Cse-ji
| Cse-ji () | |
 | |
| Született | 334 Sanhszi, Kína |
| Elhunyt | 416 Lu-hegy, Kína |
| Állampolgársága | Kína |
| Foglalkozása | buddhista tanító |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cse-ji () témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| A sorozat témája Kínai buddhizmus 汉传佛教 / 漢傳佛教 Han-csuan Fo-csiao |
|---|
 |
|
Kultúra
|
Cse-ji () (kínai: 智顗, pinjin: cse-ji, japán: Csigi – 538–597) a kínai buddhizmushoz tartozó tientaj () iskola alapítója, akit hagyományosan a 4. pátriárkának tartanak. A szabályos, indiai hagyományban használatos megnevezése Sramana Cse-ji (). A kínai buddhizmusban Cse-ji ()t tartják az elsőnek, aki a buddhista tanítások egészét osztályozva foglalta rendszerbe. Egyúttal ő volt az első, aki jelentős mértékben elszakadt az indiai hagyománytól, és egy kidolgozott egy eredeti kínai rendszert.
Élete
[szerkesztés]Cse-ji () születéskori családneve Csen () (陳) volt. 18 éves korában hagyott fel a világi élettel, amikor a szülei meghaltak és beállt buddhista szerzetesnek. Öt évvel később óriási hatással volt rá első tanára, Nan-jüe Huj-szi () (慧思, 515–577), egy meditációs mester, akit később Cse-ji () elődjének neveztek el a tientaj () iskola átadási vonalában. A tanulmányai elvégzése után a déli fővárosba került, Csian-kang () (建康) városba.[1] 575-ben látogatott el a Tientaj ()-hegyhez, hogy intenzív gyakorlásba kezdjen egy csoport tanítványával. Ezen a helyen dolgozta át az indiai szamatha és vipasszaná (fordítása „csi ()” és „kuan ()”) meditációs elméleteket összetett önképző rendszerré, amelyekhez vallásos szertartásokat és gyónási rítusokat is hozzáadott. 585-ben visszatért Csin-lingbe (), ahol befejezte a Lótusz szútrához írt hatalmas terjedelmű szövegmagyarázatait (Fa-hua ven-csu () és Fa-hua hszüan-ji ()).
Cse-ji () és Bódhidharma kortársak voltak. Kettejük közül csak az előbbi élvezhette az uralkodó támogatását.[2]
Főbb művei
[szerkesztés]Cse-ji () Rövidebb értekezés a koncentrációról és a belátásról (Hsziao Csi-kuan ()) című műve volt feltehetően a legelső kínai meditációs kézikönyv[3] és közvetve nagy hatással volt a csan buddhista meditációra.[4]
Cse-ji () legfőbb művei a Hosszabb értekezés a koncentrációról és a belátásról, az A Lótusz szútra szavai és mondatai (Fa-hua Ven-csu () – 法華文句), és a A Lótusz szútra mélységes jelentése (Fa-hua Hszüan-ji () – 法華玄義). A neki tulajdonított művek közül mintegy harminc maradt fenn.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Princeton Dictionary of Buddhism.. Princeton, NJ: Princeton University Press, 911. o. (2013. november 23.). ISBN 9780691157863
- ↑ Swanson, Paul L. (2002). Ch'an and Chih-kuan: T'ien-t’ai Chih-i's View of „Zen” and the Practice of the Lotus Sutra. Presented at the International Lotus Sutra Conference on the theme “The Lotus Sutra and Zen”, 11–16 July 2002. forrás: [1] Archiválva 2007. július 10-i dátummal a Wayback Machine-ben (accessed: 6 August 2008). p.2
- ↑ Sekiguchi, Shindai, Tendai sho shikan no kenkyu, Tōkyō: Sankibō Busshorin (1954; repr. 1961)
- ↑ Gregory, Peter N (1986), Ch 'ang-lu Tsung-tse and Zen Meditation; in 'Traditions of Meditation in Chinese Buddhism', Honolulu: University of Hawaii Press
Források
[szerkesztés]- Dharmamitra (trans.): The Essentials of Buddhist Meditation by Shramana Zhiyi, Kalavinka Press 2008, ISBN 978-1-935413-00-4
- Donner, Neal & Daniel B. Stevenson (1993). The Great Calming and Contemplation. Honolulu: University of Hawai‘i Press
- Shen, Haiyan. The Profound Meaning of the Lotus Sutra: T’ien-t’ai Philosophy of Buddhism volumes I and II. Delhi: Originals, 2005. ISBN 8188629413
- Swanson, Paul L.; trans. (2004). The Great Cessation and Contemplation (Mo-ho Chih-kuan, Chapter 1-6), CD-ROM, Tokyo: Kosei Publishing Co.
- Tam, Wai Lun (1986). A Study and Translation on the Kuan-hsin-lun of Chih-i (538-597) and its Commentary by Kuan-Ting, Hamilton, Ontario: McMaster University
- Thich Tien Tam, trans. (1992). Ten Doubt about Pure Land by Dharma Master Chi-I (T. 47 No. 1961). In: Pure Land Buddhism – Dialogues with Ancient Masters, NY: Sutra Translation Committee of the United States and Canada & Buddha Dharma Education Association, pp.19-51.