Taracköz
| Taracköz (Тересва) | |||
.JPG) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ukrajna | ||
| Terület | Kárpátalja | ||
| Járás |
| ||
| Község | Taracköz község (2020–) | ||
| Rang |
| ||
| Irányítószám | 90564 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 7589 fő (2019. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 615,99 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 235 m | ||
| Terület | 12,32 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 00′ 00″, k. h. 23° 41′ 57″48.000000°N 23.699167°EKoordináták: é. sz. 48° 00′ 00″, k. h. 23° 41′ 57″48.000000°N 23.699167°E | |||
 Taracköz
Pozíció Kárpátalja térképén
| |||
| Taracköz weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Taracköz témájú médiaállományokat. | |||
Taracköz (ukránul: Тересва) település Ukrajnában, Kárpátalján, a Técsői járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Técsőtől keletre, a Tisza és a Tarac összefolyásánál, Nagykirva és Szentmihálykörtvélyes közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]Taracköz nevét 1336-ban említette először oklevél. 1378-ban Tarazkus, 1389-ben Taraz, 1495-ben Taraczkewz, 1610-ben Taraczköz néven írták.
A Tisza és a Tarac (Taracz) összefolyásánál fekvő falu a 14. század közepén keletkezett és a Balk nemzetség birtokai közé tartozott, később pedig a szentmihálykörtvélyesi kolostor tulajdona lett, majd egy ideig királyi birtok volt, ezután pedig a Drágffyak kapták meg. 1373-ban Szász vajda fiainak birtoka volt, majd 1419-ben Irholci Tatul kapta meg. A Tatulok kihaltával a Dolhaiaké, majd leányágon a Kornisoké lett.
A 17. században a Budai, Kölcsei, Szécsényi, Sztojka családok osztoztak meg a birtokon. A Rákóczi-szabadságharc alatt elnéptelenedett faluba német telepesek érkeztek.
1910-ben 1614 lakosából 210 magyar, 339 német, 1053 ruszin volt. Ebből 105 római katolikus, 1103 görögkatolikus, 358 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Máramaros vármegye Taracvizi járásához tartozott, járási székhelyként.
A település közelében folyt el a Tisza, ami a közeli máramarosi sóbányáknak köszönhetően fontos sószállító út volt. Az itteni lakosok közül is sokan éltek sószállításból, amelyet vagy szekéren szállítottak, vagy tutajokon úsztattak le a Tiszán, de vízi úton szállították a környék ártéri gyümölcsöseiben megtermett szilvát, almát, vagy aszalt gyümölcsöt is a távolabbi vidékek piacaira.
Közlekedés
[szerkesztés]A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal, melyből itt ágazik ki a romániai Szálva–Alsóvisó–Visóvölgy–Máramarossziget-vasútvonal.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2019 року (ukrán nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal, 2019. (Hozzáférés: 2019. június 25.)
