International reception of 1956 Hungarian refugees

1956 tavaszán Simon Józsefet, a fiatal teológiai tanárt, “politikai megbízhatatlansága” miatt eltávolították a Győri Hittudományi Főiskoláról. Mosonmagyaróvárra került káplánnak, és nem is sejtette, hogy történelmi események tanúja lesz a városban. Itt élte át ősszel a forradalom és szabadságharc eseményeit, jelen volt a tüntetésen, a sebesültek között a kórházban, és az áldozatok temetésén. Jelen volt, és fényképezett. Megörökítette a szabadság mámorító pillanatait, a borzalom és a tragédia elmondhatatlan szörnyűségét. Fényképeit évtizedeken át őrizte, rejtegette titokban. A három tekercs filmből az egyik sajnos el is veszett. S most, az 50. évfordulóra a Győri Egyházmegyei Levéltár rendelkezésére bocsátotta, ami megmaradt: hadd ismernék meg minél többen.
Kötetünkben találkozhat a Kedves Olvasó először ezekkel a megrendítő dokumentumokkal. Levéltárunk igyekezett a fotókhoz tudományos igényű monografikus hátteret létrehozni, amely segít jobban megérteni az 1956-os mosonmagyaróvári eseményeket. A tanulmányokon kívül a kötetben számos interjút is olvashatunk a sortűz túlélőivel és sebesültjeivel, és természetesen Simon Józseffel, aki maga is visszaemlékezik azokra a napokra, és magyarázza fényképeit. Így a tudományos alaposság, a személyes emlékek, és a forrásértékű dokumentumfotók olyan átfogó képet adnak a mosonmagyaróvári forradalomról, amely sokak érdeklődésére tarthat számot.

Az 1956-os forradalom világszerte érdeklődést keltett, és széles körben indultak szolidaritási akciók a magyar menekültek és a válságos helyzetbe került otthon maradottak meg-segítése érdekében. A független nemzetközi segélyszervezetek rendkívül fontos szerepet játszottak a magyarországi helyzet pontosabb felderítésében, az emberbarát társadalmi energiák becsatornázásában, továbbá a segélyakciók koordinálásban és finanszírozásában. Az NGO-k többségének tevékenysége elsősorban a mindennapi élet fenntartásához szük-séges eszközök és javak (például élelem, orvosság, ruházat) biztosítására irányult, de a Magyarországot különösen nagy számban elhagyó diákok és értelmiségiek más típusú, hosszabb távú segítségre szorultak. Míg a képzetlen és képzett kétkezi munkaerőt a befogadó társadalmak könnyebben integrálták, az orvosok és egészségügyi dolgozók, egyetemi ok-tatók és kutatók, illetve a művészek megfelelő elhelyezése gondosabb előkészítést igényelt, a diákok közül pedig sokan tanulmányaik folytatását nem tudták önerőből megoldani. Az amerikai Rockefeller Alapítvány az egyik első civil szervezet volt, amely reagált a helyzetre és céljaival összhangban annak lehetőségét kereste, miként tudná elérni, hogy a nehéz körülmények közepette ne kallódjanak el azok a Magyarországról elmenekülő tehetségek és vezető tudósok, akik egyszer hozzájárulhatnak az egyetemes jólét eléréséhez. Mindeddig meglehetősen kevés figyelmet kapott, hogy az alapítvány 1964-ig tartó programjai révén a diák és értelmiségi menekültek egyik legnagyvonalúbb támogatója volt, ösztöndíjai és közvetett támogatása segítségével több ezren tudtak továbbtanulni, állást találni és beilleszkedni a befogadó országokban.

3. Ibolya Murber: Die Betreuung und Integration der Ungarnflüchtlinge in Österreich 1956/57. In: Stefan Karner (Hg.): Migration – Flucht-Vertreibung-Integration, Graz-Wien, 2019. 103-120.

Die Flucht, Auswanderung, Migration und Integration sind von großer Aktualität heuzutage, das trifft Ungarn besonders zu. In meinem Vortrag konzentriere ich auf einige ausgewählte Aspekte der Migrationsgeschichte der 1956er Ungarnflüchtlinge, vor allem auf die Ankunft und die Integration in Österreich. Wenn ich die ganze Geschichte in einem Satz zusammenfassen möchte, dann würde ich sagen, dass es um die gelungenste, erfolgreichste und konfliktloseste Fluchtwelle der zweiten Hälfte des 20. Jahrhunderts handelte. Nun schauen wir, was das in Details bedeutet:

Ibolya Murber: Ungarnflüchtlinge in Österreich 1956. In: Ibolya Murber, Zoltán Fónagy (Hg.): Die Ungarische Revolution und Österreich 1956. Czernin Verlag, Wien, 2006. 335-385.

Diese Studie befasst sich mit den Folgen des ungarischen Aufstandes 1956 auf Österreich. Folgende Themenbereiche wurden untersucht: 1. Grenzübertritt von ca. 180.000 Ungarnflüchtlinge, 2. deren Empfang und Gewährung des Asylrechtes in Österreich, 3. Unterbringung und Einrichtung von Flüchtlingslagern, 4. Verteilung der Ungarnflüchtlinge auf die Bundesländer, 5. Unterkunft und Betreuung der Ungarnflüchtlinge, 6. Auswanderung der Ungarnflüchtlinge in Drittländer (Österreich als Transitland), 7. Statistische Merkmale der Ungarnflüchtlinge.

🇭🇺 Hungarian:
Az 1956-os magyar forradalom a történésztársadalom sokat tárgyalt témakörei közé tartozik, azonban Svédország szerepe, a svéd-magyar kapcsolatrendszer a konfliktus ideje alatt egy kevéssé kutatott vakfoltnak tekinthető. E relációval korábban a nagyobb összefoglaló munkák csak érintőlegesen foglalkoztak. Az egyetlen kivételt SOLYMOSSY PÉTER két évtizeddel ezelőtti munkássága jelenti, amelyben a szerző a forráskiadások mellett csupán egy rövid, néhányoldalas előszó elejéig ásta bele magát a témába.  Pályaművem újabb források bevonásával a korábbi csekély ismeretanyag kibővítéseként szolgál – miközben olyan kérdésekre keresi a tanulmány a választ, hogy: Miként reagált a svéd kormány, illetve a közvélemény a magyar eseményekre? Hogyan állt ki az északi ország a szabadságharc ügye mellett? Egyáltalán beszélhetünk valódi diplomáciai kiállásról? Valamint milyen segítség érkezett svéd részről a károsultak számára a forradalom ideje alatt és azt követően?

🇬🇧 In English:
Nowadays, the Hungarian Revolution of 1956 is a much-discussed topic among the circles of modern-day historians - inspecting the event through the Swedish-Hungarian diplomatic relations, however, is less so. Previously, publications have only dealt with the connection tangentially. The only exception was the work of PÉTER SOLYMOSSY, who examined the topic briefly two decades ago. My study serves as an extension of the previous scarce research material, involving new primer and secondary sources - while I seek answers to questions like: How did the Swedish government and people react to the Hungarian situation? How did the Nordic country support the cause of the uprising? Can we talk about real diplomatic support at all? And what kind of humanitarian aid came from Sweden to the freedom fighters during and after the failed revolution?

Humanitarian action on a global scale
The International Red Cross and the 1956 Hungarian refugees

The story of the refugees who flooded out of Hungary following the Soviet suppression of the 1956 revolution and the coordinated international charity operation launched to receive them is an outstanding chapter in the history of migration. The operation was an outstanding success for international refugee care, with the “family” of United Nations bodies playing a decisive role. The efforts of another family of non-governmental organizations, the International Red Cross Movement, was equally significant. These organizations provided for a mass of about 200,000 refugees (a very large number even on the European scale), transported them to the admitting countries, and helped them to integrate there.
This little monograph – using  archival documents of the League of the Red Cross Societies and the International Committee of the Red Cross (both based in Geneva) and of the French Red Cross Society, foreign policy documents of the American, Belgian and Hungarian governments, papers from the Hungarian Red Cross, and the international literature – presents the movement’s humanitarian activity for Hungarian refugees, its decision-making processes, its involvement in international humanitarian action, the lessons learned for the institutional system and the significance of the case in the history of the organization. The international archival material is sufficiently abundant and wide-ranging to permit a nuanced analysis of Red Cross refugee aid and the humanitarian ideas behind it, and of the Cold War propaganda struggle between the Western and Soviet blocs. This should be a significant contribution to meeting the growing international scholarly interest in the international humanitarian movement and the history of migration.
The roles played by the League of Red Cross Societies and the International Committee of the Red Cross in addressing the 1956 Hungarian refugee crisis stemmed from their historically established competences. The League was active in providing direct assistance to refugees in the first asylum countries (in Austria and to some extent in Yugoslavia), then in moving the refugees from there, and, through its national Red Cross member societies, in the final resettlement. Dealing with Hungarian refugees was at the centre of the League’s activities throughout the period.
The ICRC performed its traditional functions of setting up a database of refugees, providing a tracing and messaging service, supporting repatriation, especially the return of minor refugees, and dealing with the sensitive issues of family reunification. These areas of refugee life, little known to the international public because of their confidential nature, were a crucial but nevertheless small part of the Committee’s activities concerning the Hungarian people. Most of the organisation's capacities were dedicated to providing assistance within Hungary on behalf of the UN.
In this way, all three elements of the International Red Cross system, namely the League, the National Red Cross Societies and the International Committee, were decisively involved in the assistance for the “Hungarian people” initiated by UN General Assembly resolutions passed in the fall of 1956. The effectiveness and successful achievements of both the League and the ICRC in these activities increased their prestige and thereby further reinforced their co-operation.
The success of the League and the ICRC in the Hungarian crisis was facilitated by sensitive adaptation to the international environment and power relations of the Cold War, flexibility in applying the Red Cross humanitarian principles, and a relationship of trust with state actors, especially the Austrian, Yugoslav and – above all – American governments, who were decisive in the settlement of the Hungarian refugee crisis. Co-operation with intergovernmental organizations, in particular the UN High Commissioner for Refugees (UNHCR) and the Intergovernmental Committee for European Migration (ICEM), was also essential to their success.
Participation in resolving the 1956 Hungarian humanitarian crisis, an episode of great international importance, has left a deep trace in the institutional memory of the League of Red Cross Societies and the International Committee of the Red Cross.

Ibolya Murber: Österreich und die Ungarnflüchtlinge 1956. In: Mitteleuropazentrum an der Andrassy Universität Budapest (Hg.): Jahrbuch für Mitteleuropäische Studien 2015/2016. Wien, 2017, 19-43.

In diesem Vortrag stelle ich zwei Blickwinkel der Migrationsgeschichte der 1956er Ungarnflüchtlinge dar. Einerseits konzentriere ich mich auf die Aspekte der Ungarnflüchtlinge, auf ihre sozialstatistische Zusammensetzung, Flucht, Ankunft, Weiterwanderung sowie deren Integration in Österreich. Sowie behandele ich die Folgen der „Ungarnkrise“ 1956, sowohl des Aufstandes als auch der Fluchtbewegung auf Österreich. Aufgrund des Aufstandes und dessen Niederwerfung im Spätherbst 1956 verließen ca. 200 Tausend Personen Ungarn, es waren annähernd 2 % der Gesamtbevölkerung. Die erste und größte Fluchtbewegung ereignete sich zwischen November 1956 und Jänner 1957 in Richtung Österreich und betraf ungefähr 180 Tausend Personen, was ca. 3 % der damaligen Bevölkerung ausmachte. Eine kleinere Fluchtroute ging über Jugoslawien und ermöglichte ca. 20 Tausend Ungarn das Verlassen ihrer Heimat. Zu dieser Auswanderung mussten drei Faktoren gleichzeitig zusammentreffen: Die Durchlässigkeit der Grenzen, die Motivation zur Auswanderung sowie die Aufnahmebereitschaft der Ziel- oder Transitländer.

Ibolya Murber : Die österreichische Bundesregierung: Maßnahmen zur ungarischen Revolution und Flüchtlingsfrage 1956. In: Ibolya Murber / Gerhard Wanner (Hg.): Europäische Aspekte zur ungarischen Revolution 1956. Vierteljahresschrift der Rheticus-Gesellschaft, 2006-4, Jahrgang 28, 51-79.

Diese Studie konzentriert sich auf folgende Themenbereiche: Österreichische Grenzschutz und Neutralität während des ungarischen Aufstandes 1956, die Betreuung der Ungarnflüchtlinge in Österreich,  die Finanzierung der Ungarnflüchtlinge in Österreich, die technische Koordination der in Österreich tätigen Hilfsaktionen, die Maßnahmen zur Betreeung der Ungarnflüchtlinge sowie die diesbezügliche außenpolitische Tätigkeit der Bundesregierung.

The Role of the USA in the Supply of  Hungarian Refugees in Yugoslavia during 1956 and 1957

The study displays the American role in assuring supplies for the Hungarian refugees in Yugoslavia after the 1956 revolution, in cooperation with the international humanitarian organizations, particularly the League of Red Cross Societies, and the Yugoslav government. Simultaneously, the article in part presents the Yugoslav role in the revolution. Illustrating the coordination of supplies, the study thoroughly focuses on the causes and reasons of this complex cooperation at the height of the Cold War, which is particularly evident in the interstate relations amongst Yugoslavia and Hungary, Yugoslavia and the USA, and the wider part of the East and West ideological bloc. The first part of this research is primarily based on the use of literature, while the second part is based on the systematic study of archival sources of the American provenance.

Az 1956-os magyar menekültek mintegy kétszázezres tömegének ellátása, tovább szállítása és letelepítése a nemzetközi menekültsegélyezés rendkívüli sikere volt, amelyben az
ENSZ-család intézményei, különösen az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) kiemelkedő szerepet játszottak. Az 1956-os magyar menekültválság és a nemzetközi befogadás rövid felidézése után a tanulmány bemutatja, milyen lépéseken keresztül valósult
meg az UNHCR jogvédő tevékenysége a magyar menekültek irányában a menekültstátusz megadásának kérdésétől a munkaerőpiaci védelmen át az új hazába való beilleszkedéshez szükséges iratok beszerzésében nyújtott segítségig. Láthatjuk, hogy a Főbiztosság éberen követte a Kádár-vezette magyar kormányzatnak a menekültekkel kapcsolatos jogalkotó tevékenységét és annak gyakorlati megvalósítását is. A cikk végül megvonja az UNHCR magyarokkal kapcsolatos jogvédő tevékenységének mérlegét. A tanulmány főként az UNHCR Levértár (Genf) dokumentumainak felhasználásával készült, de utalás történik
a NATO Levéltárának (Brüsszel), az ENSZ Genfi Hivatala Levéltárának, a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége Levéltárának (Genf) és a Magyar Nemzeti Levéltárnak az irataira is. A hidegháború kontextusában a magyar menekülteket befogadó nyugati országoknak nem okozott nehézséget a menekültstátusz megállapítása
a Magyarországról érkezők számára. Az üldözöttség elismerése és az üldözők azonosítása nem tűnt kétségesnek. A menedékjog megadása egyben a kommunista országok kudarcának és a Nyugat jóindulatának propagandisztikus kifejezése is volt. A szovjet blokk szívéből, Magyarországról a „Szabad Világba” érkező menekülttömeg kezelésének professzionális szervezése pedig felértékelte a Főbiztosságot a nyugati döntéshozók szemében. Az UNHCR magyar menekültekkel kapcsolatos jogvédő lépéseit nagy gondosság és jogi alaposság jellemezte. A Főbiztosság az Alapszabályában lefektetett jogvédő munkáját igazi „védőügyvédként”, következetesen, éberen és empatikusan, a menekültek szempontjait jóhiszeműen szem előtt tartva végezte a befogadó országok és Magyarország hatóságai előtt egyaránt. A Menekültügyi Főbiztosság magyar menekültekkel kapcsolatos jogvédő tevékenysége sikeresnek tekinthető. A befogadó országok hatóságai számos esetben kifejezték, hogy igényt tartanak az UNHCR szakértő véleményére. A menekültstátusz megadásának általános elfogadtatásában, a döntés jogi alátámasztásában fontos ösztönző szerepet töltött be a Főbiztosság, különösen annak híres menekültjogi szaktekintélye: Paul Weis.
Az UNHCR nemzetközi jogvédő tevékenységét jelentősen megkönnyítette, hogy a befogadó országok kormányai támogatóan, a szervezetet partnernek tekintve vettek részt az 1956-os magyar menekültek befogadásában.

The present study examines the role that the UN played in providing the financial means for the international reception of the 1956 Hungarian refugees. According to the author’s conclusions, through the coordination of money-raising efforts, authorised by international law (that is, by the UN General Assembly’s decisions) and the professional and trustworthy documentation ofhumanitarian needs and activities, the institutional network of the UNcontributed considerably to the formation and practical implementation ofWestern governments’ international humanitarian action aimed at solving thecrisis of the 1956 Hungarian refugees. This study is based on documents in theUN archives (New York, Geneva), the Swedish National Library (Stockholm),the UNHCR Archives, the Archives of the International Committee of the RedCross, (Geneva) and the NATO Archives (Brussels), and in the Diplomatic Archives Center (La Courneuve, Nantes), Diplomatic Archive (Brussels) and the Hungarian National Archives (Budapest).

This article reconstructs the gradual process leading the Western powers to cooperate to absorb migrants from Eastern Europe, from the February 1948 Czechoslovak coup d’état to the 1956–57 Hungarian crisis. This study reveals that cooperation in managing migration became a significant part of the Western Cold War strategy. This cooperation was first a way to contain the Soviet Union by reducing the pressures affecting Western countries bordering Eastern Europe – with a focus on the German predicament. It also became an offensive strategy aiming at encouraging outflows from Eastern Europe to weaken Communist governments. Only cooperation at a Western level could achieve those goals.

The paper presents a synthesis based on source material from the archives of the United
Nations Secretariat (New York), the European Office of the UN (Geneva) and the
UN High Comissioner for Refugees (Geneva), as well as from NATO, International
Red Cross Committee and french foreign ministry archives (Brussels, Geneva and La
Courneuve, respectively).
Following the end of the 1956 revolution, which had been violently put down by
the Soviet Union, a wave of Hungarian refugees appeared, whose accommodation and
integration was aided by an international aid initiative, which together form an important
chapter in the history of international migration. These refugees received far more
favourable treatment than earlier Hungarian expatriates or other European refugees
had. The mass of refugees, totalling 200.000 persons and thus constituting a significant
group even in a broad, European perspective meant that their successful transportation
to host countries and their subsequent integration represented an exceptional success
for international aid efforts. This success merits investigation especially in light of the
fact that the institutions dealing with refugees had to face chronic shortages of funding.
How can their efficiency be explained? The humanitarian sentiment motivated by
the memory of the 2nd World War and the resulting clarification and strengthening of
refugee rights contributed to it just as much as did the support of the highly sympathetic
West European societies. Also, the highly advantageous composition of the refugees
in terms of labour market skills and competitiveness coincided favourably with
the era of the „wonder years” in West European economic history. The most important
component, however, was the political will of NATO governments, which – in part as
a result of the ideological confrontation with the Soviets – ensured continued attention
and support for the problem of the Hungarian refugees even once the waves of popular
sympathy had receded in the host societies.

The fact that the Intergovernmental Committee for European Migration (ICEM), the antecedent of today’s International Organization for Migration (IOM), played a key role in handling the Hungarian refugee crisis of 1956, is not commonly known. It was this body, established
in 1951 upon the initiative of the US, which organised the registration and transport of some two hundred thousand Hungarian refugees in Austria and Yugoslavia. Based on the archives of the ICEM and the UN Secretariat, as well as on US, British and French foreign policy documents and the relevant scholarly literature, the paper examines this international migration organization in the 1950s, with a focus on the workings of the ICEM concerning the Hungarian refugee crisis, and its influence upon the subsequent history of the organization.

The Welcoming of Hungarian refugees in Switzerland in 1956 in international Perspective

Following the defeat of the Hungarian uprising in 1956 by Soviet troops, around 200000 Hungarians found refuge in the West. Compared to its size and population, Switzerland received the largest quota of refugees. In the first part of this study, the author outlines the international historical context of their welcoming. The second part focuses on the role of Switzerland and gives a synopsis of the measures taken by the Swiss government with regard to incoming refugees, and of the reaction of the public to the arrival of the latter. In the third part the author concludes, albeit with some Swiss specificities. The study is based on documents of international organisations such as the UNO, NATO, the ICRC, as well as on archival material from Swiss, Hungarian, French, and British archives.