Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

Csucsa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csucsa (Ciucea)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségCsucsa
Rangközségközpont
Irányítószám407225
SIRUTA-kód57172
Népesség
Népesség928 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság5 (2011)[1]
Népsűrűség19,93 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület46,56 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 57′, k. h. 22° 48′46.950000°N 22.800000°EKoordináták: é. sz. 46° 57′, k. h. 22° 48′46.950000°N 22.800000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Csucsa témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Csucsa (románul: Ciucea, németül: Tschötsch) település Romániában Kolozs megyében, az azonos nevű község központja. Egyike annak a 14 településnek, amelyek a megyében GMO-mentes régiót alakítottak.[2]

Fekvése

[szerkesztés]

Bánffyhunyadtól 20 km-re északnyugatra, a Sebes-Körös jobb partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

1384-ben Chucha néven említik. 1848 novemberében ide szorultak ki a magyar csapatok Puchner Antal császári tábornok csapatai elől, majd Bem József innen indította 1848. december 18-án hadjáratát, amely végül Erdély felszabadításához vezetett. 1910-ben 2010, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1919-ben kemény harcok folytak itt az Erdélyt megszálló román erők és a Székely Hadosztály között. A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Bánffyhunyadi járásához tartozott. 2002-ben társközségeivel együtt 4426 lakosából 4392 román, 27 magyar és 4 cigány volt.

Látnivalók

[szerkesztés]
  • A domboldalon álló kerti lak, az úgynevezett „fehér ház”, ahol az első világháború idején Ady Endre is lakott. 1968-ban itt szerény emlékházat rendeztek be Ady emlékére, melyet 2014-ben a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum a kolozsvári Magyar Főkonzulátus kezdeményezésére modern emlékházzá alakított át.[3]
Az emlékházzal azonos telken álló kastélyt a 19. század végén Boncza Miklós, Ady apósa építtette Csinszka édesanyjának a neves műépítésszel, Alpár Ignáccal. A sarokbástyás, földszintes építményből már csak egy kis rész maradt, a mai kastély e mellett található. Boncza Berta ugyanis az első világháború után, már Márffy Ödön festőművész feleségeként eladta a birtokot Octavian Goga író-politikusnak. Eddigre a csucsaiak széthordták a berendezést, amelynek csak néhány darabját tudta visszaszerezni. Goga saját ízlése szerint neobizánci stílusban emeletesre építtette át, csak egy kis sarokbástyát hagyva meg.
Ebben a kastélyban ma Goga-emlékmúzeum van. A birtokon található még Goga gigantikus mauzóleuma is. A múzeum elsősorban Goga munkásságát és a román nemzeti mozgalomban végzett tevékenységét mutatja be, de emellett Adyra vonatkozó anyagokat is. A birtok mellett ortodox kolostor működik, melynek fatemplomát Octavian Goga özvegye 1939-ben hozatta át a Szilágy megyei Galponyáról.
  • A domb lábánál álló református templomot 1913-ban építették. A csucsai református gyülekezetnek addig csak beszolgáló lelkésze volt (Barabás Árpád magyarókereki lelkipásztor), a református gyülekezet csupán 153 főt számlált (1910-ben, a falu ekkor 2000 lakosából). 1995-ben, amikor a felújított református templomot újraszentelték, a reformátusok már csak heten voltak.

Híres emberek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
  2. transindex.ro. [2007. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 22.)
  3. mno.hu. [2014. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 9.)
  4. http://www.orszagalbum.hu/kinizsi-otalcajao_p_48621 Archiválva 2017. január 7-i dátummal a Wayback Machine-ben A csucsai malomkő
  5. http://leletek.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1127579 Archiválva 2012. január 4-i dátummal a Wayback Machine-ben Malomkő
  6. http://www.karpataljalap.net/2012/06/29/molnarlegeny-akibol-hadvezer-lett Molnárlegény, akiből hadvezér lett

Források

[szerkesztés]