Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

Turanj (Sveti Filip i Jakov)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Turanj
Turanj központja a harangtoronnyal
Turanj központja a harangtoronnyal
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségSveti Filip i Jakov
Jogállásfalu
Irányítószám23207
Körzethívószám(+385) 023
Népesség
Teljes népesség1121 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság3 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 57′ 59″, k. h. 15° 24′ 32″43.966389°N 15.408889°EKoordináták: é. sz. 43° 57′ 59″, k. h. 15° 24′ 32″43.966389°N 15.408889°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Turanj témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Turanj falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Sveti Filip i Jakovhoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Zárától 24 km-re délkeletre, Biogradtól légvonalban 5 km-re északnyugatra, Dalmácia északi részén, a Pašman-csatorna partján, mintegy 4 km hosszan elnyúlva fekszik. Egy kis félsziget és 16 szigetecske övezi. Rajta halad át a Jadranska magistrala, az Adria-parti főút, ezért autóval is könnyen megközelíthető.

Története

[szerkesztés]

Turanj környékének első régészeti leletei a kőkorszakból származnak és területe lakott volt a bronzkorban is. A környező dombokon és a Ričul-szigeten (Zeleni školj) több erődített település is állt. Akkor még a kis sziget is összeköttetésben volt a szárazfölddel és külön kikötővel rendelkezett. Később a tengerszint emelkedésével töltést építettek, hogy a szigetre vezető út továbbra is járható legyen. Ez a farönkökből és kőből épített töltés a víz alatt két méterrel még ma is látható.[2][3] A kikötőnek használt öbölben római malomkövet találtak. Az egykori malmot a Pašman-csatornára jellemző, rendkívül erős tengeráramlat hajtotta. A mai Turanj helyén az első, a betelepülő horvátok által Tukljačnak nevezett település még a római korban létesült és abban az időben három kis kikötővel rendelkezett. A római korból sírok és kőtöredékek maradtak fenn.[4] Fennmaradt az egykori Biba - Jader vízvezeték. A helyi temetőben található 845-ben épített kis templom római "villa rustica" (villagazdaság) alapjaira épült. A betelepült horvátok által épített templom a Szeplőtelen fogantatás, Szűz Mária (néhány régi forrásban "Stellamaris") titulusát viselte. Ebből a korból maradt fenn három, glagolita írással írt misekönyv és két, történelmi jelentőségű, kőbe vésett glagolita felirat.[2]

A mai települést a 13. században említik először és 1444-ben építtette fel a Meštrović család azt a várat, amiről a nevét kapta. A név eredeti alakja „Toretta” (a latin turris – torony főnévből) volt, amely az idők folyamán nyerte el mai alakját.[2] Ennek a várnak a maradványa az egyik torony ma a "Kaštel" nevet viseli, emellett a kaputorony és a falak egy része is látható még belőle. A part mentén húzódó falakat egykor három torony erősítette. Turanjt a kandiai háború során 1645-ben rombolta le a török, a lakosság a közeli Pašman-szigetre és Babacra menekült. Később a várat maguk a velenceiek gyújtották fel, hogy török kézre ne kerüljön. A 15. században a vár falain belül egy Kisboldogasszony tiszteletére szentelt templom épült, melyet szintén a kandiai háború során romboltak le. 1675-ben ennek a helyére építették a mai Kármelhegyi boldogasszony plébániatemplomot.[2]

A település 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 324, 1910-ben 518 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz, amely Jugoszlávia része lett. A településnek 2011-ben 1207 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és turizmussal foglalkoztak.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
324 458 334 478 544 518 804 563 770 863 860 880 926 1062 1145 1207

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A település központjában található a Kármelhegyi boldogasszony plébániatemplom. Elődjét 1430-ban említik először „Santa Maria delle Torette” néven, de korábban a Kisboldogasszony tiszteletére szentelték. A középkori templomot 1645-ben lerombolta a török és a helyén 1675-ben építették fel a mai templomot, mely többszöri átépítés után 1739-ben nyerte el mai formáját. A templom egyhajós épület sekrestyével és három oltárral. A főoltáron a Kármelhegyi boldogasszony képe látható két fából faragott szoborral, melyek Szűz Máriát és Jézus szívét ábrázolják. Harangtornyában három harang található.[4] Védőszentjének ünnepe a turistaszezonba, július 16-ra esik amikor az ünnepi szentmise után körmenetben viszik körül a település utcáin a Szűzanya szobrát. Ezt követik a turanji fesztivál eseményei. A plébániához még két település Sveti Petar na Moru és Sikovo tartozik.
  • A „Kaštel” a település középkori várának maradványa.[7] Ma az egyik torony, emellett a kaputorony és a falak egy része is látható még belőle. A part mentén húzódó falakat egykor három torony erősítette.
  • A településen kívül, de annak közvetlen közelében a part mellett a Tukljač nevű helyen a fenyőfákkal övezett temetőben található a Szűz Mária templom.[8] A templomot Miroslav Mogorović hajóskapitány építtette egy római villagazdaság romjain a kapuzat feletti felirat szerint 845-ben.[4] Később megújították. A templomban a település egykori bírójának 15. századi sírköve látható glagolita felirattal. Egyhajós épület apszissal és a homlokzat feletti harangépítménnyel, benne egy haranggal. Közelében ókori villa romjai és Tukljač-fokról a Ričul-szigetre vezető ókori töltés víz alatti maradványai láthatók.
  • A kis Babac-szigeten található a Szent András templom,[9] melyet a török elől ide menekült turanjiak építettek. Eredetileg a Kisboldogasszony tiszteletére volt szentelve, később a Nagyboldogasszony, majd Szent András apostol tiszteletére szentelték fel.[4] A szigeten található a Pašman-csatorna legrégibb világítótornya, amely 1876-ban épült.
  • Ugyancsak a Babac-szigeten található a de Soppe család erődített nyaralója.[10] Már a 15. század végén volt a szigeten egy gazdaság és egy vidéki ház (nyaraló), amely a de Soppe család tulajdonában volt. Ez képezte a máig fennmaradt építmény alapját. A legjobb állapotban fennmaradt része a délnyugati rész a párkány magasságáig álló toronnyal (fortica) és egy kissé alacsonyabb sánccal. Megmaradt a nyaraló címeres bejárata is. Az idő múlásával az épület körül jellegzetes adriai falucska keletkezett a dalmát népi építészet minden jellemzőjével.
  • A település feletti Crni krug nevű magaslaton vaskori erődített település maradványai találhatók. A dombra gyalogösvény és kerékpárút vezet fel.
  • Turanj felett a Gradina nevű magaslaton egy őskori, erődített település maradványai találhatók. Gradinát patkó alakú sánc vette körül, így a sáncok a település három oldalát védték, míg a negyedik (déli) oldal a meredek lejtő miatt természetes védelem alatt állt. A sáncot száraz technikával építették, és öt egymásnak támaszkodó falból állt. Bizonyos helyeken a sáncok a 8 méteres szélességet, és a 3 méteres magasságot is elérték. A Gradina belső méretei körülbelül 130 x 110 métert tesznek ki. Az erődítmény a késő bronzkorban épülhetett és a vaskoron át a római hódításig állhatott.[11]

Egyesületek

[szerkesztés]
  • A település kulturális és művészeti egyesülete a KUD „Maslina”;
  • „Karmel” női kórus;
  • „Croatia” labdarúgóklub;
  • „Croatia” vízilabdaklub;
  • A „Kaštel” a település lokálpatrióta egyesülete.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]