Sajómező
Megjelenés
A településen világörökségi helyszín található |
Sajómező (Poienile Izei) | |
Sajómező görögkatolikus fatemploma | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Máramaros |
Község | Sajómező |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 437215 |
SIRUTA-kód | 107500 |
Népesség | |
Népesség | 792 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | – (2011) |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 42′, k. h. 24° 07′47.700000°N 24.116667°EKoordináták: é. sz. 47° 42′, k. h. 24° 07′47.700000°N 24.116667°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sajómező (Poienile Izei) település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.
Fekvése
[szerkesztés]A Lápos-hegység északi oldalán, az Iza bal oldali mellékfolyójának a Sajóvíz-nek a forrásvidékén, Izakonyhától nyugatra, Glod, Batiza és Sajó közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]Sajómező nevét 1430-ban említette először oklevél Sajo-Polyana, Palyana néven.
1431-ben Pollyana, 1453-ban Polyana, 1605-ben Sajo Poiana, 1888-ban Sajópolyána, 1913-ban Sajómező néven írták.
1910-ben 1144 lakosából 185 német, 958 román volt. Ebből 959 görögkatolikus, 185 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Máramaros vármegye Izavölgyi járásához tartozott.
1995-ben vált ki Batiz községből és vált önálló községgé.[1]
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus fatemploma 1604-ben épült, Szent Piroska tiszteletére. A templom 1999-től az UNESCO világörökség része; a világörökség részévé lett 8 máramarosi fatemplom közül a legrégibb, amely azonban nagyon jó állapotban maradt fenn. Jellemzője a szentély négyszög alakú alaprajza, a szentélyzáródás, valamint a mennyezetet félkörben ívelő, fából épített bolthajtás.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ LEGE Nr. 24 din 6 aprilie 1995 privind reinfiintarea comunei Poienile Izei, judeţul Maramures. Monitprul Oficial, 65. sz. (1995. április 10.)
Források
[szerkesztés]- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.