlékének lehetőségét el­ vetjük, a Guilelmusnév azonosítására egyetlen lehetőség kínálkozik, ő pedig nem más, mint az esztergomi székeskáptalannak a középkorból ismert egyetlen Vilmos nevű tagja. Miklós esztergomi érsek 1183­ban kelt, adásvételi ügyet rögzítő oklevele hosszú tanú­ listával zárul 2 4 . Az oklevél az esztergomi székeskáptalan korai történetének is fontos forrá­ sa, a testületnek, mint oklevelek hitelességét garantáló szervezetnek a létezését dokumen­ tálja 2 5 . A felsorolt tizenkilenc személy a curialis comes kivételével a nagylétszámú székes­ káptalan kanonokja lehetett. Némelyiküknek a káptalanban betöltött szerepét is tudjuk, másokat presbiternek vagy magisternek nevez az oklevél, többüknek csak a keresztnevét említi. Mályusz Elemér mutatott rá, hogy a korszerű műveltséggel rendelkező, általában gya­ 124 Ars Hungarica 1 9 8 8 / 2 korlati írásos és iskolai oktató munkát végző, magisteri címmel rendelkező klerikus réteg Of» társadalmi helyzetében a 12. század második fele átmeneti időszak volt . E század végére és főként a 13. században ez a megnövekedett létszámú „értelmiségi elit" szerepe döntő jelentőségűvé vált a királyi kancelláriában és a káptalanokban, amelyekben a hiteleshelyi tevékenység folytán egyre több, jogi képzettséget követelő munkát kellett végezni. Az 1183­ as esztergomi tanúlista magisterei, akik a felsorolásban megelőzik a nótáriust és a custost, bizonyosan ehhez az egyetemi iskolázottságú új papi középréteghez tartoztak. Alapos okunk van annak feltételezésére, hogy a feliratos lap a tanúk között említett Vilhelmus magister sírját jelölte. A tábla feltételezhető 13. század eleji készítési ideje és az oklevél évszáma közötti távolság nem mond ellen e hipotézisnek. A feltűnő reprezentációs igényekkel nem tüntető emlék készíttetőjének társadalmi és vagyoni helyzete a 12. és 13. század forduló­ ján leginkább kanonoki javadalomból élő klerikuséval azonosítható. A felirat, amelynek egyes elemei (a „voltam, amint vagy, leszel, amint vagyok" közhely, vagy az imára való fel­ szólítás) gyakran előfordulnak a középkori sírfeliratokon, a választott verselési forma szabá­ lyainak megfelelő, nyelvtanilag is átgondolt, jó színvonalú parafrázis. Szerzőjét, aki jártas lehetett az ars dictaminisben, ugyanabban a körben kereshetjük, amelyben a sírlap tulajdo­ nosát felismerni vélem 2 7 . A felsorolt példák, úgy hiszem, elegendő alapot nyújtanak ahhoz, hogy a 13. század elején új, jellegzetes sírkőtípus megjelenéséről beszéljünk Esztergomban. A típus egyetlen commemorációs eszköze a gondosan csiszolt vörösmárvány lapon elhelyezett felirat, amely­ nek tartalmára és megfogalmazására annál több gondot fordítottak. Ez még a kiegészíthe­ tetlen töredékek esetében is nyilvánvaló. A típus emlékeit a feliratok „irodalmi" stílusát jellemző, egyes szám első személyben megszólaló, közvetlen beszédforma is összeköti. A három megfigyelt sírkő közül kettőnek felső éleit ferde síkkal lemetszették. A Vilmos­ sírlap esetében a lefaragást homorú ívfelületté mélyítették. A padlózaton elhelyezett, a sírt ténylegesen lefedő lapok kiemelkedő éleinek eltávolítása érthető. E lényegesnek nem mond­ ható részlet meglepő felismeréshez vezetett. A Vármúzeum kőraktárának különböző pont­ jain ugyanis még három olyan 9,5—13 centiméter vastagságúra hasított vörösmárvány lap töredékét találtam, amleynek szélessége 60,5—69 centiméter között van, felső élüket pedig ferde síkú lefaragás csonkolta (függelék 4 ­ 6 . sz.). A lapok teljes hosszúságát egyik esetben sem lehet megállapítani. Felületük különböző fázisú megmunkálási nyomokat visel. Az „alsó" oldal mindegyiknél hasítási, illetve durván bárdolt felület. A 4. számú laptöredék minden egyéb felülete borzolt, érdes, az 5. számú esetében ugyanez a megmunkálás tapasz­ talható a tetején helyenként sima foltokkal, amelyek másodlagosan járószinten való elhe­ lyezésére utalnak. Ezekkel szemben a 6. számú lap keskeny függőleges oldalai borzoltak, a tetejét és a lefaragás síkjait simára csiszolták a másodlagos felhasználás szembetűnő nyo­ mai nélkül. Az architektonikus összefüggésben irracionális formájú faragványokat nehéz volna másként értelmezni, mint különböző munkafázisban abbahagyott, befejezetlen, illet­ ve felirat bevésésre előkészített műhelydarabokat, egy sírlapokat is készítő, mégpedig soro­ zatban előállító kőfaragóműhely valamilyen okból fel nem használt termékeit . Ha pedig ez igaz, akkor nem elsősorban az emlékek számának hirtelen gyarapodásán örülhetünk, hanem annak, amit ezek az esztergomi 13. század eleji kőfaragóműhely munkagyakorlatá­ ról és a síremlékek készítéséről elmondanak. 2. Az esztergomi kőfaragóműhely és a magyarországi sírkőszobrászat történetét más oldalról világítja meg a Vármúzeum raktárának az a kisméretű töredéke, amely típusában különbö­ 125 Ars Hungarica 1 9 8 8 / 2 zik az epigrammatikus sírlapoktól. A vékony vörösmárvány lap sajátos módon, majdnem egyenes vonalak mentén törött el 2 9 . Felső lapján alig valami, mindössze néhány kopástól elmosódott vonal — amelyek összefüggésének felismerése is gyakorlatot kíván — és ívelt vonal mentén kivésett, a lap felületénél körülbelül egy centiméterrel mélyebb, érdes felület látható. A felület nagy részére kiterjedő, hol határozottabban, hol gyengébben kirajzolódó, sűrű egvmás melletti hullámvonalú gravírozás a középkori sodronypáncél kétdimenziós áb­ rázolása 3 0 . A lapon megjelenő vonalrendszer figurális ábrázolás részletét őrzi. A sodronyt határoló szélesebben vésett vonal az ábrázolt lovag fejének, nyakának és vállának elhelye­ zését mutatja. Vállán a páncélt elfedő ruhadarabot visel, amelynek nyakkivágása ívelt volt. A váll vonalát megszakító, két majdnem függőleges, egyenes vésőnyommal jelzett tárgy a lovag jobb kezével tartott fegyvere lehet. A lap felületének említett lemélyítése a figura ar­ cának helyén található. A mélyebb sík érdes, illesztésre előkészített. Eredetileg más kő­ anyagból metszett lap tölthette ki. Fémlap berakására csapolási nyomok nem utalnak. A mélyített sík nagyjából a felső törés vonalánál ért véget. A figura arcának mérete eszerint meghatározható. Az ábrázolás rekonstruálásához a ruházat vizsgálata visz közelebb. A testet teljesen bebo­ rító, „testreszabott", vékony acéldrótból láncszerűen összefűzött öltözet csak viselőjének fejét hagyta szabadon, illetve a hozzá tartozó csuklyával azt is befedhette, ujjai külön fel­ húzható kesztyűben végződtek. A sodronyöltözet fölötti porköpeny fölé kötötték a fegy­ verövet, a „cingulum militare"­t. A jellegzetes lovagi harci öltözet a katonaszentek attri­ bútumszerű viselete is volt a 13. századi művészetben 3 1 . Fegyverzetük az ábrázolásokon övön függő kardból, lándzsából és pajzsból áll. A sírkőtöredék lovagfigurájának habitusát és fegyverzetét is így képzelhetjük el . A fegyverzetbe öltözött lovag­ábrázolás mint síremlék­típus kialakulása nem a fegyver­ zettel való temetkezés pogány tradíciójának továbbélésével és fegyverzetre igényt tartó hatott elképzelését elítélő egyház kompromisszumkészségével magyarázható. (E hipotézisnek a középkori sírmellékletekből gyakran előkerülő ad hoc előállított funerális látszatfegyverek is ellentmondanak.) 3 3 A vestis bellica­t viselő, hadbaszállásra, utazásra kész lovag ábrázolá­ sának ikonográfiái forrása ezzel szemben a lovagi ideológiát átható Szent Páli toposz az Ephesusi levél hatodik fejezetében az armatúra Dei­ről 3 4 . Különösen indokolt Szent Pálra hivatkozni a lovagi síremlékekkel kapcsolatban, hiszen az említett mondat szerint az arma­ túra mystica­t felkészülésként kell magunkra öltenünk. A Pilisszentkereszten Gerevich László által feltárt lovagi síremlék­töredék és az eszter­ gomi lap között — úgy hiszem — nemcsak tipológiai azonosság van. összehasonlítható rész­ leteik, a sodronyszemek íves vésővel való egymás mellé helyezése, az esztergomi lovag ép­ pen hogy látható redőszisztémája és a pilisi kő 1230 körűire jól datálható drapéria megoldá­ sa alapján feltételezhetjük, hogy mindkét darabot ugyanabban a műhelyben, valószínűleg Esztergomban készítették. Esztergomi eredetét egyes szám első személyben fogalmazott fel­ iratának beszéd­formája is megerősíti ( D E C V ^ . ./COMITVM F V l / . ./ISOE SVM. . .)35. A pilisi figura stiláris jegyeinek előzményei a Chartres­i északi kereszthajó kapuzat 1205 és 1210 között készült szobrain már jelen vannak 3 6 . Legszembetűnőbb sajátossága a kissé monoton drapéria ábrázolásmódnak a dekoratív effektus. A testre feszülő, vékony ruházat­ nak a síkból alig kiemelkedő redőfutamai harmonikus felülettagolást eredményeznek és a test spiritualizálást szolgálják. A V alakban összefutó és szétnyíló ráncoknak a sírkőhöz kö­ zelebb álló megoldása az 1230 körüli Chartres­i, Strasbourg­i, párizsi és Amiens­i szobrászat emlékein 3 7 és Villard de Honnecourt vázlatkönyvének 1220 és 1230 közé datált rajzain tanulmányozható 3 8 . A stílus magyarországi emlékei is a sírkő 1230 körüli készítését tá­ masztják alá. II. András 1229­ben vésett harmadik felségpecsétje 39 a Gertrud­szarkofág 126 Ars Hungarica 1 9 8 8 / 2 40 mellett a lovagi sírlap legközelebbi hazai analógiája . A sírlap drapéria­ábrázolása a pecsét és a szobortöredékek mellett élettelen imitációnak hat, ez a hatás azonban inkább a gravíro­ zási technika következménye, semmint a faragvány művészi színvonalának jellemzője. A hadjáratra öltözött, fegyveres lovag sírkőábrázolása közvetlen franciaországi átvétel. A 13. század 20­as, 30­as éveiben német területen is érvényesülő francia kulturális és művé­ szeti hatás ellenére e síremléktípus csak a 13. század végén és a 14. század elején kezdett el­ teijedni a Rajnától keletre 4 1 . Alapos okunk van feltételezni, hogy a királyi alapítású pilisi apátság káptalantermében az uralkodó családjának valamely tagját temették el. Ez az ország legelőkelőbb rétegéhez tartozó lovag ugyanúgy lehet az Árpád­házi királyi, mint a Merániai hercegi család rokona. Ne feledjük el, hogy Gertrud királyné meggyilkolása után mindkét magyar érseki széken vál­ tozatlanul meráni származású főpap ült. Az esztergomi sírlap is ugyanezen, a királyi udvar legbelső körét jelentő arisztokrata réteg lovagi tagja számára készülhetett 4 l a A lovagi síremlék arcának kialakítását nemcsak 30—40 év, vagyis legalább egy nemzedék­ nyi távolság választja el a Porta Speciosa inkrusztációs díszétől 4 2 . A kapuzat töredékeit — a Maiestas Domini­t ábrázoló timpanont is ideszámítva 4 3 — stiláris különbségein túl tech­ nikai megoldása is megkülönbözteti az inkrusztált sírkőtől. A sírlapra vésett figura arcának lemeze ugyanis sokkal vékonyabb volt, mint a 12. század végi berakások. A berakott részle­ tek kőanyagát bizonyosan nagyobb darabokban fűrészelték és csiszolták. E lemezek vastag­ sága a műhely munkamódszerével és technikai készségével függhet össze. Úgy tűnik, e te­ kintetben egyetlen analógiája van az inkrusztált síremléknek (túl azon, hogy a pilisi töredék szintén tartalmazhatott berakott részleteket), ez pedig a Szent Adalbert templom egykori márvány­intarziás padlózata 4 4 . Nem beszélhetünk tehát statikus műhelykontinuitásról a 12. század végi emlékek és a 13. század első harmadában készült inkrusztált darabok között. A figurális sírlapok a 13. század első harmadában a francia koragótikus művészet frissebb impulzusait tételezik fel. JEGYZETEK 1 . A magyar középkori síremlék­anyag fel­ dolgozása és súlypontozása az emlékanyag és a forrásadatok egészét átfogó, készülőben lévő síremlék­corpus feladata. E helyen k ö s z ö n ö m meg Lővei Pálnak, a corpus készítőjének tanulmányom­ hoz adott értékes tanácsait, és Marosi Ernőnek a kézirathoz fűzött hasznos, és további kutatásra ö s z t ö n z ő megjegyzéseit. 2. A IV. Béla által újjáépíttetett esztergomi ferences templom szentélyében állt síremlék fel­ iratát a Képes Krónikában találjuk meg: „ . . . c o r a m Virginis ara gloriosus condiderunt, ubi hii pulchri versus continentur: Aspice rem caram, trés cingunt Virginis aram, R e x , dux, regina, quibus assint gaudia trina. et sequitur: D u m licuit, tua dum viguit, rex Bela, potestas, Fraus latuit, pax firma fuit, regnavit honestas. Képes Krónika, Cap. 82. GOMBOS, A . F.: Cata­ logus Fontium Históriáé Hungaricae I. Budapest, 1 9 3 7 . 6 5 7 . A sírfelirat és a síremlék készítési idejének megállapításához a vers forráselemzése és annak magyarázata vezetne közelebb, hogy Kálti Márk a középkori királyi síremlékek közül miért éppen IV. Béláét írta le ilyen megkülönbözte­ tett m ó d o n . A síremlék rekonstrukciójának nem­ csak pusztulása az akadálya, hanem az is, hogy Béla herceget 1269­ben, Mária királynét nem sok­ kal IV. Béla halála után temették el, IV. Béla holttestét azonban az érsek kihantoltatta; és csak 1272­ben adták vissza a ferencesek. KARÁCSO­ NYI J.: Szent Ferenc rendjének története Magyar­ országon 1711­ig. I. Budapest, 1922. 162.; PRO­ KOPP Gy.: IV. Béla király sírja. Komárom megyei Múzeumok Közleményei 1968. 199.; Komárom megye régészeti topográfiája. Esztergom és a Do­ rogi járás. Szerk.: TORMA I. Budapest, 1979. (a továbbiakban: Topográfia) 147. A síremlék fel­ irata miatt sem készülhetett 1272 előtt. A felirat irodalomtörténeti összefüggéseihez és a szöveg továbbélésének problematikájához: Árpád­kori la­ tinnyelvű irodalmunk stílusproblémái. Budapest, 1 9 5 4 . 2 6 6 . v.o.: SCHÖNHERR GY.: Corvin Já­ nos síremléke a lepoglavai plebánia­templomban. Magyarország Műemlékei. Szerk.: FORSTER GY. I. Budapest, 1905. 110. 3 . „Denique frusta sepulchralis marmoris hincinde adiuventa, cohaerent quidem; dolendum tamen quod inscriptio, quae litteris in profundum excavatis constat, adeo manca sit, ut ex ea praeter . . .NATV ME LAPIS ISTE . . .EMA SVBEGIT E. . . TRES RA RAE С. . . ET ESTO EI PROPITIVS combinare aliud impossibUe sit. Lapis iste propter 127 Ars Hungarica 1988/2 litteras ad saeculum undecimum merito relegari potest." MÂTHES, J. N . : Veteris Arcis Strigo­ niensis... Descriptio. Strigonii, 1827. (a továbbiak­ ban Máthes) 69. Tab. IX. Lit. В. 4 . A bánya, amelynek művelése a 12. század végi esztergomi építkezések idején lendült fel, a 13. század elején az érsek birtokába került. DER­ CSÉNYI D.: Az esztergomi Porta speciosa. Buda­ pest, 1947. 26.; MAROSI, E.: Einige stilistische Probleme der Inkrustationen von Gran. A c t a His­ tóriáé Artium XVII ( 1 9 7 1 ) (a továbbiakban Ma­ rosi 1971.) 178.; BALOGH J.: Kolozsvári kőfaragó műhelyek. Budapest, 198S. 12. Az itt fejtett jól fényezhető és meglehetősen időtálló anyag gyor­ san népszerűvé vált a 13. században. A Székesfe­ hérváron előkerült, ma a Nemzeti Múzeumban lévő vörösmárvány feliratos sírlap 1200 körül készült. Hazai Tudósítások I ( 1806). 228.; MÂTHES 61.; KOLBA J.: Románkori feliratos sírkőlap. Folia Archaelogica XIV ( 1 9 6 2 ) (a továbbiakban Kolba 1962) 1 1 1 ­ 1 2 2 . A zágrábi káptalan 14. századi statútumai szerint az 1206­ban elhunyt D o m o n k o s püspök ,,sub lapide rubeo marmoreo" nyugszik. TKALŐIC, I.: Monumenta históriáé episcopatus zagrabiensis. II. Zagrabiae, 1 8 7 4 . 5. / ­ U U / ­ Ü(U)/ /­UU/ ? / / T / 7 I 6. A római Santa Maria in Aracoeli templom­ ban lévő, Johannes B o b o számára készült sírlap felirata tartalmaz az esztergomi töredékhez hasonló fordulatot: ...LAPIS ISTE JOHANNIS... Die mit­ telalterlichen Grabmäler in Rom und Latium von 13. bis IS. Jahrhundert. I. Red.: GARMS, ] . ­ JUFFINGER, J . ­ W A R D ­ P E R K I N S , B. Rom­Wien, 1981. 121. 7. MÄTHES 69. (V. ö . 3. jegyzet) 7a. Hogyha hihetünk Máthes közlésének, a fel­ irat ötödik sora a propitius szó töredékét tartal­ mazta. Előtte bizonytalanul azonosított betűk vannak, amelyekből talán a rövidített végződésű Deus szót rekonstruálhatjuk. A két szó legvaló­ színűbben a Lukács evangéliumban olvasható mon­ datba illeszthető, amely a vámos szájából hangzik el: Deus propitius esto mihi peccatori!" (Luk. 18, 13) E mondat az esztergomi Porta Speciosán is olvasható volt, mégpedig Jób érsek írásszalag­ ján. A z egyezés nyilvánvalóan nem lehet véletlen műve, de hogy pontosan milyen mértékű a kettő közti kapcsolat, hogy csak a közelben látott fel­ irat átvételéről, vagy ugyanarra a személyre utaló jelmondat két előfordulásáról van­e szó, jelenleg merész dolog lenne eldönteni. A feliratokat a to­ vábbi irodalommal 1.: MAROSI E.: Az esztergomi Porta Speciosa ikonográfiájához. Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk.: SZÉKELY Gy. Budapest, 1984. 3 4 1 ­ 3 S 6 . 8. A Porta Speciosa feliratainak paleográfiai összehasonlító vizsgálatát 1.: MAROSI, E.: Die Anfange der Gotik in Ungarn. Budapest, 1984. (a továbbiakban Marosi 1 9 8 4 ) 62. 9. Az M betű hasonló megoldását találjuk a kalocsai Martinus Ravegu sírjel­feliratán, MAROSI 1984. Abb. 171.; és a székesfehérvári sírlapon, KOLBA 1 9 6 2 . 113. A z unciális T hasonló példája található a pilisszentkereszti lovagi sírkő feliratá­ nak betűi között, GEREVICH L.: A pilisi ciszter­ ci apátság. Szentendre, 1 9 8 4 . (a továbbiakban Ge­ revich 1 9 8 4 ) 80. kép. 10. A z uncialis formák összehasonlításának a kronológia szempontjából csak korlátozott jelentő­ séget tulajdoníthatunk. Az egyre díszesebb formák felé való fejlődés elképzelését megkérdőjelezik azok az esetek, amikor a különböző uncialis­va­ riánsok ugyanazon a feliraton szerepelnek. Rhein und Maas. Kunst und Kultur 8 0 0 ­ 1 4 0 0 . II. Köln, 1973. 4 0 5 . 11 • A z alsó sor AR szótöredékének archiepis­ copusszá való kiegészítéséről le kell mondanunk. 12. „Cohaeret ergo mirum in m o d u m primae­ va illius aedificatio cum moderno diruitione et re aedificatione. Paradigmata coementi saxei illius, ex quo fundamenta Capellae hujus consta­ bant, in specie vero pars, ubi supramemoratus lapis fundamentális jacuit, in collectione reliquarum raritatum hic loci deposita habentur. (§ 96.) In massa ista perfrusta hincinde jacentia inventa est superior pars tumbae marmoreae..." MATHES 60. 13. L. 18. jegyzet. 14. MÂTHES Tab. IX. lit. A. 14a. A Vilmos­sírkő oldalaihoz hasonló, ho­ morú ívű lefaragás látható az egri Vármúzeumban őrzött, feltehetőleg a 13. század első felében készült, feliratos mészkő sírlapon. A felirat a ho­ morlattal kiemelkedő tükrön két sorban olvas­ ható: HIC IACET RACHEL CVM FI / LIO SVO ENRICO A sírkövet említi: Heves megye műemlékei. II. Magyarország műemléki topográfiája. Szerk: DER­ CSÉNYI D. VII. Budapest, 1972. 178. 15. A z átírás az eredeti sortagolást követi. A nehezen olvasható betűket aláhelyezett p o n t o k jelzik, az abbreviatúrák feloldása kerek zárójel­ be került. A felirat magyar prózai fordítása: Vilmos néven lettem porrá és hamuvá, aki, amint te vagy, míg éltem por és hamu voltam. Ne feledd tehát, azzá lettem, ami voltam, s véled is, akárki vagy, így lesz. Bárki leszel, ki majd itt állsz, könnyíts rajtam imával. 16. MÁTHES 61. v. ö.: Monumenta ecclesiae Strigoniensis. I. Ed.: KNAUZ, F. Strigonii, 1874. 173.; KOLBA 1962. 118.; MAROSI 1984. 2 2 2 . A halálozás dátumának hiánya a necrologium anni­ versarium elmaradását is jelenti. 17. A föld porából teremtett ember (Тег. 2, 7) bűnbeesésének legsúlyosabb következménye a föld­ be való visszatérés (Ter. 3, 19). A Teremtés­tör­ ténet szóhasználatának egyéb ószövetségi előfordu­ lásai: Jób 34, 15; Préd. 17, 31. A bibliai hagyo­ mányra támaszkodó aszkétikus sírfelirat­típus bi­ zonyosan mintagyűjtemények segítségével terjedt el a középkorban. WATTENBACH, W.: Vita Hil­ degrundis und andere Verse. Neues Archiv des Gesellschaftes für ältere Geschichtskunde. VI ( 1 8 8 1 ) 5 3 7 . Magyarországi példáit külföldi párhu­ zamokkal megvilágítva ismerteti: KOLBA 1962. 116­120. 18. „Lapis hic cum sua inscriptione similis est illi, qui Alba­Regali in Museum Nationale il­ latus fuit, est que Guilelmi, quem ex Episcopatu Jauriensi ad dignitatem Archiepiscopi Strigoniensis anno 1 2 0 4 fuisse promotum, eandeque Ecclesiam brevi tempore rexisse videmus e Catalogo Archi­ episcoporum, juxta quem anno jam 1206 Joannem Ducem Meraniae intuemur praefuisse Ecclesiae Strigoniensi." MÄTHES 61. 19. Memoria Basilicae Strigoniensis A n n o 1856 die 31 Augusti consecratae. h.n. 1856. 57.; IPOLYI A.: Magyarország középkori szobrászata emlékei. 128 Magyar műtörténelmi tanulmányok. Budapest, 1 8 7 3 . 1 8 5 ­ 1 8 6 . ; KOLBA 1 9 6 2 . 114., LŐVEI, P.: The Sepulchral Monument of Saint Margaret of the Arpad Dynasty. Acta Históriáé Artium XXVI (1980) 1 1 7 ­ 1 1 8 . ; MAROSI 1984. 222­223. 20. EUBEL, C.: Hierarchia catholica medii aevi. I. Regensburg, 1898. 4 8 3 . 21. KOLLÂNYI F.: Esztergomi kanonokok 1 1 0 0 ­ 1 9 0 0 . Esztergom, 1900. 4 ­ 5 . 22. A 13. században alacsonyabb méltóságot viselő személyek síremlékén is feltüntetik címü­ ket és a halál dátumát. Római példáit 1. Die mittel­ alterlichen Grabmäler in Rom und Latium v o n 13. bis 15. Jahrhundert. I. Red.: GARMS, J . ­ J U F F I N G E R , J . ­ W A R D ­ P E R K I N S , B. Rom­Wien, 1 9 8 1 . 6 7 , 113, 115 stb. 2 3 . L. Marosi Ernő összehasonlító táblázatát. MAROSI 1984. 62. 24. „...Adriano preposito, Gaufrido cantore, Petro magistro, Waltero curiale comité, Alano magistro, johanne presbitero, Nuncone, Betleem preposito, Gerardo archidiacono, Vilhelmo ma­ gistro, Vria presbitero, martino notario, Jano cus­ tode, andrea, augustino decano, vilbaldo, Roberto, Alberto, Pousa, et ceteris quam pluribus canoni­ cis." Monumenta ecclesiae Strigoniensis. I. Ed. KNAUZ, F. Strigonii, 1874. 1 2 8 ­ 1 2 9 . v. ö. KOLLÁNYI F.: Esztergomi kanonokok 1 1 0 0 ­ 1 9 0 0 . Esztergom, 1900. 2. 25. G Y Ö R F F Y GY.: Az Árpád­kori Magyar­ ország történeti földrajza. II. Budapest, 1 9 8 7 . 247. 26. MALYIíSZ е . : Egyházi társadalom A kö­ zépkori Magyarországon. Budapest, 1971. 41—43. 27. A székesfehérvári társaskáptalan tagjait sejt­ hetjük Paulus és Apollinaris személyében, akiknek k ö z ö s sírlapját 1806­ban találták meg a templom déli oldalánál. Hazai Tudósítások I ( 1 8 0 6 ) 2 2 8 . v. ö. 4. jegyzet. A feliratos vörösmárvány lap 1827 előtt a N e m z e t i Múzeumba került. MÄTHES 61. A síremlék anyagát az Esztergomhoz közeli gerecsei bányából szállították, és feliratának Vilmos sírkőhöz hasonló részlete talán arra utal, hogy nemcsak anyagát. Túlzás lenne azonban azt állítani, hogy a felirattípus felbukkanása minden esetben esztergomi kulturális hatásról árulkodik. KOLBA 1962. 1 1 1 ­ 1 2 2 . Fényképe uo. XVIII. tábla 1—2. kép. 28. Lővei Pál hívta fel a figyelmemet arra, hogy a középkorban nemegyszer befejezetlen sírlapokat is elhelyeztek sírok felett. Ily m ó d o n elképzelhető az esztergomi befejezetlen kövekről is, hogy fel­ használták őket temetkezések jelölésére. 29. Hasonlóan a pilisszentkereszti lovagi sír­ kőhöz. 30. A fegyverzet és a hadiöltözet történetéhez: BLAIR, CL.: European Armour. London, 1 9 5 8 . 31. A pl. a Chartres­i déli kereszthajó kapu Szt. Theodor és Szt. György szobra. SAUER­ LXNDER, W.: Gotische Skulptur in Frankreich, 1 1 4 0 ­ 1 2 7 0 . München, 1970. (a továbbiakban Sauerländer 1970) 1 1 6 ­ 1 1 7 . Hasonlóképpen ábrá­ zolja a patrónus szentet a bakonybéli és a zalavári konvent 13. század közepi pecsétje. A pannon­ halmi Szt. Benedek rend története. Szerk.: ER­ D É L Y I L. VIII. Budapest, 1 9 0 3 . 61.; VII. Buda­ pest, 1902. 79. 3 2 . A fegyver lándzsával való azonosítását a pilisszentkereszti sírkő ábrázolása is megerősíti. 3 3 . REITZENSTEIN, A. VON: Der Ritter im Heergewäte. Studien zur Geschichte der euro­ Ars Hungarica 1 9 8 8 / 2 päischen Plastik. Festschrift Theodor Müller. München, 1965. 74. 34. Ef 4, 1 4 ­ 1 7 . 35. Kubinyi András olvasatában közli: GERE­ VICH 1984. 15. 36. SAUERLÄNDER 1970. 8 2 ­ 8 3 . 3 7 . U o . 1 1 6 ­ 1 1 7 . ; 1 3 0 ­ 1 3 3 . ; 157.; 1 6 6 ­ 1 6 7 . 38. Az album kiadása: HAHNLOSER , H. R.: Villard de Honnecourt. Wien, 1936.; BUCHER, F.: Architector. The Lodge Books and S k e t c h b o o k s o f Medieval Architects. I. N e w York, 1 9 7 9 . 39. SZENTPÉTERY I.: II. Endre király pecsét­ jei az oklevélkritika szempontjából. Turul XXXIV ( 1 9 1 6 ) 5. 4 0 . GEREVICH, L.: Grabmal der Gertrud von Andechs Meranien in Pilis. Sankt Elisabeth Fürstin Dienerin Heilige. Sigmaringen, 1981. 82., 3 3 4 ­ 336. 4 1 . REITZENSTEIN, A. VON: Der Ritter im Heergewäte. Studien zur Geschichte der euro­ päischen Plastik. Festschrift Tehodor Müller. München, 1965. 73. 4 1 a . A Pilisszentkereszten eltemetett személy kilétére nemcsak az apátság királyi alapításából következtethetünk, hanem a ciszterci rend köte­ lező érvényű statúmaiból is: In oratoriis nostris non sepeliantur, nisi reges et reginae et episcopi; in capituli abbates, vei etiam praedicti si malue­ rint." CANIVEZ, J. M.: Statuta capitulorum ge­ neralium Ordinis Cisterciensis, 1116 — 1780. I. Leuvon, 1933. 87. 4 2 . Az inkrusztáció technikai és stiláris kérdé­ seihez: MAROSI 1971.; MAROSI 1 9 8 4 . 6 1 ­ 6 7 . 4 3 . Széless György esztergomi kanonok 1759­es leírása és alaprajza, valamint Andreas Krey 1756­ ban készült rajza alapján egyértelműnek tűnik, hogy a pusztulástól és a szétszóródástól viszony­ lag szerencsésen megmenekült Maiestas­timpanon az esztergomi Szent Adalbert székesegyház nyugati kapujának, a Porta Speciosának belső ívét dí­ szítette. A vörösmárvány timpanon 1822­ben a székesegyház szentélye helyén emelt barokk Kál­ vária lábazatából került elő. Lépőid Antal nyomán Dercsényi Dezső a Szent István protomártír temp­ l o m b ó l származónak hitte. LEPOLD A.: Szent István király születéshelye. E m l é k k ö n y v Szent István király halálának kilencszázadik évforduló­ jára. Budapest, 1938. II. 502.; D E R C S É N Y I D.: Az esztergomi Porta speciosa. Budapest, 1947. 9. Gerevich Tibor Széless leírását figyelembe véve a Porta Speciosához vagy a székesegyház feltéte­ lezett déli kapujához tartozónak gondolta. GE­ REVICH T.: Magyarország románkori emlékei. Budapest, 1938. 180. Marosi Ernő szintén Széless szövegére támaszkodva a székesegyház nyugati előépitményének Széless György által „Porta populi"­nak nevezett északi kapuján keresi a he­ lyét. MAROSI 1971. 1 8 6 ­ 1 8 7 . ; MAROSI 1984. 2 0 0 . E feltételezés alapján Széless későbbi ( 1 7 6 3 ) kézirat­változatának azon részlete, amely a timpa­ nonról azt mondja, hogy az északi fal mellett fek­ szik: „Hic vero in terra ad latus muri Septemtrio­ nalis infra fornicem jacet preciosissimum frustum marmoris deciduum, semicirculum habet, crassum supra viri spitamen et inversum terrae..." SZÉ­ LESS, G.: Rudera Ecclesiarum Unius Cathedralis S. Adalberti M., Alterius Collegiatae Ecclesiae Divi Stephani prothomartiris in arce strigoniensi exis­ tentia descripta. Esztergom, Prímási Levéltár N o . 1344. Vet. Impr. III. E. 1. Idézi MAROSI 1971. 2 2 4 . Az első szembetűnő ellentmondás az „infra 129 Ars Hungarica 1 9 8 8 / 2 f o r n i c e m " kifejezés. Krey rajza alapján is tudjuk, hogy a t e m p l o m és az előcsarnok boltozatai a 18. század közepén hiányoztak. Az épületegyüt­ tesből csak a Bakócz kápolna és a két t o r o n y közti tér (és b i z o n y o s a n a tornyok földszintje) volt fedett. A rajzot 1. BALOGH J.: A z eszter­ gomi Bakócz kápolna. Budapest, 1 9 5 5 . 16. kép; MAROSI 1984. Abb. 5. Bizonyosra v e h e t ő tehát, hogy a tornyok alatti terek lefalazásával egyidős k é s ő g ó t i k u s b o l t o z a t o k épek voltak. Széless kéz­ iratainak gyakori önismétlései azzal magyarázha­ t ó k , hogy a helyszínen készített jegyzeteit, az a z o n o s részletekről néha több, eltérő megfogal­ mazásút is, később egybemásolta. A Maiestas­ t i m p a n o n lelőhelyét az 1759­es kéziratban egé­ szen p o n t o s a n leírja. A 7 9 . lapon a Porta Speciosa leírása után „ I n t r o e n d u m semel per limen", át­ tér a t e m p l o m belsejének két t o r o n y közti, nyu­ gati részére. Innen jobbra és balra egy­egy aj­ t ó nyílik (t. i. a t o r n y o k alá), a déli négyszög alakú, az északi íves (?) záródású. Ezután kö­ vetkezik a koré v o n a t k o z ó mondat: ,,Infra hunc f o r n i c e m ad latus portae aquilonaris rotundi su­ perliminaris jacet lapis ingens arenalis e marmore terrae jam suo pondere semimersus aut pulveri­ bus ventis refluis c o m p o r t a t i s obrutus unam or­ giám latus median crassus supra spitamam unde exciderit imaginari pro certo a similitudine loci magis non valeo quam si ex parte interiori sue o r i e n t e m respiciente nunc parte portae speciosae interior enim pars aeque arcu circumflabitur et exigua marmoris consarcinatione vacuitas suple­ ri p o t e r a t . . . " S Z É L E S S , G.: Commentarius in Rudera Matropolitanae Ecclesiae Strigoniensis. E s z t e r g o m , Prímási Levéltár, P. 68. f. 8 0 . Tehát a t o r o n y alatti tér északi részén, az ajtó mellett feküdt a timpanon a b o l t o z a t alatt, és Széless megfigyelése szerint ívének sugara m e g e g y e z e t t a Porta Speciosa in situ timpanonjáéval. Krey keresztmetszetet m u t a t ó rajzán a külső t i m p a n o n a h o r d o z ó gerenda szélességének körülbelül a felét foglalja el. A másik oldalon üresen maradt hely lényegesen alacsonyabb, mindössze a külső t i m p a n o n feléig ér. A z t találjuk, hogy a Maiestas­ t i m p a n o n a külső í v m e z ő ábrázolásához képest jóval alacsonyabb, lapos, szegmens ívű. H o g y e kisebb magasságú timpanon valóban elfért­e a Krey rajzán üresen látható helyen, azt az eredeti ábrázolásokon való p o n t o s méret­ellenőrzések iga­ zolhatják. É s ha ez ­ amint várható ­ bebizo­ nyosodik, akkor nem lebecsülendő adathoz jutunk a portál építésmenetére v o n a t k o z ó a n . Feltehető ugyanis, hogy a nyugati falat úgy húzták fel, hogy nem a későbbi kapu méreteivel számoltak. Az ala­ csonyabb belső ívzáródás felelhet meg a korábban tervezett kapu méretének. Az új kapu jól láthatóan a nyugati fal elé emelt k ö p e n y f a l h o z csatlakozik. A terwáltozással magyarázható az, hogy a belső t i m p a n o n t túl azon, hogy az alacsony ívzáródás miatt nem faraghatták félkörívesre, szegmens ívű keretéből is le kellett faragni a behelyezéskor. E terwáltozásra utaló n y o m nagyon is összeegyez­ t e t h e t ő a kapuzat építéstörténetében kimutatott stílusváltással. A Maiestas­timpanon ikonográfiájá­ hoz 1.: B O G Y A Y , T.: L'Iconographie de la Porta speciosa d'Esztergom et ses sources d'inspiration. Revue des É t u d e s Byzantines VIII ( 1 9 5 0 ) 9 9 skk.; B O G Y A Y , T.: L'adaptation de la Déisis dans l'art en Europe centrale et occidentale. Mélanges o f ­ ferts a Szabolcs de Vajay. Braga, 1 9 7 1 . 6 9 skk. MAROSI 1 9 7 1 . 1 8 7 ­ 1 9 0 . Elveszett feliratainak Széless n y o m á n való közlését 1. uo. 2 2 4 . 4 4 . A maradványokról f é n y k é p e t és rekonstruk­ ciós rajzot k ö z ö l : MAROSI 1 9 7 1 . 196­199.; MAROSI 1 9 8 4 . 6 4 . 2. és 3. rajz, Abb. 160. 161. A csak körzővel szerkesztett padlóminta (3. sz. rekonstrukciós rajz) nagy medaillonjaiba a fenn­ maradt töredékek tanúsága szerint hétszögű (I), homorúan ívelt oldalú csillagok íródtak. A csilla­ gok k ö z e p é n valószínűleg más színű, kör alakú betét volt. Ha e csillag formájú részlettel kiegészít­ jük a rekonstrukciót, m e g l e p ő e n hasonló ered­ m é n y t kapunk a Villard de H o n n e c o u r t által Ma­ gyarországon lerajzolt öt padlómozaik közül ket­ t ő h ö z , a másodikhoz és a harmadikhoz. V 3 0 . B U C H E R , F.: Architector. The Lodge Books and S k e t c h b o o k s of Medieval Architects. I. N e w York, 1 9 7 9 . 101. A z eltérés annyi, hogy Villard négy és öt csúcsos csillaggal díszített mintát rajzolt le, az esztergomi töredéken azonban hét ágú beírt csillag rajzolható ki, a minta szerkesztési rendszere azonban a z o n o s a vázlatkönyvben lévőkével. Függelék 1. Feliratos síilap töredékei a) vörösmárvány vastagsága: 9 , 5 ­ 1 0 cm; szélessége: 33 cm; hosszúsága 37,5 cm; betűk magassága: 4 ­ 4 , 5 cm. proveniencia: Esztergom, Várhegy őrzési hely: Esztergom, Vármúzeum, középkori kó'raktár. Hosszabb felirat négy sorának részletét tartalmazó laptöredék, két darabból összeragasztva. Felső, szaba­ don álló oldalából 14 cm hosszú, fényesen csiszolt szakasz maradt meg. A vésett betűket tartalmazó ol­ dala kopott. A jobb oldalon másodlagos lefaragással végződik, nagyjából egyenes vonalban. Alsó felülete durván faragott. A szavakat a sor közepén elhelyezett, fúrt pontok választják el. A betűk finoman rajzolt uncialisok és antiquák. . . .MA • NATV.. . . . .PIS • ISTE [TEGIT] . . .ÇEGIT • É . . . " ? ? 13. század eleje MÄTHES, J. N.: Veteris Arcis Strigoniensis... Descriptio. Strigonii, 1827. 69. Tab. IX. Lit. В. 130 Ars Hungarica 1 9 8 8 / 2 Feliratos és befejezetlen sírlapok keresztmetszete (a: függelék 3. sz.; b: függelék 2. sz.; c: függelék 4. sz.; d: függelék 5. sz.; e: függelék 6. sz.) b) vörösmárvány vastagsága: 10 cm;szélessége:4 cm; hosszúsága: 11 cm; betűk magassága: 4 cm. proveniencia : Esztergom, Várhegy őrzési hely: Esztergom, Vármúzeum, középkori kó'raktár. Feliratos lap kisebb töredéke. Felső oldala csiszolt, alul durván faragott, minden oldalon töréssel végződik. Betűi a töredék mai állapotában azonosíthatatlanok. Máthes kiadása szerint egymás fölött elhelyezkedő uncialis és antiqua típusú T. 13. század eleje MÁTHES, J. N.: VeterisArcisStrigonionsis... Descriptio. Strigonii, 1827. 69. Tab. IX. Lit. В. 2. Feliratos sírlap töredéke vörösmárvány vastagsága: 1,5 cm; szélessége: 23 cm; hossza: 34 cm; betűk magassága: 4 cm proveniencia: Esztergom, Várhegy őrzési hely: Esztergom, Vármúzeum, középkori kőraktár Lefaragott élű, felirat két sorának részletét őrző sírlap töredéke. Vízszintes tükre és ferdén lefaragott oldala simára csiszolt, kopás nyomai nélkül. Alul durván faragott. Minden oldalán törésfelületben végződik. Feliratának betűi uncialis és antiqua típusúak. . . .SSCVS) • LE. . . . . .AR... 13. század eleje kiadatlan 3. Vilmos esztergomi kanonok sírlapja vörösmárvány vastagsága: 10 cm; szélessége: 62 cm; a feliratos tükör szélessége: 26 cm; hossza: 176,5 cm; a betűk magas­ sága: 4 , 5 ­ 5 cm proveniencia: a Bakócz kápolna eredeti alapozásából 1822­ben került elő. őrzési hely: Esztergom, a Fó'székesegyház kriptájának falára erősítve. Jelenleg nyolc egymáshoz illeszkedő darabból és kisebb kiegészítésekből összeállított, egésznek tekint­ hető lap. Eredetileg padlózaton, vízszintes helyzetben feküdhetett. Szélein 4,5 cm magas simára csiszolt függőleges lemezzel, majd széles, lapos, ugyancsak simított homorlattal emelkedik. A homorlat által ke­ reteit, feliratot tartalmazó vízszintes tükör alakja pontosan követi a kőlap egyik végén egyenes, másik vé­ pRcTÍIS « Ш К А сф&ш­, pvbr Ы ё в в й р а в т в л « ^ ® л « m i s ot m ш­ g R e o м у в д н & о д в ю в ixumo^úDorvda KT ОШ tíR 1АПЕШ\А M ®R«ns m 0 0 Mites­ 1. S í r k ő t ö r e d é k e k az esztergomi várhegy területéről (Máthes, J. N.: Veteris Arcis Strigoniensis... Stri­ gonii, 1 8 2 7 . Tab. IX. Lit. А, В.) 2. S í r k ő t ö r e d é k felirattal (Esztergom, V á r m ú z e u m ; függelék l a . ) 3. S í r k ő t ö r e d é k felirattal (Esz­ tergom, V á r m ú z e u m ; függelék lb.) 4. Feliratos sírlap t ö r e d é k e (Esztergom, V á r m ú z e u m ; függelék 2.) 5. Vilmos esztergomi kanonok sírköve (Esztergom, Főszékesegyházi kripta; függelék 3.) 6. Befejezetlen sírlap töredéke (Esztergom, Vármúzeum; függelék 4.) " 1. Figurális lovagi sírkő töredéke (Esztergom, Vármúzeum; függelék 7.) с 131 Ars Hungarica 1988/2 gén csúcsíves záródású alaprajzi formáját. A lapra írt négysoros disztichon szavaiban uncialis és capitalis betűformák váltakoznak. A szavakat sorközepi pontok választják el. Abbreviatiok: que : Q'; qui: Q ; quid: (I'D; quod Q°D. A sima alapba vésett betűk kis mélységűek, vájataik utólagos csiszolása elmaradt. NOMINE • GVILELM} • SV(M) • FACTVS • TERRA • CIN(I)S • Q(VE) • Q(VI)I • Q(V)OD • ES • EXISTENS • TERRA • CINIS • O(VE) • FVI • ERGO * NOTANS • Q(V)ID • ERAM • Q(V)ID­ SIM • MODO­ TV­ Q(V)OQ(V)E­ CKV)ID • SIS • ET • Q(V)ID • ERIS • RELEVA • ME • PRECE • Q(V)ISQ(V)IS • ADES • 13. század eleje MÂTHES, J. N.: Veteris Arcis Strigoniensis ... Descriptio. Strigonii, 1827. 6 0 ­ 6 1 . T. IX. A.; Memoria Basilicae Strigoniensis Anno 1856 die 31. Augusti consecratae. h. n. 1856. 57.; IPOLYI A.: Magyaror­ szág középkori szobrászata emlékei. Magyar műtörténelmi tanulmányok. Budapest, 1873. 184­185.; Mo­ numenta ecclesiae Strigoniensis. Ed. KNAUZ, F. I. Strigonii, 1874. 173. KOLBA J.: Románkori felira­ tos sírkőlap. Folia Archaelogia XIV (1962) 118. XVIII. tábla 3. kép; Komárom megye régészeti topográ­ fiája. Esztergom és a Dorogi járás. Szerk. TORMA I. Budapest, 1979. 75. tábla 3. kép. 4. Befejezetlen sírlap töredéke vörösmárvány vastagsága: 13 cm; szélessége: 64 cm; tükrének szélessége: 35,5 cm; legnagyobb hosszúsága: 101 cm proveniencia: Esztergom, Várhegy őrzési hely: Esztergom, Vármúzeum, középkori kőraktár. Lefaragott élű, téglatest idomú sírlap töredéke. Alul 5 cm magas függőleges lapok határolják. Efelett 30 ­os szögben döntött ferde síkkal emelkedik mindhárom meglévő oldalán. Egyik keskenyebb oldalán törésfelülettel végződik, egy sarka ép. Alul bárdolt, minden más oldalán érdesre lapolt felület látható. 13. század első fele kiadatlan 5. Befejezetlen sírlap töredéke vörösmárvány vastagsága: 9,5 cm; szélessége: 60 cm; rekonstruált teljes szélessége: 69 cm; tükrének szélessége: 39 cm; legnagyobb hosszúsága: 50 cm proveniencia: Esztergom, Várhegy őrzési hely: Esztergom, Vármúzeum, középkori kőraktár. Lefaragott élű, téglatest idomú sírlap kisebb töredéke. Alsó függőleges oldalainak magassága 3,5 cm. Fer­ de oldalsíkjai 22 ­os szögben emelkednek a lapot felül lezáró vízszintes tükör pereméig. Két oldalán törés­ felület határolja, sarkai letörtek. Alul hasítási felület látható, összes többi oldala borzolt. A tükör közép­ ső részén járástól származó lekopott, sima foltok vannak. 13. század első fele kiadatlan 6. Befejezetlen sírlap töredéke vörösmárvány vastagsága: 9,5 cm; szélessége: 55 cm; rekonstruált legnagyobb szélessége: 31,5 cm; legnagyobb hosszú­ sága: 64 cm proveniencia: Esztergom, Várhegy őrzési hely: Esztergom, Vármúzeum, középkori kőraktár. Lefaragott élű, téglatest alapidomú sírlag két darabból összeragasztott töredéke. 6 cm magas függőleges oldal síkok fölött nagyon lapos, 1 4 ­ 1 5 ­os szögben emelkedik a vízszintes tükör pereméig. Két oldala törésfelület, egy sarka ép. Alul hasított és durván bárdolt, függőleges oldalain borzolt, a ferde síkokon és a tükrön simított, csiszolt felület határolja. 13. század első fele kiadatlan 7. Figurális lovagi sírkő töredéke vörösmárvány vastagsága: 9 cm; legnagyobb szélessége: 24 cm; legnagyobb hosszúsága: 25,5 cm; mélyítés 1 cm proveniencia: Esztergom, Várhegy 132 Ars Hungarica 1 9 8 8 / 2 őrzési hely: Esztergom, Vármúzeum, középkori kőraktár. Figurális sírlap felső részéről származó töredék. Alsó síkját hasítás és nagyoló faragás alakította ki, olda­ lai törésfelületek, felső síkja csiszolt, kopás nyomaival. E csiszolt felületbe mélyülnek a figura körvonalai és öltözetének kevésbé mélyre vésett vonalai. Arca helyén mélyebb, betét illesztésére előkészített, érdes felület látható. Fejét és nyakát sodronying fedte, amelynek láncszerkezetét egymással szembe fordított, folyamatos hullámos vonalat eredményező, íves vésőnyomokkal ábrázolta a sírlap faragója. A sodronying fölé kerek nyakkivágású, ujjatlan porköpeny borult, amelynek csekély maradványa a lovag vállánál lát­ ható. A néhány centiméteres köpeny­részlet sima felületén keskeny, függőlegesen eső redők ismerhetők fel. A fegyverzetbe öltözött alak vállánál teste előtt tartott lándzsájának nyeléből tűnik fel egy rövid szakasz. 1230 körül kiadatlan Imre Takács: Grabplattenfragmente aus Esztergom, aus dem 13. Jh. Unter den zahlreichen mittelalterlichen Baufragmenten aus der Burg von Esztergom finden sich einige Rotmarmorplatten mit Inschriften und eine gravierte udn inkrustierte Platte, die sämtlich zu den ältesten Grabsteinen der Anfang des 13. Jahrhunderts neuerrichteten Adalbertskathedrale gehört haben dürfen. Die unzialen und kapitalen Buchstabenformen der Inschriftensteine (Anhang 2 und 3) zeigen zwar eine gewisse Nähe zu den Inschriften der um 1190 ausgeführten Porta speciosa, stehen aber einer weite­ ren Esztergomer Grabplatte bedeutend näher, die für einen gewissen Guilelmus angefertigt wurde, einen Vierzeiler in Disticha als Inschrift trägt und erst seit 1822 bekannt ist (Anhang 1). Aufgrund einer Be­ schreibung von Janos Mathes aus dem Jahr 1827 wurde diese Platte in der älteren Literatur als Grabstein des Erzbischofs von Esztergom Ugrinus aus dem Geschlecht Csák (+1204) angesprochen. Die abweichen; de Namensform des Erzbischofs sowie die sekundäre Verwendung der Platte zu Beginn des 16. Jahrhun­ derts scheinen jedoch dafür zu sprechen, daß es sich dabei nicht um die Grabplatte des Erzbischofs han­ delt, sondern wohl um das Grab eines Magisters Villelmus, dessen Name in dieser Form in einer Urkunde des Erzbischofs von Esztergom aus dem Jahr 1183 unter den Zeugen angeführt ist. Dort tritt Villelmus als Mitglied des Domkapitels von Esztergom in Erscheinung, er starb wahrscheinlich im ersten Jahrzehnt des 14. Jahrhunderts. Der ungewöhnlichen Form dieser Grabplatte begegnen wir noch an einigen weite­ ren Rotmarmoplatten, die weder Inschriften noch figürliche Darstellungen aufweisen. Vöhl darf man da­ rin unvollendete Arbeiten einer Werkstatt für Grabplatten erblicken (Anhang 4, 5 und 6). Anhand der Buchstabenformen und den Eigenheiten der in Enzahl erster Person verfaßten Inschrift läßt sich dieses Esztergomer Fragment mit einem figürlichen Rittergrabstein aus der Zeit um 1230 in Zusammenhang bringen, der in jüngster Zeit in Pilisszentkereszt zum Vorschein gekommen ist. Eine kom­ positioneile und stilistische Analogie zum Stein aus Pilisszentkereszt läßt sich wiederum unter den un­ veröffentlichten Esztergomer Grabplattenfragmenten finden, und zwar in der Platte, die Kopf und Schul­ tern eines mit anzerhemd un ärmellosem Mantel bekleideten Ritters mit einer Lanze zeigt (Anhang 7). An der Stelle des Gesichtes der Figur lassen sich Vertiefungen erkennen, die auf die Verwendung von mehrfarbigem Marmor hindeuten und somit vom Weiterleben der Inkrustationstechnik der Werkstatt der Porta Speciosa im 13. Jahrhundert zeugen.