Péter Konok

Heves viták a Kommunista Internacionáléban… milliós vadsztrájkok az Egyesült Államokban… modern Robin Hoodok Németországban – a 20. század első felében. Barikádok Párizs utcáin… anarchista zavargások Londonban… több százezres demonstrációk a globalizáció és a háborúk ellen – napjainkban. A sokszor eltemetett baloldali radikalizmus különféle formái valamiképpen mindig újraélednek.

E mozgalmak közös erőssége (és persze egyben gyengesége is) éppen az állandó és saját logikai rendszerében következetes rendszerkritika, a kompromisszumokra való tudatos és akaratlagos képtelenség. Soha nem folytattak aktualizált reálpolitikát; így egyrészt soha nem is válhattak hatalmi tényezővé a különféle politikai konstellációkban, másrészt viszont gyakran képesek voltak feltárni az adott társadalom olyan alapvető ellentmondásait, amelyeket más politikai-elméleti irányzatok nem tudtak, vagy éppenséggel nem akartak meglátni. Történetük így nem csupán egyfajta mozgalomtörténet, hanem, egy sajátos szűrőn át szemlélve, a század mozgásainak története.

E könyv célja sem elsősorban a fenti irányzatok konkrét történetének feltérképezése – bár a főbb mozzanatok ábrázolása természetesen elengedhetetlen –, hanem azoknak a reflexióknak a története, elemzése és ütköztetése, amelyeket e mozgalmak és teoretikusaik a század eseményeire tettek, vagyis a 20. század ebből a sajátos „alulnézetből”, a problémafelvetések és az alternatívakeresések perspektívájából tárul fel, talán újfajta értelmezésekre is lehetőséget adva.

A kötet célja annak a folyamatnak az áttekintése, ahogyan a modern nyugati szociáldemokráciákban kidolgozott értékegyüttes – a szociáldemokrata kánon, annak különféle formáiban – kialakult és kölcsönhatásra lépett e kánon hordozóival és a tágabb értelemben vett társadalommal.
Hogyan vált a szociáldemokrácia a klasszikus, osztálypárt jellegű politikai testből modern társadalmi erővé; a kapitalizmust meghaladni, megszűntetni akaró ideológiából és mozgalomból a kapitalizmus humanizálására, tulajdonképpen a fenntartható kapitalizmusra irányuló reálpolitikává? Vagyis olyan politikává, amely nem kérdőjelezi meg e fenntarthatóság realitását?
Ma a szociáldemokrácia egykori forradalmi aspirációit végképp feladva egy olyan demokratikus minimumot kíván megfogalmazni, amely nem mutat túl a kapitalista társadalmon, de túlmutat a hagyományos pártpolitikán. Politikai stratégia helyett inkább a szociáldemokrataság kritériumait próbálja újraértelmezni. Jelen kötet e szociáldemokrataság változástörténetét igyekszik ábrázolni és vizsgálni, a politika helyett a társadalmi diskurzusra helyezve a hangsúlyt, amely a tágan értelmezett politikum – a politika mint kultúra – e szegmensét jellemzi. Ebben az értelemben pedig sokkal inkább kérdések és elemzési szempontok megfogalmazására törekszik, mint konkrét, aktuális, netán politikai jellegű válaszokra

Vajon lehet-e még újat mondani négy évtized távlatából 1968-ról? Túl lehet-e lépni a puszta nosztalgiázáson, az egykori események felidézésén.

E kötet tanulmányainak szerzői úgy gondolják, hogy 1968 szimbolikus év, a 20. század egyik kulturális értelemben legmozgalmasabb időszakának meghatározó esztendeje. Számukra ma annak az egész világon végigsöprő tiltakozási hullámnak a hatása érdekes – amely a második világháború utáni fogyasztói társadalmakban felnövő fiatal nemzedék elégedetlenségének és a társadalom átformálásra vonatkozó igényének adott hangot –, hogy alakult át 1968 hatására a demokráciáról, a tömegek szerepéről, az önrendelkezésről, az állam és a civil szféra viszonyáról való közvélekedés?

A forrongó világban az Amerikai Egyesült Államoktól kezdve egészen Kínáig szinte mindenhol történt valami. A legfontosabb kérdés az, hogy miként alakultak azok a folyamatok, amelyek alaposan átformálták a tágan értelmezett közgondolkodás szinte minden területét a művészetektől a politikán keresztül a társadalom- sőt, a természettudományokig.

Hasonló mozgások jellemezték az élet mindennapi struktúráit is. Az ellenkultúra elképesztő sebességgel alakította ki saját formáit és hatotta át a teljes társadalmat, hogy azután éppen ilyen meghökkentő gyorsasággal váljék a kultúrává, lefokozva és zárójelbe téve a korábbi kulturális kódokat. A kultúra működéséről, szerepéről, milyenségéről vallott mai elképzeléseink e folyamat örökségei.

1968 értelmezése mindmáig heves vitákat kavar tudományos, politikai és kulturális berkekben. A negyvenedik évforduló jó alkalmat kínált az itt röviden vázolt sokszínű jelenséghalmaz értelmezésére és újraértelmezésére.

A kutatás célja Károlyi Mihály levelezése VI. kötetének (1949-1955) elmaradt kiadása, illetve a levelezés IV. kötete (1930. július-1944) anyagának összeállítása, megszerkesztése és kiadása. Ezzel az I-VI kötetből (1905-1955 évkörök) álló sorozat 1978-ban megkezdett ...

In my study I would like to draft the intellectual, political
atmosphere, in which the Munka-kör (Work-circle), bearing
the stamp of Lajos Kassák, was founded and formulated.
It was a leftist creative community, which through its
numerous branches most impregnated the Hungarian
labour movement at the end of the 1920s and the beginning
of the next decade. Nevertheless, instead of “background”
it seems more correct to talk about a kind of
milieu, a huge political sphere from the left of social democracy
to the most radical fractions and grouplets, namely the
Hungarian versions of Trotskyism and council-communism
(or, according to the terminology of the Communist
Party of Hungary: the “too-leftists”).