Minority History

El presente trabajo pretende deslindar la figura de Yahya Al Nayar bautizado Pedro de Granada. Un personaje convertido en un símbolo de la asimilación e integración anhelada por la corona castellana. El análisis expuesto en adelante se estriba en el estudio del manuscrito “Origen de la casa de Granada”, y el estudio heráldico apoyado por misivas diplomáticas.

By and large, architectural historians use texts, drawings, and photographs to craft their narratives. Oral testimony from those who actually occupy or construct buildings is rarely taken as seriously. Speaking of Buildings offers a rebuttal, theorizing the radical potential of a methodology that has historically been cast as unreliable. Essays by an international group of scholars look at varied topics, from the role of gossip in undermining masculine narratives in architecture to workers' accounts of building with cement in mid-century London to a sound art piece created by oral testimonies from Los Angeles public housing residents. In sum, the authors call for a renewed form of listening to enrich our understanding of what buildings are, what they do, and what they mean to people.

U hrvatsko-poljskim odnosima međuratno razdoblje nisu obilježili samo značajni pojedinci poput Julija Benešića ili Vilima Frančića, koji su radili na upoznavanju poljske javnosti s Hrvatima i drugim južnim Slavenima te hrvatske javnosti s Poljacima. To razdoblje obilježile su i poljske udruge koje su djelovale na području Hrvatske te jugoslavenske udruge koje su djelovale na području Poljske. Poljske udruge, koje su djelovale na području Hrvatske, mogu se podijeliti na udruge za kulturnu suradnju, na udrugu Poljaka Ognisko Polskie te na udruge koje su bile registrirane u Poljskoj, a svoj su rad usmjerile na Jadran. Spominjući udrugu Poljaka treba napomenuti da je na području Savske Banovine prema popisu stanovništva iz 1931. godine živjelo čak 3875 osoba poljske narodnosti. Dodatnu važnost udruzi Poljaka daje činjenica da je djelovala i na području Bosne. U izlaganju će ukratko biti predstavljene poljske udruge na području današnje Hrvatskoj u razdoblju između dva svjetska rata.  Izlaganje se temelji na arhivskom materijalu konzulata Republike Poljske u Zagrebu iz međuratnog razdoblja, statutima udruga te poznanjskom časopisu Przegląd Polsko-Jugosłowiański (1934-1939).
//
W stosunkach polsko-chorwackich w dwudziestoleciu międzywojennym ważne miejsce zajmują nie tylko pojedyncze osoby, takie jak Julije Benešić czy Vilim Frančić, które zapoznawały społeczeństwo chorwackie z Polakami i społeczeństwo polskie z Chorwatami i innymi Słowianami południowymi, ale także polskie stowarzyszenia, działające na terytorium Chorwacji oraz stowarzyszenia jugosłowiańskie, działające na terytorium Polski. Polskie stowarzyszenia, które funkcjonowały na obszarze Chorwacji, można podzielić na stowarzyszenia działające w dziedzinie kultury, stowarzyszenia związane z działalnością turystyczną, zarejestrowane w Polsce, ale ukierunkowane na obszar Adriatyku oraz stowarzyszenia polskiej diaspory, do których należy jedynie stowarzyszenie Polaków „Ognisko Polskie“. Mówiąc o stowarzyszeniu polskiej diaspory trzeba nadmienić, że według spisu powszechnego z 1931 roku na terytorium Savskiej Banoviny mieszkało aż 3875 osób polskiej narodowości. Dodatkowe znaczenie dodaje stowarzyszeniu Polaków fakt, iż działało ono również na terytorium Bośni.
W niniejszym referacie zostaną krótko przedstawione polskie stowarzyszenia działające w okresie międzywojennym na terytorium dzisiejszej Chorwacji. Referat opiera się na materiałach archiwalnych konsulatu Rzeczypospolitej Polski w Zagrzebiu z okresu międzywojennego. W badaniu wykorzystano ponadto statuty stowarzyszeń oraz materiały opublikowane w poznańskim czasopiśmie Przegląd Polsko-Jugosłowiański w latach 1934-1939.

Mottó: "a bizottság a lerombolt mintegy 18 darab oláh templom újraépítését szorgalmazza… legalább ezeket építsék fel újra, mert az oláhok állandó izgatásra használják ezeket fel és azt mondják, hogy a magyarok templomrombolók" 362 A román emlékezet a "kis magyar világról" a legtöbb esetben két negatívumot emel ki: a bevonulás során történt atrocitásokat és a 'templomrombolásokat'. A nagy ér-deklődés ellenére csak egymással szemben álló vagy egymás mellett élő elbeszélések léteznek. Tanulmányunkban a 'templomrombolásokkal' foglalkozunk. A tárgyilagos elemzés előfeltétele a konkrét események értelmezési keretbe helyezése. Ez a keret az állam-(nemzetiségi) egyházak viszonyrendszere lehet. A 'templomrombolások' már a korszakban is súlyos következményekkel jár-tak, a román propaganda nehezen kimagyarázható érvet kapott a kezébe, amit maxi-málisan ki is aknázott. Erre a német-olasz tiszti bizottság is figyelmeztette a magyar kormányzatot, de az mereven elzárkózott a rendezés elől, sőt, még keményebb fellé-pést helyezett kilátásba a román egyházakkal szemben. Az elemzés során igyekszünk részletesen megvilágítani, hogy mi állt a magyar kormány megfontolása mögött: kü-lön alfejezetet szentelünk a magyar állam és nemzetiségi egyházak viszonyának és a 19. század végén-20. század első felében végbemenő változásoknak, hiszen a kora-beli reakciót csak ennek ismeretében lehet értelmezni. A konkrét eseménysor megér-téséhez elengedhetetlen a román egyházak két világháború közötti előretörésének be-mutatása, elsősorban a Székelyföldön. A 'templomrombolások' vizsgálatakor fontos különbséget teszünk a népharag által elsodort templomok, illetve a hatóságok által lebontott templomok között.