2009 Az esélyegyenlőség hazai szabályozási rendszere

Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány Társadalmi Megújulás Operatív Program fszk fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéén Köuljptvány Esélyegyenlőség a joggyakorlatban Szociális Jogi Szabályozás (SZJSZ) Tudástár Tanulói tananyag Fejezetek Abonyi-Tóth Andor Fehérné Kovács Zsuzsa Földiné Angyalossy Zsuzsa Helfenbein Henrik Márkus Eszter dr. Pataki Máté Perlusz Andrea dr. Szabó Ákosné dr. 1. Alapfogalmak és alapproblémák a fogyatékosság körében 2. A fogyatékos személyek igényei és gondjai 3. Az esélyegyenlőség történeti kérdései 4. Az esélyegyenló'ség hazai szabályozási rendszere 5. A fogyatékos személyek esélyegyenlősége: szolgáltatások és támogatások 6. A fogyatékos személyek esélyegyenlősége: a jog- és érdekvédelem intézmény- és eszközrendszere 7. Esélyegyenlőség a joggyakorlatban Szerzők: Dr. Kemecsei Éva dr. Nagy Janka Teodóra Esélyegyenlőség a joggyakorlatban Tudástár Tanulói tananyag Készült az Új Magyarország Fejlesztési Terv A FIZIKAI ÉS INFO-KOMMUNIKÁCIÓS AKADÁLYMENTESÍTÉS SZAKMAI HÁTTERÉNEK KIALAKÍTÁSA" CÍMŰ TÁMOP 5.4.5 kiemelt projekt keretében Szerkesztő: Dr. Nagy Janka Teodóra Székelyné Kováts Eszter Szabó Gabriella írta: dr. Nagy Janka Teodóra Fehérné Kovács Zsuzsa Földiné Angyalossy Zsuzsa Márkus Eszter dr. Perlusz Andrea dr. Dr. Kemecsei Éva Abonyi-Tóth Andor Helfenbein Henrik Pataki Máté Szabó Akosné dr. Lektorálta: dr. Varjú Gabriella Projektvezető: Szentkatolnay Miklós Kiadja a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány Felelős kiadó: Kovács Gábor Székhely: 1139 Budapest, Pap Károly u. 4-6. Tel.: (+36 1) 450-3230 Fax: (+36 1) 450-3235 Azonosító: Esélyegyenlőség a joggyakorlatban - Tudástár ISBN: 978-615-5043-10-9 Arculat, design és grafika: Nova-Products Kft. Nyomás: AduPrint Kiadó és Nyomda Kft. A kiadvány ingyenes, kizárólag zárt körben, oktatási céllal használható. A kiadvány kereskedelmi forgalomba nem hozható. A felhasználás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját nem szolgálhatja! © dr. Nagy Janka Teodóra, 2009 © Fehérné Kovács Zsuzsa, 2009 © Szabó Ákosné dr., 2009 © Földiné Angyalossy Zsuzsa, 2009 © Márkus Eszter dr., 2009 © Perlusz Andrea dr., 2009 © Dr. Kemecsei Éva, 2009 © Abonyi-Tóth Andor, 2009 © Helfenbein Henrik, 2009 © Pataki Máté, 2009 © Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány Tartalomjegyzék ELŐSZÓ (DR. NAGY JANKA TEODÓRA) 1. ALAPFOGALMAK ÉS ALAPPROBLÉMÁK A FOGYATÉKOSSÁG KÖRÉBEN 9 11 Fogyatékosság - a legfontosabb fogalmak szótára, a fogyatékosság jelentéstartalma, modelljei, az FNO klasszifikációs rendszer bemutatása (Fehérné Kovács Zsuzsa - dr. Szabó Ákosné) 1.1. A legfontosabb fogalmak szótára 11 1.1.1. A „fogyatékosság" jelentéstartalmának változásai, megközelítési lehetőségei 1.1.2. A fogyatékosság jogi, szociális, rehabilitációs és orvosi „modellje", ezek értelmezése 11 11 1.2. Fogalmak a definíció értelmezéséhez 11 1.3. Ezeknek a definícióknak a pontos értelmezése és az a korszerű szemlélet, amely a fent említett károsodás - fogyatékosság - a társadalmi részvétel korlátozottságának új értelmezését jelenti, eredményezi az egyén fizikai, társadalmi környezetének egységén és kölcsönhatásán alapuló új felfogását 12 1.3.1. A fogyatékosság „orvosi modellje" 1.3.2. A fogyatékosság „szociális modellje" 1.3.3. A fogyatékosság „gyógypedagógiai" modellje 12 12 12 1 .4. Az SNI (sajátos nevelési igény - special needs education) értelmezése 15 1.5. A fogyatékosság mint jogi kategória 15 1.5.1. A közoktatásban 1.5.2. A fogyatékosság mint jogi kategória a magyar felnó'tt társadalomban 15 17 2. A FOGYATÉKOS SZEMÉLYEK IGÉNYEI ÉS GONDJAI (MEGISMERÉS ÉS MEGTAPASZTALÁS) 19 2.1. Saját élményű gyakorlatok, „érzékenyítés"-javaslatok a beszédbeli akadályozottsag megtapasztalására (Fehérné Kovács Zsuzsa) 19 2.2. Saját élményű játékok, gyakorlatok - a látássérültek mindennapjainak megismeresénez (Földiné Angyalossy Zsuzsa) 21 2.3. Saját élményű gyakorlatok, „érzékenyítés" - a mozgáskorlátozottak életének megismeresénez (dr. Márkus Eszter) 22 2.4. Saját élményű gyakorlatok, „érzékenyítés" - ötletek a hallás fontossága és a hallássérúíés megtapasztalására (dr. Perlusz Andrea) 25 3. AZ ESÉLYEGYENLŐSÉG TÖRTÉNETI KÉRDÉSEI (DR. KEMECSEI ÉVA) 27 3.1. Bevezetés 27 3.2. A fogyatékosság az ókorban 28 4 3.3. A fogyatékosság a zsidó-keresztény kultúrában 29 3.4. A fogyatékosság a középkorban 30 3.5. Iparosodás és tudományos racionalitás 30 3.6. Az eugenikától a holokausztig: a jog mint a fogyatékos emberek elleni elnyomás, a diszkrimináció eszköze 31 3.7. A fogyatékos emberek szabadságmozgalma 32 4. AZ ESÉLYEGYENLŐSÉG HAZAI SZABÁLYOZÁSI RENDSZERE (DR. NAGY J A N K A TEODÓRA) 36 4.1. Emberi jogok, egyenló'ség, jogegyenlőség, esélyegyenlőség 36 4.1.1. A fogyatékos személyek jogai és az emberi jogok generációi 4.1.2. Egyenlőség, jogegyenlőség, esélyegyenlőség 4.1.3. Esélyegyenlősítő jogalkotás 36 36 37 4.2. Az esélyegyenlőség szabályozásának forrásai 38 A Magyar Köztársaság Alkotmánya (1949. évi XX. tv.) A fogyatékos személyek jogai és esélyegyenlőségük biztosítása (1998. évi XXVI. tv.) Az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség előmozdítása (2003. évi CXXV. tv.) 38 38 43 4.3. Az esélyegyenlőség hazai intézményrendszere 45 4.3.1. A gyermek- és iskoláskorú fogyatékos személyeket ellátó intézményrendszer 4.3.2. A szociális intézményrendszer 46 47 5. A FOGYATÉKOS SZEMÉLYEK ESÉLYEGYENLŐSÉGE: SZOLGÁLTATÁSOK ÉS TÁMOGATÁSOK (DR. NAGY JANKA TEODÓRA) 51 5.1. A biztosítási típusú ellátások 51 5.1.1. Az egészségbiztosítási ellátások 5.1.1.1. Az egészségügyi szolgáltatások 5.1.1.1.1. Alapcsomag 5.1.1.1.2. Biztosítási jogviszonyhoz kötött ellátások 5.1.1.1.3. Az állam által nem támogatott, térítési díjhoz kötött ellátások 5.1.1.2. Az egészségbiztosítási pénzbeli ellátások a) Táppénz, gyermekápolási táppénz b) Terhességi-gyermekágyi segély c) Gyermekgondozási díj d) Méltányossági pénzbeli ellátás és segély 5.1.1.3. Baleseti ellátások a) Baleseti egészségügyi szolgáltatás b) Baleseti táppénz c) Baleseti járadék 52 52 52 52 60 61 61 62 63 64 64 65 65 65 5.1.2. A társadalombiztosítási nyugellátások 5.1.2.1. Saját jogú nyugellátások a) Öregségi nyugdíj b) Rokkantsági nyugdíj c) Baleseti rokkantsági nyugdíj d) Rehabilitációs járadék 5.1.2.2. Hozzátartozói nyugellátások a) Özvegyi nyugdíj b) Árvaellátás 66 67 67 68 68 69 70 70 71 5 c) Szülői nyugdíj d) Baleseti hozzátartozói nyugellátás 5.1.2.3. Nyugdíjszerű ellátások a) Rokkantsági járadék b) Átmeneti járadék c) Rendszeres szociális járadék d) Bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka e) Egyéb nyugdíjszerű ellátások (mezőgazdasági szövetkezeti járadék, egészségkárosodási járadék, házastársi pótlék, házastársi jövedelempótlék, vakok személyi járadéka, cukorbetegek ellátása) 5.1.3. Segélyezési típusú ellátások 5.1.3.1. Pénzbeli ellátások A) A tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek és hozzátartozója számára nyújtott pénzbeli ellátások a) Családi pótlék b) Gyermekgondozási segély c) Ápolási díj d) Rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény e) Pénzbeli támogatás f) Kiegészítő gyermekvédelmi támogatás és pótlék g) Rendkívüli gyermekvédelmi támogatás h) Óvodáztatási támogatás B) A tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos felnőtt számára nyújtott pénzbeli ellátások a) Családi pótlék (saját jogon) b) Fogyatékossági támogatás c) Ápolási díj d) Rendszeres szociális segély e) Átmeneti segély 5.1.3.2. Természetbeni ellátások és szolgáltatások a) Közgyógyellátás b) Parkolási igazolvány c) Ingyenes tankönyvtámogatás d) Étkezési térítési díjkedvezmény/gyermekétkeztetés normatív kedvezménye e) Természetben nyújtott rendkívüli gyermekvédelmi támogatás 5.1.3.3. Személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatások A) Szociális alapszolgáltatások a) Falu- és tanyagondnoki szolgáltatás b) Étkeztetés c) Házi segítségnyújtás d) Jelzőrendszeres házi segítségnyújtás e) Családsegítés f) Támogató szolgáltatás g) Fogyatékosok nappali intézménye B) Szakosított ellátási formák a) Fogyatékos személyek otthona b) Fogyatékos személyek lakóotthona c) Fogyatékos személyek rehabilitációs intézménye d) Fogyatékos személyek gondozóháza e) Speciális gyermekotthon 5.1.3.4. Egyéb kedvezmények a) Személyi jövedelemadó-kedvezmény b) Utazási kedvezmények c) A súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményei (személygépkocsi-szerzési, személygépkocsi-átalakítási támogatás, közlekedési támogatás) d) Akadálymentesítési támogatás e) Gépjárműadó-kedvezmény 6 71 72 72 72 72 73 73 73 74 75 75 75 76 77 78 78 78 79 79 79 79 79 80 80 82 82 82 83 83 83 84 84 84 84 84 85 85 85 86 87 87 88 88 89 90 90 90 90 90 91 92 93 6. A FOGYATÉKOS SZEMÉLYEK ESÉLYEGYENLŐSÉGE: A JOG- ÉS ÉRDEKVÉDELEM INTÉZMÉNY- ÉS ESZKÖZRENDSZERE (DR. NAGY JANKA TEODÓRA) 96 6.1. A jog- és érdekvédelem hazai intézményrendszere, esélyegyenlőség 96 6.1.1. Ellátottjogi képviselő 6.1.2. Érdekképviseleti Fórum 6.1.3. Ellátotti önkormányzat 6.1.4. Országos Fogyatékosügyi Tanács 6.1.5. Országos Esélyegyenlőségi Hálózat (Esélyek Háza) 6.1.6. Egyenlő Bánásmód Hatóság 6.1.7. A „nép ügyvédje" - Jogi Segítségnyújtó Szolgálat 6.1.8. Bírói út 6.1.9. Alkotmánybíróság 6.1.10. Az ombudsman eljárása 96 97 97 97 98 99 100 102 102 102 6.2. Érdekvédelmi szervezetek az esélyegyenlőségért 103 6.3. Ismerkedés a fogyatékos személyek által használt speciális szoftverés hardvereszközökkel (Abonyi-lóth Andor - Helfenbein Henrik - Pataki Máté) 107 7. ESÉLYEGYENLŐSÉG A JOGGYAKORLATBAN - PROJEKTBEMUTATÓ 108 7 U. Az esélyegyenlőség hazai szabályozási rendszere (dr. Nagy Janka Teodóra) 4.1. EMBERI JOGOK, EGYENLŐSÉG, JOGEGYENLŐSÉG, ESÉLYEGYENLŐSÉG 4.1.1. A fogyatékos személyek jogai és az emberi jogok generációi A fogyatékossággal összefüggő jogok tekintetében alapvető kérdésként merült fel, hogy megítélésük korántsem tekinthető egyértelműnek. A szakirodalomban megfogalmazódtak olyan vélemények, amelyek szerint a fogyatékosság joga emberi jog, azaz személyes szabadságjogként első generációs jog: - nem korlátozható; - biztosítása azonnal, haladék és feltételek nélkül kikényszeríthető; - közvetlen, egyéni jogosultságon alapuló jog esetében lehetőség van egyéni jogérvényesítésre és jogorvoslatra bírói úton. Például ha egy pszichiátriai beteget ketrecben vagy hálós ágyban tartanak, és fürdetés címén gumicsővel locsolják, a hazai fórumok után az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhat jogorvoslatért. Megfogalmazódik az az álláspont is, hogy a fogyatékossággal összefüggő jogok második generációs jognak tekinthetők: „azok tartalma ugyanis valamilyen állami materiális szolgáltatás nyújtására való jogosultságot jelent" \ (Kardos 1996) - mint ilyenek korlátozhatóak; - biztosításukra fokozatosan, a rendelkezésre álló erőforrások igénybevételével, a gazdasági teljesítőképességtől függően kerülhet sor; - közvetett, állami kötelezettségvállaláson alapuló jognak tekintik, amelynek érvényesüléséhez tevőleges, aktív magatartásra van szükség az állam részéről. Egyéni jogérvényesítési és jogorvoslati lehetőség bírói úton nincs, az ellenőrzésre sajátos monitoring-rendszert építettek ki. (Kálmán-Könczei 2002,175. p.) A kérdéssel foglalkozók többsége azonban a fogyatékosok jogvédelmét egyértelműen harmadik generációs jognak tekinti. Sári János az egyenjogúság „továbbgondolásának" tartja, Kiss Barnabás a jog egyenlőségét, az egyenlőség jogát vizsgálva a fogyatékosok jogait - a környezethez való jog, a betegjogok, a bioetikai és biomedicinális jogok mellett - szintén e jogcsoportban helyezi el. (Sári-Somody 2008, 337. p., Kiss 2006,168. p.) Az 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Esélyegyenlőségi törvény) bár a címében is jelezve azt tűzi ki célul, hogy a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról rendelkezzen, mégsem tisztázza a kérdést. Jelentősebb változást csak az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Egyenlő bánásmódról szóló törvény) jelent a jogérvényesítés sajátos eljárási rendjének kialakításával. 4.1.2. Egyenlőség, jogegyenlőség, esélyegyenlőség Az esélyegyenlőség sokféleképpen meghatározott és meghatározható fogalmának definiálásához először az egyenlőség tartalmi elemeit érdemes megvizsgálni. Nézőpontunkból nem lényegtelen, hogy Kardos Gábor a kérdéshez közelítve azt emeli ki, „a hasonló helyzetben levő személyeket hasonlóan, az eltérő helyzeteket eltérően kell szabályozni". (Kardos 1996) „Jogegyenlőségről akkor beszélünk, ha a cél mindenki számára ugyanazon jogok egyenlő mértékű biztosítása." (Halmai-Tóth 2003) Másképpen fogalmazva, ha a jog mindenre és mindenkire egyformán vonatkozik. A jogegyenlőség fogalma nem választható el a jogérvényesülés, a jogérvényesítés fogalmától. A jogegyenlőség megvalósulásának egyik alapvető feltétele, hogy a jogérvényesülés megvalósulhasson, de ha a jogérvényesítésben valamely csoport társadalmi hátránya miatt akadályozott, a társadalmi hátrány joghátránnyá válik. A fogyatékos személyek esetében - akik mint jogalanyok jogképesek, azaz jogok és kötelezettségek alanyai lehetnek - ezért különösen fontos, hogy a joggyakorláshoz szükséges speciális feltételek biztosítva lehessenek. A jogegyenlőség biztosításához tehát a joggyakorlás jogi, illetve természeti akadálymentesítését is el kell végezni, így biztosítva az esélyegyenlőséget. (Pl. a választójog gyakorlásának objektív korlátozottságát szünteti meg a mozgásképtelen állampolgár tartózkodási helyén történő szavazás megszervezésére vonatkozó kötelezettség.) Az esélyegyenlőség lényege, hogy „a jognak a kezdőpontnál kell biztosítania az egyenlő esélyt, ekkor kell a társadalomban valamilyen szempontból hátrányos helyzetben lévőket arra a szintre hozni, hogy a többséggel együtt egy startvonalról indulhassanak". (Halmai-Tóth 2003) Kálmán Zsófia és Könczei György az esélyegyenlőség folyamatjellegére 36 4. A z e s é l y e g y e n l ő s é g hazai s z a b á l y o z á s i r e n d s z e r e hívja fel a figyelmet, és szívesebben használja ennek érzékeltetésére az esélyegyenlősítés fogalmát, amelynek megvalósulásához három egymással összefüggő tény egyidejű és folyamatos jelenléte szükséges: 1. jogegyenlőség, amely objektíve nem korlátozott sem természeti, sem társadalmi alapon; 2. a hátrányos megkülönböztetés tilalma; 3. a hátrányok leküzdését célul tűző pozitív diszkrimináció. (Kálmán-Könczei 2002) 4.1.3. Esélyegyenlősítő jogalkotás 1 A diszkrimináció a szó eredeti értelmében megkülönböztetést jelent, más összefüggésben azonban további jelző nélküli alakja a hátrányos, negatív diszkriminációval azonosítódott. Három elemét kell kiemelni: a) a megközelítés negatív hatású az érintett személyre, b) ez a hatás a különbségtételből ered, c) a különbségtétel ésszerűtlen és nem indokolható. Az egyszerű különbségtétel - mint arra az Európai Emberi Jogi Bíróság is utal - lényegi, objektív, jogos, indokolható és igazolható, a diszkrimináció esetében viszont a megítélés alapjául szolgáló szempont irreleváns, szubjektív, racionálisan nem indokolható. Jogi szempontból a diszkrimináció három típusát különíthetjük el: a) Tételes jogi diszkrimináció, azaz „nyílt negatív diszkrimináció": törvénybe foglalt hátrányos megkülönböztetés (pl. a zsidók ellen született törvények a két világháború között, a szocializmus idején a „nép ellenségeire" vonatkozó diszkriminatív szabályok). b) „Burkolt negatív diszkrimináció": a törvényben nem található negatív diszkriminációt intézményesítő szabály, azonban hiányoznak a természeti, objektív korlátozottságok megszüntetésének feltételei, azaz a látszólag semleges szabályok csökkentik a jogérvényesítés lehetőségét (pl. a súlyosan mozgássérült, ép értelmű tanulót nem fosztja meg jogszabály az integrált tanuláshoz való jogtól, de ha a bejárati lépcsők miatt nem juthat be az iskolába, burkolt negatív diszkriminációról beszélünk). c) „Társadalmi negatív diszkrimináció": nincs tételes jogsértés (sem nyílt, sem burkolt negatív diszkrimináció), de a társadalmi környezet, a társadalmi adottságok, egyes társadalmi csoportok másokéhoz viszonyított, erőteljesen csökkent lehetőségei olyan hátrányos helyzetet teremtenek, amelyben lehetetlen a jogérvényesítés és a jogszerű joggyakorlás (pl. egy vak fiatalembert fogyatékossága miatt nem vesznek fel valamely munkahelyre). (Kálmán-Könczei 2002,145. p.) Az esélyegyenlőség megteremtését célzó törvényalkotásnak három modellje különböztethető meg - bár a cél közös: a diszkrimináció kiküszöbölése. A) A „negatív" diszkrimináció tilalma A hátrányos megkülönböztetés tilalmán alapul, hátterében a fogyatékoskérdés alapvetően emberi jogi felfogása áll. Célja, hogy az egyenlő bánásmódnak ne lehessenek jogi (illetve nem jogi) akadályai. Az antidiszkriminációs jogszabály: - törvényi szinten deklarálja a fogyatékossággal élő emberek jogait; - érvényesülésük érdekében kötelezettségeket ír elő, amelyek nem teljesítését szankcionálja; - megtiltja a fogyatékos személyekkel szemben alkalmazott diszkriminációt; ha mégis előfordul, szankcionálja, azaz a személyiségi jogok megsértésének tekintve a fogyatékosság miatt elszenvedett jogsérelmet, perelhetővé teszi azt. Ilyen például az emberi jogok európai egyezményének (Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről) 14. cikke vagy az Amszterdami Szerződés, az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés 13. cikke, amely általános jelleggel rögzíti a közösség elkötelezettségét a diszkrimináció (és ennek részeként a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés) ellen. Magyarországon a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 70/A. §. (1) bekezdése deklarálja a negatív diszkrimináció tilalmát. A hazai törvények közül az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény törvényi szinten rendezi a negatív diszkrimináció tilalmának kérdéskörét, megkönnyítve a fogyatékos személyek jogérvényesítési esélyeit a gyakorlatban. B) A „pozitív" diszkrimináció 2 A jogalkotó a „pozitív" diszkriminációs elemeket közvetlenül is beépíti a jogszabályokba. Azaz ún. „rásegítő szabályozással" az esélyegyenlőség biztosítása és a negatív diszkrimináció megszüntetése érdekében hátránykompenzációs célú kedvezményeket és többletjogokat biztosít pl. az oktatás, a munkavállalás, az egészségügyi ellátás, a lakhatás területén. (Kálmán-Könczei 2002,149. p.) 1 2 Bár az egyes jogirodalmak elférő m ó d o n közelítik meg a problémát, a kérdés tárgyalása során alapul szolgált: Kálmán-Könczei 2 0 0 2 . 1 4 5 - 1 5 2 . A pozitív diszkrimináció kérdésében is eltérő álláspontok fogalmazódnak meg a szakirodalomban. Bossuy n y o m á n a fogalmi önellentmondásra hivatkozva többen is megkérdőjelezik a szóhasználatot, inkább pozitív intézkedésekről, megerősítő intézkedésekről (pl. Szajbély Katalin) vagy pozitív lépésekről, előnyben részesítésről (pl. Kiss 2 0 0 6 . 162.) szólva. 37 4. Az esélyegyenlőség hazai szabályozási rendszere A Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/A. §. (3) bekezdése kimondja a „tevőleges jogbiztosítást", a pozitív diszkriminációt: „A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti." Az 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek esélyegyenlőségéről rendelkezve éppen ezen alkotmányi szövegre hivatkozva határolja körül azokat a többletrendelkezéseket, amelyeket a jogegyenlőség megvalósulásához feltétlenül szükségesnek tart (pl. a fogyatékossági támogatás kompenzációs jellege, az esélyegyenlősítés célterületeinek meghatározása). A „pozitív" diszkrimináció esetében azonban nem szabad megfeledkeznünk annak társadalommegosztó hatásáról sem. A kérdés részletezése, értékelő tárgyalása nélkül csak fel kívánjuk vetni az egyes szakirodalmi helyeken megfogalmazott érveket: pl. folyamatosan bővülhet az új, preferált bánásmódot kívánó csoportok száma, szélesedhet az a terület, amelyen a pozitív diszkriminációt érvényesíteni kívánják, valamint a pozitív intézkedés is megvalósíthat negatív diszkriminációt - pl. a legitim cél megszűnése, erőteljes eredményorientáltsága, illetve nyílt, közvetlen megkülönböztetés tartós alkalmazása esetén. (Kálmán-Könczei 2002,150. p.) C) Kevert típusú jogalkotás Az esélyegyenlőséget a „negatív" diszkrimináció tilalma és a „pozitív" diszkrimináció adta előnyök ötvözete biztosítja (pl. Franciaországban a fogyatékos személyek munkavállalása tekintetében). (Kálmán-Könczei 2002) 4.2. Az esélyegyenlőség szabályozásának forrásai Az esélyegyenlőség szabályozásának uniós forrásaival részletesen foglalkoznak a gyarapodó szakirodalmak (Kálmán-Könczei 2002, 157. p. 4. t., Gyulavári-Könczei 1999, Gyulavári 2004), itt és most a hazai szabályozás alapvető dokumentumait részletezzük, amelyek az alábbiak: - 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról; - 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról; - 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról. További, a kérdéskört érintő főbb jogszabályok: - 1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról; - 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról; - 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról; - 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról; - 1 /2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről; - 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről; - 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról; - 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól; - 1959. évi IV. törvény a polgári törvénykönyvről; - 362/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet az Egyenlő Bánásmód Hatóságról és eljárásának részletes szabályairól; - 2/2005. (III. 1.) OM rendelet a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról. A - Magyar Köztársaság Alkotmánya (1949. évi XX. törvény): elismeri minden ember jogát ahhoz, hogy egyenlő méltóságú személyként élhessen; rögzíti a hátrányos megkülönböztetés szigorú szankcionálását; deklarálja a pozitív diszkriminációt; kinyilvánítja, hogy az esélyegyenlőség előmozdítása elsősorban állami kötelezettség. 70/A. §. (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. A fogyatékos személyek jogai és esélyegyenlőségük biztosítása (1998. évi XXVI. törvény) A fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik azonban - amint a jogszabály címe is tükrözi - a jogérvényesítés eszközeivel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni. Ezért vált szükségessé a hátrányos megkülönböztetés tilalmán túl az Alkotmányban foglalt kötelezettség - 70/A. §. (3) - megvalósítása érdekében az esélyegyenlőség biztosításának törvényi szintű deklarálása. Az Esélyegyenlőségi törvény a hazai szabályozás és a nemzetközi szervezetek fogyatékosságügyi dokumentumai között igyekezett összhangot teremteni. Előkészítésében közel 150 országos szervezet, nonprofit szervezet, szakértő vett részt. A megszülető jogszabály célja a hátrányos megkülönböztetés tilalmazásán túl a fogyatékos személyek jo- 38 4. A z e s é l y e g y e n l ő s é g hazai s z a b á l y o z á s i r e n d s z e r e gainak, a jogérvényesítés eszközeinek meghatározása, a komplex rehabilitáció, az önálló életvitel, a társadalmi életben való aktív részvételi lehetőség biztosítása volt. A hátrányok enyhítése mellett továbbá az esélyegyenlőség megalapozása és a társadalom szemléletmódjának alakítása. (1998. évi XXVI. tv. Indokolás, Sári-Somody 2008,338. p.) A szabályozás alapelvei: - a prevenció fontossága; - a fogyatékos személyekkel kapcsolatos eljárás alapelve a fogyatékos állapot rosszabbodásának megelőzése és a következmények enyhítése; - a tervezési és döntési folyamatok során a fogyatékos személy sajátos szükségleteinek kiemelt kezelése; - a fogyatékosság társadalmi modelljének szellemében annak hangsúlyozása, hogy a fogyatékos személyek a társadalom és a helyi közösség egyenrangú tagjai, így olyan körülményeket kell teremteni, amelyek lehetővé teszik részvételüket a társadalmi életben, illetve amelyek révén „a fogyatékos emberek képesek lesznek teljesebb életre és a fogyatékosságukból fakadó terheik csökkenthetőek" (1998. évi XXVI. tv. 2. §. [1-4] bek.); - az állam gondoskodási kötelezettsége (a fogyatékos személyeket megillető jogok érvényesítéséről, a fogyatékos személyek hátrányait kompenzáló intézményrendszer működtetéséről a nemzetgazdaság mindenkori lehetőségeivel összhangban); - előnyben részesülés - minden lehetséges módon. A jogszabály egyik fontos eredménye a fogyatékos, súlyos fogyatékos személy fogalmának meghatározása 3 . Fogyatékos személy: 1. az, aki érzékszervi (látásszervi, hallásszervi, mozgásszervi, értelmi) képességeit jelentős mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, 2. vagy a kommunikációjában számottevően korlátozott személy, aki számára ez tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során. Súlyosan fogyatékos személy (az 1998. évi XXVI. törvény 23. §. [1] bekezdése értelmében): - Látási fogyatékos személy, akinek segédeszközzel vagy műtéti úton nem korrigálható módon látóképessége teljesen hiányzik, vagy aliglátóként minimális látásmaradvánnyal rendelkezik és ezért kizárólag tapintó-halló életmód folytatására képes. - Hallási fogyatékos személy, akinek hallásvesztesége olyan mértékű, hogy a beszédnek hallás útján történő megértésére segédeszközzel sem képes, feltéve, hogy halláskárosodása mellett a hangzó beszéd érthető ejtése elmarad, vagy halláskárosodása 25. életévét megelőzően következett be. - Értelmi fogyatékos személy, akinek értelmi akadályozottsága - genetikai, illetőleg magzati károsodás vagy szülési trauma következtében, továbbá tizennegyedik életévét megelőzően bekövetkező súlyos betegsége miatt - középsúlyos, vagy annál nagyobb mértékű. - Autista, akinek állapota a személyiség egészét érintő fejlődés átható zavara miatt, az autonómia-tesztek alapján súlyosnak vagy középsúlyosnak minősíthető. - Mozgásszervi fogyatékos személy, akinek - a mozgásrendszer károsodása, illetőleg funkciózavara miatt helyváltoztatásához a külön jogszabályban meghatározott segédeszköz állandó és szükségszerű használata szükséges (ideértve azt a mozgásszervi okból állandó jelleggel ágyhoz kötött személyt is, aki a segédeszköz használatára állapota vagy állapotrosszabbodása miatt nem képes), vagy mozgásszervi betegsége miatt állapota segédeszközzel eredményesen nem befolyásolható. - Halmozottan fogyatékos személy, akinek a fenti súlyos fogyatékosságok közül legalább két fogyatékossága van, valamint akinek hallásvesztése olyan mértékű, hogy a beszédnek hallás útján történő megértésére segédeszközzel sem képes, és látási, vagy értelmi, vagy mozgásszervi fogyatékos, és állapota tartósan vagy véglegesen fennáll, továbbá önálló életvitelre nem képes, vagy mások állandó segítségére szorul. 4 A fogyatékos személyt megillető jogok 1. A környezethez való jog a) A fogyatékos személynek joga van az akadálymentes, érzékelhető és biztonságos épített környezetre; b) joga van külön is kiemelten a közlekedéssel és az épített környezettel kapcsolatos tájékozódási lehetőségekre. 2. A kommunikációhoz való jog a) A fogyatékos személynek, családtagjainak, segítőinek biztosítani kell a hozzáférés lehetőségét (azaz az érzékelhetőséget és a megfelelő értelmezhetőséget): - a közérdekű információkhoz, - az őt megillető jogokkal összefüggő információkhoz, - a részükre nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatos információkhoz. 3 4 A kérdés részletezésére a 6. fejezetben kerül sor. A súlyos fogyatékosság minősítésével és felülvizsgálatával részletesen foglalkozik a 141/2000. (VIII.9.) Korm. rendelet. 39 U. Az esélyegyenlőség hazai szabályozási rendszere b) A kommunikációban jelentősen gátolt személy számára a közszolgáltatások igénybevételekor biztosítani kell a tájékozódás és a személyi segítés feltételeit, és c) az információs esélyegyenlőséget az információs társadalmi szolgáltatások igénybevétele során. 3. A közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés joga a) egyenlő esélyű a hozzáférés a közszolgáltatáshoz, ha annak igénybevétele - az igénybe vevő állapotának megfelelő önállósággal - mindenki, különösen a sérült emberek számára akadálymentes, kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető; az épület megközelíthető, a nyilvánosság számára nyitva álló része bejárható, vészhelyzetben biztonsággal elhagyható, az épület tárgyai, berendezései mindenki számára rendeltetésszerűen használhatók, a szolgáltatások egyformán igénybe vehetőek. b) a különböző fogyatékossági csoportok eltérő speciális szükségleteinek figyelembe vétele mellett biztosítani kell a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférést (pl. a fogyatékos személy az önálló életvitelét segítő kutyáját beviheti a közszolgáltatást nyújtó szerv, intézmény, szolgáltató mindenki számára nyitva álló területére) c) a hozzáférési szempontok érvényesülését a közszolgáltatások engedélyezése során Közszolgáltatásnak minősül a jogszabály szerint (lásd a táblázatot): - a közhatalmi tevékenység (pl. hatósági, kormányzati, egyéb közigazgatási, igazságszolgáltatás tevékenységet végző szervek, valamint az Országgyűlés és a neki beszámolási kötelezettséggel tartozó szervek által végzett tevékenység); - az állami fenntartású oktatási, közművelődési, közgyűjteményi, kulturális, tudományos, szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi, egészségügyi, sport-, ifjúsági, foglalkoztatási szolgáltatás, ellátás, tevékenység; - a helyi és kisebbségi önkormányzat, illetve általa vagy közfinanszírozásban részesülő nem állami és egyházi fenntartó által végzett tevékenység; - az ügyfélszolgálati szolgáltató tevékenység; - a hatósági engedély vagy hatósági kötelezettség alapján végzett nyilvános szolgáltató tevékenység jogszabály szerint. 4. A közlekedéshez való jog a) A közlekedési rendszereknek (tömegközlekedési eszközöknek, utasforgalmi létesítményeknek) alkalmasnak kell lenniük a fogyatékos személy általi biztonságos igénybevételre. b) A közlekedésben jelentősen akadályozott fogyatékos személy közlekedését szállítást végző hálózat működtetésével is lehet biztosítani. c) A közhasznú parkolókban a közlekedésben akadályozott fogyatékos személyek számára megfelelő számú és alapterületű parkolóhely kialakításáról kell gondoskodni. 5. Támogató szolgálat, segédeszköz igénybevételéhez való jog a) Biztosítani kell a fogyatékos személy önálló életvitelét elősegítő, a mindennapi szükségletei kielégítését célzó, személyes közreműködés által megvalósuló szolgáltatást. b) Biztosítani kell a fogyatékos személy számára a fogyatékos által indokolt szükségleteknek megfelelő támogató szolgálat, segédeszköz (a fogyatékos személy fizikai vagy érzékszervi képessége részleges vagy teljes hiányának részleges vagy teljes pótlását szolgáló eszköz) igénybevételét. Az esélyegyenlősítés célterületei 1. Egészségügy a) A fogyatékos személy egészségügyi ellátása során figyelemmel kell lenni a fogyatékosságából adódó szükségleteire. b) Biztosítani kell az állapota javításához, az állapotromlás megelőzéséhez szükséges rendszeres és hatékony egészségügyi ellátást. c) Biztosítani kell azt, hogy az ellátás elősegítse a rehabilitációt, a társadalmi beilleszkedést, és ne erősítse a betegségtudatot. 2. Oktatás, képzés a) A fogyatékos személynek joga van az állapotának megfelelő és életkorától függő korai fejlesztésben és gondozásban, óvodai nevelésben, iskolai nevelésben és oktatásban, fejlesztő felkészítésben, szakképzésben, felnőttképzésben, továbbá felsőoktatásban való részvételre a jogszabályban meghatározottak szerint. b) Ha a fogyatékos személy számára előnyös, lehetősége és joga van integrált oktatásban, képzésben való részvételre. c) A szülő joga a szakértői és rehabilitációs bizottság véleménye alapján a fogyatékos személy oktatási, képzési intézményének kiválasztása. 4. Az esélyegyenlőség hazai szabályozási rendszere • jaquiaaap }U[y8iozs[ajA8n I4ezXuBUUO>[UQ 0102 iXSnSaszsaSg SB4Bj[a>(ezs síjepozs SB4B([3>(BZS luqapaA^auuaX'j 01 SB}B[[adL'IB luippaA^auuaÁ;} B 01 u 0 1 T3 Os Q C BJOJSI n^ojdazo^j (Sl B|0>[SI n^ojdeiv BpOAQ se^BjiadqB síjepozg l£ jaquiaoap s^enadqe lÁSnSaszsaSg '800Z buibzs >[ai}9Z9iaio>j o; ri N &C:0 i-S »° N 01 :0 >re n X, b a; 3 <fi ifi N -•z 01 >0> >fc CG >> £ OI ^ .ti '3 :Q O bC 01 A; 03 cfi N >c >0) aj tH >. -0) ,01 •o Cfi C cfi ON ő esél 4-1 01 li-.a 2 N •o s >01 QJ C u < >4-. o o oo 5 ir> =3 >re bJj>qj Cfi ON C O (NI D_0J •3 a, ja; "3 re N N c :G - r e :0 JH N »0 -re S 5 N vv (N :Q E <o v C >-. t. o 5N jí C 01 :0 LO cfi <4 2 :0 N <9 re N c • O-re >o C o 01 C N :0 cfi O ^J - 3 LO Cl, JU "3 • rí fN CM cfi 0) >0) > 01 re re :Q N e v -re F ^ ° ói N °0) (N ® t-i o m :g 0 íf! ^ a. 3 t: 01 01 3 re • >— 4-. S re •3 S N •C reM cfi =0 0 *4 -UJ -í—• •X C — oi—re Í3 « i-j O-g >o E ói c! I— •re n t. o cre 5N C ^ 01 : 0 %í s 01 E O cfi :0 N CO >0) Ó 3 gj 5 -re J -S >0 M :o re 5 bc 9 0) £ :§ 41 4. A z e s é l y e g y e n l ő s é g hazai s z a b á l y o z á s i r e n d s z e r e 3. Foglalkoztatás a) Lehetőség szerint integrált, ha erre nincs lehetőség, a védett foglalkoztatáshoz való jog biztosítása. b) A foglalkoztató munkáltató a munkavégzéshez szükséges mértékben köteles biztosítani a munkahelyi környezet, így különösen a munkaeszközök, berendezések megfelelő átalakítását (az átalakítással kapcsolatos költségek fedezésére a központi költségvetésből támogatás igényelhető). c) A munkáltató a munkához jutás elősegítése érdekében a felvételi során köteles biztosítani az egyenlő eséllyel hozzáférhető környezetet (nevezetesen: a megüresedett álláshelyet nyilvánosan meghirdette, és az említett környezet biztosítása nem jelent aránytalanul nagy terhet). d) Ha a fogyatékos személy foglalkoztatása az integrált foglalkoztatás keretében nem megvalósítható, úgy számára speciális munkahelyek működtetésével a munkához való jogát lehetőség szerint biztosítani kell. 4. Lakóhelyhez való jog A fogyatékos személynek joga van a fogyatékosságának, személyes körülményeinek megfelelő lakhatási forma megválasztására: - családi lakhatás (lakásátalakítási támogatás); - lakóotthoni lakhatás, amely a fogyatékos személy önálló életvitelét elősegítő, kisközösséget befogadó lakhatási forma (fogyatékos személyek lakóotthona); - intézményi elhelyezés (fogyatékos személyek nappali intézménye, fogyatékos személyek gondozóháza, fogyatékos személyek otthona, fogyatékos személyek rehabilitációs intézménye). 5. Kultúrához, sporthoz való jog a) Alapfeltétel: biztosítani kell a fogyatékos személyek számára a művelődési, kulturális, sport- és más közösségi célú létesítmények látogatását, használatát. b) Szervezeti feltétel: szabadidő- és tömegsport (Wesselényi Miklós Nemzeti Ifjúsági és Szabadidősport Közalapítvány), verseny- és élsport (Gerevich Aladár Nemzeti Sport Közalapítvány). A rehabilitáció Az Esélyegyenlőségi törvény az Európa fejlett országaiban elfogadott, a fogyatékos személyekkel kapcsolatban megszületett törvények szemléletét, az utóbbi évtizedekben világszerte lezajlott rehabilitációs modellváltást tükrözi. A segélyezésre szoruló, kiszolgáltatott, sérült fogyatékos személy helyébe a saját életéről dönteni képes, a társadalomba hasznos munkája révén integrálódó fogyatékos személyt helyezi. 5 A jogalkotó a rehabilitációról mint komplex, az egészségügyi, a mentálhigiénés, az oktatási, képzési, a foglalkoztatási és a szociális rendszerekben megvalósuló folyamatról szól, amelynek célja a fogyatékos személy képességeinek fejlesztése, szinten tartása, a társadalmi életben való részvétel, önálló életvitel elősegítése. A rehabilitációhoz való jog érvényesítésében a fogyatékos személyeket a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány segíti az alábbi szolgáltatásokkal: - szempontrendszer kidolgozása a fogyatékos személy meglévő, illetve fejleszthető képességeinek megfelelő rehabilitációs programtervezetekhez, programokhoz; - a rehabilitációs programban megjelenő szolgáltatásokhoz, ellátásokhoz való hozzáférés megszervezése; - a közreműködő szervekkel, személyekkel való együttműködés; - a segédeszköz-ellátás fejlesztési irányai; - a segítő szolgálatok kialakítási szempontjai; - szakmai-módszertani ajánlások kidolgozása; - információ gyűjtése a fogyatékos személyek, családtagjaik, segítőik tájékoztatása, a tájékozódás érdekében. Országos Fogyatékosügyi Tanács A Kormány fogyatékosüggyel kapcsolatos feladatainak ellátását az Országos Fogyatékosügyi Tanács segíti. A tanács: - a fogyatékos személyekkel összefüggő döntések meghozatalában kezdeményező, javaslattevő, véleményező és koordináló, - a döntések végrehajtásának folyamatában elemző és értékelő tevékenységet végez; - véleményezi a fogyatékos személyeket érintő jogszabályok tervezeteit; - javaslatot tesz a fogyatékos személyeket érintő döntésekre, programokra, jogi szabályozásra; - részt vesz a fogyatékos személyek ügyeit érintő tevékenységek koordinálásában; - rendszeresen tájékoztatja a Kormányt a fogyatékos személyek élethelyzetének alakulásáról; - kidolgozza az Országos Fogyatékosügyi Programot, és figyelemmel kíséri a végrehajtását. 6 5 6 1 9 9 8 . évi X X V I . törvény indokolása Az Országos Fogyatékosügyi Tanács szervezete, feladata- és hatásköre a 6. fejezetben a jog- és érdekérvényesítés kapcsán kerül részletezésre. 42 4. A z esélyegyenlőség hazai szabályozási rendszere Országos Fogyatékosügyi Program Az Országgyűlés a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének megteremtéséhez szükséges intézkedések megalapozása érdekében Országos Fogyatékosügyi Programot határoz meg. A programban foglaltakat az egészségügyi, foglalkoztatási, oktatási, közlekedési tervezésben, továbbá a településfejlesztésben, valamint az egyéb állami tervezés körébe tartozó döntések meghozatala során érvényre kell juttatni. A program előkészítéséről és annak országgyűlési határozattervezet formájában az Országgyűlés elé történő terjesztéséről a Kormány gondoskodik. A program az alábbiakat tartalmazza: - a fogyatékossággal élő népesség társadalmi helyzetének bemutatását; - a rehabilitációval kapcsolatos célok meghatározását; - a fogyatékos személyeket érintő társadalmi szemlélet kedvező irányú megváltoztatásához szükséges tennivalókat; - a fogyatékos személyek és családjuk életminőségének javításához szükséges feltételrendszer meghatározását; - a fogyatékos személyeknek a társadalom életében való aktív részvételét elősegítő terveket; - a fogyatékos személyek létszámához és társadalmilag elismert igényeikhez igazodva a közlekedési rendszerek (tömegközlekedési eszközök, utasforgalmi létesítmények), a szállítás, az épített környezet átalakításának, valamint a speciális oktatás és speciális foglalkoztatás célállapotban elérendő indokolt mértékének meghatározását; - a kitűzött célok megvalósításához szükséges eszközöket és intézményeket, valamint a szükséges pénzügyi forrásokat. A programot az Országgyűlés fogadja el, végrehajtásáról pedig a Kormány kétévente jelentést tesz az Országgyűlésnek. Az Országgyűlés a határozatot legalább négyévente felülvizsgálja. Az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség előmozdítása (2003. évi CXXV. törvény) Az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülése és az esélyegyenlőség előmozdítása mint szabályozási tárgy nem előzmények nélküli a magyar jogban (pl. 1949. évi XX. törvény 54. §. [1], 70/A. §., 1959. évi IV. törvény, 1992. évi XXII. törvény, 1998. évi XXVI. törvény), azonban a XXI. század elején szükségessé vált egy olyan általános antidiszkriminációs törvény megalkotása az egységes fogalomhasználat, a szakmai koherencia és a megfelelő eljárásjog kidolgozása érdekében, amely a nemzetközi kötelezettségekre és az európai közösségi jog vívmányaira is alapoz. (2003. évi CXXV. tv. Indokolás) Az Alkotmány 70/A. §. (3) bekezdése teremti meg az esélyegyenlőség előmozdításának alkotmányjogi alapjait, amikor kimondja, hogy a „Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti". Ezt az alkotmányi rendelkezést az Alkotmánybíróság is az esélyegyenlőség előmozdítását szolgáló állami cselekvés alapjának tekinti. Az Egyenlő bánásmódról szóló törvény sajátossága, hogy egy jogszabályon belül szabályoz két egymástól elkülönülő területet: az egyenlő bánásmódra és az esélyegyenlőségre vonatkozó alapvető rendelkezéseket. (Az egyenlő bánásmód követelménye a kötelezetti oldalról mások egyenlő emberi méltóságának tiszteletben tartását jelenti, a jogosulti oldalon pedig az egyenlő bánásmód kikényszeríthetőségét az állam által kiépített eszközrendszer segítségével.) A két terület azonban erőteljes különbözősége ellenére is szerves egységet alkot, hiszen mindkettő a személyek közötti egyenlőség egy-egy oldalát jelenti. Az Egyenlő bánásmódról szóló törvény: - általános jelleggel kívánja meghatározni az egyenlő bánásmód jogosultjait, kötelezetteit, az egyenlő bánásmód követelményének tartalmát, a jogérvényesítés eljárási szabályait; - az egyenlő bánásmód egyes területeit kiemelten kezeli (pl. foglalkoztatás, szociális biztonság, egészségügy, oktatás, lakhatás, áruk forgalma, szolgáltatások igénybevétele); - az esélyegyenlőséghez kapcsolódóan keretszabályozásra törekszik; - harmonizációra törekszik az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó közösségi jogi normák és a hazai ágazati jogszabályok tekintetében (pl. fogalomhasználat, eljárásrend). (Tausz 1998) Az egyenlő bánásmód fogalma: azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárni a természetes személyek, ezek csoportjai, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetében. Megsértését jelenti: - a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, - a közvetett hátrányos megkülönböztetés, - a zaklatás, - a jogellenes elkülönítés, - a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás (kivéve, ha tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van). 43 4. Az esélyegyenlőség hazai szabályozási rendszere A törvény felsorolja azokat a szervezeteket, amelyek minden jogviszonyukban kötelesek megtartani az egyenlő bánásmód követelményét, és amelyekkel szemben az eljárást meg lehet indítani. Ezek a közszféra szervei: állami, önkormányzati szervezetek, a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek, közalapítványok, köztestületek, közszolgáltatók, oktatási, szociális, gyermekvédelmi, művelődési, egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézmények, önkéntes biztosítópénztárak, magánnyugdíjpénztárak, a pártok és minden egyéb költségvetési szerv. A felsoroltakon kívül a magánszféra meghatározott jogviszonyai során is érvényesülnie kell az egyenlő bánásmód követelményének, így: - a foglalkoztatási jogviszonyban a munkáltató, - az állami támogatás felhasználása során a támogatásban részesülő egyéni és társas vállalkozások, - a nyilvános üzleti forgalmat bonyolító áruforgalmazók vagy szolgáltatók, - az előre meg nem határozott személyek számára szerződéskötésre ajánlatot tevő vagy ajánlatot kérő személy az adott jogviszony tekintetében. (http://egyenlobanasmod.hu/index.php?g=tej.htm) Kivételt képeznek a családjogi, a hozzátartozók közötti jogviszonyok, az egyházi jogi személyek hitéleti tevékenységgel közvetlenül összefüggő jogviszonyai, a társadalmi szervezetek, jogi személyek és más szervezetek tagjai közötti, a tagsággal összefüggő jogviszonyok, amelyekben a hatóság nem járhat el. A hatóság nem vizsgálhatja az Országgyűlés, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, a Számvevőszék, az országgyűlési biztos, valamint a bíróságok és az ügyészség közhatalmi döntéseit és intézkedéseit sem. Az egyenlő bánásmód megsértésének formái Hátrányos megkülönböztetés a) Közvetlen: ha a rendelkezés eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai vagy más véleménye, családi állapota, anyasága, terhessége, apasága, szexuális irányultsága, nemi identitása, életkora, társadalmi származása, vagyoni helyzete, foglalkoztatási jogviszonyának részmunkaidős jellege, határozott időtartama, érdekképviselethez való tartozása, egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője miatt más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesül. b) Közvetett: nem közvetlen, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely mégis lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz. Zaklatás Az emberi méltóságot sértő, az előbbiekkel összefüggő magatartás, amelynek célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása. Jogellenes elkülönítés A fenti tulajdonságok alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját érintő, másoktól tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indok nélkül történő elkülönítés. Megtorlás Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelem okozása, erre irányulás vagy ezzel való fenyegetés. Előnyben részesítés Nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését az a rendelkezés, amely egy kifejezetten megjelölt társadalmi csoport tárgyilagos értékelésen alapuló esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányul, feltéve például, ha törvényen vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeleten, illetve kollektív szerződésen alapul, és határozott időre vagy határozott feltétel bekövetkeztéig szól, és nem sért alapvető jogot, nem biztosít feltétlen előnyt, és nem zárja ki az egyéni szempontok mérlegelését. Az Esélyegyenlőségről szóló törvény külön is nevesíti azokat a területeket, ahol a leggyakrabban fordul elő az egyenlő bánásmód megsértése: - a foglalkoztatás, - a lakhatás, - a szociális és egészségügyi ellátás, - az oktatás, képzés, - az áruk és szolgáltatások igénybevétele. A foglalkoztatás területén például sérti az egyenlő bánásmódot a közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés a nyilvános álláshirdetésben, a felvétel során. Nem jelenti viszont sérelmét a munka jellege vagy természete alapján indokolt és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés vagy a jogszabályban előírt előnyben részesítési kötelezettség. UU 4. Az esélyegyenlőség hazai szabályozási rendszere A szociális biztonság és az egészségügy területén az egyenlő bánásmód követelményét különösen a szociális, illetve gyermekvédelmi pénzbeli, természetbeni és személyes gondoskodást nyújtó ellátások igénylése és biztosítása, valamint az egészségügyi szolgáltatás nyújtása során kell érvényesíteni. Törvény, illetve törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet a társadalom egyes csoportjai részére például a fogyatékosság alapján többletjuttatásokat állapíthat meg. A lakhatás területén az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti például közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetéssel sújtani valakit a lakhatást segítő állami vagy önkormányzati támogatások, kedvezmények, kamattámogatás nyújtásával kapcsolatban. Az oktatás, képzés területén az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti például valamely személy vagy csoport jogellenes elkülönítése egy oktatási intézményben, illetve tagozaton, osztályban, csoportban. Nem sérti azonban, ha az oktatást csak az egyik nembeli tanulók részére szervezik, ha az oktatásban való részvétel önkéntes, és a résztvevőket nem éri hátrány. Az áruk forgalma és a szolgáltatások igénybevétele területén az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti például a szolgáltatások nyújtásának, áru forgalmazásának a megtagadása, vagy például olyan felirat kihelyezése, amelyből az a következtetés vonható le, hogy az ott nyújtott szolgáltatásból valakit vagy valakiket kizárnak. A biztosítási szolgáltatások esetében a nemi hovatartozáson alapuló megkülönböztetés nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, ha a díj és a szolgáltatás kockázatarányos mértéke meghatározott, kockázati tényezőkön alapuló csoportok létrehozásával jár, és biztosításmatematikai, statisztikai adatok alapján a díj számításában és a szolgáltatás nyújtásában a nemi hovatartozás tényezője a kockázatelemzésben meghatározó. A jogsérelem esetén indított eljárások Az egyenlő bánásmód követelménye e törvény hatálya alá tartozó megsértésének vizsgálatát a sérelmet szenvedett fél választása szerint a hatóság, illetve az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének elbírálására külön törvény alapján hatáskörrel rendelkező Egyenlő Bánásmód Hatóság folytatja le. (Az EBH eljárását részletesen lásd a 6. fejezetben!) 4.3. Az esélyegyenlőség hazai intézményrendszere Az esélyegyenlőség hazai intézményrendszere folyamatosan formálódik, alakul. Az intézményrendszer kiépülésének jogszabályi háttere alapvetően életkor szerint különítette el a fogyatékos gyermekek és fiatalok ellátását felvállaló és a felnőtt korú fogyatékos személyek számára személyes gondoskodást nyújtó intézményeket. Míg az előbbieket a közoktatási törvény (1993. évi LXXV. törvény), az utóbbi intézményeket a szociális törvény (1993. évi III. törvény) szabályozza. Az 1993. évi LXXV. törvény külön fejezetben tárgyalja a sajátos nevelési igényű gyermekek különleges gondozását, rehabilitációs célú foglalkoztatását megvalósító szakmai, intézményi hátteret. A sajátos nevelési igényű gyermeknek, tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították. A különleges gondozást a szakértői és rehabilitációs bizottságok szakértői véleményében foglaltak szerint a korai fejlesztés és gondozás, az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás, a fejlesztő felkészítés keretében kell biztosítani. A korai fejlesztés és gondozás megvalósítható otthoni ellátás, bölcsődei gondozás, fogyatékosok ápoló-, gondozóotthonában nyújtott gondozás, gyermekotthonban nyújtott gondozás, gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás keretében biztosított fejlesztés és gondozás, konduktív pedagógiai ellátás keretében. A sajátos nevelési igényű gyermek óvodai nevelése, a tanuló iskolai nevelése és oktatása, továbbá kollégiumi nevelése az e célra létrehozott gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményben, konduktív pedagógiai intézményben, óvodai csoportban, óvodai tagozaton, iskolai tagozaton, osztályban, csoportban vagy a többi gyermekkel, tanulóval együtt, azonos óvodai csoportban, óvodai tagozaton, illetve iskolai osztályban történhet. A gyermek külön óvodai nevelését végző óvodai csoportot, óvodai tagozatot, illetve a tanulók külön iskolai nevelését és oktatását végző iskolai tagozatot, osztályt, csoportot a fogyatékosság típusának megfelelően kell létrehozni. A gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézményben a gyermek, tanuló egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs és rehabilitációs ellátásban is részesül. Ha a sajátos nevelési igényű gyermek súlyos és halmozottan fogyatékos, attól az évtől kezdve, amelyben az ötödik életévét betölti, az óvodai nevelési év első napjától fejlesztő felkészítésben vesz részt. A fejlesztő felkészítés megvalósítható a fogyatékosok ápoló-, gondozóotthonában nyújtott gondozás, a fogyatékosok rehabilitációs intézményében, a fogyatékosok nappali intézményében nyújtott gondozás, a gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás keretében biztosított fejlesztés és gondozás, a konduktív pedagógiai ellátás, a gyógypedagógiai nevelésben és oktatásban részt vevő iskolában nyújtott fejlesztés keretében, illetőleg annak a nevelési évnek a végéig, amelyben a gyermek a hatodik életévét betölti, bölcsődei gondozás keretében. (1993. évi LXXV. tv. 30. §.) 45 4. Az esélyegyenlőség hazai szabályozási rendszere 4.3.1. A gyermek- és iskoláskorú fogyatékos személyeket ellátó intézményrendszer 1. Korai fejlesztés, gondozás, óvodai nevelés - Gyermekorvosi szolgálatok (a fejlődési rendellenességek, fogyatékosságok korai felismerése, diagnosztizálása). - Pedagógiai szakszolgálatok (megyei, fővárosi): korai fejlesztés (a fogyatékosság felismerését követő szakorvosi feladatokkal együtt, a gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai fejlesztő foglalkozásokat, terápiákat jelenti, tanácsadást). - Korai fejlesztő centrumok, integráló bölcsődék, óvodák. - Gyógypedagógiai óvodák (nevelési, fejlesztési feladatok, specifikus fejlesztés, iskolai előkészítés). 2. Iskolai nevelés-oktatás, szakmai képzés - Integrált oktatás, nevelés a többségi iskolában (befogadó vagy inkluzív iskola) (a beiskolázás a Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság javaslata alapján). - Gyógypedagógiai intézmény. felsőfokú oktatás (speciális) szakképzés szakiskola [141 * 18 (20 ) középisko la [13] iskolai A T 5-6 t iskola gyógyped. iskolák [6a] * konduktív a> •LU pedagógiai 1 év iskolai [7a] fejlesztő * oktatás [7b] * [2b] szakért ői és rehab. bizottság korai pedagógiai otthoni [5] fejlesztő szakszolgál at ellátás K központok szakért ői /37 k o r a i és rehab. fejlesztés * bizottsá 9 t intézmény ek család (pl. Nemzetkö zi (korai) eü. (re)habilitác ió Pető Intézet) [1b] [8] (vizsgála t) * * t [10] nappali bölcsőde intézmén y [4] 7t (vizsgála t) bölcsőde [4] 7i ápoló- ó otthon [9] <=> <=> <=> ^ <£> sérüIé s (születés előtt, alatt v. után) A (gyógy)pedagógiai rehabilitáció intézményrendszere*(forr.: Márkus Eszter) 46 (feji. felk.) [2b] * orvosi vizsgálat, diagnózis [1a] születés felkészítés gondoz * 0 - [12] ellátás «• óvoda [2al otthoni (feji. felk.) t t w 0 pedagógiai szakszolgál at (fejlesztő a 3 év lakóott hon 71 K t t [11] t (együtt-) nevelés [6b] 6-7 rehabilitáció s intézménye k 4. A z esélyegyenlőség hazai szabályozási rendszere 3. Értelmi fogyatékosok iskolái - Tanulásban akadályozottak nevelési sajátosságai (speciális szakiskolák). - Értelmileg akadályozottak, képzési kötelezettek (Készségfejlesztő Speciális Szakiskola). 4. Hallássérültek iskolái - (Nagyothallók általános iskolája, enyhe fokban halmozottan fogyatékos nagyothallók iskolája, siketek általános iskolája, enyhe és középsúlyos halmozottan sérül hallássérültek iskolája.) 5. Látássérültek iskolái - Vakok Óvodája, Altalános Iskolája, Speciális Szakiskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye, Diákotthona és Gyermekotthona. - Vakok Batthyány László Gyermekotthona, Római Katolikus Óvodája és Iskolája Budapesten. 6. - Mozgáskorlátozottak iskolái Integrált oktatás. Mozgásjavító Altalános Iskola (Budapest). Mozgásjavító Iskola és Diákotthon (Sály). - A hazai intézményrendszer egyes elemei. (Bujdosó-Kemény 2008, 55-60) 4.3.2. A szociális intézményrendszer A felnőtt korú fogyatékos személyek számára a szociális ellátórendszer részeként szerveződött az ellátásukról gondoskodó intézményhálózat. A pénzbeli és természetbeni ellátások mellett a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatások alap- és szakosított ellátáscsoportjai nyújtanak segítséget számukra. A szociális törvényben (1993. évi III. törvény) szabályozott, a fogyatékos személyek által igénybe vehető szolgáltatások - amelyeket majd később fejtünk ki részletesen! - az alábbiak: Szociális alapszolgáltatások: - falu- és tanyagondnoki szolgáltatás, - étkeztetés, - házi segítségnyújtás, - jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, - családsegítés, - támogató szolgáltatás, - közösségi ellátások, - utcai szociális munka, - nappali ellátás: fogyatékosok nappali intézménye. Szakosított ellátási formák: - fogyatékosok lakóotthona, - fogyatékosok otthona, - fogyatékosok rehabilitációs intézménye, - fogyatékosok gondozóháza. A fogyatékosok számára a személyi szolgáltatások lehetséges széles körét nyújtó ellátások ismertetése már átvezet a szociális biztonsághoz való jog érvényesülésének területére: az ellátásokhoz és szolgáltatásokhoz, ahol bővebben is szólunk az egyes ellátási formákról (5. fejezet). A fogyatékos személyek számára biztosított közoktatási, szociális és gyermekvédelmi ellátások Ellátás megnevezése Életkor (a zárójelben feltüntetett számok az adott szolgáltatás meghosszabbít-hatóságára utalnak) Feladatellátás típusa (melyik ágazathoz tartozik, mely intézményekben valósul meg) Megjegyzés Közoktatási szolgáltatások Szakértői vizsgálat, javaslat az ellátásra, tanácsadás 0-18 (-20) Közoktatási feladat, pedagógiai szakszolgálatok keretében működő szakértői és rehabilitációs bizottságok Igényjogosultság megállapítása, rendszeres felülvizsgálat, pedagógiai feltételek meglétének ellenőrzése 47 4. A z esélyegyenlőség hazai szabályozási rendszere A fogyatékos személyek számára biztosított közoktatási, szociális és gyermekvédelmi ellátások Ellátás megnevezése Életkor (a zárójelben feltüntetett számok az adott szolgáltatás meghosszabbít-hatóságára utalnak) Feladatellátás típusa (melyik ágazathoz tartozik, mely intézményekben valósul meg) Megjegyzés Közoktatási szolgáltatások Korai fejlesztés és gondozás Fejlesztő felkészítés Óvodai nevelés Iskolai nevelés és oktatás Fejlesztő iskolai oktatás 0-5 Közoktatási feladat, pedagógiai szakszolgálatok, korai fejlesztő és gondozó szolgáltatást nyújtó intézmények 5-18 (-20) Közoktatási feladat, pedagógiai szakszolgálaMegszűnik a fejlesztő tok, gyermekvédelmi felkészítés, ha a gyermek intézményekben iskolába lép (bölcsőde) szociális intézményekben Megszűnik az ambuláns korai fejlesztés, ha a gyermek 3 éves kora után bármikor óvodába lép 3-6 (-8) Közoktatási feladat, óvoda Egészségügyi és pedagógiai célú rehabilitációs foglalkoztatás biztosítása a fogyatékos gyermekeknek 6 (8) - 1 8 ( - 2 0 ) Közoktatási feladat, gyógypedagógiai nevelésben és oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézmények (iskola: előkészítőtől a 10. évfolyamig) Egészségügyi és pedagógiai célú rehabilitációs foglalkoztatás biztosítása a fogyatékos tanulóknak 6 (8) - 1 8 ( - 2 3 ) Közoktatási feladat, gyógypedagógiai nevelésben és oktatásban résztvevő nevelési-oktatási intézmények (iskola: előkészítőtől a 10. évfolyamig) Egészségügyi és pedagógiai célú rehabilitációs foglalkoztatás biztosítása a fogyatékos tanulóknak A fogyatékos személyek számára biztosított közoktatási, szociális és gyermekvédelmi ellátások Személyes gondoskodást nyújtó gyermekvédelmi szolgáltatások Ellátás megnevezése Életkor A feladatellátásban részt vevő intézmények Bölcsődei gondozás és nevelés 20 hetes -3 (-6) Bölcsőde Napközbeni ellátás: családi napközi 20 hetes -14 Családi napközi Napközbeni ellátás: házi gyermekfelügyelet 20 h e t e s - 1 8 (23) Házi gyermekfelügyelet 48 Megjegyzés A korai fejlesztés és a fejlesztő felkészítés lehetőségét biztosítani kell A szolgáltatás atanköteleskor végéig igénybe vehető alapellátási forma 4. A z esélyegyenlőség hazai szabályozási rendszere Személyes gondoskodást nyújtó intézményes szociális alap- és szakellátások Ellátás megnevezése Nappali ellátás Életkor 3 - nincs korhatár A feladatellátásban részt vevő intézmények Megjegyzés Fogyatékos személyek nappali intézménye, napközi otthon A korai fejlesztés és a fejlesztő felkészítés lehetőségét biztosítani kell Átmeneti ellátás (bentlakásos intézmény) 3 - nincs korhatár Fogyatékos személyek gondozóháza Egy, legfeljebb két évig vehető igénybe A korai fejlesztés és a fejlesztő felkészítés lehetőségét biztosítani kell Ápolást, gondozást nyújtó intézmény (tartós bentlakásos intézmény) 16 (18)- nincs korhatár Lakóotthon, fogyatékosok otthona Felnőtt korúak ellátásában játszik szerepet (Forrás: Márkus Eszter) Kulcsszavak emberi jogok, egyenlőség, jogegyenlőség, esélyegyenlőség, diszkrimináció, „negatív" diszkrimináció tilalma, „pozitív" diszkrimináció, pozitív intézkedések, fogyatékos személy, súlyosan fogyatékos személy, halmozottan fogyatékos személy, a fogyatékos személyt megillető jogok, a közszolgáltatáshoz való egyenlő esélyű hozzáférés, az esélyegyenlősítés célterületei, rehabilitáció, Országos Fogyatékosügyi Tanács, Országos Fogyatékosügyi Program, egyenlő bánásmód, hátrányos megkülönböztetés, zaklatás, jogellenes elkülönítés, megtorlás, előnyben részesítés, az esélyegyenlőség hazai intézményrendszere Kérdések, feladatok 1. Konkrét példákon keresztül hogyan érzékeltetné az egyenlőség, jogegyenlőség és esélyegyenlőség fogalmi különbségeit? 2. Gyűjtsön a fogyatékos személyekre vonatkozó „pozitív" diszkriminációs/pozitív intézkedéseket! 3. Mondjon konkrét példákat a fogyatékos személyt megillető jogok mindennapi érvényesülésére! 4. Végezzen részt vevő megfigyelést a közszolgáltatáshoz való egyenlő esélyű hozzáférés tárgykörében, és öszszegezze tapasztalatait! 5. Konkrét példán keresztül mutassa be, mi a különbség a közvetlen és a közvetett hátrányos megkülönböztetés között! 6. A Kézenfogva Alapítvány a „Ne hagyd magad!" antidiszkriminációs programhoz kapcsolódva az Esélyegyenlőségi törvényt „lefordította", hogy az „érintettek", az értelmi fogyatékos személyek is megismerhessék és megértsék. (Törvény az egyenlő bánásmódról - könnyen érthető nyelven. Könnyen érthető fordítás: Dely Géza. Budapest, 2008, Kézenfogva Alapítvány.) Hasonlítsa össze az eredeti jogszabályt és a „könnyen érthető" változatot: a) Milyen azonosságok és eltérések vannak a tartalmában (mely részek, paragrafusok lettek kiemelve)? b) Milyen eszközökkel tették érthetővé az elvont jogszabályi rendelkezéseket (pl. nyelvi, vizuális)? c) Hogyan kapcsolódik az esélyegyenlőséghez, egyenlő bánásmódhoz való jog érvényesüléséhez, és hogyan a pozitív intézkedések szükségességéhez? Jogszabályok - 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról; 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról; 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról; 1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról; 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról; 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról; 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról; 1 /2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről; 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről; 49 4. Az esélyegyenlőség hazai szabályozási rendszere - 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról; 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól; 1959. évi IV. törvény a polgári törvénykönyvről; - 362/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet az Egyenlő Bánásmód Hatóságról és eljárásának részletes szabályairól. Irodalom - Bujdosó Balázs - Kemény Ferenc 2008. Fogyatékosság és rehabilitáció. Budapest, Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet, 55-60. pp. Gyulavári Tamás - Könczei György 1999. Európai szociális jog. Budapest, Osiris. Gyulavári Tamás (szerk.) 2004. Az Európai Unió szociális dimenziója. Budapest, OFA. Halmai Gábor - Tóth Gábor Attila 2003. Emberi jogok. Budapest, Osiris Kiadó. Kálmán Zsófia 1998. Az antidiszkriminációtól a pozitív diszkriminációig. Fundamentum, 103-105. pp. Kálmán Zsófia - Könczei György 2002. A Taigetosztól az esélyegyenlőségig. Budapest, Osiris Kiadó, 123-180. pp. Kardos Gábor 1998. Alkalmi tűnődés fontos dolgokról. Fundamentum, 105-107. pp. Kiss Barnabás 2006. A jog egyenlősége - az egyenlőség joga. Szeged, Szegedi Egyetemi Kiadó - Juhász Gyula Felsőoktatási Sári János -Kiadó. Somody Bernadette 2008. Alapjogok. Budapest, Osiris Kiadó. Tausz Katalin 1998. Egyenlőtlenségek és különleges bánásmód. Fundamentum, 97-102. pp. Internetes források - 50 Szajbély Katalin: A pozitív intézkedések fogalma és alkalmazásuk lehetősége a faji diszkrimináció elleni küzdelemben Európai Unió tagállamaiban, http://jesz.ajk.elte.hu/szajbelyl9.html) http:/ /moodle.disabilityknowledge.org/ http://egyenlobanasmod.hu/index.php?g=tej.htm az