Aknaszlatina
Aknaszlatina (Солотвино) | |||
Strand a sóstó partján | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Ukrajna | ||
Terület | Kárpátalja | ||
Járás |
| ||
Község | Aknaszlatina község (2020–) | ||
Rang | városi jellegű település | ||
Alapítás éve | 1360 | ||
Irányítószám | 90575 | ||
Körzethívószám | +380 3134 | ||
Testvértelepülései | Lista | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 8632 fő (2019. jan. 1.)[1] | ||
Magyar lakosság | 2193 | ||
Népsűrűség | 836 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 283 m | ||
Terület | 11,10 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 57′ 35″, k. h. 23° 52′ 01″47.959722°N 23.866944°EKoordináták: é. sz. 47° 57′ 35″, k. h. 23° 52′ 01″47.959722°N 23.866944°E | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Aknaszlatina témájú médiaállományokat. |
Aknaszlatina (ukránul: Солотвино [Szolotvino], románul: Ocna Slatina, oroszul: Солотвина [Szolotvina], szlovákul: Slatinské Doly) város Ukrajnában, Kárpátalján a Técsői járásban. Lakóinak száma körülbelül 8600 fő, ebből mintegy 3500 magyar nemzetiségű.
Fekvése
[szerkesztés]Técsőtől 24 km-re délkeletre a Tisza jobb partján fekvő település. Faluszlatina tartozik hozzá. A Tisza túlpartján Romániában, Aknaszlatinával szemben Máramarossziget terül el. A település átlagos tengerszint feletti magassága 283 m.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve a magyar akna és a szláv zoloto (= arany) főnevek összetétele.
Története
[szerkesztés]1360-ban Zlatina néven említik először. Már a római korban lakott volt.
A környék leggazdagabb sóbányája volt itt, amely a 13. század óta működött. A szinte kimeríthetetlenül gazdag aknaszlatinai sótest, amely 2160 m hosszú, 1700 m széles és több mint 600 m vastag, ÉNy-DK irányú csapással és 65-81° ÉK-i dőléssel.[2]
Bányászai már 1492-ben lázongtak a rossz körülmények miatt, 1514-ben tevékenyen részt vettek a Dózsa György-féle parasztfelkelésben, majd 1703-ban a Rákóczi-szabadságharcban.
A 18. és 19. században egymás után nyitották meg az újabb és újabb sóbányákat.
1880-ban ért ide a vasútvonal.
1910-ben 2330, túlnyomórészt magyar lakosa volt. Mára az etnikai arány megfordult. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Szigeti járásához tartozott.
1989-ben magyar középiskola nyerte vissza itt önállóságát.
Gazdasága
[szerkesztés]A település életét évszázadokon át a sóbányászat határozta meg. Az ipari méretű sókitermelés csak az Osztrák–Magyar Monarchia idején, a 19. században kezdődött el. A szovjet időkben jelentősen növelték a termelést. 1960-ban 326 000 t, 1970-ben 451 000 t sót hoztak a felszínre (ez az Ukrán SZSZK sótermelésének 10%-a volt). A Szovjetunió felbomlását követő gazdasági válság a bányát sem kerülte el, mára a termelése jelentősen visszaesett. Napjainkban ipari és mezőgazdasági célokra bányásznak sót. A 8-as és a 9-es számú bánya működik, előbbiben főleg románok, utóbbiban magyarok dolgoznak. A korábbi bányák kimerültek, többségük beomlott. A 9-es bánya felső vágataiban 1968 óta allergiát és légúti betegségeket gyógyítanak. A településen – Ukrajnában egyedüliként – allergológiai kórház működik. A rablógazdálkodás és a bánya műszaki elhanyagolása miatt a 21. század elején a termelés jórészt összeomlott, a felszín lesüllyedt, a tárnákat víz öntötte el, és nagy sóstó keletkezett a helyén. Vizét magánvállalkozások rekreációs fürdőmedencékhez használják fel.
Közlekedés
[szerkesztés]Máramarosszigettel egynyomú, csak személygépkocsival való közlekedésre alkalmas (3,5 tonnás össztömegkorlátozású) közúti híd köti össze a Tisza felett. Az eredetileg 1892-ben épült acélhidat 1919-ben egy nagy árvíz megrongálta. A két világháború között csak egy kötélhíd kötötte össze a két partot. 1941-ben, amikor a második bécsi döntés nyomán mindkét part újra Magyarország része lett, a csonka hidat felújították, azonban a második világháborúban lerombolták. 2001-ben ugyan újjáépült, de csak alkalmanként nyitották meg; végül 2007-ben létesült itt állandó határátkelő.[3][4]
A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.
Látnivalók
[szerkesztés]- Már a 19. században sósvizű gyógyfürdő működött itt, jelenleg Kisszlatinán van gyógyfürdő.
- A település életét meghatározó sóbányászat történetét a helyi bányamúzeum mutatja be.
- Bivalytenyészete is van.
Itt született
[szerkesztés]- Nagy Béla (1882–1962) magyar katona, altábornagy
- Szabó Béla (1896. április 16. – Budapest, 1982. április 14.) műkertész, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa
- Facsinay László (1909. március 28. - Budapest, 1985. február 16.) Kossuth-díjas geofizikus, kandidátus
- Brezanóczy Pál (1912. január 25. – ?, 1972. február 11.) római katolikus püspök, egri érsek
- Robert Maxwell (született: Ján Ludvík Hoch, 1923. június 10. – 1991. november 5.) brit katona, sajtómogul
- Rétfalvi Sándor (1941. május 31.) magyar szobrász
Testvérvárosok
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2019 року (ukrán nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal, 2019. (Hozzáférés: 2019. június 25.)
- ↑ Réthy Károly: Aknaszlatina, az európai sóbányászat egyik fellegvára
- ↑ Popovics Zsuzsanna, Baráth József: Újabb híd a Tiszán – Híd van, határátkelő még nincs (magyar nyelven). Kárpátalja, 2002. július 5. (Hozzáférés: 2020. június 12.)
- ↑ Megnyílik a történelmi Tisza-híd (magyar nyelven). Krónika, 2007. január 12. (Hozzáférés: 2020. június 12.)
Források
[szerkesztés]- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914. ISBN 963-85683-3-X
További információk
[szerkesztés]- Kobály József: A máramarosi sóbányászat történetéből
- 1939. szeptember, Vasútépítés Kárpátalján. A kormány 15 kilométer hosszú vasútvonalat épít Taracköz és Aknaszlatina között., filmhiradok.nava.hu
- Aknaszlatina (Kárpátalja)
- Aknaszlatina honlap
- Lukács Károly: Aknaszlatina Sóbányászata
- Солотвино наш дом
- Omlik a föld, ömlik a só – Népszabadság, 2008. június 20.
- Sóbánya nyelheti el Aknaszlatinát, index.hu, 2009. február 5.
- Szekeres Lukács Sándor: Kodáros kincsei, Fejezetek Felsősófalva és a Székely-Sóvidék történelméből/
- Mihály János: Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból, Máramarossziget, 1900.Online hozzáférés Archiválva 2013. október 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
Galéria
[szerkesztés]-
Egykori zsinagóga
-
Egykori zsinagóga
-
Az új zsidó temető
-
Régi zsidó temető