Gergely Csiky

Continuous changes are happening in the legislation of preventive archaeology in Hungary. The protection of cultural heritage in Hungary is currently regulated by the Cultural Heritage Law Nr. LXIV of 2001, according to which, if an development project endangers an archaeological site and its replanning would raise the budget considerably, preventive excavation is needed. All the costs of the excavation should be covered by the investor, but the financing should be at least 0.9% of the total budget of the project. Normally, the archaeological works covered 1–5% of the overall cost of the constructions. This law made possible the complete excavation, documentation, deposition, and primary study of the finds endangered by the development.

Although global connectivity, the network of intercontinental, intercultural and interpersonal contacts evokes our modern world, the roots of globalisation hark back to much earlier periods. Following its application to the Age of Exploration 1 and the 13 th century, 2 one version of the world-systems theory has now made an inroad into studies on Late Antiquity as well. Enquiries into 4 th-7 th-century long-distance connectivity were formerly covered within the framework of 'Silk Road studies'. The present volume has strayed far from this path by constructing a new historical era and interpretative framework, Eurasian Late Antiquity, in which the dynamics of local histories are the stones of the broad mosaic that here replace the previous trade-centred narrative of the Silk Road. Most of the essays collected in this volume were presented at the conference 'Worlds in Motion' hosted by the Institute for Advanced Study at Princeton in 2013. Its two internationally acclaimed editors, Nicola di Cosmo, author of several monographs on interrelations between China and Inner Asia, 3 and Michael Maas, editor of authoritative handbooks on the late antique Mediterranean, 4 both have an enormous breadth of interest, are extraordinarily widely read, and have the rare ability to synthesise large bodies of data; nevertheless, a third editor, an expert on Iran or Central Asia, would have been beneficial. The list of the volume's authors is a roll-call of the best experts on the subjects, who focus on particular themes drawn from their recently published monographs or summarise their main findings, which is the main reason that these books, reflecting the current state of research on 4 th-8 th-century Eurasian contacts, are listed for each author. As described in the Introduction (pp. 1-19), the period covered in the volume broadly spans the time between 250 and 750, which essentially corresponds to the centuries between the rise of Sasanian Empire and the formation of the Abbasid Caliphate. The geographical extent of Eurasian Late Antiquity is just as broad as its 500-year-long duration: it incorporates the Mediterranean, Iran, Central Asia, the Eurasian steppe belt and China, but does not cover Africa and India, even though all great empires of the age (the Byzantine and Sasanian Empires as well as Sui-Tang China) maintained close ties with these two areas both commercially and culturally. This shift can be ascribed to the magnetism of Silk Road's concept, 5 which in the wake of the geographically inspired description by Ferdinand von Richthofen (1833-1905) in 1877 first became a paradigm and has by now hardened into a political doctrine. Thus, in terms of its focus and methods, the notion of Eurasian Late

Az avar kor a kora középkori Kárpát-medence egyik leg-hosszabb és legfontosabb korszaka, amely egy sztyep-pei nomád nép uralma alatt politikai egységet és sta-bilitást teremtett e területen. 1 A kora avar kor szoros bizánci kapcsolatai és a 6. század végét és a 7. század első negyedét jellemző avar-bizánci háborúk fényében a kaganátus és a Bizánci Birodalom közötti kapcsolatok jellege régóta az avar régészet fő kérdései közé tartozik, ugyanakkor a kutatások főleg szép nemesfém ötvös-tárgyakra vonatkoztak, míg a bizánci "köznépi" használa-ti tárgyak és a kerámia jóval kevesebb figyelmet kapott. 2 A feltárt és publikált avar sírok rendkívül nagy száma (60 000) 3 ellenére rendkívül kevés amforalelet ismert: összesen 7 példány. A sírleletek mellett fontos hang-súlyozni, hogy két lelőhely (Keszthely-Fenékpuszta 4 és Kölked-Feketekapu 5) kivételével nem ismertek amforatöredékek a Kárpát-medencei avar kori települé-sekről, ami egyértelműen utal arra, hogy ezek a tárgyak nem voltak mindennapi használatban. Ez a jelenség még feltűnőbb, ha a szarmata kori Kárpát-medencéből 6 vagy a Fekete-tenger menti kazár lelő helyekről 7-első-sorban telepekről-származó nagy számú amforaleletet tekintetbe vesszük. Bár ez a helyzet részben a Kárpát-medence szárazföldi fekvésének a következménye, ezt bizonyára más kulturális tényezők is befolyásolták. 1 Az Avar Kaganátus történetéről: Pohl 2002; az avar régészet össze-foglalása: Daim 2003. 2 Nem véletlen, hogy a kora és közép avar kori sírokból származó bizánci leletek összefoglalásában tárgyalt leletek zöme ötvöstárgy, lásd Garam 2001. 3 Az ADAM gyűjtésének lezárásáig (1993. december 31.) 2475 avar kori temető volt ismert. Számos becslés született a feltárt avar kori sírok számáról: míg Bóna István 35-40.000-re becsülte azt (Bóna 1988, 437.), addig az újabb tanulmányok 60 000-re teszik az avar temetkezések számát (Az avar kori sírokból előkerült amforák vizsgálata első sorban az osztályozás (tipológia) és az eredet kér-déseire koncentrált. Az amforákat főleg a formájuk alapján határozták meg, míg az anyaguk, soványításuk és esetleges petrológiai vizsgálatuk nem, vagy csak alig játszott szerepet. Az első publikációk még első-sorban e leletek import jellegét és mediterrán és/vagy pontuszi eredetét hangsúlyozták. Az első, avar kori sírban talált amfora a Duna-Tisza kö-zén került elő a gátéri temetőben, és rögtön kronológiai problémákat okozott a pontos megfigyelések és az ala-pos dokumentáció hiányában. 8 A következő amforalelet, amely a Kiskőrös-Pohibuj mackói temetőben került elő, ugyanebből a régióból származott, és ugyanahhoz a tí-pushoz tartozott. 9 Ebben a korai időszakban az amforák nem keltettek nagyobb feltűnést; Horváth Tibor csupán annyit jegyzett meg, hogy a kiskőrösi példány egy a Fe-kete-és Földközi-tengerre kiterjedő körből, valószínű-leg a pontuszi partvidékről származik. 10 Az elsőként előkerült dunántúli lelőhelyű, avar kor-ra datálható amfora ugyanakkor egy más problémát vetett fel: a római fazekastradíciók továbbélésének kérdését. A sajnos máig publikálatlan csákberényi te-metőből származó asztali amfora színével és formájá-val már a tárgyat elsőként publikáló Fettich Nándort is a római edényekre emlékeztette, 11 míg Vida Tivadar a leletet egy tiszaburai szarmata párhuzam alapján késő római terméknek tartotta. 12 A Tettamanti Sarolta által publikált dányi lelet ismét a bizánci amforákra irányította a figyelmet, 13 de az avar kontextusban előkerült amforák első szintézisére a kunbábonyi sír előkerüléséig várni kellett. A gyakran 8

A modern történettudomány a közelmúltban a nemzetállamok, majd a konti-nensek 3 helyett új földrajzi egységek, többek között a tengerek kutatását tűzte ki célként. 4 Míg a Mediterráneum általánosan elfogadott kutatási egység, a Fekete-tenger ilyen irányú vizsgálataira nem utolsósorban politikai okok miatt az 1990-es évekig várni kellett. 5 A Fekete-tenger mint gazdasági rendszer nem új a historiográfiában, már Fernand Braudel így írta le ezt a beltengert 16. századi Mediterráneumról szóló könyvében, ahol a Fekete-tengert a "Konstantinápoly éléskamrája" metaforaként említi, 6 amit zárt parancsgazdálkodásként ('command economy') jellemzett. 7 Braudellel egy időben Gheorghe I. Brătianu a középkori itáliai kereskedők fekete-tengeri tevé-kenységének kutatásakor a Fekete-tenger gazdaságát egy olyan egységként írta le, ami ingadozik a parancsgazdálkodás és a szabadkereskedelem között. 8 Az elméletet Eyüp Özveren ágyazta szélesebb történelmi keretbe, amikor az újkor történetéből és nem utolsósorban a közelmúlt eseményeiből vett példákkal illusztrálta Brătianu modelljét. 9 A rendszerváltozást és a Szovjetunió felbomlását követően a Fekete-tenger iránt felélénkült érdeklődés szinte természetesnek tekinthető, ami során a 1 A tanulmány a "Fekete-tenger kereskedelme a kora középkorban-Egy bizánci kikötőváros kuta-tása Sinópé/Sinop" című 100177 témaszámú OTKA PD pályázat támogatásával készült. 2 MTA BTK Régészeti Intézet.