Košice/Kassa/Kaschau

The monograph aims to examine the social history of the Hungarian elites
in interwar Prešov (in Hungarian Eperjes, in German Preschau) and Košice
(in Hungarian Kassa, in German Kaschau) by reconstructing and reinterpreting
two biographies, that of János Gömöry (1869–1966) and Ferenc Sziklay
(1883–1943). One of the main reasons for choosing this research topic was the
lack of adequate historiography on urban interethnic relations and minority
groups in the territory of Eastern Slovakia after WWI. Similarly, the personal
legacies of the two intellectuals under scrutiny were not subjects to a detailed
research, in spite of the fact that they had a key role both in minority politics
at a local level and in the regional cultural life of the Hungarian community in
Czechoslovakia.
To narrow down the scope of my investigation, the monograph focuses on
the urban intelligentsia that encircled the Hungarian oppositional political parties
of Czechoslovakia or was even involved in their activities. The Lutheran
and freemason János Gömöry was member of the liberal Hungarian National
Party (Magyar Nemzeti Párt), while the Catholic Ferenc Sziklay , who considered
himself a national conservative, was rather a sympathizer of the National
Christian Socialist Party (Országos Keresztényszocialista Párt). Gömöry was a
history teacher in the Lutheran College of Prešov until 1926. Sziklay studied in
the gymnasium of the Premonstratensian order and became a literature teacher.
Coming from two different political and cultural backgrounds, they emerged as
leading figures of the Hungarian minority after the creation of the first Czechoslovak
Republic.
I argue that their parallel careers represent two models, which, apart the
Communist movement, can be considered the most effective community-building
policies of the Hungarian elites in Czechoslovakia until 1938. On the one
hand, I examine the group of progressive intellectuals, who belonged to the freemasonic lodges. On the other hand I study the Christian socialist, nationalist
and conservative worldview which was ideologically and institutionally linked
to the Roman Catholic Church.
Methodologically the monograph makes an attempt to combine various elements
of urban history and biographical analysis. The interwar activities of János
Gömöry and Ferenc Sziklay are analyzed in the wider context of the Hungarian
community in Czechoslovakia and in the respective urban settings. Since they
both significantly influenced their micro-society, the monograph explores the
self-organizing strategies of the Hungarian intellectuals in Prešov and Košice.
Here the aim is to investigate, what kind of ideological and socio-cultural groups
the Hungarian intelligentsia was divided into and who did represent Hungarian
minority interests in the urban societies. Moreover, after 1918 the Hungarian
intelligentsia of Czechoslovakia was involved in the development of a brand-new
community, the Hungarian minority of Czechoslovakia, witnessed the territorial
separation of Hungary proper and that of the minority society, while they had to
face the lack of regional traditions and the unique cultural characteristics of urban
communities. Therefore, the monograph provides an overview of the cultural
programs of Gömöry and Sziklay too, as well as discusses their participation
in the Hungarian intellectual debates that aimed to create the new Hungarian
intelligentsia of Czechoslovakia. My purpose is to understand how did territorial
consciousness and sense of belonging of the investigated elite groups change
after 1918. How did Felvidék become Slovensko in the perception of Hungarian
intellectuals in Czechoslovakia?
The book is divided into five chapters which are thematically structured. The
introductory part offers a historiographical review on the topic, and the methodological
and terminological framework of the analysis is set. The second and
third chapters are dedicated to the political and cultural self-organizing strategies
of the Hungarian intelligentsia, while the fourth chapter deals with the regional
community building attempts of Hungarian writers and journalists. Finally, the
research results are summarized in the fifth chapter of the monograph.

Choir and tower of Dominican church in Košice (Kaschau, Kassa) in Slovakia preserved a rare collection of medieval stonemasonry elements. Capitals, consoles, baldachins and a boss with figural, zoomorphic, floral and architectural motives come from two style epochs: from the end of 13th century and the end of 14th century. Building unity of church, proved by recent sounding research, and predominance of younger elements (14 of all 19 preserved) forces us to regard the minority older elements as spolia. Dating of church to 13th century by previous scholarship is disproved in addition by recent finds of younger architectural components in situ, not known earlier (south portal, choir rose-window), and iconographic analyses of stonemasonry fill, never carried out before.
A headstone of analyses is a capital describing motif of "Domini canes". First art depiction of this self-reflection of Dominicans as stalwart "dogs of Lord" originated in Florence in the years 1366-8, what is terminus a quo for its appearance in Košice. Church choir and tower-base arcade, serving as a portico for friars entering the choir, generate an ideological unit whereby special position of its every element. Spolia, incorporated within the most sacramental east part of interior, remained not only passive antiquities, but were adapted and arranged to depict the sanctification of the church and whole monastery – Blessing of Virgin Mary.
Paper analyzes all preserved elements of decorative program, explained as a stone display of Dominican order dogma, produced by artistic resources of late 14th century Košice.

Marián Čurný: Tehla a stavebná keramika v architektúre stredovekých a včasnonovovekých Košíc. Ziegel und Baukeramik in der Architektur des mittelalterlichen und frühneuzeitlichen Košice (Kaschau). In: FORUM URBES MEDII AEVI IX./1–2. Cihla a stavební keramika ve středověku a novověku v městské architektuře střední Evropy. Bricks and building ceramics in medieval and modern urban architecture of central Europe. Archaia Brno o.p.s. Brno 2015, 174-185. ISBN: 978‑80‑905546‑4-1

This publication is the first complete obituary of the Košice Archdiocese. The book contains the names of almost 1,700 diocesan priests, bishops, deacons, and seminarians who have died since the founding of the diocese to this day (1804 - 2022). The book is intended primarily for prayer for these deceased. All data have been verified by several years of historical-archival research, so this obituary is a reliable and authentic source for the cultivation of historical memory and Košice's identity.

Ez a kiadvány a Kassai Főegyházmegye első teljes nekrológiumja. A könyv közel 1700 egyházmegyei pap, püspök, diakónus és kispap nevét tartalmazza, akik az egyházmegye megalapítása óta máig hunytak el (1804-2022). A könyv elsősorban ezekért a halottakért való imádkozáshoz szolgál. Minden adat többéves történeti-levéltári kutatás eredménye, ezért a nekrológium egyben a történelmi emlékezet és a kassai identitás ápolásának autentikus és hiteles forrása.

Diese Publikation ist das erste vollständige Nekrologium der Erzdiözese Košice (Kaschau). Das Buch enthält die Namen von fast 1.700 Diözesanpriestern, Bischöfen, Diakonen und Seminaristen, die seit Gründung der Diözese bis heute (1804 - 2022) verstorben sind. Das Buch ist vor allem zum Gebet für diese Verstorbenen bestimmt. Alle Daten wurden durch mehrjährige historisch-archivische Forschung verifiziert, daher ist dieses Nekrologium eine zuverlässige und authentische Quelle für die Pflege des historischen Gedächtnisses und der Identität von Košice.

Úvodné slovo

Východoslovenské múzeum v Košiciach patrí medzi najstaršie zbierkotvorné inštitúcie na Slovensku. Založené bolo v roku 1872 ako Hornouhorský múzejný spolok a počas doterajších 145 rokov svojej činnosti malo viacero názvov a zriaďovateľov. V dejinách múzea sa, samozrejme, odzrkadlili aj všetky štátoprávne a územné zmeny, ktoré sa dotkli Košíc. Múzeum vzniklo ako občianska iniciatíva Košičanov a aj preto dodnes často spolupracuje s občianskymi združeniami.
Jedným z našich stálych partnerov je aj Košický občiansky klub. Počas svojich dejín múzeum nieslo aj meno Františka II. Rákócziho ako Hornouhorské Rákócziho múzeum. Táto skutočnosť vyplývala z jednej z hlavných úloh múzea začiatkom 20. storočia – zbierať a uchovávať pamiatky na knieža Rákócziho. Už z výstavy v roku 1903, ktorá sa konala na počesť 200. výročia Rákócziho povstania, sa viacero artefaktov dostalo do zbierok múzea. Ďalším dôležitým impulzom bolo privezenie ostatkov Rákócziho, Zrínskej a im blízkych a ich znovupochovanie v Dóme sv. Alžbety v roku 1906. Na základe konečného rozhodnutia objekt Rodošta bol postavený v areáli Katovej bašty začiatkom 40. rokov 20. storočia, ale ako expozícia sa začal využívať až v roku 1991.
Dôležitým počinom našej inštitúcie bolo zorganizovanie unikátnej výstavy „Thaly a Rákóczi 100-ročný príbeh” na počesť 100. výročia prevezenia v roku 2006 v spolupráci s Dériho múzeom z Debrecína. Ďalším míľnikom v tradícii uchovávania a obnovovania pamiatok na Františka II. Rákócziho bola nová expozícia v roku 2013, ktorá vznikla vďaka cezhraničnému projektu - Miesta Rákócziho slávy.
Tieto fakty som si dovolil krátko zrekapitulovať, aby čitateľom zborníka
z konferencie – Rákóczi 110 rokov v Košiciach – bolo zrejmé, že vzhľadom na význam Františka II. Rákócziho a na jeho vzťah k nášmu mestu sa naša inštitúcia zapája do aktivít, ktorými si pripomíname túto osobnosť maďarských aj slovenských dejín. Preto sme privítali návrh KOK a stali sme sa spoluorganizátormi konferencie, ktorá priniesla mnohé nové poznatky a fakty, pomocou ktorých môžeme lepšie vyskladať mozaiku dejín skúmaných období.
PhDr. Pollák Róbert
riaditeľ Východoslovenského múzea v Košiciach

Events of supernatural nature in the territory of the Archdiocese of Košice. The use of Christian faith presupposes that events of supernatural nature, miracles, the pilgrimage places arise and evolve, several members of the local church die in the holy story and some of them will be elevated to the glory of the altar, visions and revelations will appear, they may appear dead, and so on. The work deals with these events in three ways: taxative, chronological and topographic. Each of these angles will develop the breadth and depth of the issue. This work is not only addressed to the Roman Catholic Church, but also to the Greek-Catholic and Orthodox Churches, and therefore has an ecumenical dimension and maps the issues from the Middle Ages as long as the historical sources allow it. Several pieces of information have been forgotten in live memory, and in the case of other work subjects a very extensive heuristics has to be performed and, in the case of recent events, the oral history method has been used. Each event is presented critically from genesis through development to eventual extinction and memory. The purpose of the work was not a tabloid work, but a strictly critical historical one, in the case of live events or unsettled cases, the conclusion does not concern the theological dimension, which has the right to officially say only the Church's rank. For the first time, the work presents complex events, has an interdisciplinary character.

Előszó
PhDr. Pollák Róbert
A Kassai Kelet-Szlovákiai Múzeum Szlovákia egyik legrégebbi intézményei
közé tartozik. 1872-ben a Felsőmagyarországi Muzeológusok Társasága alapította,
és fennállásának 145 éve alatt többször változott az elnevezése és az
igazgatása is. Természetesen a múzeum történetében felismerhetőek a Kassát
érintő állami és területi változások. A múzeum keletkezése a kassai polgárok
kezdeményezésének köszönhető, ezért vagyunk nyitottak a polgári (civil) társulásokkal
való együttműködésre. A Kassai Polgári Klub is az egyik legrégebbi
állandó partnerünk.
A múzeum fennállása alatt viselte II. Rákóczi Ferenc nevét is, mint
Felsőmagyarországi Rákóczi Múzeum. Ez a tény a 20. század elejétől meghatározza
a múzeum fő feladatát – Rákóczi fejedelem emlékeinek gyűjtése és megőrzése.
Már 1903-ban, a Rákóczi-szabadságharc 200. évfordulójára rendezett
kiállítással is nagyon sok tárgy került a múzeum gyűjteményébe. További lendületet
jelentett 1906-ban II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és bujdosó társaik
hamvainak hazahozatala, és a kassai Szent Erzsébet-dómban való újratemetésük.
A 20. század negyvenes éveiben született döntés alapján a Hóhérbástya
udvarán került sor a rodostói ház felépítésére, amely tárlatként csak 1991-től
működik. Intézményünk 2006-ban, a 100 éves hazahozatal emlékére, egyedülálló
kiállítást rendezett „Thaly és Rákóczi 100 éves története” címmel, mely a
debreceni Déri Múzeum közreműködésével jött létre. II. Rákóczi Ferenc emlékei
megújításának és megőrzésének hagyományában a következő mérföldkő a határon
átnyúló „Rákóczi dicsőségének helyei” címmel 2013-ban rendezett kiállításunk
volt. A tények ezen rövid összefoglalását azért tartottam szükségesnek,
hogy a „Rákóczi 110 éve Kassán” című konferencia kiadványának olvasói előtt
egyértelmű legyen, hogy II. Rákóczi Ferenc jelentőségére és a városunkhoz való
kötődésére való tekintettel intézményünk bekapcsolódik azokba a rendezvényekbe,
amelyek a magyar és a szlovák történelem eme személyiségének állít
emléket. Ezért fogadtuk szívesen a KPK társszervezői ajánlatát is, mert ez a
konferencia nagyon sok új ismeretet és tényt közvetített, melyek segítségével
jobban ki tudjuk rakni a tárgyalt korszak mozaikképét.
Kassa, 2016. november 31.
PhDr. Pollák Róbert
Igazgató Kelet-Szlovákiai Múzeum, Kassa

Príspevok Ochotníctvo v Košiciach v prvej polovici 20. storočia s dôrazom na činnosť Mikuláša Lexmanna OP sa zaoberá ochotníctvom v Košiciach v rokoch 1918 až 1945. Cieľom príspevku je popísať divadelnú činnosť významných kultúrnych spolkov v Košiciach so zameraním na ochotnícke divadlo spolku Bratstva sv. Ruženca v prvej polovici 20. storočia. Práca sa venuje predovšetkým slovenským a maďarských spolkom, ktoré v tom čase amatérsky hrávali divadelné hry.
Nakoľko v Košiciach počas prvej Československej republiky pôsobilo vyše 300 spolkov, príspevok popisuje ochotníctvo len tých spolkov, ktoré pretrvali „na scéne“ najdlhšie, patrili medzi spolky s väčším počtom členov a ich predstavenia boli časté. Medzi takéto spolky patrilo aj Bratstvo sv. Ruženca, ktoré viedol košický konvent dominikánov. V rokoch 1934 až 1936 bol riaditeľom košického ružencového bratstva prior Mikuláš Jozef Lexmann. Páter Mikuláš dal v roku 1934 postaviť kultúrne stredisko Veritas, ktoré bolo slávnostne otvorené v roku 1935 a bolo postavené hlavne z darov a príspevkov Bratstva sv. Ruženca. Dôvodom stavby Veritas bola snaha Lexmanna o posilnenie katolíckej kultúry v meste. Sála poskytla možnosť realizovať rôzne divadelné hry a filmové predstavenia pre mládež. Divadelnú sálu Veritasu však v 30. a 40. rokoch využívali slovenské aj maďarské spolky. Veritas sa stal najpoužívanejšou divadelnou sálou pre ochotnícke divadlá v Košiciach.

Tost László a csehszlovákiai politikai katolicizmus emblematikus alakja, 1933 és 1938 között Kassa helyettes polgármestere, majd 1938 novemberétől 1939 májusáig a város polgármestere, később 1944-ig a magyar parlament képviselője volt. Közismerten angolbarát, nyilasellenes magatartása következtében 1945 januárjában a kassai nyilas terror áldozata lett. Hivatalnoki és politikai pályafutásáról először jelenik meg összefoglaló munka, melyben a földbirtokosból, majd pénzügyi hivatalnokból lett keresztényszocialista városatya és családja élete nem a politikai divatok túlburjánzó színeiben pompázva, romantikusan megfestve tárul elénk, hanem a köz- és magánélet apró emberi megnyilvánulásaival átszőtt korrajz keretében, olvasmányos stílusban. A kötet megjelenését a Szlovák Köztársaság Kisebbségi Kulturális Alapja támogatta.

The Kosice diocese and the chapter were founded in 1804 as a result of the Enlightenment that was already weakening at that time. The Kosice Chapter was administered according to its own statutes and it had a strict hierarchy. The head was a grand provost; a lecturer, a cantor and a custodian – they were dignitaries; a cathedral archdeacon and a master were ordinary canons. The activity of the canons was supported from the own possessions of villages Tiszaors and Tiszaorveny, from the tens of towns Bardejov and Sabinov, the finances from grants and rentals. But resources were never sufficient. This article presents the Kosice Chapter in time of accomplishment of canonical visitation in 1808.

Kassa históriája a magyar és német polgársággal együtt élő zsidóság történeti emlékezetének is szerves részét képezi. Nem túlzás azt állítani, hogy a város és a zsidó lakosság sorsa szorosan összefonódott. Mint máshol is, Kassán is a zsidóság kulcsszerepet vállalt abban, hogy a város a dualizmus időszakában regionális központtá váljon. A honi zsidóságot sújtó jogkorlátozások fokozatos felszámolásával ez az időszak a magyarországi zsidóság emancipációjának a fénykorát is jelentette. A korszak vége ugyanakkor nem ilyen dicsőséges: a második világháború időszaka nem pusztán a zsidóság, de a város történetének legtragikusabb időszaka: 1944. május tizenötödike és június másodika közt négy hullámban deportálták a városi és a megyei zsidóságot, többnyire Buchenwaldba és Auschwitzba. A deportálásokat és a koncentrációs táborokat mindössze pár százan élték túl. Az idő és a kegyelet ugyanakkor az egykori zsidó lakosság számos szimbolikus helyét őrizte meg. A figyelmes látogató a városban ma is úton-útfélen, bár jobbára romos, de az enyészettel makacsul dacoló zsidó emlékekbe ütközhet. Ilyen például a kissé " leharcolt " környezetéből kitűnő, ma a filharmonikusoknak méltó otthont adó egykori neológ zsinagóga, az egyetlen, eredeti feladatát ma is ellátó Puskin utcai ortodox zsinagóga, az egykor szebb napokat látott Zsidó Kaszinó, vagy a mostanában többször feldúlt zsidó temető. Íme, néhány szembeötlő emléke egy egykor oly virágzó és sokszínű közösség sorsának, életének. Megtelepedés és virágzás Zsidóság már a X. században is lakott a Kárpát-medencében, a kassai (vagy a város környéki) jelenlétükről azonban csak a XV. századból vannak forrásaink. A reformkor új fejezet nyitott a magyar földbirtokos nemesség és a betelepült zsidóság viszonyában is. A Kárpát-medencébe történő zsidó bevándorlás a XIX. században tömegessé vált. Ennek köszönhetően, valamint a természetes népszaporulatuknak a század végére számuk elérte a 900 ezer főt, arányuk pedig az ország lakosságának az 5%-át. A zsidókkal szembeni jogkorlátozások fokozatos felszámolását nagyban segítette, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a zsidóság a magyar forradalmi törekvéseket támogatta és számosan vállaltak szerepet tevőlegesen is a harcokban. A törvényhozók eleinte 1849-ben feltételekhez kötötték az emancipációt, végül ezt 1867-ben ezt teljes jogegyenlőségre változtatták. A reformkorra tehető a kassai zsidóság " megkapaszkodása " a városban. 1841-ben még csak Burger Jakab ezüstműves kapott a városban letelepedési engedélyt. A közösség további gyarapodását jól jelzi, hogy három évvel később már saját imaház építését és zsidó temető létesítését kezdeményezték, 1848-ban pedig saját rabbit választottak. Az 1844-es anyakönyv szerint a város izraelita lakossága foglalkozását tekintve főként a kereskedelmi és iparos szakmákban összpontosult (szabók, vendéglősök, aranyművesek, cipészek, vargák). Az üzleti világban otthonosan mozgó zsidó vállalkozói réteg sikerrel használta ki a modern gazdaság nyújtotta lehetőségeket: 1844-ben kereskedelmi központot létesítenek a tokaji bor exportjára, 1865-ben pedig szintén a nevükhöz kötődik a kassai Likőrgyár megnyitása. 1852-től lehetővé válik számukra is, hogy a Kassai Ipari és Kereskedelmi kamara tagjai legyenek. A kassai zsidók az élelmiszeripari és kereskedelmi pályák mellett egyre nagyobb arányban léptek értelmiségi pályákra is: 1858-ban megnyílt Kassán az első zsidó ügyvédi iroda dr. Knopfler vezetésével, tíz évvel később pedig a hitközség saját iskolát nyitott. A növekvő létszám hatására fellendült a hitélet is, az első kassai zsinagógát 1866-ban építették fel, a hitközség tagjainak száma pedig 1869-ben már több mint 2100 főre tehető, arányuk pedig elérte a város lakosságának 10%-át. Ugyanígy a hatvanas évekhez köthetjük a magyar, német és jiddis nyelvű zsidó sajtó megjelenését Kassán. Az emancipáció gyümölcsözőnek bizonyult a zsidóság szemszögéből annak ellenére is, hogy a keletről jövő bevándorlás mértéke csökkent és az 1870-es években pedig a modern politikai antiszemitizmussal megjelentek a zsidóság jelenlétét kárhoztató PAGE 2

Sepulcralia Cassoviensia I: History of the Research and Recent
Findings in the Medieval and Early Modern Sepulchral Cathedral
of St Elizabeth in Košice. The most representative manifestation of the
medieval and early modern history of the city of Košice are its preserved
historical monuments. Among them, the Cathedral of St Elizabeth, the
Chapel of St Michael and Urban Tower dominate. These three centres
of religious and social events in the city were, among other things, the
most important space from the point of view of the sepulchral. The set
of medieval and early modern sepulchral artefacts in Košice represents
a unique corpus of material historical sources, with which no other group
of monuments in this category on the territory of today’s Slovakia can be
compared in terms of quality and quantity (around 70 pieces). Above all,
the number of medieval tombstones without an inscription or with an
inscription attracted the attention of historians, artists and museologists
as early as the 19th century. The oldest sepulchral material, in accordance with the tradition of the surrounding regions, have no inscriptions. In the central field of these stones, there is usually a Latin cross growing out of a semi-circular base, the ends of which are decorated with lilies. A shield inclined to the right with a figure, which is mostly a stonemason’s mark, is placed on the cross in the lower part. From the second half of the 14th century, sepulchral material of this time with inscriptions have been preserved. Very few sepulchral monuments have been preserved from the 15th century. They are four stones, but they are only fragments in two cases. Both preserved sepulchral items located in the Chapel of St Michal are closely related to the construction of the Cathedral of St Elizabeth in this period. The 16th century represents a fundamental change in terms of the sepulchral materials. The texts cease to be only the brief basic information about the deceased, but often represent exceptionally high-quality literary works, especially epicedia or epitaphs in the literary sense of the word. Moreover, unlike previous periods, educated authors sometimes
signed their poetic work, either with their full name or initials. The
Košice sepulchral work of this time thus becomes a component of literary history. In the 17th century, the trends established in the second half of the 16th century culminates. In terms of content, the Košice sepulchral materials are rich in original texts of a literary character, often accompanied by quotations from books of the Bible. Protestant and humanist scholars are often inspired in their epicedia or epitaphs in the literary sense by ancient mythology and at the same time, on the same sepulchral artefact, it is possible to observe the popularity of mostly Protestant burghers, but also nobles in the Old Testament biblical passages.

This article presents the issue of the pastoral and apostolic letters in the Slovak language from the 19th century. The study is based on 34 documents. The bishops of Hungary wrote pastoral letters primarily in Latin language and for the diocesan clergy. Pastoral letters addressed directly to believers were written in vernacular languages, in present-day Slovakia in Slovak, Hungarian and German languages. In the last decade of the 19th century in Hungary, the spiritual and cultural atmosphere was tense. The bishops joined forces and wrote joint pastoral letters on important social and moral issues. The apostolic letters were published as part of the episcopal pastoral letters, or were issued separately. The themes of the letters present the most important events of the 19th century: the holy or jubilee years (1825, 1850, 1875 and 1900), the proclamation of the dogma of the Immaculate Conception of the Virgin Mary, the First Vatican Council, the millennium of the arrival of the Slavic apostles Saints Cyril and Methodius (1863), the millennium of Hungary (1896). Reactions to anti-church and anti-Catholic movements were a frequent topic: the Carbonari (Freemasons), the secularization of Hungary. The pastoral letters also reflect the complicated development of the Slovak language.

A Károlyi-kormány nemzetiségi minisztereként Jászi Oszkár pontosan látta, hogy az
északkelet-magyarországi keleti szlovák mozgalom, a szepesi köztársasági elképzeléshez
hasonlóan kezdettől fogva súlytalan megmozdulásnak számított. Kormányzati támogatásuk
csak tovább mélyítette volna a bel- és külpolitikai feszültségeket. Társadalmi bázisuk eleve
nagyon gyenge volt. Sáros, Szepes megyékben egyaránt a pozícióikat féltő vármegyei magyar
elitek mozgalmáról volt szó, akik az adott történelmi pillanatot a magyar állam sorsa iránti
őszinte aggodalmuk mellett, jórészt arra kívánták felhasználni, hogy életformájuk, vagyonuk,
befolyásuk maradékát megmentsék. Ugyanakkor Kassa szerepét, fontosságát és Molnár
Miklós kormánybiztos tevékenységét Budapesten is elismerték, de kénytelenek voltak
szembesülni a felbomlás előtt álló történeti magyar állam katonai gyengeségével, diplomáciai
elszigeteltségével és a nagyhatalmi támogatás teljes hiányával.
A keleti szlovákokat a Károlyi-kormány nemzetiségi minisztere a Keleti Szlovák
Népköztársaság kikiáltását elhibázott lépésnek tartotta. Azzal, hogy a keleti szlovákok
nevében Dvorčákék kikiáltották a senki által nem regisztrált és helyben is jórészt
visszhangtalan maradt „népköztársaságukat”, valójában még inkább felgyorsították a térség
csehszlovák katonai megszállását. Átmeneti népszerűségét, feltételese támogatását a magyar
állam összeomlása nyomán terjedő káosznak és félelemnek köszönhette.
Kassa esetében pedig azt a következtetést lehet levonni, hogy a város 1918. novemberi-
decemberi vezetőségének nehéz helyzetben kellett megoldásokat találnia az egyre súlyosabb
problémákra. Molnár Miklós kormánybiztosként többször kérte a budapesti kormányt,
küldjön csapatokat a város megvédésére csehszlovák légiókkal szemben és segítse elő a város
magyar kézen maradását. Érzékelve a megváltozott politikai helyzetet, a megoldatlan
rendbiztonságot, a város vezetése azzal bízta meg Molnár Miklóst, tárgyaljon a csehszlovák
állam és hadsereg vezetőivel a város ideiglenes, a békekonferencia döntéséig terjedő
csehszlovák megszállásáról.
A sárosi államkezdemény – akárcsak a Szepesi Köztársaság – már létrehozásuk
pillanatában életképtelennek bizonyultak, területük pontos határait sem lehetett meghatározni,
és amilyen gyorsan létrejöttek, ugyanolyan gyorsan megszűntek.

The significance of Košice in the history of the Hungarian Kingdom is probably best symbolised in the architecture of St. Elisabeth's Cathedral. The Dome represents the political and social-cultural status of the town. It is also the place filled with written-pictorial symbolism. In the past, mainly older Hungarian researchers studied the cathedral's epigraphic monuments. Their work is of an indisputable significance, especially when it comes to sepulchral relics. Many of the other remnants, however, have either escaped their attention ot they knewvery little about them, as they were not recognized during the research. One of them is the cathedral's oldest artefact - the medieval bronze baptistery from around the first third of the 14th century. From the epigrafic view, the baptistery remained a mystery until now and the inscription was either non-deciphered, or incorrectly interpreted. The author of this article decoded the following: + IN . OLE . QVISQUE . LOTVS . FIT . MVND(I) . CRIMINE . LOTVS . VITE ABOLES NOS. This can by freely translated as: Each who washes in this vessel cleanses the sin of the world. You clear us of sin.
Different in context and size is the painted inscription in the Chapel of St. Stephen. It was barely visible, so they restored it and had an attempt at deciphering it. It is a collection of memorable records of significant events that happened in Hungary at the end of 14th  and first half of the 15th century. The inscriptions were not made in the time of aforementioned events, but post 1439, or the beginning of the second half of the 15th century.
The fragment of the wall painting in the Sigismund tower of the Dome also remained unnoticed until now. The key for identifying the fragment was the barely readable writing on the pages of the featured book, which is about the Annunciation of the Blessed Virgin Mary. The following would aim to approximately date the whole monument.
Another category involves the graffiti inscriptions in the so-called Matthew or Southern tower. Though they mainly come from the middle of the 17thh century, one of the best-preserved is from 1571. The people who created them were often significant personalities, such as the Levoča organist Samuel Marckfelner (1621-1674), or bell-ringer of Košice Christianus Folbarth.

Az emberi élet három fontos mérföldköve a születés, a házasságkötés és a halál, ezért mindig izgalmas és időszerű kérdés marad, hogy miként zajlottak ezek az események a múltban. Könyvünk ennek megválaszolásához visz közelebb a Kassa város levéltárában fennmaradt többszáz 16–17. századi menyegzői, temetési és keresztelési meghívó közreadásásával: beavat minket a szervezés gyakorlati részleteibe, az eseményeknek a maitól némileg eltérő szertartásrendjébe, és abba is, hogyan szemlélte és milyen, az egyház tanításait és saját tapasztalatait tükröző mondatokkal jellemezte ezeket az örök sorsfordulókat a kor embere. Forrásaink ahhoz is hozzásegíthetnek, hogy a családi események szerepéről alkotott modern véleményeket szélesebb történeti távlatba helyezhessük. Munkánk azonban nem elégszik meg a források kiadásával, hanem részletes miniéletrajzok formájában gazdag társadalmi körképet nyújt a levelek szereplőiről is: erdélyi fejedelmekről, főurakról, felső-magyarországi nemesi famíliák sarjairól, polgárokról, hivatalnokokról és értelmiségiekről. A most feltárt források és a hozzájuk kapcsolódó nyomozás segítségével szokatlan közelségből vehetjük szemügyre ennek az érdekes és zaklatott korszaknak magyarországi családjait.

The level of creative industrialization is heavily dependent on the level of education. The axiom of modern artistic education must be to support interdisciplinary and conceptual thinking, to provide a place for invention and unconventional approaches, and should serve as an unhindered testing ground for the development of creative approaches and innovative productions. The establishment of a Department of Media Art at the Faculty of Art would likely create a professional platform which would not only be capable of integrating existing portfolios (Visual Art, Design and Architecture), but would also manage to cooperate with other Faculties on the university campus or with foreign universities and academic institutions. the formation of approaches and creative methodologies in the field of multidisciplinary art projects cannot be undertaken without the involvement of partners from other disciplines, often those which would perhaps be considered at first glance as diametrically opposite. the Faculty of Arts at TUKE has the potential to become one of the most important catalysts of “creativization” in the coming years, and its mission will lie in developing the above mentioned constellations further.

The study examines the changes of ethnic distribution and the opposing urban images of the nation-building elites in Kassa (now Košice, Slovakia) between 1910 and 1945. In these few decades, censuses mirrored the framework of two different nation states. After 1930, two thirds of the population of the town, which by 1910 had become predominantly Hungarian-speaking, was registered as “Czechoslovakian”. After the First Vienna Arbitration in 1938, however, the absolute majority of the population identified themselves again as Hungarian. Due to forced migration and re-Slovakisation, Hungarians largely disappeared from Kassa between 1944 and 1948, while the local Jewry was nearly completely annihilated in 1944. Such large-scale fluctuation in the self-identification of the urban population provided an ample argument for the Hungarian, as well as the Czech, and the Slovak elites to consider the town as their own national space. The first half of the study provides an analysis of the censuses, as well as data about the language use and voter preferences of Kassa residents, followed by the reconstruction of the local national elites’ image of the town itself. The conclusions emphasise that rather than being a testimony to split, ambiguous, or multiple identities, the national self-definition of Kassa residents of various ethnic affiliations, as well as its evident fluctuation shown in statistical records, can be explained by the individuals’ conscious personal decisions developed in response to parallel nation-building processes.

Central Eastern Europe was and is a region of religious, lingual and ethnic diversity. The cities there can be regarded as "laboratories of heterogeneity". This book explores such a laboratory during the "fin-de-siècle" around 1900, namely the former upper Hungarian, now Slovak City of Kassa/Košice, in German "Kaschau". It asks how "Magyars", "Slovaks" and "Germans" lived together, negotiating the issues and practices of "Magyarization", the attempt of creating a lingually and culturally homogeneous Hungary, here on the local level. I investigate these issues in five different "urban spheres" (Lebenswelten): local politics, cultural organizations, churches, schools and economy.

Paper focuses on the research of one of the oldest artifacts in Košice. The inscription on the medieval baptismal font was until nowconsidered to be unreadable. By thorough analysis, the author managed to decipher the words and here his finding presents for the first time.

Die Bedeutung der illuminierten Wappenurkunden von Kaschau (slowakisch Košice, ungarisch Kassa), Pressburg (Bratislava /Poszony), Bartfeld (Bardejov/Bártfa) oder Käsmark (Kežmarok/Késmark) muss man weder für die kunstgeschichtliche noch für die heraldische Forschung besonders begründen. Slowakische und ungarische Kunsthistoriker wie Historiker haben ihre Miniaturen und Texte unter verschiedenen Blickwinkeln behandelt, als hervorragende Zeugnisse der Buchmalerei 1 , im Hinblick auf innovative ikonographische Motive, als Belege einer blühenden Hofkultur oder-häufig im Gegensatz dazu-der hochentwickelten Kultur der spätmittelalterlichen Städte Mitteleuropas. Weder stilkritisch noch sozialhistorisch lassen sich allerdings die traditionellen Begriffe einer "höfischen" oder "bürgerlichen" Kunst an den vorliegenden Objekten eindeutig fassen. Die Analyse der Wappenbilder allein unter heraldischen Aspekten reicht ohnehin nicht aus und lässt wichtige Zusammenhänge außer Acht, mehr noch ist die Deutung der Ausstattung der Wappenbriefe als "Dekor" ein Missverständnis, tradiert durch allzu großen Respekt vor einer ahistorischen, lange normativen stilkritischen Methode. Weiter gehend möchte ich im Folgenden Thesen formulieren, die es erlauben, den Anteil von Hof, Rathaus bzw. Bürgertum und schließlich Kapitel in ihren spezifischen Rollen etwas komplexer zu betrachten. Im soziokulturellen Geflecht kommt dem dominanten Bild einer Urkunde eine argumentative Aufgabe zu, ähnlich ihrem Text. Dieser Absicht hatten sich sowohl die Wahl der Motive als auch die Rhetorik des Bildes unterzuordnen, wenn es zunächst auch schwer fällt, die heraldischen, dem Zeichenhaften verpflichteten Darstellungen mit dieser Kategorie zu messen. Wie vereinzelt die Beispiele aus der frühen Phase der Stadtheraldik auch scheinen, dürfte in ihrer Abfolge doch eine gewisse Kontinuität aufzudecken sein. Den Höhepunkt glaube ich um die Mitte des 15. Jahrhunderts zu erkennen: zum einen in der Ostslowakei, wo es mit zunehmender Privilegierung der Städte zur Standardisierung der kommunalen heraldischen Ikonographie kam; zum anderen in Pressburg, wo die Rezeption einzelner Wappenmotive manchmal ganz unkonventionelle Schöpfungen ermöglichte. Der Kaschauer Wappenbrief mit der Miniatur des von einem Engel präsentierten Stadtwappens (Abb. X) gehört zu den schönsten Beispielen "profaner" Miniaturmalerei Mitteleuropas. 2 Der ungarische König Sigismund von Luxemburg bestätigte damit den Kaschauern am 31. Januar 1423 in Pressburg ihre ältere Stadtwappenurkunde vom Jahr 1369. 3 Der Kaschauer Richter Johannes Hebenstreyt, zuvor Schreiber und Stadtnotar ebendort, ließ den Brief durch sein eigenes Wappen Hof-Rathaus-Kapitel 223 DUŠAN BURAN Hof-Rathaus-Kapitel Bemerkungen zu den Wappenbriefen oberungarischer Städte im 15. Jahrhundert

Španielska chrípka bola jedna z najničivejších epidémií v dejinách ľudstva. Vyžiadala si viac obetí ako prvá svetová vojna, ktorá štart ochorenia sprevádzala. Celkovo bolo infikovaných viac ako 500 miliónov ľudí, čo prestavuje 30 percent vtedajšej svetovej populácie, následkom ochorenia zomrelo 50 miliónov ľudí, teda tri percentá z celkového počtu obyvateľov zemegule. Ako prežili Košičania španielsku chrípku a aké opatrenia prijalo mesto proti jej šíreniu?

Tématem dnešního českého magazínu je osobnost prvního ředitele Východoslovenského muzea v Košicích. Josef Polák, pražský rodák z židovské rodiny, se narodil v roce 1886 do rodiny podnikatele. Po maturitě chtěl jít studovat dějiny umění, avšak na radu rodičů se přiklonil k oboru s lepším uplatněním, k právům. V roce 1909 byl promován za doktora práv. Přestože poté pracoval v několika advokátních kancelářích a na různých soudních institucích, stále jej lákala historicko-umělecká práce. Vášeň k umění se projevovala u Poláka po celý život, bez ní by pravděpodobně nikdy nedokázal udělat tolik právě pro Východoslovenské muzeum.

Zvony, kdo by je neznal? Jsou to samo-zvučné nástroje kalichového tvaru. Jejich zvuk lahodí lidským uším odnepaměti. Jejich prvotní funkcí bylo svolávání věřících k modlitbě. Zvony a kostely k sobě prostě neodmyslitelně patří. Ale zvuk zvonu také v minulosti mohl sloužit jako signál – například v případě požáru. Každý jeden zvon je tvořen tělem a srdcem, které je zavěšeno uprostřed těla zvonu a je pohyblivé. V dnešním magazínu se budeme bavit o českých zvonech. Košice se totiž mohou pochválit několika různými zvonovými specialitami. Patří k nim unikátně zachované historické zvony či oblíbená zvonkohra. Jaká česká zvonařská osobnost působící na Slovensku se našim hostům vybaví jako první?