Research Interests:
A szerző a 251–356 között élt Remete Szent Antalról szóló történeteket, az ezek alapján kibontakozott évezredes diszkurzust veti alá elemzésnek. A munka, forrásait, módszerét és szemléletét tekintve a narratív pragmatika területén... more
A szerző a 251–356 között élt Remete Szent Antalról szóló történeteket, az ezek alapján kibontakozott évezredes diszkurzust veti alá elemzésnek. A munka, forrásait, módszerét és szemléletét tekintve a narratív pragmatika területén helyezkedik el, történeti antropológiai jellegű, a következő kérdésekről értekezik: milyen igény hívta életre és tartotta életben a Remete Szent Antalról szóló narratív reprezentációkat? Mivel magyarázható a szüzsé narratív megjelenítésének változása? Milyen formában (médiumban) jelenik meg a narratívum? Milyen szociális környezetben, milyen jelentésben történt meg a narratívum befogadása, használata? A kötet a felvetett kérdések sokféleségének megfelelően több tematikus tömbből szerveződik. Ezek: a történeti Szent Antal élete és attribútumai; a Szent Antal életéről készült első összegző biografikus narratívum; Szent Antal történetének középkori verbális változatai; a Szent Antal kultusz részét képező kolostori gyógyítási gyakorlat; Szent Antal történetének jelenléte a vizuális művészetben. Ha a történetszerkesztést, a történetmondást a narratív viselkedés stratégiájaként értelmezzük, akkor a kötet ennek három formáját azonosítja: a legendákon alapuló vallásos, a laikus, betegségelhárítást célzó orvoslási, valamint a modern és posztmodern művészi narratív stratégiát.
Az egyes fejezetek kidolgozása a szerző számára különböző terepet, különböző források azonosítását és elemzését tette szükségessé. Minthogy a Remete Szent Antalról szóló diszkurzus tulajdonképpen ezer éven keresztül szerveződik az európai mentalitásban és kultúrában, a kutatás lebonyolítása azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a kérdések felvetésében, a követésre választott események kijelölésében mellékvágányra síklik, reprodukálja azokat a tartalmi sztereotipiákat, amelyek a témával kapcsolatban kialakultak; önkényesen vagy figyelmetlenségből adódóan megkerül olyan médiumokat, amelyek – rejtőzködő voltuk ellenére – valójában a felvetett témáról szólnak. Amit jelen esetben a szerző végülis problémává emel, az az európai kultúrtörténet néhány lényeges területe. Nevezetesen: az elbeszélő irodalom (s ezen belül a vallásos tárgyú elbeszélő irodalom), a vallásos élet, a vallásos társadalom szerveződése, a hullámban felfutó betegségek története. A felsorolt területek mindenike olyan funkcionálisnak nevezhető rendszer, amelynek Remete Szent Antal kultusza organikus része, s amely rendszereken belül a kultusz különböző motivációi, funkciói és jelentései tapinthatóak le. A szerző arra kérdez rá, hogy kik, mikor és miért tartották fontosnak Szent Antal élettörtének megszerkesztését, újrafogalmazását. Hogyan vált külön a magaskultúrában a Szent Antalhoz kapcsolódó spiritualitás, valamint a populáris kultúra pragmatikus Szent Antal kultusza?
Az egyes fejezetek kidolgozása a szerző számára különböző terepet, különböző források azonosítását és elemzését tette szükségessé. Minthogy a Remete Szent Antalról szóló diszkurzus tulajdonképpen ezer éven keresztül szerveződik az európai mentalitásban és kultúrában, a kutatás lebonyolítása azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a kérdések felvetésében, a követésre választott események kijelölésében mellékvágányra síklik, reprodukálja azokat a tartalmi sztereotipiákat, amelyek a témával kapcsolatban kialakultak; önkényesen vagy figyelmetlenségből adódóan megkerül olyan médiumokat, amelyek – rejtőzködő voltuk ellenére – valójában a felvetett témáról szólnak. Amit jelen esetben a szerző végülis problémává emel, az az európai kultúrtörténet néhány lényeges területe. Nevezetesen: az elbeszélő irodalom (s ezen belül a vallásos tárgyú elbeszélő irodalom), a vallásos élet, a vallásos társadalom szerveződése, a hullámban felfutó betegségek története. A felsorolt területek mindenike olyan funkcionálisnak nevezhető rendszer, amelynek Remete Szent Antal kultusza organikus része, s amely rendszereken belül a kultusz különböző motivációi, funkciói és jelentései tapinthatóak le. A szerző arra kérdez rá, hogy kik, mikor és miért tartották fontosnak Szent Antal élettörtének megszerkesztését, újrafogalmazását. Hogyan vált külön a magaskultúrában a Szent Antalhoz kapcsolódó spiritualitás, valamint a populáris kultúra pragmatikus Szent Antal kultusza?
Research Interests:
A művészet antropológiája előadássorozat a bölcsészettudományokat, néprajz, antropológia illetve kultúratudományokat hallgató diákokhoz szól. Célunk a vizuális nyelvezet bemutatása, működésének megvilágítása, interdiszciplináris,... more
A művészet antropológiája előadássorozat a bölcsészettudományokat, néprajz, antropológia illetve kultúratudományokat hallgató diákokhoz szól. Célunk a vizuális nyelvezet bemutatása, működésének megvilágítása, interdiszciplináris, kultúrtörténeti, művészettörténeti ismeretek mentén történő képi látásmód és elemzési készségek kialakítása. Különös figyelmet fordítunk a szakrális művészeti alkotásokra. Ezen belül tárgyalunk magasművészeti (képzőművészeti, irodalmi) alkotásokat és a szakrális művészet populáris változatait is. Arra törekszünk, hogy a tanfolyam végén a résztvevők képesek legyenek interdiszciplináris és kontextuális elemzéseket végezni a vizualitás terén, önállóan felhasználni a szakirodalomban leírt elméleti és gyakorlati megközelítéseket saját kutató tevékenységeik során, különböző tudományos paradigmák mentén gondolkodni, és nem utolsó sorban kvalitatív megközelítéseket alkalmazni a képelemzések alkalmával. A művészetantropológiai bevezetés után a művészi alkotások kulturális kontextusait, történeti antropológiai megközelítésüket, kulturális meghatározottságaikat vizsgáljuk, a középkori legendairodalom és művészeti megjelenítésük összefüggései, illetve a művészet és korabeli gyógyászat viszonya kapcsán. Egy Kolozsváron ma is látható kegykép kapcsán érintjük a Mária-ábrázolásokat, tipológiájukat, megvilágítjuk a képtípus művészettörténeti jelentőségét, majd ezt követően felvázoljuk az adott kegykép történetét, a hozzá kapcsolódó történéseket. Vizsgálatainkba bevonjuk azt a mirákulumos könyvet, amely a kegykép körül észlelt csodák feljegyzéseinek összegzéseképpen adtak ki, és ennek kapcsán beszélünk a képeknek a gyógyítási gyakorlatban játszott szerepéről. A hivatalos kultusz mellé állítjuk a magánáhitat gyakorlatát, érintjük a paraszti fametszés kérdéskörét. A középkori szárnyasoltár mint intézmény és a szárnyasoltárok képi világának szimbolikus nyelvezete zárja a témák sorát. Az előadásokat kiterjedt képi anyag egészíti ki. Ez az adatbázis online hozzáférhető az egyetemi hallgatók számára . A kiadványban igyekeztünk hasznosítani a képi anyag egy részét. Az egyes fejezetek végén található a fejezetre vonatkozó szakirodalmi jegyzék.
Research Interests:
A Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöksége 2011 szeptemberében döntött arról, hogy kezdeményezi az erdélyi/romániai magyar tudományosság 2002–2012 közötti időszakára vonatkozóan a fontosabb tudományterületek intézményi helyzetét, személyi... more
A Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöksége 2011 szeptemberében döntött arról, hogy kezdeményezi az erdélyi/romániai magyar tudományosság 2002–2012 közötti időszakára vonatkozóan a fontosabb tudományterületek intézményi helyzetét, személyi állományát és a kiemelkedő tudományos eredményeket összegző és értékelő szintézisek elkészítését. A kezdeményezés a Sapientia Alapítvány – Kutatási Programok Intézete által 2002-ben közreadott Tizenkét év. Összefoglaló tanulmányok az erdélyi magyar tudományos kutatások 1990–2001 közötti eredményeiről című kiadvány megjelenése óta eltelt időszak tudományos teljesítményének a leltárát tervezte elkészíteni, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) szakbizottságaira bízva az illetékességi körükbe tartozó tudományterületek helyzetének az elnökség által javasolt módszertan alapján való ismertetését. A kötet az erdélyi/romániai magyar tudományosság 2002–2012 közötti időszakára vonatkozóan tartalmazza a fontosabb tudományterületek összefoglalóit.
Research Interests:
The book is an anthropological essay and tells a story from the twentieth century: an anthropological interpretation of documents left behind by a Hungarianized Swabian Catholic priest living in Romania, in one of the Eastern European... more
The book is an anthropological essay and tells a story from the twentieth
century: an anthropological interpretation of documents left behind by a Hungarianized Swabian Catholic priest living in Romania, in one of the Eastern European dictatorships of the twentieth century. At the same time the book presents what the pre-digital paper-based culture was like in Eastern Europe from the point of view of our protagonist, a Catholic priest, who lived in a predominantly Orthodox country.
In the book, we call the twentieth century the era of the typewriter. The
book’s protagonist (1916–1997) started using the typewriter at a young age. He corresponded extensively, compiling his letters with carbon paper (or indigo), and retaining a copy of each of his letters. In addition, he set aside all paper-based documents: birth certificates, invoices, diary-like notes, photographs, diplomas, driver’s licenses, etc. The study is based on these 2,400 paper-based documents he left behind and provides a very special Hungarian perspective on the time of the Romanian dictatorship.
The surviving documents were placed in an attic after the death of their
author (1997), and until 2013 no one knew of their existence. They came to
the author of this book on an anthropological field research. We do not know of the survival of other documents of similar size and subject in the region.
The processing of these documents took six years. The volume of written documents examined is particularly large: more than 2,400 documents. There are case studies in the ethnographic, anthropological
literature that have examined the correspondence of a person, and
through them the culture of his correspondents. In the present case, however, the research is based not only on the letters received by the protagonist, but also those that he drafted and sent, and other paper-based documents which have been set aside with it. All that brings us closer to finding out what the worldview and mentality of him and his narrower group was like.
Our questions refer to both the epoch and the micro-universe of these
people. What was the world like in which the protagonist and the other people he was in contact with lived? How did they live their daily lives, how did they organize their lives, how did they make important decisions, what pains, hopes, and joys did they have, what did they have to say, and what were they silent about? The book presents an incursion into the life of an Eastern European man who lived almost throughout the twentieth century, during which time he tried to document the era he was living in.
century: an anthropological interpretation of documents left behind by a Hungarianized Swabian Catholic priest living in Romania, in one of the Eastern European dictatorships of the twentieth century. At the same time the book presents what the pre-digital paper-based culture was like in Eastern Europe from the point of view of our protagonist, a Catholic priest, who lived in a predominantly Orthodox country.
In the book, we call the twentieth century the era of the typewriter. The
book’s protagonist (1916–1997) started using the typewriter at a young age. He corresponded extensively, compiling his letters with carbon paper (or indigo), and retaining a copy of each of his letters. In addition, he set aside all paper-based documents: birth certificates, invoices, diary-like notes, photographs, diplomas, driver’s licenses, etc. The study is based on these 2,400 paper-based documents he left behind and provides a very special Hungarian perspective on the time of the Romanian dictatorship.
The surviving documents were placed in an attic after the death of their
author (1997), and until 2013 no one knew of their existence. They came to
the author of this book on an anthropological field research. We do not know of the survival of other documents of similar size and subject in the region.
The processing of these documents took six years. The volume of written documents examined is particularly large: more than 2,400 documents. There are case studies in the ethnographic, anthropological
literature that have examined the correspondence of a person, and
through them the culture of his correspondents. In the present case, however, the research is based not only on the letters received by the protagonist, but also those that he drafted and sent, and other paper-based documents which have been set aside with it. All that brings us closer to finding out what the worldview and mentality of him and his narrower group was like.
Our questions refer to both the epoch and the micro-universe of these
people. What was the world like in which the protagonist and the other people he was in contact with lived? How did they live their daily lives, how did they organize their lives, how did they make important decisions, what pains, hopes, and joys did they have, what did they have to say, and what were they silent about? The book presents an incursion into the life of an Eastern European man who lived almost throughout the twentieth century, during which time he tried to document the era he was living in.
Research Interests:
Mindannyiunknak vannak történeteink, amelyeket írásban, szóban vagy más formában megfogalmazunk és forgalmazunk az életünk során. Ez itt egy olyan személy története, aki szinte teljesen végigélte a 20. századot: 1916-ban született, és... more
Mindannyiunknak vannak történeteink, amelyeket írásban, szóban vagy más formában megfogalmazunk és forgalmazunk az életünk során. Ez itt egy olyan személy története, aki szinte teljesen végigélte a 20. századot: 1916-ban született, és megélte az 1989-es fordulatot is. Látta kibontakozni 1990-ben azt az új világot, amelyről korábban csak álmodni lehetett Romániában. Egy pap története, aki csak ember akart lenni – ahogy ő maga fogalmazott saját magáról. Az ő története azonban egy kicsit az enyém is lett, mióta megismertem, hiszen kicsit másképp szól az én történetem is azóta, hogy megismertem az övét. Ez a könyv tehát egyetlen személy hátrahagyott történeteit próbálja átmenteni arról a jó néhány papírosról, amelyen ő az utókorra hagyta ezeket. Az általa hátrahagyott anyag a maga nemében ritkaságnak számít: több mint 2400 irat maradt fenn utána, ennyit tett félre az élete során. Az utazás, amelyre az olvasót hívom, egy antropológiai utazás, ám ez nem térben, hanem időben történik: ezek az iratok időbeli utazást kínálnak egy mára már letűnt világ kultúrájába.
A kutatás eredményeképp három kiadványt terveztem közzétenni: az anyag elemzését, az iratok leírását és a főszereplő és családja történetének a bemutatását. A jelen kötet a kutatói feldolgozási folyamat harmadik, befejező része. Az első rész eredményeként az antropológiai elemzést készítettem el és adtam közre, a második részben pedig az iratok antropológiai leírását. A jelen kötet a harmadik kiadvány a sorban, amely a főszereplőnk és a szülei, testvérei által alkotott család történetét tartalmazza azon iratokból kiindulva, amelyeket ők maguk ránk hagytak.
A kutatás eredményeképp három kiadványt terveztem közzétenni: az anyag elemzését, az iratok leírását és a főszereplő és családja történetének a bemutatását. A jelen kötet a kutatói feldolgozási folyamat harmadik, befejező része. Az első rész eredményeként az antropológiai elemzést készítettem el és adtam közre, a második részben pedig az iratok antropológiai leírását. A jelen kötet a harmadik kiadvány a sorban, amely a főszereplőnk és a szülei, testvérei által alkotott család történetét tartalmazza azon iratokból kiindulva, amelyeket ők maguk ránk hagytak.
Research Interests:
A kultúra kutatói mindig felkapják a fejüket arra a hírre, hogy valahol egy padláson porosodik egy pár doboznyi irat, amelyről már senki nem tudja, hogy mit tartalmaz és hogyan került oda, ám első ránézésre megállapítható, hogy letűnt... more
A kultúra kutatói mindig felkapják a fejüket arra a hírre, hogy valahol egy padláson porosodik egy pár doboznyi irat, amelyről már senki nem tudja, hogy mit tartalmaz és hogyan került oda, ám első ránézésre megállapítható, hogy letűnt világok lenyomatát hordozzák. A néprajzosok, antropológusok számára a régi, poros padlásokon talált iratok ugyanúgy a terepet jelentik, mint bármely más helyszín. A padlásokról előkerülő tárgyak és iratok mindig egy olyan világról beszélnek, amely legfeljebb az emlékekben él még.
A jelen munka egy ilyen irategyüttes bemutatására vállalkozik. A több mint 2400 iratból álló anyag összegyűjtője és főszereplője a 20. század tízes éveiben született, a kilencvenes években hunyt el, azaz végigélte a századot. A gyűjtemény itt közzétett bemutatása arra a kérdésre nyújt egy megközelítő választ, hogy miként nézett ki a 20. század egy erdélyi, elmagyarosodott sváb származású, első generációs értelmiséginek számító, földműves családi gyökerekkel rendelkező katolikus lelkész nézőpontjából.
A jelen munka célja az, hogy a fent említett elsőrendű forrásokról, a fennmaradt iratanyagról leírást nyújtson. Az iratok leírása ebben az értelmezésben az antropológiai terepnapló szerepéhez hasonló narratív forma. A kutató itt az iratokba mélyed el, ez jelenti a terepet számára, a kérdéseit az iratoknak teszi fel, és az ezekből kapott válaszok segítségével építi fel az elképzelését arról, hogy milyen lehetett az adatközlőinek a világa. Ezért a feldolgozás eredménye is leginkább az antropológiai terepnaplónak felel meg: az összegyűjtött információk egy lineáris idősíkra szervezett terepnaplóban kaptak helyet, amelyben a kutató beszámol arról, hogy mit tapasztalt a terepen. Az iratok ilyen szempontú, rendhagyó bemutatása révén lehetőségünk van arra, hogy bármelyik évtizednél kinyithassuk a könyvet és ízelítőt kapjunk arról, hogy mik történtek azokban a napokban a főszereplőnk életében és szűkebb közösségében.
I-II.. kötet
A jelen munka egy ilyen irategyüttes bemutatására vállalkozik. A több mint 2400 iratból álló anyag összegyűjtője és főszereplője a 20. század tízes éveiben született, a kilencvenes években hunyt el, azaz végigélte a századot. A gyűjtemény itt közzétett bemutatása arra a kérdésre nyújt egy megközelítő választ, hogy miként nézett ki a 20. század egy erdélyi, elmagyarosodott sváb származású, első generációs értelmiséginek számító, földműves családi gyökerekkel rendelkező katolikus lelkész nézőpontjából.
A jelen munka célja az, hogy a fent említett elsőrendű forrásokról, a fennmaradt iratanyagról leírást nyújtson. Az iratok leírása ebben az értelmezésben az antropológiai terepnapló szerepéhez hasonló narratív forma. A kutató itt az iratokba mélyed el, ez jelenti a terepet számára, a kérdéseit az iratoknak teszi fel, és az ezekből kapott válaszok segítségével építi fel az elképzelését arról, hogy milyen lehetett az adatközlőinek a világa. Ezért a feldolgozás eredménye is leginkább az antropológiai terepnaplónak felel meg: az összegyűjtött információk egy lineáris idősíkra szervezett terepnaplóban kaptak helyet, amelyben a kutató beszámol arról, hogy mit tapasztalt a terepen. Az iratok ilyen szempontú, rendhagyó bemutatása révén lehetőségünk van arra, hogy bármelyik évtizednél kinyithassuk a könyvet és ízelítőt kapjunk arról, hogy mik történtek azokban a napokban a főszereplőnk életében és szűkebb közösségében.
I-II.. kötet
Research Interests:
„Kérdem e januárvégi reggelen: ki fogja ezt az írást valamikor is elolvasni?” 1988. január 27-ének reggele volt. Immár negyven éve, hogy Tyukodi Mihály rendszeresen készítette a feljegyzéseit, rögzítette másolatban a leveleit, gyűjtötte... more
„Kérdem e januárvégi reggelen: ki fogja ezt az írást valamikor is elolvasni?” 1988. január 27-ének reggele volt. Immár negyven éve, hogy Tyukodi Mihály rendszeresen készítette a feljegyzéseit, rögzítette másolatban a leveleit, gyűjtötte egybe az iratait, amikor ezen a téli reggelen az írógépe előtt ülve elgondolkodott azon, hogy vajon egyáltalán elolvassa-e majd a jövőben valaki mindazt, amit ő leírt és összegyűjtött, és leírta az idézett mondatot.
Ezt a mondatát 2017-ben olvastam el. A teljes hátrahagyott iratanyagot tekintve az egyik legerősebb élményem volt ez a pillanat. Több mint ezer iratának végigolvasása után jutottam el ehhez a mondatához, miközben az anyag olvasása során már ott dübörgött a fejemben a lapszéli kérdés: vajon miért? Miért hagyta hátra ezt a sok iratot? Mi volt a célja? Volt-e egyáltalán valamiféle célja? Míg aztán 2017-ben, egy meleg nyári napon egyszer csak ott ültem, kezemben egy gépelt szöveget tartalmazó lappal, amelyen Tyukodi Mihály azt kérdezi, hogy vajon olvassa-e valaha valaki a sorait, és ott voltam én, aki épp olvastam ezt a kérdését, miközben már jó ideje azon morfondíroztam, hogy vajon ő milyen szándékkal hagyta maga után mindezt az anyagot. Amikor elolvastam ezeket a sorokat, beleborzongtam a kérdésébe. Úgy éreztem, hogy itt és ekkor, a kérdéseink révén, ha csak virtuálisan is, de találkoztam Tyukodi Mihállyal – igaz, 29 évvel azután, hogy ő leírta ezt a mondatot, és 20 évvel azután, hogy eltemették őt a nagykárolyi temetőben. Találkozás egy világgal, amelybe ezek a szövegek segítettek eljutni.
Egy utazásra hívom az olvasót. Egy ember életébe utazunk, aki igen sok erőfeszítést tett azért, hogy az utazásunkhoz szükséges információkat mi, az utókor megkapjuk. Egy ember életébe, akivel én sosem találkoztam.
Vagy, másképp fogalmazva: letűnt világok antropológiájáról szól ez a könyv. Letűnt világok alatt ebben a munkában a magunk mögött hagyott 20. században élt, itt megszólaló szereplők mikrovilágait értjük, amelyek az időszaknak a megszólaltatott iratok egy egészen különös romániai magyar perspektíváját nyújtják. Azok számára, akik ebben az időszakban még nem éltek, remélhetőleg egy informatív és olvasmányos történetet tud ajánlani abból a korszakból, amelyben a szüleik és a nagyszüleik szocializálódtak, és amely gyökeresen más társadalmi, gazdasági feltételek mellett, más ideológia alapján működött, mint a mai erdélyi világunk. Azok számára, akik megtapasztalták ezeket az évtizedeket, az a különleges perspektíva adhat lehetőséget a rácsodálkozásra, amelyet a történet főszereplője a maga sajátos helyzetéből fakadóan biztosít.
Ezt a mondatát 2017-ben olvastam el. A teljes hátrahagyott iratanyagot tekintve az egyik legerősebb élményem volt ez a pillanat. Több mint ezer iratának végigolvasása után jutottam el ehhez a mondatához, miközben az anyag olvasása során már ott dübörgött a fejemben a lapszéli kérdés: vajon miért? Miért hagyta hátra ezt a sok iratot? Mi volt a célja? Volt-e egyáltalán valamiféle célja? Míg aztán 2017-ben, egy meleg nyári napon egyszer csak ott ültem, kezemben egy gépelt szöveget tartalmazó lappal, amelyen Tyukodi Mihály azt kérdezi, hogy vajon olvassa-e valaha valaki a sorait, és ott voltam én, aki épp olvastam ezt a kérdését, miközben már jó ideje azon morfondíroztam, hogy vajon ő milyen szándékkal hagyta maga után mindezt az anyagot. Amikor elolvastam ezeket a sorokat, beleborzongtam a kérdésébe. Úgy éreztem, hogy itt és ekkor, a kérdéseink révén, ha csak virtuálisan is, de találkoztam Tyukodi Mihállyal – igaz, 29 évvel azután, hogy ő leírta ezt a mondatot, és 20 évvel azután, hogy eltemették őt a nagykárolyi temetőben. Találkozás egy világgal, amelybe ezek a szövegek segítettek eljutni.
Egy utazásra hívom az olvasót. Egy ember életébe utazunk, aki igen sok erőfeszítést tett azért, hogy az utazásunkhoz szükséges információkat mi, az utókor megkapjuk. Egy ember életébe, akivel én sosem találkoztam.
Vagy, másképp fogalmazva: letűnt világok antropológiájáról szól ez a könyv. Letűnt világok alatt ebben a munkában a magunk mögött hagyott 20. században élt, itt megszólaló szereplők mikrovilágait értjük, amelyek az időszaknak a megszólaltatott iratok egy egészen különös romániai magyar perspektíváját nyújtják. Azok számára, akik ebben az időszakban még nem éltek, remélhetőleg egy informatív és olvasmányos történetet tud ajánlani abból a korszakból, amelyben a szüleik és a nagyszüleik szocializálódtak, és amely gyökeresen más társadalmi, gazdasági feltételek mellett, más ideológia alapján működött, mint a mai erdélyi világunk. Azok számára, akik megtapasztalták ezeket az évtizedeket, az a különleges perspektíva adhat lehetőséget a rácsodálkozásra, amelyet a történet főszereplője a maga sajátos helyzetéből fakadóan biztosít.