Migráció

A kárpátaljai magyar fiatalok helyzetéről képet adni, az egyik legnagyobb kihívás, annak ellenére, hogy utóbbi három-négy évben több-elsősorban szociológiai-kutatás zajlott a térségben. Csernicskó Istvánnal közösen (Csernicskó-Hires-László 2017) készített tanulmányunkban be is mutatjuk azokat a kutatásokat valamint azok megállapításait, amelyeket a kárpátaljai magyar fiatalok helyzetének a feltérképezése céljából végeztek. Az elmúlt öt-hat évben a kárpátaljai magyarság körében végzett kutatások a korábbi évek pangása után újraéledtek: a Tandem 2016 (Kisebbségi szemle 2017/2), a Summa 2017 (Tátrai et al. 2018), a GeneZYs 2015 (Papp Z. szerk. 2017) és a Magyar Ifjúság Kutatás 2016, és ezek közül két utóbbi kutatás célcsoportja konkrétan az ifjúság volt. Mindazok ellenére, hogy az azt megelőző 15 évben nem készült egy felmérés sem a kárpátaljai magyar fiatalságról olyan alapossággal, mint a MOZAIK 2001, mára az egymást követő kutatások eredményeiből is nagyon nehéz egy olyan képet mutatni a fiatalokról, amely "teljes" és "valós" lenne. A gondot minden kutatás esetében az jelenti, hogy Ukrajnában 2001-ben szerveztek utoljára népszámlást, és rendszeresen elnapolják annak megvalósítását. A népszámlálási adatok hiánya miatt a minták kialakításában csak különböző becslések szerint lehet megsaccolni az alapsokaság nagyságát, valamint azok legfontosabb jellemzőit. A legnagyobb kihívás egy kutatónak, hogy azt a képet mutassa és reprezentálja, amelyet a valóságban is láthatnak a térségbe érkezők, vagy éppenséggel az itt élők is igazolják a meglátásokat. Mielőtt elkezdenénk az elemzésünket, néhány aktuális társadalmi folyamatra érdemes kitérnünk, melyek jobban közelebb hoznak minket a folyamatok értelmezéséhez. A kárpátaljai magyarság sokáig élte a rendszerváltás után kialakított saját kis életét, különböző megélhetési stratégiákat dolgoztak ki maguknak (Hires-László 2018) és ebben a folyamatban egy statikusnak mondható életforma alakult ki. Mára ez a statikusság eltűnt, és a változást elsősorban két társadalmi, politikai folyamat idézte elő. Egyrészt az Ukrajnában kialakult gazdasági és politikai események következtében a jövőtervezés egyre bizonytalanabbá vált, és ez a kiszámíthatatlanság napról-napra fokozódik a különböző kisebbségi népcsoportok életét elnyomó törvénykezések valamint az egyre rosszabb minőségű társadalompolitikai támogatások következtében. Másrészt az egész Európában már korábban tapasztalt munkaerő-migráció hulláma a kárpátaljai magyarokat is elérte, és a világ megnyílt immár nemcsak a kárpátaljai magyarság, hanem az ukrán lakosság számára is (Hires-László 2017). Az új belpolitikai helyzetnek köszönhetően 2014 óta a korábban kidolgozott megélhetési stratégiák legtöbb esetben alkalmatlannak bizonyultak, így akik nem tudtak alkalmazkodni az új helyzethez (vagy csak jobbra vágytak), azok számára a migráció jelentette a megoldást. A mobilitás tehát teljesen átrajzolta az emberek megélhetési szokásait, stratégiáit illetve értékrendjét is. A korábban statikusságra berendezkedett kárpátaljai magyarság számára számos kihívást jelent lépésben lenni a számukra megnyílt nagybetűs világgal. Tehát egy folyamatos változást él meg a kárpátaljai magyarság. A továbbiakban a kárpátaljai magyar fiatalok bemutatásánál három fontosabb témakört szeretnék ismertetni, amelyek a jelenlegi helyzetben fokozottan hangsúlyossá válnak: migrációs tendenciák, a fiatalok jelenlegi családi állapota és gyermekvállalása valamint az értékrend/identitás.

A folyamatosan bővülő, Magyarországot és az EU-t érintő migrációs, integrációs kérdésekkel foglalkozó magyar irodalom ez idáig nem szentelt (kitüntetett) figyelmet az Afrikával kapcsolatos témák, az Afrika és Európa közötti vándorlással összefüggő események, történések bemutatásának – leszámítva a magyar Afrika Tanulmányok folyóirat és környezetében évek óta felbukkanó írásokat. Ez részben érthető, hiszen Magyarország – ahogyan e kötet több tanulmánya is kimutatja – „marginálisan” érintett az afrikai migrációban. Más megközelítésben ez nem szerencsés, hiszen hazánkban is létezik „afrikai migráns”, tehát a magyar többségi társadalom is szembesül azzal, hogy afrikaiak is élnek velünk – az ázsiai, latin-amerikai és más kultúrákat, gyökereket képviselőkkel együtt!

A remény időszaka volt 2007 év vége. Ideiglenes nyugvópontra jutott a korábban eszkalálódott feszültségsorozat a Libanoni Fegyveres Erők (Libanon hadserege) és a Szíria-barát Fatahból kivált, al-Iszlám elnevezésű, szunnita iszlamista csoport között. (Ez utóbbit a Nyugat az al-Káidával és az an-Nuszra Fronttal hozza szoros összefüggésbe. A Fatah, más néven Palesztin Nemzeti Felszabadítási Mozgalom Jasszer Arafat által 1955-ben alapított szervezet, amely mozgalomként megalakult, majd pártként működő, ideológiailag sokszínű csoport.)

The aim of this study is to give a detailed overview about the immigration into the European Union between 2015 and 2019. The paper also outlines some of the risks of immigration and the recent developments of the Schengen Information System and the European Border and Coast Guard Agency (Frontex).

KOUDELA PÁL Délkelet-Ázsia két legnagyobb elvándorlóországa: a Fülöp-szigetek és Indonézia (A két ország helye Délkelet-Ázsiában) Délkelet-Ázsia két legnagyobb országa sok te-kintetben különbözik egymástól, de találhatunk jó pár szempontot, melyekben hasonlíta-nak egymásra: ilyen a nemzetközi vándorlásban betöltött szerepük is. A Fülöp-szigetek százmillió lakosával a második legnépesebb állam a térségben, s több mint 7600 szi-getből áll. Az egyenlítő közelében fekvő ország nemcsak élővilágát, hanem népességét tekintve is a legszínesebbek közé tartozik földünkön; nevét II. Fülöp spanyol királyról kapta 1543-ban, az ezt követő három és fél évszázados spanyol gyarmati kor küszöbén. 1 Mire a 20. század fordulóján kivívta függetlenségét az ország, a népesség már döntően katolikus volt, s Manila Ázsia egyik kereskedelmi központjává vált-s így van ez ma is-Fülöp-szigetek Ázsia legnagyobb, s egyben egyetlen döntően keresztény állama ma is. A huszadik században viharos történelmet élt meg, mely 1986-ban vett új fordulatot, amikor Marcos diktatúráját megdöntve egy békés forradalom demokratikus berendez-kedést hozott az országba. Indonézia 261 milliós lakosságával a világ negyedik legnépesebb állama, több mint 13 000 szigetből áll, s a Fülöp-szigetekkel ellentétben többségében muszlim ország; sőt a világ legnagyobb iszlám közössége. Etnikai összetétele legalább annyira vegyes, mint a Fülöp-szigeteké-több mint háromszáz különböző nép él egyazon államközösségben-, mint ahogy az élővilága is éppoly változatos. Történelmét szintén gyarmati korszakok színezték, ám korántsem egységes módon: a spanyolok mellett jelen voltak hollandok, angolok és portugálok és franciák is-a legnagyobb hatást mégis a muszlim kereske-dők érték el a 13. századtól kezdődően. 2 Közel két és fél évszázados gyarmati sors és négy évtized rákövetkező diktatúra után Indonézia nem is olyan régen, 1999-ben tartott először szabad választásokat. 3 A világ harmadik legnagyobb demokráciája számtalan ne-hézséggel néz szembe napjainkban. Igyekszik a szegénységet enyhíteni, az oktatást fej-leszteni és gazdasági reformokat foganatosítani, miközben a még törékeny demokráciát is meg kell védenie a despotizmustól, korrupciótól és a terrorizmustól. Miközben 2002-ben Kelet-Timor vált függetlenné, 2005-ben már egy kvázi békét, a Helsinki Egyetértési Egyezményt kellett az országnak saját területén belül aláírnia az Aceh tartomány függet-lenségéért küzdő szeparatista szervezettel. 4 Egy olyannyira széttagolt területen, mely országként a világ legkiterjedtebb sziget-és zátonyvilága, csupán negyven százalékot tesz ki a legnagyobb etnikum, a jávai részará-nya. Habár Indonézia népessége továbbra is növekszik, annak mértéke 2017-re már igen alacsony, 0,87%, ami csupán valamivel magasabb, mint Spanyolországé és alacsonyabb, mint Norvégiáé. A teljes termékenységi arányszám is az egyszeri reprodukció szintje körül mozog, 2017-ben 2,11 volt, éppen hogy csak magasabb, mint Franciaországban. Az alacsony termékenység és a magas születéskor várható élettartam (ami nemzetközi összehasonlításban ugyan nem számít annak-2017-ben 73 év) 5 már egy demográfi-ai átmenet utáni ország képét mutatja, s ezzel jócskán megelőzi a Fülöp-szigeteket. Ugyanakkor mindkét ország már a gyarmati idők óta igen jelentős kereskedelmet tartott fenn úgy a tágabb térségben, mint azon túl is. Vannak tehát közös vonásaik, ám a szá-munkra legjelentősebb hasonlóságuk abban rejlik, hogy a legnagyobb kivándorló népes

Csehország jelenleg átalakítja szociális ellátórendszerét, amely nem képes kielégítő ellátást biztosítani idős állampolgárai számára. Az utóbbi években megnövekedett az olyan közvetítő ügynökségek száma, amelyek főként ukrán bevándorlókat importálnak idősgondozással kapcsolatos feladatok elvégzésére. Az alábbi tanulmány – amely egy etnográfiai kutatás eredményeit mutatja be – középpontjában az idősgondozással kapcsolatos munka kommodifikációja, valamint az ukrán női bevándorlók által csehországi háztartásokban végzett gondoskodó munka sérülékenysége áll. Érvelésem szerint ez a különleges „áru” – az ukrán ápolónő – a társadalmi nem, az etnicitás és a migráció kérdéseinek metszéspontjaként érthető meg.

(Malajzia és Szingapúr helye Délkelet-Ázsiában) Malajzia csupán 1963 óta lé-tezik, mint önálló állam, korábban Malaya a brit gyarmatbirodalom része volt. A ma tizenhárom államból álló ország részben az eurázsiai kontinens legdé-lebbi csücskén, részben Borneó északi részén terül el, s harmincmillió lakosa igen vegyes mind etnikai, mind nyelvi összetételében. Az egyenlítő menti or-szág tizennegyedik államaként kezdte meg függetlenségének történelmi kor-szakát Szingapúr 1963-ban, ám két évre rá máris konfliktus támadt az állami és a szövetségi vezetés között, melynek következtében 1965-ben Malajzia ki-zárta Szingapúrt, s az önálló városállamként folytatta mindmáig történelmét. 1 Különválásuk ellenére is több közös jellemző köti össze a két országot, mint ahogy az eredetükből kézenfekvő lenne. Délkelet-Ázsia mára tizenegy országot foglal magába, s ezek közül Malajzia és Szingapúr a két legfejlettebb. Sőt, Malajzia a 28-adik, Szingapúr a 40-edik legnagyobb gazdaság a világon. Malajzia függetlenségének fél évszázados törté-nelme során évi 6,5 százalékos gazdasági növekedést produkált szinte töretlenül, s hogy igazságosak legyünk egy nem egészen hatmilliós kis városállammal, az egy főre eső hazai termék esetében az utóbbi pedig az ötödik helyen áll. 2 De nem kell részletesen bemutatni a kis tigris gazdasági fejlettségét: jól ismert, hogy Szingapúr globális kereskedelmi, pénzügyi és közlekedési csomópont, hogy technológiája a világon az egyik legfejlettebb, hogy az egyik legkedvezőbb hely a befektetők számára, s persze adóparadicsom is egyben. Nem meglepő, hogy a térség többi országával ellentétben a bevándorlók száma és aránya kiemelkedően magas ebben a két országban. Még a fejlett országok is, mint a Fülöp-szigetek, igyekeznek bevételeiket a kivándorlás megszervezésével növelni, vagy gazda-ságukat a bevándorlás korlátozásával védeni. Ez utóbbira Délkelet-Ázsiában nincs jó példa, ám mind Dél-Korea, mind Japán alacsony jövedelmű, kivándor-ló országból vált gazdag, ám a bevándorlást korlátozó, azt sikeresen minimális szinten tartó állammá. A legfontosabb térség Délkelet-Ázsia számára egyébként éppen Kelet-Ázsia, vagy ahogy a biztonságpolitika nevezi: Északkelet-Ázsia. Mind kulturálisan, mind gazdaságilag és szervezetileg igen szorosra szőtt kapcsolatrendszer szövi össze a két makrorégiót. A délkelet-ázsiai térséget érintő legfontosabb migrációs kérdések, beleértve a megfigyelést, határ-rezsimeket, vízumpolitikát, integrációt és szabályozást is, majdnem mind a munkaerő vándorláshoz kapcsolódnak, le-gyenek akár törvényi szabályozások vagy intézményrendszerek. A határon belül az integrációs politikák fókuszában a család-újraegyesítés és-létesítés, valamint a tartós letelepedéshez és az állampolgársághoz vezető út áll. A belső vándorlás és a menekültügy azonban, mint általában a migrációt érintő kutatások és szak-irodalom terén, a térséget illetően is jóval kevésbé feltárt terület.

A Kínai Népköztársaság évezredek óta kivándorló ország, és döntően az volt az el-múlt évtizedekben is. A termékenység hosszú távú csökkenése és a népesség elöre-gedése azonban máris hiányszakmákat termelt, és ezek miatt az ország egyik elsőd-leges érdeke lett a magasan képzettek bevándorlásának könnyítése és serkentése. Ezen belül is elsősorban a korábban kivándorolt, a mai kínai diaszpóra tagjai voltak a szabályozás és intézményi építkezés célpontjai. A gyorsan növekvő gazdaság a ki-lencvenes évek óta azonban egyre több kihívást is jelent mind a beléptetés-engedé-lyezés, mind a határvédelem, mind az integráció terén. Egyfelől 1978 és 2001 között negyvenegyszeresére nőtt az országban tartózkodó külföldi diákok száma-részben éppen a tudatos fejlesztések miatt a felsőoktatásban-, másfelől egyre nagyobb gon-dot okoz a menekült/illegális bevándorlás kérdése, különösen a kilencvenes évek óta Észak-Korea felől, valamint az országban tartózkodásukat legitimálni meg sem próbá-ló afrikai kereskedők miatt. 2012-ben új bevándorlási törvény született, ami azonban korántsem oldott meg minden problémát. Kulcsszavak: Kínai Népköztársaság, bevándorlás, migrációs politika, menekültügy, határvédelem Koudela Pál: Immigration and its Regulation in the People's Republic of China The People's Republic of China is a country of emigration since thousands of years, and remained alike in the latest decades, too. Decrease in fertility and the popula-tion's aging, however, resulted shortages in particular segments of labour force, and consequently the mitigation and stimulation of highly skilled immigration became the country's interest. Mostly former emigrants, today Chinese diaspora came to the focus of regulation and institutional development. The rapidly growing economy since the 1990s is an increasing challenge on the fields of entry control and border security and integration. On the one hand the number of students, residing in the country, grew forty-one times higher-partly because of the conscious development in higher education-on the other hand refugees and illegal immigrants became more and more problematic, especially those who came from North Korea starting with the 1990s and those African traders who did not even try to legitimize their situation in China. A new immigration act was issued in 2012 which, however, did not solve all the problems. Kína egyértelműen kivándorló ország. Nem csupán az adatok mutatják ezt, hanem így volt történelme minden szakaszában, különösen a jelent leginkább meghatározó elmúlt két év-században, és így él a köztudatban is. Azt is elmondhatjuk, hogy az elmúlt évtizedekben a kínai kormány egy egyre koherensebbé és modernebbé váló kivándorlási és diaszpóra

ÖSSZEFOGLALÓ Az 1980-as évektől Kína lehetővé tette, hogy a lakosság egy szűkebb csoportja legálisan is elhagyhassa az országot. A kivándorlás akkor szoros irányítás alatt állt és gazdasági célokat szolgált. Korlátozás a Csing dinasztia kora óta jelen van, azon-ban az utóbbi két évtizedben egyre kevesebb formális elem gátolja a kiutazást és a kinntartózkodást, s a vezetés egyre rugalmasabban gondolkodik a kivándorlók gazdasági hasznáról; már nem csupán a szellemi tőke behozatalát, a közvetlen ha-zai befektetéseket, hanem a globális hálózat építését is szem előtt tartva. A kiván-dorlás Kínából mégis szerény, s a magas társadalmi státuszú csoportokra jellemző. Az elvándorlás nagyságát a befektetői csoportok és a diákság szerepének növekedése határozza meg. Ennek okai a hazai gazdaság bővülésében és a be-fogadó országok korlátozásaiban kereshetők. A diákság kivándorlásának kezdetét a "reform és nyitás" politikája jelentette, a kormány kifejezetten a szellemi tőke fel-halmozását támogatta. Kínában különösen értékes a külföldön megszerzett diploma , noha a felsőoktatás fejlesztése elvben megoldotta az utánpótlást. A tanu-lási szándékkal kivándorlók jelentős hányada azonban ma sem tér vissza Kínába. A szakképzetlen vagy alacsonyan képzett fizikai dolgozók kivándorlását szorosan ellenőrzi a kormányzat, annak iránya és feltételrendszere a külföldi befektetések vál-tozásait követi. Mára ugyanakkor jelentős liberalizáció zajlott le ezen a területen is.

A tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen okai lehetnek annak, hogy Olaszországban egyetlen eredményes iszlamista terrortámadást sem hajtottak végre a XXI. században. Az ország több ok miatt is lehetne terrorista merényletek célpontja, hasonlóan
több nyugat-európai államhoz, amelyekben az elmúlt években több nagy volumenű támadás történt. A tanulmány sorra veszi azon lehetséges okokat – társadalmi-gazdasági tényezők, az ország migrációs trendjei, a muszlim populáció, a radikalizáció és a külföldi harcosok jelentette veszély, valamint a terrorizmus elleni küzdelem – amelyek alapján láthatóvá válik, hogy Olaszország miért nem vált még az iszlamista terrorizmus célpontjává.

Az Európai Unión belüli szabad mozgás elve a társadalom biztosítási és a bevándorlási politikák összefonódását eredményez te a tag államok felügyeleti gyakorlatában, elhomályosítva a jóléti és a büntetőjogi intézkedések határvonalát. A tag államok a kevésbé vonzó migránscsoportokat igyekeznek kirekeszteni a jóléti rendszerből és a munkaerő ­piacra kényszeríteni. Mivel teljes jogú uniós polgárként a roma népesség Európában szabad mozgást élvez, több nyugati tagállamban új ellenőrzési intézkedéseket vezetnek be a jóléti turistaként, be illeszkedni nem hajlandó csoportként számon tartott roma bevándorlókat megcélozva. Noha ezeket az „újonnan érkezőket” gyakran segélyezésfüggő, iskolázatlan munkaerőnek tekintik, a  jóléti rendszerhez adaptálódó migránsok sikeresen fejlesztik tudásukat a digitalizált bürokráciák gyengeségeiről és előnyeiről, és alkalmazkodnak a szűrési mechanizmusokhoz. A legsikeresebb bevándorlók így a technokrácián kívülre húzódnak, és láthatatlanokká válnak a jóléti megfigyelés számára. Empirikus esettanulmányok alapján ez a kötet bemutatja a megfigyelés ezen aszimmetriáit, és feltárja a közép ­európai roma bevándorlók digitális stratégiáit a brit jóléti eljárások során.