Miután Wilhelm Meyer-Lübke 1925-ben megjelent munkája nyomán a tudományos közvélemény a katalánt önálló nyelvként ismerte el, meglehetősen komoly, némiképp politikai színezetű tudományos vita bontakozott ki az e nyelv úgynevezett... more
Miután Wilhelm Meyer-Lübke 1925-ben megjelent munkája nyomán a tudományos közvélemény a katalánt önálló nyelvként ismerte el, meglehetősen komoly, némiképp politikai színezetű tudományos vita bontakozott ki az e nyelv úgynevezett galloromán, illetve iberoromán jellege mellett érvelő kutatók között. A különböző elméletek elsősorban olyan lexikai vizsgálatokon alapultak, amelyek a katalán szókincsnek az okcitánhoz ‒ és a franciához‒, illetve a spanyolhoz és a portugálhoz fűződő szorosabb kapcsolatát látszottak igazolni. A nyelvi rendszer más összetevőit is figyelembe véve azonban sokkal árnyaltabb kép tárul elénk, mintsem hogy a katalán hovatartozásának kérdését olyan egyértelműen el lehessen dönteni, ahogyan azt a galloromán és az iberoromán elmélet hívei szerették volna. Írásunkat ezeknek a hangtani és nyelvtani vonásoknak szenteljük.
