Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

Dhammakaja meditáció

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A sorozat témája
Théraváda
Sablon:Théraváda buddhizmus
A dhammakaja meditációban többfajta technikát használnak a figyelem testközéppontban történő összpontosítására[1]

A dhammakaja meditáció buddhista meditáció, amelyet Luang Pu Szodh Kandaszaro népszerűsített a 19. században. Thaiföldön úgy nevezik, hogy viddzsa dhammakaja, azaz a „dhamma (vagy dharma) test magasabb ismerete”.[2] Ez a meditáció a dhammakaja mozgalom központi eleme. Luang Pu Szodh szerint a dharmakája minden emberben megtalálható.

Luang Pu Szodh a dhammakaja meditáció tanítása közben gyakran használt az 5. századból származó Srí Lanka-i Viszuddhimaggából ismert kifejezéseket. A meditáció legismertebb jellemzője a test közepére történő összpontosítás gyakorlata. Ez a meditáció fajta nagyon népszerűvé vált Thaiföldön és Délkelet-Ázsia egyéb területein[3], amelyet a szamatha (nyugodtság) meditáció újbóli felélesztésének tekintenek Thaiföldön[4], jóllehet ez a gyakorlat is magába foglal mind samatha, mind vipasszaná (belátás) szakaszokat.

Eredete

[szerkesztés]

A dhammakaja meditáció lényegi részeit Luang Pu Szodh Kandaszaro fedezte fel 1916 szeptemberének teliholdas éjszakáján a Botbon kolostortemplomban.[5][6] Ugyan korábban többféle meditációt is gyakorolt neves thai buddhista mesterek segítségével, úgy érezte, hogy nem képes elérni a célt, amit annak idején, szerzetessé válása előtt kitűzött magának. Ezen az éjszakán megfogadta, hogy ha az életábe is kerül, addig fog meditálni, amíg meg nem fejti Buddha tanításainak a lényegét. Saját bevallása szerint ezután értette meg a középút mélyebb értelmét, amelyről Buddha az első tanításában beszélt. Arra jött rá, hogy a szélsőséges életmód elkerülése mellett, meditáción keresztül lehet megfelelően lecsendesíteni a tudatot annyira, hogy az bepillantást nyerhessen a középút mélyebb értelmébe.[5][7][8] Ezenfelül, ebben a folyamatban jelentős szerepet játszik a test középpontja. Luang Por Szodh részletesen leírja ezt a helyet, amely szintén rendkívül fontos szerepet játszik mind születéskor, mind halálkor.[9] Emiatt a dhammakaja mozgalom követői úgy tartják, hogy Buddha maga is ezzel a módszerrel érte el a megvilágosodást. Vélekedésük szerint a módszer Buddha halála (lásd: parinirvána) után ötszáz évvel elveszett.[10][11] A mozgalomhoz tartozó templomok többek között a Szatipatthána-szutta vagy a Viszuddhimagga szövegeit tartják elméleti forrásukként.[12][13]

A 2000-es évektől új bizonyítékok láttak napvilágot, amelyek alapján Luang Pu Sodh buddhista felfogása eredhet a jógácsára (vagy tantrikus théraváda) hagyományból is.[6][14][15] A dhammakaja meditációs módszer sikeresen túlélte a modernizációs kényszernyomást a 19. században, és a tudósok elmélete szerint az elméleti része a jógácsárával közös őshöz vezethető vissza.[14][16][17] Azonban Luang Pu Sodh a jógácsára hagyománnyal is azonosítható mágikus gyakorlatokat a Paknam templomban.[18] Életrajzából az derül ki, hogy szerinte Buddha tanításainak nem képezte fő részét a természetfeletti erők használata.[19] Elegendő bizonyítékok hiányában a jógácsára és a dhammakaja mozgalom elméleti kapcsolódásának vitája a mai napig nincs lezárva.[20]

Luang Pu Szodh a dhammakaja meditáció felfedezése után másoknak is tanítani kezdte a módszert a Bangpla kolostortemplomban, Nakhon Pathom tartományban.[21] Később megválasztották a Paknam Bhaszicsaroen kolostortemplom apátjának, és azóta ezzel a templommal azonosították a dhammakaja meditációt. Luang Pu Szodh 1916 és 1959 között a dhammakaja meditáció tanításának szentelte. 1935-ben felállította az ún. „meditációs gyárat” (thai: โรงงานทำวิชชา), ahol a gyakorlók különböző „műszakokban” meditáltak egész nap. Az egyik templom füzete szerint ez a tehetségesebb gyakorlóknak volt fenntartva, akik vipasszaná szinten tudták végezni a dhammakaja meditációt. A meditáció célja a valóság természetének mélyebb megértése volt.[22][23][21] 1959 óta a dhammakaja meditációt Luang Pu Szodh tanítványai tanították a Paknam Bhaszicsaroen, a Phra Dhammakaja, a Radzsoraszaram és a Luang Por Szod Dhammakajaram kolostortemplomokban. Ezek közül a Phra Dhammakaja és a Luang Por Szod Dhammakajaram adott ki több könyvet is angolul a dhammakaja meditációval kapcsolatban. Ezeken a helyeken elvonulásokat is lehet végezni világi embereknek is. A thai DMC tévécsatorna élőben szokta közvetíteni a Phra Dhammakaya templom által irányított meditációkat.[24] Ezt a meditációt a templomok oktatási központjaiban is lehet tanulni, akár Thaiföldön kívül is.[25][26]

A szamatha szakasz

[szerkesztés]
Így vizualizálják a dhammakaja meditációban Buddhát felülnézetből

Más buddhista meditációkhoz hasonlóan a dhammakaja meditációnak is van szamatha és vipasszaná szakasza.[27][28] Ahogy a hagyományos szamatha gyakorlatnál, úgy a dhammakaja meditáció szamatha szakaszánál is az öt akadályt kell leküzdeni.[29] Amikor a tudat lecsendesedik és stabillá válik, akkor a teljes nyugalomkor hátrahagyja az öt akadályt és eléri az egyhegyűség állapotát (ekaggatá). Ezt a dhammakaja meditációban is úgy nevezik, hogy a tudat mozdulatlansága (például minden gondolattól mentes). Az jelzi ennek az állapotnak az elérését, hogy egy világos, tiszta gömb jelenik meg magától a test közepében. Ezután a tudatot tovább kell vezetni ennek a gömbnek a közepébe, egy belső ösvény felé, amelyet Luang Pu Szodh úgy nevezett, hogy ekajanamagga, azaz „egyedüli ösvény”. Ez a fogalom szerepel a Szatipatthana-szuttában és a Dhammapadában is.[6][27][23]

Többféle technika létezik a figyelem test közepébe történő öszpontosítására[9][30][31]:

  • A test közepébe történő mentális szobor vizualizációja: jellemzően egy kristálygömböt, vagy egy tiszta Buddha-szobrot. Ez a módszer hasonlít a meditation on aloka-kaszinán való meditációhoz.[32][9] A Phra Dhammakaja templomhoz tartozó gyakorlók gyakran használják a kristálygömböt, olyannyira, hogy maga a kristálygömb már a hagyomány szent szimbólumává vált.[33]
  • A gyakorlók maguk elé is szokták vizualizálni a szobrot, majd ezt a képet befelé mozdítják azt el a tudat hét alapján keresztül, amelyek sorban: 1) az orrlyuk, 2) a szem sarka, 3) a fej közepe, 4) a szájpadlás, 5) a torok közepe, 6) a gyomor közepe a köldök vonalában 7) két ujjhegynyit az előző pont fölött. A 7. pontnál megtartják a figyelmüket és ez számukra a test közepe, amelyet gyakran úgy neveznek, hogy a „hetedik alap”.[34]
  • A szamma-araham mantra (thaiul: บริกรรมภาวนา) recitálásával, amely Buddhára utal, aki „tökéletesen” (samma) elérte a megvilágosodás tudatszintjét (araham),.[35] Ugyanígy szól a hagyományos Tiratanavanda kántálás. Ez a Buddhanusszati egy formája, például mentálisan összegyűjteni Buddha tulajdonságait.[32] A Thai erdei hagyomány szerzetesei is ezt a mantrát használják.[36]
  • A figyelmet közvetlenül is lehet a test középpontjára irányítani, akár vizualizáció nélkül is.[37]
A viddzsa dhammakaja tizennyolc teste (kájá)

Théraváda szövegértelmezés szerint a szamatha meditáció ezután a következő lépésekkel folytatódik:[38][39][29]

  • „Előkészítő jel” (parikamma-nimitta): a gyakorló egy képet vizualizál, amely még nagyolt, elmosódott. Ez ideiglenes koncentráció (khanika-szamádhi) utal.
  • „Tanuló jel” (uggaha-nimitta): ez az amikor a gyakorló képes teljes mértékben úgy érzékelni a képet, ahogy elképzelte, az elképzelést pedig egy valós képre alapozza.
  • „hasonmás jel” (patibhaga-nimitta): ahogy a tudat egyre közelebb kerül a teljes nyugalmi állapothoz, már nem vonják el külső dolgok vagy gondolatok a figyelmét, így a képre való összpontosítás a test közepébe kerülhet, és a gyakorló saját szándéka szerint növelheti vagy zsugoríthatja annak méretét. A kép áttetszőből átlátszóvá válik. Mind a létrejött kép, mind a hasonmás jel utal az első dhjána tudatállapotra, amelyet úgy neveznek, hogy „szomszédsági koncentráció” (upácsára-szamádhi).

A dhammakaja meditációban az összpontosítás folyamata viszonylagosan megegyezik azzal, ahogy a Viszuddhimagga jellemzi a szamatha meditációt, főleg a kaszina meditációt.[40][41][42] Annak ellenére, hogy a gyakorló különbözőféle módon is kezdheti a gyakorlást, amint a mentális akadályokat elhárítja, az összes módszer egy belső ösvénnyé fonódik össze, amely végül elvezet a vipasszaná szinthez. Az ösvény első állomását nevezi Luang Pu Szodh úgy, hogy „első ösvény” (thaiul: ปฐมมรรค).[43][44][42] Ezt követően Luang Pu Szodh a meditációról már dhjánaként beszél, a buddhista meditációknál megszokott módon.[27] Azonban, még gyakrabban az elérési szinteket belső testként (kájá) magyarázta, amely jelen van minden emberben.[6] Mindegyik testet néhány fénygömb előz meg. A belső párok (mivel mindig párosával jelennek meg) közül az utolsó négyet nevezik dhammakajáknak, ezek felelnek meg a megvilágosodás négy szintjének, amely a megvilágosodáshoz (arahat) vezet. Összességében, minden ember 18 testtel rendelkezik.[30][45][46]

A vipasszaná szakasz

[szerkesztés]

A dhammakaja meditációban a belátás (vipasszaná) a megismerés tisztaságára épül – csak a stabil tudat képes belátásra, amely a valóságot olyannak látja, ahogyan az van. Miután a gyakorló elérte a dhammakaja szintet, akkor egy mélyebb szinten érti meg a születést, a halált és a szenvedést. A gyakorló megszabadulhat a tudatot elhomályosító tényezőktől (klésák) és végül elérheti a nirvánát.[27][47] A dhammakaja meditáció állítólag a közvetlen megismerés által természetfeletti tudáshoz (abhidzsnyá) is vezet.[6][48] A Phra Dhammakaja templom saját kiadású könyveiben szerepel, hogy a dhammakaja meditációt arra használták a második világháború idején, hogy megakadályozzák Thaiföld bombázását[12],[49] illetve hogy kioltsák a világegyetem negatív erőit (Mára).[50]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Newell 2008, 238–9. o.
  2. ↑ Nyanatiloka 1980, 156,353. o.
  3. ↑ McDaniel 2010, 661. o.
  4. ↑ Bechert 1994, 259. o.
  5. ↑ a b Dhammakāya Foundation 1996.
  6. ↑ a b c d e Newell 2008.
  7. ↑ Dhammakaya Open University 2010, 154. o.
  8. ↑ Taylor 2008, 52. o.
  9. ↑ a b c Fuengfusakul 1998, 82–4. o.
  10. ↑ Newell 2008, 82. o.
  11. ↑ Mackenzie 2007, 76. o.
  12. ↑ a b Cheng & Brown 2015.
  13. ↑ The Field of international Engagement With Thai Meditation Centers, Thailand's International Meditation Centers: Tourism and the Global Commodification of Religious Practices (angol nyelven). Routledge. ISBN 978-1-317-44938-6 
  14. ↑ a b Williams 2008.
  15. ↑ Crosby 2000, 160. o.
  16. ↑ Mackenzie 2007, 95. o.
  17. ↑ Traditional Theravada Meditation and its Modern-Era Suppression. Hong Kong: Buddha Dharma Centre of Hong Kong (2013. november 3.). ISBN 9789881682024 
  18. ↑ Newell 2008, 96. o.
  19. ↑ Dhammakaya Foundation (1998) The Life & Times of Luang Phaw Wat Paknam (Dhammakaya Foundation, Bangkok) ISBN 978-974-89409-4-6
  20. ↑ Mackenzie 2007, 113. o.
  21. ↑ a b Dhammakaya Open University 2010.
  22. ↑ Fuengfusakul 1998.
  23. ↑ a b Mackenzie 2007.
  24. ↑ Snodgrass 2003.
  25. ↑ Newell 2008, 117–9. o.
  26. ↑ Worldwide Coordination centers. Dhammakaya Foundation, 2016 (Hozzáférés: 2016. június 22.)
  27. ↑ a b c d Wat Paknam 2008.
  28. ↑ Tanabe 2016.
  29. ↑ a b Harvey 2013, 390. o.
  30. ↑ a b Zehner 2005.
  31. ↑ Harvey 2013, 389. o.
  32. ↑ a b Newell 2008, 238. o.
  33. ↑ Mackenzie 2007, 14. o.
  34. ↑ Fuengfusakul 1998, 82. o.
  35. ↑ The Pali-English dictionary, 1. Indian, New Delhi: Motilal Banarsidass (1993. november 3.). ISBN 8120811445 
  36. ↑ Desaransi, Phra Ajaan Thate: Buddho. Access to Insight (Legacy Edition) , 2013. november 2.
  37. ↑ Dhammakaya Foundation 2001.
  38. ↑ Nyanatiloka 1980, 137, 204, 289–1. o.
  39. ↑ Payutto 1995, 92–3, 98. o.
  40. ↑ Newell 2008, 256. o.
  41. ↑ Scott 2009, 80. o.
  42. ↑ a b Fuengfusakul 1998, 84. o.
  43. ↑ Zehner 2005, 2325. o.
  44. ↑ Mackenzie 2007, 102. o.
  45. ↑ Fuengfusakul 1993.
  46. ↑ Mackenzie 2007, 103. o.
  47. ↑ Fuengfusakul 1998, 84–7. o.
  48. ↑ Fuengfusakul 1998, 88. o.
  49. ↑ Scott, Rachelle M.. Contemporary Thai Buddhism, The Oxford Handbook of Contemporary Buddhism. Oxford University Press (2016). ISBN 978-0-19-936238-7 
  50. ↑ Making fields of merit: Buddhist female ascetics and gendered orders in Thailand, [1. oplag], Copenhagen: NIAS Press (2007. november 3.). ISBN 978-87-7694-019-5 

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Nyomtatott

[szerkesztés]
  • Bowers, Jeffery (1996). Dhammakaya Meditation in Thai Society. Bangkok: Chulalongkorn University Press

Internetes

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dhammakaja_meditáció&oldid=26197331”