Vipasszana

A vipasszaná (páli) vagy vipasjaná (विपश्यना, szanszkrit; kínai: 觀 guān; tibeti: ལྷག་མཐོང་, lhaktong; wylie: lhag mthong) a buddhizmusban belátást jelent a valóság igaz természetébe, azaz a létezés három jellemzőjébe: állandótlanság, szenvedés vagy kielégíthetetlenség, és az éntelenség vagy én-nélküliség.

A vipasszaná meditáció egy modern théraváda gyakorlat, amelyet Ledi Szajadav és Mogok Szajadav vezetett be újra Srí Lankán majd Mahaszi Szajadav, S. N. Goenka és a Vipasszaná mozgalom népszerűsítette, amelyben a légzés és a gondolatok, érzelmek és cselekedetek tudatosságát használják a létezés három jellemzőjébe való belátáshoz. A vipasszaná meditációnak köszönhetően a légzés tudatossága nagy népszerűségre tett szert a Nyugaton.

Belátás meditáció

Eredete

A Szutta-pitakában a "vipasszaná" kifejezés alig szerepel. A nyugalom kifejezésére használják a szamatha kifejezést a vipasszanát pedig a tisztán látásra. Sokkal gyakrabban használatos a dzshána fogalma. Amikor Buddha a tanítványainak azt tanácsolja, hogy meditáljanak, nem a vipasszána kifejezést használják, hanem a dzsnánát - és soha nem szerepel a vipasszaná a tudatosság egyik technikájaként.}}

Egyszerű belátás

A szuttákban szerepelnek ősi viták nyomai a tanok és a belátás kifejlesztésének mahájána és a théraváda értelmezése között. Ebből alakult ki az az ideológia, hogy a megvilágosodás egyszerű belátáson keresztül is elérhető, alaposan megfigyelve a létezés három jellemzőjétt (tilakkhana), azaz a szenvedést, az éntelenséget és az állandótlanságot. Ez a négy nemes igazság tudása és belátása, amelyet csak a nemes nyolcrétű ösvényen keresztül lehet elérni. A théraváda hagyomány szerint a megvilágosodás vagy a nibbána (nirvána) csak az összes vipasszaná belátási szint tanulmányozásaival lehetséges, a nemes nyolcrétű ösvény gyakorlása közben.

A mahájána hagyományok a pradzsnyá, a súnjata, a dharmata, a két igazság tana belátását hangsúlyozzák:

Vipasszaná és szamatha

A théraváda hagyományban kétfajta meditációs gyakorlatot végeznek, a szamatha (páli; szanszkrit: śamatha; "nyugodt") és vipasszaná (belátás). Szamatha a tudat lecsillapításának legfőbb meditációs gyakorlata.

A kortárs théraváda egyházakban a szamathát a vipasszaná előkészítésének tartják, amely lecsillapítja a tudatot és megerősíti a koncentrációt, hogy a belátás megtörténhessen. Ez vezet a megvilágosodáshoz. Ezzel szemben a Vipasszaná mogzalomban úgy tartják, hogy a belátás nem érhető el anélkül, hogy továbbfejlesztenék a szamathát. Emiatt az újítás miatt a Vipasszaná mozgalmat sok kritika érte, főleg Srí Lankán.

Gyakorlat

A vipasszanát lehet gyakorolni elmélyedéssel, befelé figyeléssel, a testrészek érzéseire való figyeléssel, az elmúláson való elemző meditációval és megfigyelésekkel. A gyakorlatok a különböző modern buddhista hagyományokban eltérőek lehetnek, ám a fő célja mindegyiknek a belátás kialakítása. [1]

Théraváda

Vipasszaná mozgalom

A vipasszaná kifejezés a Vipasszaná mozgalomnak köszönhetően vált népszerűvé az 1950-es években Burmában. A nyugati elvont társadalmakban a vipasszaná az érzelmek kezelésének gyakorlati módjává vált.

A Vipasszaná mozgalom, vagy más néven a Belátás Meditáció mozgalom, több modern théraváda buddhista iskolára vonatkozik, első sorban a thai erdei hagyományra és az "Új Burmai módszerre", amelyek a létezés három jellemzőjébe való belátást hangsúlyozzák, ahhoz, hogy a gyakorló elérje a megvilágosodást és belépjen az ún. folyamba (szotápanna).

A Vipasszaná mozgalomban a hangsúly a Szatipatthana-szuttán és a tudatosság használatán van, ahhoz, hogy elérjék a belátást az önkép állandótlan természetébe.

Vipasszaná meditáció

A vipasszaná meditációban a légzés tudatossága technikát használják, amit ötvöznek az állandótlanságon való elmélyüléssel, hogy elérjék a belátást a valóság igaz természetébe. Minden jelenséget megvizsgálnak és következtetnek a létezés három jellemzőjére: dukkha, anatta, és aniccsa.

A légzés tudatosságát többször is leírja a Szutta-pitaka. A Szatipatthana-szutta úgy jellemzi, mint az erdőben leülni egy fa alá és egyszerűen megfigyelni a légzést. Ha a légzés hosszú, akkor megfigyelni, hogy hosszú, ha a légzés rövid, akkor megfigyelni, hogy a légzés rövid.

A légzés megfigyelésével tudatosul a légzés okozta folyamatos változás és a tudatosság folyamatos keletkezése, majd elmúlása. Bepillantást lehet nyerni az állandótlanságba is a testrészek érzéseire való összpontosítás által, illetve azok keletkezésébe és elmúlásába.

Szintek a gyakorlatban

A vipasszaná dzsnánák olyan szintek, amelyek a vipasszná meditáció fejlődését jelzik, ahogy a burmai vipasszaná meditációban le van írva. Mahaszi Szajadav tanítványa Szajadav U Pandita] a következőképpen jellemzi a négy vipasszaná dzsnánát:

1. A meditáló először feltérképezi először a testét, majd a tudatát, és felfedezi a három jellemzőt. Az első dzsnána ezeknek a pontoknak a meglátása valamint a vitakka és a vicsára jelenléte. A jelenségek felfedik tulajdonságaikat, hogy keletkeznek és elmúlnak.
2. A második dzshánában a gyakorlat erőlködés nélkülinek tűnik. A vitakka és a vicsára is eltűnik.
3. A harmadik dzshánában az öröm is elmúlik: csak boldogság van és koncentráció.
4. A negyedik dzshánában megjelenik a tudat tisztasága az egyhegyűség következtében. A gyakorlat közvetlen tudáshoz vezet. A komfortérzet megszűnik, ahogy a jelenségek láthatóvá válnak. A jelenségek átmenetiek, nem stabilak és kiábrándítóak. A szabadság vágya lép fel.

A vipasszaná meditáció végül a jelenségek állandótlanságába való belátáshoz vezet, azaz örök megszabaduláshoz.

Mahájána

Vadzsrajána

Az indiai mahájána buddhizmusban a vipasszanával kapcsolatban egyaránt használták a deduktív és az induktív érvelést. Leah Zahler szerint ebből csak a deduktív hagyomány került át a tibeti buddhizmusba a szútrajána kontextusában.

Kapcsolódó szócikkek

• Ánápánaszati
• Buddhizmus
• Buddhista meditáció
• Dhjána
• Meditáció
• Szamatha
• Szatipatthána
• Tipitaka

Források

• Bond, George D.. The Buddhist Revival in Sri Lanka: Religious Tradition, Reinterpretation and Response. Motilal Banarsidass Publishers (1992) 
• Brooks, Jeffrey S.. A Critique of the Abhidhamma and Visuddhimagga (2006) 
• Paths to Liberation. The Marga and its Transformations in Buddhist Thought. Motilal Banarsidass Publishers (1994) 
• Glickman, Marshall. Beyond the Breath: Extraordinary Mindfulness Through Whole-Body Vipassana Meditation. Tuttle Publishing (1998). ISBN 1-58290-043-4 
• Gombrich, Richard F.. How Buddhism Began. The Conditioned Genesis of the Early Teachings. Munshiram Manoharlal Publishers Pvt. Ltd. (1997) 
• King, Winston L.. Theravada Meditation. The Buddhist Transformation of Yoga. Motilal Banarsidass (1992) 
• Koster, Frits. Basisprincipes Vipassana-meditatie. Mindfulness als weg naar bevrijdend inzicht. Asoka (2009) 
• McMahan, David L.. The Making of Buddhist Modernism. Oxford University Press (2008) 
• Nyanaponika. Het hart van boeddhistische meditatie (The heart of Buddhist Meditation). Asoka (1998) 
• Ray, Reginald A. (Ed.). In the Presence of Masters: Wisdom from 30 Contemporary Tibetan Buddhist Teachers (2004). ISBN 1-57062-849-1 
• Schumann, Hans Wolfgang. Buddhism: an outline of its teachings and schools. Theosophical Pub. House (1974) 
• Thanissaro Bhikkhu. One Tool Among Many. The Place of Vipassana in Buddhist Practice (1997) 
• Warder, A.K.. Indian Buddhism. Motilal Banarsidass Publishers (2000)