Sopron

Slachta Etelka (1821–1876) naplóit és ahhoz kötődő levelezés öt kötetben jelent meg 2004 és 2008 között a Mediawave Alapítvány kiadásában, Katona Csaba szerkesztésében, előszavával és jegyzeteivel. A naplók kivonatoltan már 1943-ban napvilágot láttak Csatkai Endre gondozásában, az új kiadások alapján előbb Gyáni Gábor értékelte, majd Kövér György vizsgálta azok társadalomtörténeti értékét. Slachta Etelka soproni kisasszony az 1830-as évek végén, 1840-es évek elején írt bizalmas naplói a korabeli társasélet fontos és hiteles forrásai. Ám az, aki családfakutatással foglalkozik, ugyancsak érdekes adalékok tárházaként használhatja a több mint másfél évszázada papírra vetett bizalmas sorokat. A naplóíró néha kínosan őszinte, nem külső szemnek szánt gondolatai között számos családtörténeti adalék rejtezik, nem „csupán” saját családjára, de több más famíliára vonatkozóan is (pl. Bezerédj, Csapó, Steinbach, Hauer, Szekrényessy stb.). Igen sok szereplő fordul elő, akiknek rokoni kapcsolatai az elbeszélés során követhetővé válnak. Az adatok megőrzése mellett azonban a napló mint műfaj meglepetéseket is okozhat; információi azonban más források segítségével kontrollálhatók, sőt kontrollálandók. A klasszikus, adatokra épülő családfakutatást tehát részben újabb adalékokkal egészítheti ki ez a forrástípus, részben az egykor élt emberek egyénisége bontakozik ki, beleláthatunk az eljegyzések, házasságok, egyéb viszonyok létrejöttének, formálódásának, elmúlásának történetébe. Csak egy példa arra, hogy mennyire mozaikszerűen tárhatóak fel a családi kapcsolatok az elszórt adatokból: Etelka unokatestvére, báró Baumgarten Mária, Pikéthy (Pighetti) Károly, Pikéthy Gusztáv honvéd vezérőrnagy testvérének felesége volt. A bárónő, akinek mindössze 36 év adatott az életből, három gyermeket szült e házasságban; ezek egyike, Etelka lett Császár Elemér irodalomtörténész édesanyja, akinek színháztörténész Edit leánya pedig Mályusz Elemér történészhez ment feleségül.

A könyv az északnyugat-dunántúli térség egyes helyiérdekű vasútjainak – történelmi szaktudományos kutatások tárgyát eddig kevésbé képező – gazdasági és társadalmi hatásait vizsgálja. E vicinálisok: a Sopron–pozsonyi, a Sopron–kőszegi és a Fertővidéki HÉV. A módszertani keretek felvázolása, a primer forrásadottságok és a vasút historiográfiai áttekintése után először Magyarország vasútépítés-történetével foglalkozom. Majd bemutatom a térség központjainak, városainak fejlődését a kötöttpályás közlekedési eszköz megjelenésével való összefüggésben, külön koncentrálva az azzal összefüggő területfejlesztési elképzelésekre és a regionális központok kialakulására is a 19. századtól kezdődően, ezzel megteremtve a kutatáshoz szükséges elméleti keretet. Egyetemes és országos kitekintéssel, de a szűk keretek miatt lényegre törően foglalkozom a vasút létrehozásával, annak előfeltételeivel, fejlődésével és társadalomra gyakorolt hatásaival. Ebből próbálok arra következtetni, hogy melyek a vasút megjelenésének legfőbb mozgatórugói a vizsgált területen. Ezután az érintett HÉV-ek építéstörténetéről, funkciójuk megváltozásáról, a területi és demográfiai tényezőkre gyakorolt hatásukról kívánok képet adni, tehát elhelyezem a vicinálisokat az őket érintő, körülvevő tájban. Vizsgálódásom a fent megjelölt területből fakadóan főként az adott helyiérdekű vasutak mentén húzódó településekre fókuszál. Ezek közül kiemeltem néhányat, amelyek esetében részletesebben megvizsgálom a helyiérdekű vasút megjelenésének hatásait. Célom a „vasparipa” e falvakra és városokra gyakorolt területi és demográfiai változásokat, illetve infrastrukturális fejlesztéseket előidéző hatásait bemutatni. A korabeli legmodernebb közlekedési eszköz egy-egy újabb területen való megjelenése nemcsak technika-, hanem jelentős gazdaság- és társadalomtörténeti változást is eredményezett.

Krisch András: A soproni németek kitelepítése 1946. [Die Aussiedlung der Deutschen aus Ödenburg/Sopron 1946] Escort Tourist Utazási Iroda és Könyvkiadó Bt. Sopron, 2006. Lektorálta Norbert Spannenberger. Képmelléklete 15 felvételből áll. A könyvhöz tartozó CD melléklet a Sopronból kitelepített németek listáit tartalmazza.

Mein Aufsatz sucht die Spuren der Rezeption des Werkes von Johann Christoph Gottsched in der Mitte des 18. Jahrhunderts in Niederungarn. Einige Stammbucheintragungen der Schüler des Ödenburger Lyzeums weisen darauf hin, dass die Schriften von Johann Christoph Gottsched und Christian Wolff von den Lehrern und Schülern des Gymnasiums rezipiert wurden.

Evangélikus lelkészek Magyarországon (ELEM). II: A zsolnai zsinattól (1610) a soproni országgyűlésig (1681). II/1: Nyugat-Magyarország (a dunántúli, a bajmóci és a felső-dunamelléki egyházkerület). 2. javított és bővített kiadás = Pastores evangelico-lutherani in Hungaria. II: A synodo Solnensi (1610) usque ad comitia Semproniensia (1681). II/1: Hungaria occidentalis (districtus Transdanubianus, Bajmocensis necnon Danubianus Superior). Editio altera emendata auctaque.

The monograph presents and analyses the development of transport, the beginning and the history of mass transit of 14 towns during the dualistic era as part of the urbanization of the Western Transdanubia (West Hungary). The regionally explicated topic also outlines the international, the Cisleithanian and the Hungarian background. The provision of mass transit services was an important prerequisite of the usage and usability of contemporary modern towns too. The book presents in the studied region, what laws regulated the traffic, what preconditions were needed to establish the urban mass transit, who were the entrepreneurs of public transport, the extent to which the city administration has taken advantage of the opportunities on offer in the field of establishing mass transit, what effect did this have on the way of life, habit etc. From the work you can also find out which towns were able to step up from the basic levels of mass transit (omnibus) onto higher ones (tram, bus).

A történelmi Magyarországon az első nagy és úttörő jellegű vállalkozás vizi erőből elektromos energia előállítására a Rába-folyó ikervári szakaszán va­lósult meg 1896-ban. Hazánkban ekkor még csak a felvidéki Gölnicbányán-szepességi egykori bányaváros-működött egy kisebb vizi erőmű.1 A vizs­gált intervallumban a városok vizi erővel nyert villamos árammal való ellátá­sára csak néhány sikeres hazai próbálkozást lehet példaként felsorakoztatni: a Maros folyón Szászrégennél, a Bega-csatomán Temesvárnál, a Czód-patakon Nagyszebennél és Budapesttől délre, a soroksári Duna-ágon.2 Másutt többnyire városi erőműveket építettek, és azok termelték az elektromos áramot. Ez a je len esettanulmányban körüljárt téma - vizi erőből mint természeti erőforrásból elektromos energia előállítása városok számára-jelentőségét növeli. A villamos áram sokrétű (ipari, közlekedési, mezőgazdasági, közvilágítá­si, háztartási) hasznosításának bemutatásával kívánom érzékeltetni, hogy az ikervári vizi erőmű hogyan segítette elő a vizsgált nyugat-dunántúli városok modernizációját. A villanyvilágítást, mivel nincs égéstermék, nem használja el az oxigént a helyiségekben, nem termel széndioxidot, a korábbiakhoz képest hatalmas fényerőt biztosít és nem utolsó sorban tűzvédelmi szempontjából is előnyös, a korabeli kőszegi sajtó "modem fény"-nek nevezte.3 A vizsgált nyugat-dunántúli városok Az ikervári vizi erőmű hatósugarába tartozó nyugat-dunántúli városokat funk­cionális értelemben kezelem tanulmányomban, így nemcsak a városi jogállá­sú Szombathellyel, Sopronnal és Kőszeggel foglalkozom, hanem Csepreggel és Sárvárral is-utóbbiak Beluszky Pál és Győri Róbert közismert komplex vizsgálatai szerint községek, kisvárosi funkciókkal.

Die Forschungen wurden im Rahmen der Zusammenarbeit zwischen der Universität Szeged, der Evangelisch-Lutherischen Theologischen Universität, Budapest und den Franckeschen Stiftungen zu Halle durchgeführt.
Eine Veröffentlichung im Rahmen der Zusammenarbeit zwischen Prof. Dr. István Monok und den Franckeschen Stiftungen zu Halle.

The medieval seal of the Free Royal Town Sopron (Hungary), from 1340. The seal made of brass, like a coat of arms allowed by Charles I, (Charles Robert) /in Hungarian: Károly Róbert/,  king of Hungary and Croatia /Karlo Robert/ from 1308 to 1342. In this paper the author identifies the main elements of the decorations on the shield-like-seal.

A tanulmányban egy Minervának szentelt feliratos oltárkövet közlünk, amely régészeti feltáráson került elő az Árpád-kori vörössáncból. Az oltár új adatokkal szolgál Scarbantia lakosságához, a városban tisztelt istenek panteonjához és a város szakrális topográfiájához.

Miután a 16. század a különböző protestáns egyházak megszületéséről, megerősödéséről és ezzel párhuzamosan a katolikus egyház kríziséről szólt, a 17. század a kontinens nagy részében az erőszakos ellenreformációt és a katolikus megújulást hozta magával. A megerősödött katolikus erők miatt sok protestáns kényszerült elhagyni otthonát. Az 1650-es években, amikor különösen nagy számban éltek osztrák nemesek Sopronban, ezt egy Felső-Magyarországról érkező lelkész első kézből tapasztalta meg, amikor a családok fiúgyermekeit a város latin gimnáziumában tanította. A rendkívül gazdag írói életművet hátrahagyó Daniel Klesch 1650 és 1659 között tanított a városban, és több nyomtatvá-nyában is beszámol soproni tapasztalatairól. Az, hogy a felerősödött Habsburg protes-tánsellenes intézkedések hatására a 17. század második harmadától jelentősen megnövekedett az osztrák örökös tartományokból érkező menekültek száma a nyugati magyar területeken, ismert jelenség. A jelen tanulmány az egyéni sorsokra és életutakra koncent-rál, Daniel Klesch és osztrák kapcsolatainak irodalomtörténeti vonatkozásait vizsgálja.

Tisztelt kollégák, kedves barátok!

A 2014. év Sopron és környékének régészeti kutatásában egy jelentős időpontot hoz magával: az elmúlt évtizedek régészeti és helytörténeti kutatásának egyik meghatározó alakja, dr. Gömöri János 2014. március 15-én tölti be 70. életévét. E jeles eseményt egy születésnapi tudományos konferenciával szándékozunk még emlékezetesebbé tenni.
A konferencia nyelve: magyar;
helyszíne: Sopron, Fő tér 5. (Megyeháza díszterme);
időpontja: 2014. március 13-14;
témája: Sopron és környékének régészeti és helytörténeti kutatása a kezdetektől 1711-ig.
A konferencia regisztráció köteles, jelentkezni 2014. március 2-ig Kollerits Beátánál (email: kolleritsbeata@gmail.com) vagy Szabadhegyi Zitánál (email: szabadhegyi.zita@gmail.com) lehet.
Üdvözlettel:
Pásztókai-Szeőke Judit
Polgár Péter (Soproni Múzeum)
Gabrieli Gabriella (Soproni Múzeum)

Egészen az 1980-as évekig a hadtörténettel foglalkozók is úgy tudták, hogy a magyar csodafegyverek csupán a propaganda agyszüleményei voltak. Ekkoriban viszont olyan dokumentumok kerültek elő, amik cáfolták a mítosz jelleget, ugyanakkor arra is rávilágítottak, hogy korántsem csoda-, hanem egy modern elgondolású rakétafegyverről, a 44M Buzogányvetőről volt szó. Ezt a páncélelhárításra kifejlesztett szerkezetet használta fel propaganda célokra a nyilas rendszer, s a nemzetvezető iránti tiszteletből „Szálasi-röppentyűnek” keresztelte el. Az elmúlt két évtizedben Sárhidai Gyula hadtörténész és mások jóvoltából jó néhány cikk, rajz és fotó jelent meg a témában.  Ennek ellenére elmondható, hogy még mindig sok a tisztázatlan részlet, a megjelent publikációk több ponton is ellentmondanak egymásnak. Jelen tanulmány sem kíván, s nem is tud rendet tenni a kérdés egészét illetően. Célom a Szálasi-röppentyű soproni vonatkozásainak, az elmúlt 3 évben fellelt források alapján történő bemutatása. - A cikk 2006-ban jelent meg a Soproni Szemlében

The spatial framework of this study is the strip of towns lying in the region that used to be known as Upper Hungary (today Slovakia), communities that in the sixteenth century had German speaking minorities. At the time in question, there were numerous events and historical texts in which one can discern the use of a new ecclesiastical language. These sources are given voice with the help of philological methods, for instance intertextual analysis. A letter written by Bartholomeus Francfordinus Pannonius in 1522 constitutes the first example of church language reform in Hungary, though his words exemplify more the linguistic tendencies of Humanism than of the Reformation. A letter written by Mary of Habsburg in 1523 demonstrates the queen’s interest in and understanding of religious reformation, but also her desire to maintain her distance as sovereign. According to the views revealed during the inquest against alleged heretics in Sopron in 1524, traditional Franciscan criticism of the Church had intermingled with ideas deriving from Lutheran thought. At the time of the mining town revolt (1525), miners used (for instance) Saint Paul’s apostolic greeting (Romans 1:7) as a sign of difference and usually included them in the introductory section of letters to their comrades. As the sources make evident, the apostolic greeting served as a form of identification within the Evangelical Movement. These textual analyses illustrate the significant impact of the Reformation in Hungary in the period before the Battle of Mohács (1526).

Magyar vonatkozásuk miatt a nem magyarországi nyomdában készült lakodalmi köszöntők felé is kiemelt figyelemmel fordulunk. Az OSzK Röpl. 271. jelzetű négyleveles nyomtatványa egy soproni házaspár - Jakob Kellner és Katharina, Johannes Gnäser lánya - tiszteletére írt köszöntőt tartalmaz. Érdekességét növeli, hogy külföldi szerzője van, aki a nyomtatványban Iohannes Tecnon Rigensis ex Livonia alakban nevezi meg magát.

Archaeological research in the Medieval Sopron (Hungary). A short report about the excavation sites: the town’s fortification (fig. 1); Medieval parish church, St. Michael (burying with cooking pot, fig. 13 and fig. 14); houses; Old Synagoge; remains of various workshops; Selected findings: stove tiles with animal decorations (fig 8, fig. 9.); stamped floor tiles (fig. 6, 10, 11, 12); glazed ornamental vessel as building offering (fig. 15, import object from Austria, Wienna, end of 13th century); building offering at the bridge from the 17th century (fig. 7,  Előkapu, Vorderes Tor)…

The monastic network in the border region between medieval Hungary on the one side and Lower Austria and Styria on the other was established relatively late, i.e. from the twelfth century on. Before that the region stood under direct royal control. Till the early thirteenth century, the regional development was mainly driven by the Hungarian rulers who aimed to gain control over the ancient Amber Road. Tools in that process were the Cistercian Abbeys founded in the region and the houses of the military orders. From the 1210s, 1220s the dynamic of the region changed considerably. The change is reflected in the settling pattern of the mendicant orders. In the late Middle Ages the strip on both sides of the border formed three, more or less separate region. One of them was the border-crossing region defined by Vienna, Wiener Neustadt, Sopron and Pressburg the main centre of which was Vienna. The hierarchy of the four settlements - and all the others - in the regions was reflected in the number of mendicant friaries, as well.

Archaeological research of a newly uncovered part of the burnt earthwork used in the Arpadian age (11th-13th centuries), at the site 20, Templom street in Sopron, with special regard to the archaeological discussion about the archaeomagnetic age determinations. The successful measurements was made by the academic Péter Márton, ELTE, Department of Geophysics, Budapest). The result: the earthwork with timber construction was burnt in the second half of the 11th century. This dating is in conformity with the archaeological, and historical data known about the fortification of castrum Sopron.

Über die früheste authentische Darstellung der Stephanskrone – anders: Heilige Krone Ungarns oder ungarische Krone – entstanden in den vergangenen dreieinhalb Jahrzehnten in Ungarn eine Reihe von Theorien. Im Rahmen der Monographie gelingt es, mit Hilfe einer systematischen, interdisziplinären Forschung (Geschichte – Kunstgeschichte) die Bedingungen ihrer Entstehung auf einleuchtende Weise zu klären. Die farbige Darstellung der Stephanskrone blieb in einer Geschichte der Habsburgerdynastie, im sog. Ehrenspiegel des Hauses Österreich (anders Habsburgisches Ehrenwerk), erhalten, welche vom berühmten Geschichtsschreiber der Stadt Augsburg, dem Genealogen und Heraldiker Clemens Jäger (um 1500–1561), in den Jahren zwischen 1540–1550 verfasst wurde. Anhand einer in der Handschriftensammlung der Österreichischen Nationalbibliothek in Wien entdeckten Petition Jägers, mit der er – sich auf das Werk Rerum Ungaricarum decades des italienischen Geschichtsschreibers des ungarischen Königs Matthias Corvinus, Antonio Bonfini (um 1427–1502), beziehend – die porträtähnliche Darstellung der ungarischen Krone am Wiener Hof Ferdinands I. von Habsburg zu erlangen suchte, ist es mit Sicherheit feststellbar, dass die früheste authentische Darstellung der Stephanskrone zwischen April 1553 und November 1561, vermutlich zwischen 1555–1556, in Augsburg entstand. Deren Vorbild war das ungarische Hoheitszeichen selbst, sie entstand nämlich sehr wahrscheinlich als Arbeit des Kupferstechers Hans Sebald Lautensack, der seit August 1554 als „Antiquitetabconterfetter“ in Wien arbeitete. Lautensack wurde vermutlich vom Wiener Hofhistoriographen Wolfgang Lazius (1514–1565) mit dieser herausragenden Aufgabe betraut. Das Zustandekommen der frühesten Darstellung der Stephanskrone war daher Resultat eines bisher unbekannten außerordentlichen Zusammenwirkens von Augsburger und Wiener Historikern, Genealogen, Wappenkennern und Kupfer-stechern.
Die Erforschung der frühesten authentischen Darstellung der ungarischen Krone ermöglichte auch die Rekonstruktion von Gelehrten- und Künstlerbeziehungen, die in der Mitte des 16. Jahrhunderts nicht nur auf der Achse Wien–Augsburg bestanden, sondern auch noch Ende des 16. Jahrhunderts zwischen München und Innsbruck existierten, ja sogar bis in die Mitte des 17. Jahrhunderts hineinreichten und Wien und Nürnberg miteinander verbanden. Um die Chronologie der ältesten Darstellung der Stephanskrone klären zu können, war es notwendig, sowohl jene Quellen zu untersuchen, welche die Entstehungsgeschichte der Ende des 16. Jahrhunderts entstandenen Abschriften des Habsburgischen Ehrenspiegels dokumentieren, als auch die Illustrationen der drei (in der Österreichischen Nationalbibliothek in Wien bzw. in der Staats- und Universitätsbibliothek Dresden) erhalten gebliebenen illuminierten Exemplare gemeinsam zu analysieren. Anhand dieser präsentiert der Band ein ganz neues Forschungsresultat, nämlich eine neue Filiation der zwischen 1589 und 1612 am österreichischen erzherzoglichen Hof in Innsbruck kopierten drei illuminierten Abschriften des heute in der Bayerischen Staatsbibliothek in München aufbewahrten Originalexemplars. Es werden darüber hinaus erstmals farbige Abbildungen aus allen vier Exemplaren des Ehrenwerks publiziert, auch aus dem im Zweiten Weltkrieg stark beschädigten Dresdner Exemplar. Schließlich untersuchen die Autoren die Rezeption und das Nachleben der Kronendarstellung in der Überarbeitung des Ehrenspiegels von Sigmund von Birken im Jahr 1668, die in der Nürnberger Officina Endteriana veröffentlicht wurde.

"Krúdy írja Debrecenről 1921-ben, hogy a cívisváros kereskedőinek és termelőinek egy állandóan harcban és bajban álló ország gyújtogató viszontagságai ellen kellett védelmezniök városuk épségét, kálvinista nyakassággal […] a vagyonokat a nemzeti könnyelműségektől; és ami a református és magyar Debrecenre igaz, a lutheránus és német Sopronban talán még inkább megállja a helyét."

Dominkovits Péter–D. Szakács Anita: Adalékok és források a soproni evangélikus városvezető és szellemi elit 17–18. századi társadalomtörténeti kutatásához, Végrendeletek, MNL Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára, Sopron, 2018.