History of Gypsy Research Papers

Prikaz knjige Alex J. Kay, David Stahel, ur., Mass Violence in Nazi-Occupied Europe (Bloomington: Indiana University Press, 2018), 307 str. / Review book Alex J. Kay, David Stahel, ur., Mass Violence in Nazi-Occupied Europe (Bloomington:... more

During the second half of XX century security services establish control on the activity and the behavior of all community groups in Bulgaria including the Gypsies. In the development is presented in a general plan the activity of States... more

Bookmark
Download
- by Evgenia I Ivanova
- •
- 7
  Security, Bulgaria, Bulgarian history, Historia

Çingenelerin kökeninin nereden geldiğine dair çeşitli görüşler olmasına rağmen Çingenelerin Hindistan’dan geldiği genel kabul gören bir görüştür. Çingenelerin, Hindistan’ı ne zaman ve neden terk ettikleri konusunda ise herhangi bir görüş... more

Çingenelerin kökeninin nereden geldiğine dair çeşitli görüşler olmasına rağmen Çingenelerin Hindistan’dan geldiği genel kabul gören bir görüştür. Çingenelerin, Hindistan’ı ne zaman ve neden terk ettikleri konusunda ise herhangi bir görüş birliği yoktur. Hindistan’dan göçler yoluyla dünyaya yayılan Çingenelerin Rusya’ya gelişi ise farklı dönemlerde gerçekleşen göç dalgalarıyla olmuştur. İlk göç dalgası 15. ve 17. yüzyıllar arasında Balkanlar üzerinden, ikinci göç dalgası ise 18. yüzyılda Almanya ve Polonya üzerinden gerçekleşmiştir. Rus İmparatorluğu’nun genişlemesiyle birlikte, farklı ülkelerden gelen Çingeneler de imparatorluk sınırları içerisinde yaşamaya başlamıştır.
“Vatansız halk” ya da “buçuk millet” olarak adlandırılan Çingeneler renkli yaşamları, farklı kültürleri, yaşam tarzları, gelenekleri ve inançlarıyla sosyologlar ve tarihçilerin yanı sıra yazarların ve şairlerin de ilgisini çekmiştir. 19. yüzyıldan itibaren de hem Rus hem de dünya edebiyatında Çingene temasına olan ilginin artmaya başladığı görülmüştür. Rus edebiyatının kurucusu ve Rus edebiyat dilinin yaratıcısı olarak kabul edilen Aleksandr Sergeyeviç Puşkin (1799-1837) de çalışmalarında Çingene temasına yer vermiştir. Bu bağlamda bu çalışmanın amacı da Puşkin’in “Çingeneler” (Tsıganı) adlı poemasının ışığında Çingenelerin dünyasını, onların yaşam tarzını, geleneklerini ve inançlarını ele almaktır.
Anahtar Kelimeler: Aleksandr Sergeyeviç Puşkin, Çingeneler, Rus edebiyatı, 19. yüzyıl Rus edebiyatı

Abstract
It is generally an accepted opinion that Gypsies came from India although there are various opinions on where the origins of Gypsies came from. There is no consensus on when and why the Gypsies left India. The Gypsies that spread from India to the world through migrations, came to Russia with migration waves in different periods. The first migration wave took a place between the 15th and 17th centuries over Balkans while the second migration wave took a place between the 18th century over Germany and Poland. Gypsies coming from different countries began to live within emperian boundaries with the spread of the Russian Empire.
Gypsies who are named “stateless people” or “half nation”, have attracted the attention of sociologists and historians as well as writers and poets with their colorful lives, different cultures, life styles, traditions and beliefs. It is seen that interest in Gypsy theme has begun to increase both in Russian and world literature since the 19th century. The Russian writer Alexander Sergeyevich Pushkin (1799-1837) who is considered to be the founder of Russian literature and the creator of Russian literary language, included Gypsy theme in his works. In this context, the aim of this study is to examine the world of Gypsies, their life style, traditions and beliefs in the light of Alexander Sergeyevich Pushkin’s “The Gypsies” (Tsıganı).
Keywords: Alexander Sergeyevich Pushkin, The Gypsies, Russian literature, 19th century Russian literature

The Roma settled in Croatia in the second half of the 14th century and are one of the oldest minority groups in Croatia today.1 Their history in Croatia was for the most part marked by periods of unsuccessful assimilation – attempts made... more

Bookmark
Download
- by Danijel Vojak
- •
- 4
  Gypsy Studies, Gypsy/Romani History, Gypsy Holocaust, History of Gypsy

Tesis de Licenciatura.

Romsko stanovništvo naselilo je područja zapadnog Srijema najranije od XVII. st., a njihova povijest na ovome podruju bila je često obilježena represivno – asimilacijskom politikom tamošnjih vlasti. Upravo je za vrijeme Drugoga svjetskog... more

Bookmark
Download
- by Danijel Vojak
- •
- 3
  Gypsies, Gypsy Studies, History of Gypsy

Istraživanje stradanja Roma za vrijeme Drugoga svjetskog rata u mnogim je europskim historiografijama i danas nedovoljno istraženo područje. Tradicionalno politički i ekonomski marginalizirana, romska zajednica nije imala nakon Drugoga... more

Istraživanje stradanja Roma za vrijeme Drugoga svjetskog rata u mnogim je europskim historiografijama i danas nedovoljno istraženo područje. Tradicionalno politički i ekonomski marginalizirana, romska zajednica nije imala nakon Drugoga svjetskog rata matičnu državu koja bi se brinula za njihova prava, niti je imala posebne institucije u kojima bi se inicirala i provodila znanstvena istraživanja. Tako je marginalnost Roma bila prenesena na marginalnost njihove žrtve i stradanja u postratovskom razdoblju. Štoviše, romskim žrtvama nije dana primjerena materijalna i druga kompenzacija, političke vlasti nisu provodile komemoracije njihovog stradanja, a pravosudne vlasti u nekim državama, poput Zapadne Njemačke, odbijale su nakon rata priznati romsko stradanje kao posljedicu nacističke rasne istrebljivačke politike, već su isticali kako je njihov progon potrebno gledati u kontekstu kriminalističkog područja, tj. jednostavnije rečeno, Romi su više stradali jer su bili optuženi kao “kriminalci”, a ne kao rasni društveni isključenici. Promjene u odnosu prema romskom stradanju u nekim europskim zemljama naziru se od druge polovine 1970-ih, a nastavile su se do danas. Tako je tek dvadeset godina od kraja Drugoga svjetskog rata izdano prvo sintetsko djelo o stradanju Roma i to ono njemačkog znanstvenika Hansa-Joachima Döringy, koji je 1964. objavio Die Zigeuner im nationalsozialistischen Staat u Hamburgu. Istodobno, u hrvatskoj historiografiji prvi znanstveni radovi su objavljeni sredinom 1980-ih, no i dalje ta tema ostaje nedovoljno istražena. International Holocaust Remembrance Alliance [dalje IHRA, op.a.] izdala je 2015. u dva toma djelo: Annotations to the Bibliography on the Genocide and Persecution of Roma and Sinti i Bibliography on the Genocide and Persecution of Roma and Sinti, čiji su autori Ilsena About i Anna Abakunova. U tom djelu je za područje Hrvatske popisano pedeset bibliografskih jedinica. Iste je godine objavljena bibliografija radova
o stradanju Roma u Nezavisnoj Državi Hrvatskoj autora Danijela Vojaka, izdana krajem 2015. u djelu Stradanje Roma u Nezavisnoj Državi Hrvatskoj autora Danijela Vojaka, Bibijane Papo i Alena Tahirija. Navedena bibliografija temelj je ovom prilogu, nadopunjenom sa sedamdesetak novih bibliografskih jedinica.

Bookmark
Download
- by Danijel Vojak
- •
- 3
  Gypsy/Romani History, Romani genocide, History of Gypsy

Bookmark
Download
- by Nagy Pál
- •
- 2
  Social History, History of Gypsy

U radu je analiziran položaj romskog stanovništva na slavonskom području za vrijeme Drugoga svjetskog rata. Istraživanje je bilo usmjereno na analizu politike državnih i lokalnih vlasti prema Romima, koja je uključivala mjere poput... more

U radu je analiziran položaj romskog stanovništva na slavonskom području za vrijeme Drugoga svjetskog rata. Istraživanje je bilo usmjereno na analizu politike državnih i lokalnih vlasti prema Romima, koja je uključivala mjere poput njihovog popisivanja, zabrane kretanja i u konačnici njihove sustavne deportacije u jasenovački logor, gdje je znatan dio njih ubijen. Drugi dio od-nosi se na analizu odnosa neromskog stanovništva na slavonskom području prema progonu i stradanju njihovih romskih sumještana, unutar kojeg su opisani slučajevi u kojima je dio Slavonaca izravno nastojao spasiti Rome molbama i drugim intervencijama kod ustaških lokalnih i državnih vlasti. Ključne riječi: Romi, Slavonija, Nezavisna Država Hrvatska, Drugi svjet-ski rat, stradanje Uvod Romsko stanovništvo danas živi na slavonskim područjima više od pet stoljeća i time čini jednu od najstarijih manjinskih skupina. Njihov suživot sa stanovništvom Slavonije bio je sličan s onim na ostalim hrvatskim područji-ma, koji je bio većinom obilježen razdobljima represivne asimilacijske poli-tike državnih i lokalnih vlasti prema Romima. Vrhunac takve politike, koja se može obuhvatiti pojmom anticiganizam, dogodio se za vrijeme Drugoga svjetskog rata, kada je znatan dio romskog stanovništva na slavonskom po-dručju stradao kao posljedica rasne politike ustaških vlasti. Izostanak znan-stvenih istraživanja stradanja Roma u Slavoniji za vrijeme Drugoga svjetskog rata jedan je od poticaja za istraživanje u ovom radu. U ovom radu nastoji se odgovoriti na pitanje nužne usporedbe politike državnih i lokalnih vlasti pre-ma Romima, kao i na pitanja usporedbe tadašnjeg položaja Roma u Slavoniji s ostalim dijelovima Nezavisne Države Hrvatske.
THE PERSECUTION OF THE ROMA POPULATION
IN SLAVONIA DURING THE SECOND WORLD WAR (1941-1945)
The Roma population had lived in a significant number in the Slavonian region, especially since the 18th century when they inhabited deserted areas after the withdrawal of the Ottomans. Their life in Slavonia was mostly marked by periods of persecution and assimilation, as was the especially case in the second half of the 18th Century during the rule of the Mary Theresa and Joseph II. Such a repressive policy will have
its peak during the Second World War with the coming of power of the Ustasa in the Independent State of Croatia. The Roma will be one of the main victims groups of the Ustasha racial politics. At the same time, almost 40% of Roma had lived in Slavonia during the Second World War, and they will be almost all deported to the Jasenovac concentration camp in mid-1942, where most of them had been tortured and killed.
The proportions of such Ustasha policies will be particularly visible after the war, when only about fifty Roma were recorded in this area (1948).

Magyarországon az egyik leggyakoribb sztereotípia: a cigányok " szokása " , hogy eltüzelik lakásukban a parkettát és szélsőséges a lakáshasználatuk. A térhasználat társadalmi és etnikai csoportok közötti különbségei természetesek. Az... more

Magyarországon az egyik leggyakoribb sztereotípia: a cigányok " szokása " , hogy eltüzelik lakásukban a parkettát és szélsőséges a lakáshasználatuk. A térhasználat társadalmi és etnikai csoportok közötti különbségei természetesek. Az extrém tér-és lakáshasználat nem etnikus szokás, nem " cigány tulajdonság " , nem értelmezhető " a cigányok "-hoz rendelt elválaszthatatlan életmódbeli sajátosságként. Szélsőséges lakáshasználat cigányok és nem cigányok között is előfordulhat, az alacsony társadalmi státusz, az életmód megváltozása, szegénység vagy emberi gondatlanság miatt. Az európai történelemből cigányként ismert csoportok soha nem alkottak differenciálatlan, homogén tömeget. Életmódjuk és lakókörnyezetük sem egyforma. Lakhelyük társadalmi helyzetüktől, megélhetési módjaiktól és környezetükkel való kapcsolataiktól függően sátor, sátras kocsi, kunyhó, putri, ház. Nyugat-Európában a cigányok egy része ma is független vándorló és mobilházakban lakik. Magyarországon ezzel nem találkozhatunk. A Kárpát-medencében a cigányok többsége a középkor óta városi proletár vagy falusi zsellér volt és házban lakott. A termékeiket vásározással, falujárással értékesíteni igyekvő teknős és üstös-foldozó-rézműves cigányok, akik erdei kunyhókban és sátras kocsikban laktak, a magyarországi cigány népesség kisebb részét tették ki. A lakhatás többféle változata létezett párhuzamosan. A modernizációval és a polgárosodással a 20. század első felében nőtt meg a városokban bérházakban, udvari lakásokban élő cigányok száma. A korabeli levéltári források és a sajtó gyakori témája a cigányok társadalmi felemelkedése, a városi nyomortelepek, a falusi cigánytelepek szörnyűséges viszonyai, a Népszava publicistája 1939. márciusában ezt írta: " A cigányok ügye szemléltetően mutatja, mennyire relatív fogalom a kultúra. Amíg az egyiket körülfogja villany-vasalóval, az izzó lámpák pazar fényével, hideg-és melegvizcsapokkal, villamos tűz-hellyel és egyéb kényelmi eszközökkel, ugyanakkor, alig néhány kilométerrel távolabb, mindezekről semmit sem tudnak. " Az osztályhelyzet, a vagyoni különbségek, az életmód, a lakáskörülmények eltérései együtt járnak a térhasználat eltérő szokásaival, a térbeli rendezettség más-más értelmezésével. Az emberek és a tárgyak térbeli helyének képzetei és gyakorlata etnikai különbözőségként is megjelenhet. Judith Okely angol kutatónő pl. a térbeliség különösségében látta a traveller-ek egyik kulturális sajátosságát. A szocializmus modernizációs kísérlete a népesség átrendeződését, az életmód, a munkavállalás és a lakhatás megváltozását váltotta ki. Az 1950-es években Szabolcs-Szatmár megyéből több, mint 100 ezer ember költözött a fővárosba és szocialista iparvárosokba (Ózd, Kazincbarcika, Komló, Dunaújváros) munka és új lakás reményében. Arról, hogy az elköltözők közül hányan voltak cigányok a szocializmus korai időszakában, nincsenek pontos adataink, de az általános átrendeződés, a faluból városba költözés a cigány népességet is érintette és –önmagához mérten-jelentős változásokat hozott sok család életében. 1971-ben Budapesten a cigány népesség 30, a vidéki városokban 52, a községekben 68 %-a telepen élt. A házak alapozásának és falazatának minősége alapján a cigányok 33 %-a lakott tégla, beton, kő vagy panelházban. A 2003-as felmérés szerint a városokban élő cigányok nagyobb része régi bérházakban, kisebb része panelben lakott. A szocializmus idejéből extrém lakáshasználatról ismert történetek többségéről nehezen vagy egyáltalán nem dönthető el, hogy mennyi belőlük az igazság, mert soha nem ismert az a személy, aki az eseményekről konkrét tapasztalattal rendelkezett, vagy egyáltalán valóban volt-e ilyen tapasztalat.

Bookmark
Download
- by Nagy Pál
- •
- 2
  Social History, History of Gypsy

A cigányok közép-európai megjelenését nem lehet egyetlen honfoglalásszerű mozzanatként leírni, egyúttal a cigányokkal kapcsolatban el kell felejteni, hogy a történelem során egységes, együtt mozgó entitást alkottak volna – állítja a vele... more

A cigányok közép-európai megjelenését nem lehet egyetlen honfoglalásszerű mozzanatként leírni, egyúttal a cigányokkal kapcsolatban el kell felejteni, hogy a történelem során egységes, együtt mozgó entitást alkottak volna – állítja a vele készült beszélgetésben Nagy Pál történész. A gödöllői Szent István Egyetem munkatársával annak okán készítettünk interjút, hogy a református cigánymissziós munka során ismeretterjesztéssel is tenni kell az előítéletek ellen, rá kell mutatni az együttélést megnehezítő téveszmék és mítoszok létezésére. Nagy Pál az ideológiai konstrukció kategóriájába sorolta azt az elképzelést, hogy a cigányok összességének történelme évszázados üldöztetéssorozat lenne, és azt az általánosan elfogadott nézetet sem támasztják alá történeti tények, hogy a cigányok több hullámban érkeztek Magyarországra. A történésszel készített interjút három részben közöljük, az elsőben a cigányok történelmével és az azt övező mítoszokkal foglalkozunk. Mikortól számíthatjuk a cigányok Kárpát-medencei jelenlétét? Mielőtt konkrétan megmondanánk, hogy mikor jelentek meg a cigányok a Kárpát-medencében, fel kell vetnünk, hogy egyáltalán miként gondolkodunk erről. Alapvető probléma, hogy Magyarországon az a nézet él, mely szerint a cigány nép a történelem folyamán teljesen egységes entitás volt, s ennek tagjaival az idők során mindig és mindenhol ugyanaz történt. Közben azok az emberek, akiket a történelemből cigányként ismerünk, szegmentáris csoportokat alkottak – ezt ma már a komoly kutatók mindegyike elismeri –, s ezek a csoportok térben és időben nem azonos ritmusban mozogtak, földrajzilag egyidejűleg több helyszínen tartózkodtak, és emellett eltérő hatások is érték őket. Ami pedig ebből következik – és ezt már a saját kutatási eredményeimmel is alá tudom támasztani –, az, hogy a cigányok megjelenését nem lehet egyetlen nagy csoport egyetlen időpontban történt bevándorlásaként, vagyis egy kvázi honfoglalásként elképzelni. Valójában kis csoportok egymástól független, időben elnyúló, de sok szempontból hasonló okú mozgásáról van szó. Ha ennek a kezdetét akarjuk megjelölni, akkor azt mondhatjuk, hogy a cigányok a 14. század végén jelentek meg először Magyarországon, néhány évtizeddel később, mint a Balkánon. Arról nagyon keveset lehet tudni, hogy honnan és miért vándoroltak a cigányok, mielőtt Európában megjelentek volna. Érdemes visszamenni egészen Indiáig a cigányok eredetét kutatva? Magyarországon ebből a szempontból megint csak problematikus a helyzet. Annak ellenére is, hogy a nyolcvanas években nagyon nagy változás állt be a nemzetközi cigánykutatásban. A körülbelül egy időben fellépő Judith Okely, Aparna Rao, Rüdiger Vossen és Donald Kenrick munkáiban megjelent az a felvetés, hogy a hagyományos, lineáris indiai leszármaztatási elméleteket át kell gondolni. Más-más oldalról világítottak rá erre a kérdésre, a következtetéseik sok mindenben hasonlóak voltak és sok mindenben különböztek is. A magyarországi kutatók többsége, főként pedig a roma etnikai reprezentációban cigány történelemről író szerzők, nem veszik figyelembe azokat a megfontolásokat, amelyek amellett szólnak, hogy a ma ismert cigány csoportok nem mindegyikének kereshetjük az őseit Indiában, illetve az Indiából származók egykori nyelvi egysége nem jelentett feltétlenül társadalmi egységet is. Jómagam egyetértek Okelynak azzal a felvetésével, hogy a cigányok

Bookmark
Download
- by Nagy Pál
- •
- 2
  Social History, History of Gypsy

Bookmark
Download
- by Svetlana Procop
- •
- 16
  Cultural Studies, Ethics, Cultural Heritage, Ethnography

Prvi svjetski rat značajno je razdoblje u povijesti europskoga stanovništva jer je svojim političkim, gospodarskim i društvenim promjenama utjecao na cjelokupno stanovništvo europskih država. Tako je utjecao i na društveno-ekonomski... more

Stradanje Roma u Drugom svjetskom ratu na području Nezavisne Države Hrvatske i dalje je nedovoljno istražena tema u hrvatskoj historiografji. Upravo zbog toga ona kod nekih pojedinaca prelazi na razinu kontroverze, koji pritom... more

Stradanje Roma u Drugom svjetskom ratu na području Nezavisne Države Hrvatske i dalje je nedovoljno istražena tema u hrvatskoj historiografji. Upravo zbog toga ona kod nekih pojedinaca prelazi na razinu kontroverze, koji pritom tendenciozno i nedovoljno stručno tumače izdvojene dijelove ove teme na temelju čega nastoje relativizirati romske žrtve. Romsko stanovništvo je od svog doseljavanja na hrvatska područja u drugoj polovini XIV. st. češće bilo pod određenim
asimilacijskim i represivnim pritiscima državnih i lokalnih vlasti. Takva anticiganistička politika hrvatskih vlasti imala je svoj vrhunac za vrijeme Drugog svjetskog rata, kada su ustaše preuzele vlast i započele s politikom progona romskog stanovništva. Prva faza tog progona sastojala se od donošenja rasnih i drugih zakona čime su Romi postali građani “drugog reda,” te su otvorena vrata za daljnje i strože mjere prema njima. Tako je slijedila faza kada su ustaške vlasti promi-
šljale o mogućnostima kolonizacije Roma kao odgovor na “cigansko pitanje.” S njim je bilo povezano i popisivanje svih Roma u NDH, što se provelo u ljeto 1941. Uz ovu mjeru pridodana je mjera
zabrane kretanje Roma čime je bio otvoren put za sljedeću fazu koja se provela u kasno proljeće i ljeto 1942., a radilo se o deportiranju svih Roma u jasenovački koncentracijski logor. Većina Roma
je u tom logoru bila mučena i ubijena, a posljedica ovakvog ustaškog anticiganističkog modela je gotovo u cijelosti istrebljena predratna romska zajednica u Hrvatskoj. Unatoč ovakvoj politici romska zajednica u Hrvatskoj preživjela je Drugi svjetski rat.

The suffering of Roma in the Second World War in the Independent State of Croatia is still insuffciently researched in Croatian historiography. It is precisely because of this insuffciency why it transcends on the level of controversy especially in the context of interpretation that eq. Roma victims. The Roma population has since migrated to whole Croatian areas in the second half of the 14th century, ever since they have been put under repressive state control. Such anticiganistic policy by the Ustashas authorities had its culmination during World War II, when Ustashas assumed power and began the policy of persecuting the Roma population. The first phase of the persecution of the Roma in NDH had consisted of the adoption of racial and other laws, which made Roma become “second-rate” citizens and this allows for further and more stringent measures towards them. One of this measures was the idea of colonizing all Roma in NDH in one place. This measure was partly implemented in the summer of 1941 with the census of all Roma in NDH. In addition to this measure, the measure of banning movement on all Roma was added. This opened the way for the next phase, which took place in the late spring and summer of 1942, when was decided to deport all Roma to the Jasenovac concentration camp. Most of this Roma were tortured and killed in the camp, and the consequence of such an Ustasha anti-Communist model was almost entirely exterminated by the pre-war Roma community in Croatia. Despite this policy, the Roma community in Croatia survived the Second World War.

Megjelent: Tóth Norbert (szerk.): Peremhelyzetben III. Romológiai írások. Debrecen, 2018. 83-106. (kéziratos változat) NAGY PÁL A cigányosztályok indításának politikai és pedagógiai dilemmái az 1950-es években BEVEZETÉS Néhány év óta az... more

Bookmark
Download
- by Nagy Pál
- •
- 2
  Social History, History of Gypsy

Romsko stanovništvo živjelo je u Bošnjacima od kraja XVIII. stoljeća, a do početka Drugoga svjetskog rata većinom je živjelo sjedilačkim načinom života, baveći se ra-znim obrtima (obradom metala i drva), trgovinom (konjima),... more

Romsko stanovništvo živjelo je u Bošnjacima od kraja XVIII. stoljeća, a do početka Drugoga svjetskog rata većinom je živjelo sjedilačkim načinom života, baveći se ra-znim obrtima (obradom metala i drva), trgovinom (konjima), poljoprivredom i ma-njim poslovima u seljačkim kućanstvima. Osnivanjem Nezavisne Države Hrvatske ustaške su vlasti započele s politikom rasnih progona, na čijem su udaru bili i Romi. / The Romani Population in Bošnjaci during World War II
The history of the Romani population from their settlement in medieval Europe until today was for the most part marked by periods of violent
persecution, which often had the goal to completely assimilate them into the majority population of a certain area. Periods of peace and a certain form of peaceful coexistence with the majority population were rare, and the Romani population continued to “survive” on the socio-economic margins of European societies. The Roma had similar predominantly negative historical “experiences” in Croatian areas. Thus, they also experienced periods of repressive assimilation, which reached their climax during the Independent State of Croatia. The Romani population then found itself targeted by Ustasha racial policy and excluded from Croatian society, which led to their deportation, torture, and killing in various concentration camps, primarily Jasenovac. The consequence of this policy was the almost complete demographic “eradication” of the Roma in Croatian areas. The research presented in this paper is focused on the village of Bošnjaci in Srijem (Syrmia), which was home to several
hundred Roma before World War II. Most of them led sedentary lifestyles and constituted an integral part of the community through their economic activity, crafts, trade, and agriculture. After the establishment of the Independent State of Croatia, Ustasha racial policy encompassed this rural community, and as a result the Roma were labelled as “dangerous enemies” and “parasites” upon “the pure Croatian racial body”. The deportation of the Roma was conducted in June 1942, when the Roma from Bošnjaci were taken on foot to the county railway station, and then by train to Vinkovci. From this town, they were deported by train to Jasenovac. Only two Roma survived – they were soldiers of the Kingdom of Yugoslavia, captured by the German military and sent to perform forced labour in German and Italian camps. The number
of Romani victims from Bošnjaci still hasn’t been fully researched despite 11 known attempts. It is, however, known that nobody declared themselves as Romani in the village of Bošnjaci and the entire surrounding district at the time of the next population census (1948). Almost the entire pre-war Romani community, which numbered at least a few hundred Roma, was destroyed as a consequence of Ustasha racial policy. According to the most recent population census, only seven people in this village declared themselves as Roma.Vrhunac represije ustaških vlasti prema Romima dogodio se u svibnju 1942., kada su politička, vojna i policijska tijela dobila zadatak deportirati Rome iz svih područja Nezavisne Države Hrvatske u jasenovački koncentracijski logor, gdje je većina njih bila mučena i/ili ubijena. Takva politika ustaških vlasti doprla je i do općinskih vlasti u Bošnjacima, koje su ubrzo deportirale Rome sa svojega područja u jasenovački logor. Istraživanje ovoga rada usmjereno je na analizu progona Roma u Bošnjacima, i to po-najprije na temelju dostupnih arhivskih podataka, relevantne literature te zabilježenih svjedočanstava preživjelih neroma i Roma. Uvod Romsko stanovništvo danas čini jednu od najstarijih manjinskih skupina u Hrvatskoj, koja se na ova područja doselila najkasnije u drugoj polovini XIV. stoljeća. Njihova povijest u Hrvatskoj obilježena je kraćim razdobljima tolerancije nasuprot dužim razdobljima nasilne asimilacije koju su provodi-le državne i lokalne vlasti. Unatoč prevladavanju takve represivne politike, koju neki danas obuhvaćaju pojmom anticiganizam, Romi su se na ovim po-dručjima uspjeli održati demografski, jezično, kulturno i na druge načine.

Bookmark
Download
- by Danijel Vojak
- •
- 2
  Gypsy/Romani History, History of Gypsy

U radu se prikazuje povijest Roma u hrvatskim zemljama u kasnom srednjem vijeku. Donosi se prikaz života Roma u Dubrovniku i Zagrebu te prikaz ostalih spominjanja Roma na hrvatskom povijesnom prostoru u 14. i 15. stoljeću. Analizirajući... more

Bookmark
Download
- by Danijel Vojak
- •
- 2
  Romani Studies, History of Gypsy

O Tchatchipen: lil ada trin tchona rodipen romani - Revista trimestral de investigación gitana, ISSN 1133-6420, Nº. 101, 2018, págs. 8-30.
https://dialnet.unirioja.es/servlet/articulo?codigo=6453030

Bookmark
Download
- by Rafael Buhigas Jiménez
- •
- 5
  History, Gypsy Anthropology, Social History, Gypsy Studies

Romsko stanovništvo živjelo je u Bošnjacima od kraja XVIII. stoljeća, a do početka Drugoga svjetskog rata većinom je živjelo sjedilačkim načinom života, baveći se ra-znim obrtima (obradom metala i drva), trgovinom (konjima),... more

Bookmark
Download
- by Danijel Vojak
- •
- 2
  Romani genocide, History of Gypsy

Romsko stanovništvo naselilo je hrvatska područja najkasnije do druge polovine XIV. st. u sklopu njihove migracije iz jugoistočnih dijelova Europe. Oni su u višestoljetnoj povijesti života na hrvatskim područjima većinom prolazili kroz... more

Romsko stanovništvo naselilo je hrvatska područja najkasnije do druge polovine XIV. st. u sklopu njihove migracije iz jugoistočnih dijelova Europe. Oni su u višestoljetnoj povijesti života na hrvatskim područjima većinom prolazili kroz razdoblja u kojem su bili progonjeni s ciljem njihove represivne asimilacije što je bilo temeljeno na stereotipnom obrascu o njima kao asocijalnim i kriminalnim dijelovima društva. Takav odnos prema romskom stanovništvo bio je samo dio modela odnosa
većine europskih vlasti prema Romima, koji se započeo provoditi ubrzo po njihovom naseljavanju, a imao je za posljedicu oblikovanje anticiganističkog modela represivne asimilacije. U tom kontekstu je
represivna politika hrvatskih državnih vlasti prema Romima posebno bila vidljiva za vrijeme Drugog svjetskog rata u Nezavisnoj Državi Hrvatskoj (dalje NDH), kada su ustaške vlasti provele genocid nad Romima. Znatan broj Roma u NDH je bio deportiran u ustaške koncentracijske logore, napose u Jasenovcu, gdje je većina njih bila mučena i ubijena. Zbog takve politike je gotovo demografski bila istrebljena romska manjinska zajednica na hrvatskim područjima nakon kraja Drugog svjetskog rata.
Nakon Drugoga svjetskog rata romsko stradanje bilo je većinom „zaboravljeno“ i potisnuto na marginu kulture sjećanja u većini europskih poslijeratnih društava. Tako se nisu obilježavale komemoracije za romske ratne žrtve, niti se u ime njih podizali spomenici, nazivali ulice i/ili trgovi. Takva politika „zaboravljenog genocida“ imala je svoju refleksiju i na pravosudnom području, gdje su sudovi određene europske države, poput Zapadne Njemačke, odbijali priznati kako su nacističke vlasti (i njeni saveznici) provodili genocidnu politiku istrebljenja Roma, već su sve do 1960ih smatrale da su nacisti prema njima postupali kao prema asocijalnim osobama u skladu s tadašnjim zakonskim
propisima. Takva pravosudna praksa se tada promijenila i romski zahtjevi za priznanjem genocidnostradanja bili su priznati što je dovelo i do početka službenog priznavanja od strane europskih država
te do početka kontinuiranog komemoriranja romskih žrtava. Istodobno u socijalističkoj Hrvatskoj (Jugoslaviji) romsko ratno stradanje bilo je „utopljeno“ u ideološki diskurs „žrtava fašističkog terora“ kao dio politike „bratstva i jedinstva“. Posljedica toga je dogodio se izostanak komemoracija i s njime potiskivanje kulture sjećanja na romske žrtve. Takav marginalizirani obrazac odnosa vlasti prema romskim žrtvama bio je primjetan i u hrvatskom obrazovnom sustavu, gdje se o njihovom stradanju gotovo i nije obrazovalo. Njihovo stradanje bilo je većinom „usputno“ svedeno na nekoliko riječi o njima kao jednim od skupina žrtava nacističke i ustaške politike za vrijeme Drugog svjetskog rata. Upravo je to središnje analitičko pitanje u radu, koje će biti usmjereno na istraživanje na koji je način prikazano (objašnjeno) stradanje Roma u Drugom svjetskom ratu u NDH i u Europi u hrvatskom obrazovnom sustavu. Analitički uzorak činiti će desetak udžbenika povijesti za osnovne i srednje škole, a koji su izdane od 1990ih do danas. Kako bi se bolje razumjeli rezultati analize biti će potrebno ih usporediti s drugim europskim zemljama. /IN A SEARCH FOR EDUCATION ON GENOCIDE
AGAINST THE ROMA OR ON ANALYZING THE REPRESENTATION OF ROMA GENOCIDE IN CROATIAN HISTORY TEXTBOOKS
The Roma population had settled the Croatian territories no later than the second half of the 14th Century as part of their migration from the southeastern parts of Europe. In the more than six centuries of their history of living in the Croatian territories, they mostly went through periods in which they were persecuted with the aim of their repressive assimilation and which was based on the stereotypical pattern of them as asocial and criminal parts of society. This attitude towards the Roma population was only a part of the model of the policy of most European authorities towards the Roma, which began to be implemented soon after their settlement, and resulted in the formation of an anti-Gypsy model of repressive assimilation. In this context, the repressive policy of the Croatian state authorities towards the Roma was especially evident during the Second World War in the Independent State of Croatia, when the Ustasha authorities committed genocide against the Roma. A considerable number of Roma in the Independent State of Croatia were deported to Ustasha concentration camps, especially in Jasenovac, where most of them were tortured and killed. Because of this policy, the Roma minority community in Croatian territories was almost demographically exterminated at the end of World War II. After the Second World War, Roma suffering was largely “forgotten” and pushed to the margins of a culture of remembrance in most European post-war societies. Thus, the Roma war victims were not commemorated, nor were monuments erected on their behalf, or were not named streets and / or squares after the Roma victims. Such a “forgotten genocide” policy was also reflected in the judiciary, where the courts of a particular state in postwar Europe, such as in West Germany, refused to admit that the Nazi authorities (and its allies) pursued a genocidal policy of exterminating the Roma because they believed that the Nazis treated Roma as asocial persons in accordance with the laws of that time. Such jurisprudence changed in the 1960s and Roma’s demands for recognition of genocidal suffering were recognized, which led to the beginning of official recognition by European countries and the commencement of continued commemoration of Roma victims. At the same time, in socialist Croatia (Yugoslavia), Roma war suffering was “drowned” in the ideological discourse of “victims of fascist terror” as part of the “brotherhood and unity” policy. Consequently, there was a lack of commemoration and with it was evident a repression of the memory of Roma victims. Such a marginalized pattern of the authorities’ attitude towards Roma victims was also noticeable in the Croatian education system, where they war suffering were hardly mentioned. For the most part, their suffering was reduced to a few words about them as one of the victims of Nazi and Ustasha politics during World War II. This is precisely the crucial analytical question in the paper that will focus on researching how was educated the suffering of Roma in World War II in ISC and in other European countries in the Croatian education system. The analytical sample will consist of a several history textbooks for elementary and secondary schools, published since the 1990s. In order to better understand the results of the analysis, it will be necessary to compare them with education models in other European countries.

Bookmark
Download
- by Danijel Vojak and +1
  Ivan Brlić
- •
- 3
  Education, Gypsy History, History of Gypsy

Th e history of the Roma population on the Croatian area was marked by the periods in which the Roma faced the impact of the repressive and assimilatory policy of the state and local authorities towards them. Th e period of the reign of... more

Romsko stanovništvo živi na hrvatskim područjima od druge polovine XIV. st. i pritom je proživljavalo razdoblja dobrog odnosa sa većinskim stanovništvom, ali se više suočavalo s razdobljima progona i politike represivne asimilacije, kao... more

Bookmark
Download
- by Danijel Vojak
- •
- 2
  Romani genocide, History of Gypsy

Romsko stanovništvo naselilo je hrvatska područja u XIV. st. i jedna su od najstarijih manjinskih skupina u Hrvatskoj. Unatoč tomu, povijest Roma jedna je od nedovoljno istraženih tema unutar hrvatske historiografje, a posljedica takve... more

Bookmark
Download
- by Danijel Vojak
- •
- History of Gypsy

The Bayash population that settled in the Croatian lands in the first half of the 19th century came from the Romanian principalities of Wallachia and Moldavia. Most of the Bayash population led a semi-nomadic way of life and the Croatian... more

The Bayash population that settled in the Croatian lands in the first half of the 19th century came from the Romanian principalities of Wallachia and Moldavia. Most of the Bayash population led a semi-nomadic way of life and the Croatian population called them Koritari because they often made and sold wooden household items such as water troughs (Croatian: korita za vodu). The Croatian authorities treated the Bayash population as the rest of the Roma population and implemented a repressive and assimilation policy towards them. The culmination of such an assimilation policy, which some see as an antiziganist policy, occurred during World War II, when the pro-fascist Ustaša government – supported by Nazi Germany and Fascist Italy – took power by force in April 1941 and established the Independent State of Croatia. The Ustaša government considered the Bayash, like other Roma, to be an “undesirable” part of the population and a “socio-political problem” of the new regime. Due to this perception, only a few weeks after taking power, the Ustaša enacted racial laws that clearly defined the Romani, including Bayash, position in society, greatly limiting their civil rights and freedoms. The mass deportation of the Roma to the Jasenovac concentration camp began following a circular issued by the Ministry of Interior and a provision issued by the Ustaša Surveillance Service on 19 May 1942, which prescribed the deportation of all Roma living on Independent State of Croatia territory to the Jasenovac camp. Mass arrests and deportations of Roma began as soon as the mentioned provision was issued and lasted until the end of summer 1942. In this context, most of the Bayash population was deported to the Jasenovac camp, where most of them were killed. At the same time the persecution of the Bayash was taking place in the Independent State of Croatia, the Hungarian authorities persecuted them in the occupied Croatian territories of Međimurje and Baranja. This paper will focus on analyzing position of the Bayash population during World War II on Croatian territory. The analysis will encompass unpublished archival documents from Croatian archives, mainly the Croatian State Archives, as well as the relevant literature.

SAŽETAK Romsko stanovništvo doselilo se na ludbreško područjev najkasnije u XVII. st., a od tada sve do Drugoga svjetskog rata dijelilo je sličnu sudbinu poput svojih sunarodnjaka na dru-gim hrvatskim područjima. Prema njima su hrvatske... more

SAŽETAK Romsko stanovništvo doselilo se na ludbreško područjev najkasnije u XVII. st., a od tada sve do Drugoga svjetskog rata dijelilo je sličnu sudbinu poput svojih sunarodnjaka na dru-gim hrvatskim područjima. Prema njima su hrvatske vlasti već od kraja XVI. st. neuspješno provodile anticiganističku politiku, koja je ponajviše uključivala progon i ograničavanje njihovog kretanja. Na temelju analize arhivskih izvora Hrvatskog državnog arhiva, relevan-tnih periodičkih publikacija i literature, nastojalo se analizirati povijest stradanja Roma na ludbreškom području za vrijeme Drugoga svjetskog rata, koji su slično drugim Romima, bili prvo popisani, a zatim i deportirani u jasenovački logor. Ključne riječi: Romi, Ludbreg, Drugi svjetski rat, Nezavisna Država Hrvatska. Romi su se na područje Hrvatske doselili u drugoj polovini XIV. st., većinom u urbana područja, poput Dubrovnika, Zagreba, Pule i Šibenika. Povijest Roma na ludbreškom području vjerojatno zapo-činje od XVI. st. kada su naselili šire područje Podravine. Manjak povijesnih izvora dijelom onemogu-ćuje precizniju povijesnu rekonstrukciju njihovog života sve do prve polovine XX. st. kada oni, zajedno s drugim sunarodnjacima, stradavaju u progonu ustaških vlasti za vrijeme Drugoga svjetskog rata. Jedan od ciljeva rada je približiti njihovu povijest stradanja na ludbreškom području, te time omogućiti bolje razumijevanje njihove povijesti. Koristiti će se dostupni arhivski izvori Hrvatskog državnog arhiva, te relevantne periodičke publikacije i literatura. 1. O POVIJESTI ROMA DO DRUGOGA SVJETSKOG RATA NA LUDBREŠKOM PODRUČJU Kako bi se bolje razumjela povijest stradanja Roma na ludbreškom području za vrijeme Drugoga svjetskog rata, potrebno je ukratko opisati njihovu povijest do tog razdoblja i to posebno između dva svjetska rata. Nedostatak povijesnih izvora o Romima u Ludbregu upućuje na istraživanje njihove povijesti na širem području Podravine, jer je jedan dio njih zasigurno živio ili prolazio ludbreškim područjem. 1 U tom kontekstu potrebno je istaknuti kako se Romi u Podravini prvi puta spominju kao glazbenici 1 O povijesti Roma na podravskom području vidi:

Bookmark
Download
- by Danijel Vojak
- •
- 2
  Romani genocide, History of Gypsy

Fran Srećko Gundrum Oriovčanin (1856–1919) bio je istaknuti križevački zdravstveni radnik i intelektualac. Nekoliko mjeseci prije početka Prvoga svjetskog rata napisao je članak »Cigani i inostranci nestalna boravišta«, koji je objavio u... more

Bookmark
Download
- by Danijel Vojak
- •
- 3
  Gypsy Studies, Gypsy/Romani History, History of Gypsy

A cigányokról/romákról való beszédmódokban napjainkban is gyakori, hogy a történelemben visszatérő, többféle kultúrában megfigyelhető, egyetemes kulturális jelenségek, ha cigányok között is előfordulnak, vagy úgy értelmeződnek, mint csak... more

A cigányokról/romákról való beszédmódokban napjainkban is gyakori, hogy a történelemben visszatérő, többféle kultúrában megfigyelhető, egyetemes kulturális jelenségek, ha cigányok között is előfordulnak, vagy úgy értelmeződnek, mint csak cigányokra jellemző különleges sajátosságok, vagy úgy, mint fejlődésbeli elmaradottságuk kifejeződései. Gyakori, hogy az ilyen gondolkodásmód népismeret részeként identitáskonstrukcióval társul (Berek, 2012). Egyike ezeknek a sztereotipizálódott vélekedéseknek, hogy a cigányok dögevők, etnikus sajátosságuk, " szokásuk " , hogy rendszeresen fogyasztják elhullott állatok húsát. Paralel példaként említhetjük a kannibalizmust, a tisztátalanságot, a vándorlást. A dögevés sohasem volt széles körben elterjedt és nem etnikus jelenség. Elhullott állatok fogyasztása cigányok és nem cigányok között egyaránt előfordult. Egyrészt: kétségbeesett, végső eszköz a túléléshez, amikor már nincs más lehetőség az éhezés mérsékléséhez. Másrészt: az elhullott állat elfogyasztása azt is szolgálta, hogy a jószág ne menjen veszendőbe. Ehhez hasonló kényszermechanizmusok gyakran kialakultak olyan közösségekben, ahol folyamatosan vagy időről-időre élelemhiány mutatkozott. Az a képzet, hogy a cigányok dögevők, egyike a leggyakoribb, " a cigány " fogalmához társított sztereotípiáknak. A cigányokról író szerzőknek is gyakori témája. Önmagában az, hogy a történelem folyamán különféle kultúrákban, a magyarországi népi társadalomban és cigányok között is előfordult elhullott állatok fogyasztása, nem a tapasztalatoktól független előítélet. Cigányokkal kapcsolatban abban az értelemben az, hogy a " dögevés " , mint csoporttulajdonság, mint rögzült etnikus tradíció jelenik meg. A közelmúltban Moldova György Kossuth-díjas író Bogádmindszenten a cigány polgármesternek nem hitte el, hogy a cigányok nem esznek dögöt (Őrszigethy, 2013). Egy cigány tanítónő pedig – egyébként sok tekintetben alaptalanul támadott, gazdag és reprezentatívan kivitelezett-" cigány népismereti olvasókönyvében " félreérthetően úgy írt a dögevésről, mint " cigány népszokás "-ról (Menyhért, 2002). A problémát úgy értelmezhetjük árnyaltan, ha megvizsgáljuk társadalomtörténeti és történeti néprajzi kontextusait is. A magyarországi cigányokról szóló történeti forrásokban a 17. század vége előtt utalás sincs arra, hogy cigányok bármilyen módon elhullott állatot ettek volna. Johan Diezt, a brandenburgi zsoldos tüzérezred chirurgusa, aki 1686-ban ott volt Buda ostrománál, emlékiratában arra emlékezett, hogy Esztergom környékén gyakran bukkantak hordákra (Horden), olyan családokra, akik földalatti lyukakban húzták meg magukat és halászatból, vadászatból éltek, mint a tatárok. Nyers húst és elhullott marhák húsát ették, miként a cigányok (wie die Zigeuner auch thun). Dietz tehát úgy tudta, hogy a cigányok megeszik elhullott jószágok húsát, de leírása azt is bizonyítja, hogy nagy szükségben nem csak ők tették ezt. A földönfutóvá, otthontalanná lett, nyomorúságra jutott emberek életben maradásuk érdekében kényszerültek erre. Diezt beszámol arról is, hogy Lipótvár (ma Újvároska Szlovákiában) előtt több ezer cigányt találtak: " …amikor az egyik lovunk megdöglött, ami persze igen gyakran megesik, mi semmit se tettünk, mert a cigányok rögtön elvitték, feldarabolták és nagy vigadalmat csapva megették " (Rónay, 2000). Ez sem rendkívüli, a történelem folyamán sokszor megesett hasonló háborús körülmények között, sőt néha még emberevés is. Az ukrajnai holodomor (1932-1933) idején, a II. világháború alatt Budapest és Leningrád ostromakor, a polgári lakosság megette az elpusztult lovakat (Hajnáczky, 2016). Ismerünk beszámolókat frontot, hadifogságot megjárt emberektől is, akik éhségükben már nem tehettek mást és megették az elesett lovakat (Fleck és Szuhay, 2013).

Bookmark
Download
- by Nagy Pál
- •
- 2
  Social History, History of Gypsy

l.-literă MECC-Ministerul Educaţiei, Culturii şi Cercetării MEPAproiectul "Consilierea Guvernului Republicii Moldova în politici economice", implementat de GIZ MF-Ministerul Finanţelor MSMPS-Ministerul Sănătăţii, Muncii şi Protecţiei... more

At the end of the Second World War, the Federal People's Republic of Yugoslavia was established under the leadership of a communist government. The process of integration of six socialist republics (the Bosnia and Herzegovina, Croatia,... more

At the end of the Second World War, the Federal People's Republic of Yugoslavia was established under the leadership of a communist government. The process of integration of six socialist republics (the Bosnia and Herzegovina, Croatia, Macedonia, Montenegro, Slovenia, and Serbia), pushed the socialist political elites of the new emerging state to promote the principles of brotherhood and unity among all ethnic groups. While a unitary/ideological process was set into motion, shameful aspect of national history were either concealed or forgotten. Due to the needs of political unification, a collective condemnation of the crimes of fascist occupiers and their local collaborators has thus been missing. In particular, the genocidal suffering of the Romani people during the war that was completely pushed out of the social and public space of the new unified state. Roma suffering was reduced to an incidental footnote in marginal historiographic papers or limited to a couple of sentences in the memoires of the participants of the war. This paper focuses on the Republic of Croatia, one of the political entity which were created after the dissolution of former Yugoslavia. While building the new democratic state, the Croatian authorities were aiming to balance the post-war ideological discourse of the socialist “Partisans” with that of the pro-fascist Ustaše of the wartime period. Yet, during process of reconciliation between the “Partisans” and “Ustaše”, Romani victims remained on the margins of public and social discourse. It is only in concomitance with the process of Croatia’s admittance to the European Union, and in the wake of increasingly better organized Romani movement, that the process of recognition of the Romani genocide received institutional and broader public support for the first time. The thesis of my study is the marginalisation of the public recognition of Roma suffering in the Second World War, which has only recently become one of the topics related to Croatia facing the remnants of its shameful past, as a consequence of political and other circumstances.

Bookmark
- by Danijel Vojak
- •
- 5
  Gypsy Studies, Gypsy History, Romani genocide, Roma Genocide

Romsko stanovništvo bilo je jedno od onih neželjenih dijelova stanovništva novoosnovane Nezavisne Države Hrvatske. Državne i lokalne vlasti u novoj državi nastojale su iskoristiti povoljne političke prilike i riješiti dotad nerješivo... more

U radu se nastoji prikazati dio povijesti Roma na početku 15. st., za vrijeme njihovih migracija s prostora Balkana u srednju i zapadnu Europu. Za vrijeme migriranja, odnosno naseljavanja šireg europskog prostora, Romi su se najčešće... more

Bookmark
Download
- by Danijel Vojak
- •
- 2
  Gypsy/Romani History, History of Gypsy

Alen Tahiri, Danijel Vojak, U predvečerje rata: Romi u Hrvatskoj 1918.-1941., Udruga za promicanje obrazovanja Roma u RH „Kali Sara“ i Romsko nacionalno vijeće, Zagreb 2013, 229 str. Historijski zbornik, 71 (2018), br. 2, str. 470- 474.... more

Bookmark
Download
- by Danijel Vojak
- •
- History of Gypsy

Bookmark
Download
- by Nagy Pál
- •
- 2
  Social History, History of Gypsy

Romsko stanovništvo živi na hrvatskim područjima od druge polovine XIV. st. i pritom je proživljavalo razdoblja dobrog odnosa sa većinskim stanovništvom, ali se više suočavalo s razdobljima progona i politike represivne asimilacije, kao... more

Bookmark
Download
- by Danijel Vojak
- •
- 3
  Gypsy Studies, Gypsy/Romani History, History of Gypsy

In some European historiography is still often perceived and emphasizes Jews and Roma as “Outsiders” in Europe and some scientists try to defined them as dispersed ethnic minorities, which differ from the others minorities because they... more

Bookmark
Download
- by Danijel Vojak
- •
- 4
  Jewish History, Gypsy History, Gypsy/Romani History, History of Gypsy

Ромската заедница, нарекувана со различно имиња е документирано присутна на овие простори од време на развиенот среден век. Поради својот начин на живот, и култура, како и поради општествено економските услови на определениот период од... more

Ромската заедница, нарекувана со различно имиња е документирано присутна на овие простори од време на развиенот среден век. Поради својот начин на живот, и култура, како и поради општествено економските услови на определениот период од историјата, оваа заедница безмалку била невидлива за властите оставена на маргините. Во овој текст ќе се обидеме да го насликаме животот на ромската заедница во последните две децении од постоењето на Османлиската империја, период во кој османлиската и балканската статистика, патеписната литература, етноглогијата, антропологијата се во полн повој и оставиле доволно извори за проучување на ромското население во овој период. Воедно овој текст ќе биде и своевиден пример околу прашањето за политичката актуелност на определна тема. Како тоа прашање влијае врз истражувањето на определена тема од минатото, како влијае врз застапеноста во изворите и општо колку во суштина може да биде еден општествен слој, појава, население итн. пренагласен односно маргинализиран. Преку користењето на принципите на Анали школата и пристапот на социјалната историја ќе се обидеме да дадеме одговор на темата зададена во насловот.

A magyarországi cigányok történetének feltáratlan területei a klánszerű képződmények szerveződései, a közöttük dúló ellenségeskedések és a vérbosszú intézménye. A rituális bosszúállás kötelezettségéről csupán néhány közvetett adattal... more

A magyarországi cigányok történetének feltáratlan területei a klánszerű képződmények szerveződései, a közöttük dúló ellenségeskedések és a vérbosszú intézménye. A rituális bosszúállás kötelezettségéről csupán néhány közvetett adattal rendelkezünk, nem is akarjuk ezt a problémát ebben a rövid dolgozatban megoldani. Mindössze jelezni kívánjuk néhány perirat felhasználásával, hogy a cigányok közötti konfliktusok némelyikének, mind az indítékok, mind a konfliktusszituációk feloldása tekintetében léteztek sajátosan cigánynak tekinthető értelmezései. A familiáris csatározások hátterében konfliktussorozatok húzódtak, egy-egy peres ügyirat csupán az ellenségeskedés áthagyományozódásának egyetlen állomásáról tájékoztat. Olyan konfliktushelyzetről, amely egy korábbi ellentét folyománya, s amely maga is újabb ellentéteket generált. A 17. században a magyar főurak egyre erőteljesebben beavatkoztak a földesúri joghatóságuk alá tartozó cigány csoportok életébe, s olyan vajdákat neveztek ki, akik hajlandók voltak közösségük szokásjogait a többség erkölcseihez és az írott törvényekhez igazítani. Az adaptálódás szükségszerű velejárója volt a javak megszerzésének és a konfliktusok megoldásának újfajta értelmezése is. Az értékrend átalakulása azonban lassú volt, s a 18. század elején még felfedezhetők az archaikus mentalitás nyomai. A cigány közösségi vezetők körül familiaritási kapcsolatrendszerbe szerveződő cigány családok nem egyformán gondolkodtak a környezetükkel való kapcsolatokról és a közösségi hagyományok feladásáról. A cigány közösségek belső viszonyait a vagyonilag és hatalmi pozíciójában erős vajda családja és a közel ugyanolyan erős, vele rokon és nem rokon családok közötti rivalizálás határozta meg. A klánok között évtizedekre elhúzódó harcokra kerülhetett sor. Az Esterházy grófok cigányai között az 1670-es években szilárdult meg a vajdai intézmény. 1675-ben Esterházy János Vörös Mihályt nevezte ki a birtokain élő valamennyi cigány vajdájává, akivel együtt fiai, György, István, valamint öccse Rigó György is letette a hűségesküt. Utóbbi feltehetően az unokaöccse lehetett. A Vörös-klán pozíciója szilárd volt, az 1675-ös vajdakinevezés nem tartalmazza a más esetekben gyakori kitételt, hogy a cigányok kötelesek elfogadni a vajdát, engedelmeskedni neki, s nem adhatják magukat más vajda alá. Vörös Mihály több, mint húsz évig viselte a vajdai méltóságot, s mindvégig az Esterházyak összes cigányának volt az első embere, nem csupán egy uradalomhoz tartozóknak. Földesurainak támogatása elengedhetetlen volt számára, de fiai és a rokon, illetve kliens családok támogatása nélkül nem őrizhette volna meg a közösségben elfoglalt helyét. 1698-ban mutatkoznak az első nyomai, hogy ekkor már többen is megkérdőjelezhették a Vörös-klán és familiáris családjaik (Rigó, Sipos, Kovács, Sárközi, Horváth, Váczi) hatalmát. Esterházy Ferencnek hathatós intézkedést kellett hozni, hogy a cigányok elfogadják Vörös Mihályt: "... ne más vajdát, hanem Vörös Mihált ösmerjék és tartsák vajdájoknak. Holott pedig valamely czigány nem akarná szavát fogadni és ellene támadna: tehát hagyom és parancsolom minden rendbeli

Bookmark
Download
- by Nagy Pál
- •
- 2
  Social History, History of Gypsy

A 18-19. századi vizsgálati jegyzőkönyvek, tanúvallomások, személyleírások, útlevelek és orvosi látleletek tanúsága szerint sok cigány ember viselt magán különös testi jegyeket. A sebhelyek, himlőhelyek, bibircsókok, billognyomok,... more

A 18-19. századi vizsgálati jegyzőkönyvek, tanúvallomások, személyleírások, útlevelek és orvosi látleletek tanúsága szerint sok cigány ember viselt magán különös testi jegyeket. A sebhelyek, himlőhelyek, bibircsókok, billognyomok, guganyomok, golyvák, megroggyant derekak, sérvek, sánta lábak, csonka kezek, beszakadt koponyák, megvágott arcok, csorba fogsorok, hályogos szemek mögött többnyire egyáltalán nem, vagy csak részlegesen rekonstruálható emberi sorsok húzódnak. Irásomban a továbbiakban a testtorzításnak egy olyan módjával foglalkozom, amelyet nem a cigány közösségek belső öntörvényűsége, hanem szociális kényszerpályák tettek "szokássá". Az egyik legtipikusabb és leggyakoribb emberi beavatkozásból származó testi jegy a csonka ujj. Az európai viselkedési modellektől eltérő erkölcsi normák szerint élő társadalmak kultúráiban gyakori gyászt kifejező rítus az ujjak levágása. Mivel a magyarországi cigányok körében csak férfiakra volt jellemző, nem tartom összekapcsolhatónak a gyásszal, sem egyéb rituális szokással. Ezt a vélekedést támasztja alá a truncatióra vonatkozó történeti adatok kronológiája is. A forrásokban akkor szaporodnak meg a csonka végtagokról szóló információk, amikor a helytartótanács "cigányügyi" rendeleteiben megjelenik az a törekvés, hogy a cigány férfiakat katonának adják. Az ujjak csonkulása 1776 (ebben az évben tiltotta be a Helytartótanács) a kínvalatást) előtt még lehetett a kínvallatás következménye, azután viszont minden esetben a katonaság előli meneküléssel magyarázható. Bogdán Ádámnak, aki 1750-ben Nyírkarászon (Szabolcs m.) főszereplője volt két oláh cigány klán gyilkossággal végződött véres összetűzésének, az egyik kezén csonka volt a hüvelykujja. Ezt a sérülést bizonyára tortúra során szerezte, s a hüvelykszorítótól származott. Az 1773-ból ismert Milicz Ferkó Sopron megyei hegedűs is áteshetett kínvallatáson, de személyleírásának szóhasználatából valószínűbb, hogy a katonaságtól akart megmenekülni és saját magának vágta le az ujját: "a jobb hűveke mellett lévő ujja az első izen ell van vágva". A jobb kéz mutatóujjának csonkolása a katonai alkalmatlanság elérésének tipikus módja. A ráckevei vásárban elfogott tolvaj, Kolompár alias Biki Gyurka esete nem ilyen egyértelmű, róla azt tudjuk 1775. évi személyleírásából, hogy "jobb keze csonka". Életkora (22 év) arra enged következtetni, hogy ő is a katonaságtól akart szabadulni. A helytartótanácsi rendeletek az 1770-es évek végétől szorgalmazták a cigányok katonának adását, s a vármegyei tervezetekben is újra és újra felbukkant ez a javaslat. 1779. december 27-én helytartótanácsi rendeletben írták elő, hogy a cigány katonákat nem lehet szabadságolni, a szabadságon levőket pedig vissza kell hívni alakulataikhoz. 1781. június 28-án módosították a rendeletet, azokat, akik igazolni tudták, hogy van miből megélniük, el lehetett bocsátani, illetve szabadságra lehetett küldeni. 1783. december 1-én újabb rendelet született: a cigány katonákat hat év után lehet leszerelni, de csak akkor, hogyha becsületesen viselték magukat és elbocsátásuk után tisztességes földműves, iparos vagy napszámos munkával tudják biztosítani a megélhetésüket.

Bookmark
Download
- by Nagy Pál
- •
- 2
  Social History, History of Gypsy

Az érintkezés apró jelei Már a 15. század végén találkozunk a forrásokban olyan közösségükből kiszakadt cigány emberekkel, akiket nem-cigányok közé, szubkultúrákba vezérelt a sorsuk. 1495-ben egy Bártfa város által elfogatott rablóbanda... more

Az érintkezés apró jelei Már a 15. század végén találkozunk a forrásokban olyan közösségükből kiszakadt cigány emberekkel, akiket nem-cigányok közé, szubkultúrákba vezérelt a sorsuk. 1495-ben egy Bártfa város által elfogatott rablóbanda tagjai között említenek "valami Vasko cigányt" (quidam Vasko czigan). A 16-17. században a cigány és nem-cigány periférikus csoportok keveredése erősebbé válhatott, különösen mikor a 17. század második felében Magyarország társadalmában megnövekedett az egzisztenciát vesztett, bizonytalan helyzetű emberek száma. Erőteljes volt a periférikus érintkezés a szabad királyi városok kedvezőtlen helyzetű, etnikai, foglalkozási és szociális alapon szegregálódó rétegei között is. Elsősorban Brassó, Nagyszeben és Kolozsvár városok levéltáraiban maradtak fenn olyan feljegyzések, amelyek arra engednek következtetni, hogy a cigányok sem maradtak ki ebből. A periférikus akkulturáció, vagyis a társadalom szélén élők nem csupán kereskedelmi kapcsolatokban és vallási alkalmazkodásban megnyilvánuló, tartós és közvetlen, magatartás-és gondolkodásmintákat is közvetítő találkozása feltáratlan területe Magyarország társadalomtörténetének. A magyarországi cigányok történetében véleményem szerint különösen fontos volt ez a folyamat, de az adatok csekély száma, szűkszavúsága és véletlenszerű előfordulása miatt csupán óvatos hipotézisként fogalmazom meg, hogy a bevándorlás és a társadalmi lesüllyedés mellett a periférikus keveredés volt az egyik legdöntőbb oka annak, hogy a 17. század dereka és a 19. század vége között a cigányok lélekszáma 200000 fölé emelkedett. Hangsúlyozom, hogy az intenzív periférikus érintkezések nem jelentik feltétlenül bűnöző rétegek egymásra találását, sokkal inkább azt jelzik, hogy Magyarországon a polgárosodási folyamat megindulása előtt is jócskán voltak szerencsétlen sorsú emberek. A 18. század elejétől a legfelsőbb hatalmi szervek és a törvényhatóságok sikertelen kísérleteket tettek, hogy a periférikus helyzetű csoportokat ellenőrzés alá vonják és letelepült adózóként integrálják a társadalomba. A cigányok esetében a helytartótanácsi rendeletek és helyhatósági statutumok sokszor épp a kitűzött céllal ellentétes eredményre vezettek, főként a nevelőszülői rendszer bevezetése után. A 18. század közepétől a cigányok reszocializálására irányuló programok következtében adminiszratív külső lökést kapott az egyébként már hosszú ideje zajló spontán periférikus akkulturáció. A szüleiktől elszakított 2-12 éves korú cigány gyermekek jelentős része soha nem került vissza eredeti közösségébe, s egész életét hányattatva, családjától távol élte le, útja a falusi társadalom legaljára, vagy alkalmi szubkultúrákba, pásztorok, betyárok közé vezetett. Ezzel párhuzamosan léteztek felfelé vezető utak is, de azokon csak kevesen indulhattak el (pl. muzsikusok), a többség-még ha fizette is a zselléri jogállású rétegekre kirótt adót – alul maradt. Mások elzárkózással válaszoltak a környezetük támasztotta kihívásokra, s igyekeztek elkerülni a nem-cigányokkal való érintkezést. Utóbbiak között gyakorta találhatók mai értelemben vett oláhcigányok, de inkább az identitás hibriditásáról, csoportba sorolhatatlanságról beszélhetünk. Körözőlevelekből és perekből ismerjük cigányok és nem-cigányok kapcsolatának néhány izgalmas esetét, ezekből mutatunk be az alábbiakban példákat. Mindegyik külön esettanulmányba kívánkozna, ám a szereplők életkörülményeinek és környezetének részletes megismerése olyan vállalkozás lenne, ahol a befektetett energia semmiképpen sem állna arányban az eredménnyel. Különösen fontos kutatási feladat lehet a jövőben annak

Bookmark
Download
- by Nagy Pál
- •
- 2
  Social History, History of Gypsy

Prvi svjetski rat značajno je razdoblje u povijesti europskoga stanovništva jer je svojim političkim, gospodarskim i društvenim promjenama utjecao na cjelokupno stanovništvo europskih država. Tako je utjecao i na društveno-ekonomski... more

Bookmark
- by Danijel Vojak
- •
- 3
  Croatian History, First World War, History of Gypsy

Povijest romskoga stanovništva na hrvatskim područjima većinom je bila obilježe na razdobljima u kojima su ga vlasti nastojale represivnim putem asimilirati u većinsko stanovništvo. Za vrijeme Drugoga svjetskog rata nacističke su vlasti... more

Bookmark
Download
- by Danijel Vojak
- •
- 3
  Encyclopedism, Gypsy/Romani History, History of Gypsy

History of Gypsy

Log In