Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

Bulić

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bulić
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségBenkovac
Jogállásfalu
Irányítószám23420
Körzethívószám(+385) 023
Népesség
Teljes népesség125 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság149 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 58′ 01″, k. h. 15° 43′ 59″43.967000°N 15.733000°EKoordináták: é. sz. 43° 58′ 01″, k. h. 15° 43′ 59″43.967000°N 15.733000°E
SablonWikidataSegítség

Bulić falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Zárától légvonalban 43, közúton 52 km-re, községközpontjától 12 km-re délkeletre, Dalmácia északi részén, Bukovica tájegységen, a Benkovacról Skradinra vezető főút mentén fekszik.

Története

[szerkesztés]

Bulić falu már a középkorban is létezett, a közeli Kožlovac várának uradalmához tartozott. Neve egykori birtokosának nevéből származik. Templomát Szent Katalin tiszteletére szentelték. A környékbeli településekkel együtt 1527-ben elfoglalta a török. A török időkben a kožulova poljai plébániához tartozott. Első említése 1718-ban a polačai plébánia alapításakor történt. Templomának titulusát 1727 körül Szent Katalinról Szent Antalra változtatták.[2] 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 118, 1910-ben 188 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 86 százaléka horvát, 9 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében a település szerb igazgatás alá került és a Krajinai Szerb Köztársaság része lett. Templomát a szerbek lerombolták, horvát lakossága elmenekült. 1995 augusztuságban a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült. A falunak 2011-ben 147 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
118 0 130 130 180 188 269 229 265 311 332 311 270 251 172 147

Nevezetességei

[szerkesztés]

Remete Szent Antal tiszteletére szentelt temploma 1892 és 1894 között épült a középkori Szent Katalin templom alapjain. Harangtornyát 1928-ban építették. A bejárat mellett két kis ablakocska volt rajta. Oltára fából készült, rajta a szent szobrával, amely tiroli munka volt. Még a régi templomból hoztak át egy fából faragott oltárt a Kármelhegyi Boldogasszony képével, akit Remete Szent Antal, Szent Ferenc és egy püspök társaságában ábrázolt a művész. A templom megújítása 1988-ban kezdődött meg, a délszláv háború idején azonban a falut elfoglaló szerbek lerombolták. Újjáépítése 1999 és 2003 között történt.[2] A lišanei plébánia filiája.

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]