Miklós Hadas

Pierre Bourdieu’s Masculine Domination was published in English in 2001, three years after the appearance of the French version. In order to deconstruct in vivo the working of sociological paradigm-alchemy, a close reading of the Bourdieusian argument is offered. After summing up the main thesis of the book, Bourdieu’s statements will be intended to be questioned, according to which the school, the family, the state and the church would reproduce, in the long run, masculine domination. The paper will also seek to identify the methodological trick of the Bourdieusian vision on history, namely that, metaphorically speaking, he compares the streaming river to the riverside cliffs. It will be argued that when Bourdieu discusses ‘the constancy of habitus’, the ‘permanence in and through change’, or the ‘strength of the structure’, he extends his paradigm about the displacement of the social structure to the displacement of the men/women relationship. Hence, it will be suggested that, in ...

This book explores the thought of Pierre Bourdieu, one of the most influential sociologists of the 20th century, proposing a modification and extension of his concept of habitus. Building on Bourdieu’s notion of the translational reproduction of social structure – the idea that while social classes move in the same direction, dominant groups are able to preserve their relative power position, thus maintaining the structure of the gap – the author proposes that as social structures change, habitus change correspondingly and thus become plural. Informed by Norbert Elias’ process sociology, this volume offers examples of habitus pluralisation, arguing that this modification of Bourdieu’s thought renders it more suitable for the study of social changes and represents the development of a path that Bourdieu himself had begun to explore in the later stages of his career. As such, it will appeal to scholars of sociology and social theory with interests in historical sociology, process sociology, social structures, and the thought of Bourdieu.

My paper is divided into three parts: in keeping with the idea that the drop mirrors the ocean, I will start with the detailed critique of a single paragraph-the one which makes comments on his table entitled Types of sociological knowledge. It will be argued that by switching his viewpoints and using vaguely defined notions without empirical evidence he often tackles his subject inconsistently. Secondly, I intend to offer an alternative, three-dimensional conceptual model in which the social scientist's prestige, influence, and position on the action chain are taken into account as the main analytical aspects of the relationship between her/him and the public. Finally, based on this model, I propose to identify some strategies in order to find a better balance between the public and professional activity of social scientists.

Büszkén jelentjük, hogy a Replika pontosan harminc évvel ezelőtt, 1990 őszén jelent meg először. Tematikus összeállításunk e harmincéves történet négy elemére kívánja fölhívni a figyelmet. Először is, a folyóirat születésének egy olyan dimenzióját szeretnénk előtérbe állítani, mely – sajnálatos módon – kihullott a kollektív emlékezetből. A Replika ugyanis az 1988-ban létrehozott FISZOK-ból, vagyis a Fiatal Szociológusok Klubjából nőtt ki Antal Z. László és Hadas Miklós kezdeményezésének köszönhetően. A mából visszatekintve lenyűgözőnek tűnik az a lendület, mely az alapítókat arra késztette, hogy havonta akár nyolc-tíz szakmai és politikai eseményt szervezzenek. A mellékelt dokumentumok egyértelművé teszik, hogy a FISZOK a rendszerváltás egyik fontos intézménye volt; nem véletlen, hogy nagy érdeklődéssel kísért, ellenzéki szellemiségű rendezvényeit a Kossuth Klubban, vagyis az 1956-os Petőfi Kör egyik kultikus közösségi terében tartotta. Mindamellett a FISZOK egy alternatív szociológ...

Karády Viktor, aki 1965-től csaknem negyven éven keresztül volt a párizsi Centre de Sociologie Européenne munkatársa, egy személyes hangú interjúban foglalja össze Pierre Bourdieu-vel kapcsolatos emlékeit. Beszámolója árnyalt képet ad a „fiatal zseni” szakmai kvalitásairól, a Bourdieu által 1975-ben alapított Actes de la rechereche en sciences sociales szerkesztésének műhelymunkájáról – mely tudományos folyóiratban a második legtöbbet publikáló szerző Karády lett a nyolcvanas éveket követően. Érzékletes leírásokat olvashatunk a Centre közösségének belső dinamikájáról és Bourdieu összetett, olykor paranoid vonásoktól sem mentes személyiségéről. S miután Karády egy bő évtizeden át szerkesztője volt a Revue francaise de sociologie-nak, s emellett igen közel állt Raymond Aronhoz, visszaemlékezése nem csupán Bourdieu és Aron konfliktusokkal terhelt kapcsolatáról számol be, hanem képet ad arról is, hogy a francia szociológia más műhelyeinek képviselői hogyan viszonyultak a Bourdieu-iskola...

This paper is part of a project to write a book about the long-term transformations of Western masculinities. Its goal is to outline and to put into critical context the main theoretical references on which my historical analyses are based. First, the central statements of Pierre Bourdieu's Masculine Domination are presented, then the French sociologist's thesis, namely that the "structure of the gap is maintained between genders" is challenged. Next, in order to re-position Norbert Elias' Civilizing Process as the founding text of Historical Studies on Men and Masculinities, the German sociologist's work is subjected to critical scrutiny. Finally, Raewyn Connell's conceptual framework is outlined from a critical perspective. In the wake of Bourdieu, it is intended to conceive of masculinities as habituses crystallized in social practice. However, contrary to Bourdieu, it is suggested that there are different layers of the habitus, and, as argued by Norbert Elias, these layers have crystallized in the long run as part of the European civilizing process. In the wake of Connell, this long term historical transformation is conceptualized as an interplay between hegemonic and non-hegemonic masculine dispositions. Finally, it is concluded that, due to their relational thinking and qualitative research orientation, there is a strong family resemblance among the three authors.

The aim of this study is to outline the foundations of a habitus theory that is capable of capturing plural and transforming dispositions. First, I will summarize the main elements of what I call the unified habitus theory of Pierre Bourdieu; then, by intending to make the key propositions of the original theory understandable, I use the examples of sense of the game and musical sense. Third, by offering some other examples, I demonstrate that according to Bourdieu the process of acquiring the habitus is essentially unproblematic. In the next two subchapters, I will try to prove that some of the ageing Bourdieu’s works contain, in germinal terms, ideas on the basis of which the principles of a differentiated habitus concept might be outlined. Finally, I intend to point out some of the shortcomings and contradictions of Bourdieu’s argument.

E tanulmány célja, hogy fölvázolja egy olyan habituselmélet alapjait, mely alkalmas a változó és plurális diszpozíciók megragadására. Először összefoglalom az általam egységes habituselméletnek nevezett bourdieu-i megközelítés főbb elemeit, majd a játszmaérzék és a zenei érzék példái révén megkísérlem érzékletessé tenni az elmélet főbb állításait. Utána néhány példa segítségével bemutatom, hogy a bourdieu-i szociológia alapvetően problémamentesnek tételezi a habitus elsajátításának folyamatát. A következő két alfejezetben előbb azt igyekszem bizonyítani, hogy Bourdieu néhány időskori munkájában csíraállapotban megtalálhatók azok a gondolatok, amelyek révén fölvázolhatók a habitusfogalom differenciálásának alapelvei. Végül igyekszem rámutatni Bourdieu érvelésének néhány hiányosságára.

»Die Kultur des Misstrauens. Über den nationalen Habitus Ungarns«. The Hungarian national habitus is reconstructed on the basis of studying some persistently recurring structural configurations and behavioural patterns that govern everyday life from the Middle Ages to the 21st century. My main thesis is that while the structural weight of certain institutions and social groups of key importance (first of all towns and urban middle classes) is insignificant in Hungary in the Middle Ages and in the Early Modern period, other social groups (nobility, gentry, peasantry) and social institutions (state, churches) are over-represented. Some pertinent structural homologies between three system-level changes in the 20th century (in 1919, 1945, 1990) are also pointed out. Finally, on the basis of several examples, the term "national culture of distrust" is introduced.

Relying to Norbert Elias' process sociology and the Bourdieusian theory of practice, this article intends to outline the beginnings of the long-term transformation of Western masculine habituses. First, it concentrates on hegemonic knightly masculine dispositions, pointing out how these patterns are structured by the uncivilized libido dominandi, i.e. by the more or less free indulgence in physical violence. Next, it scrutinises the counter-hegemonic dispositions of clerics, based on internalised violence control. Finally, it argues that there are several transitory figurations between the two ideal types, i.e. the borders between the knightly and clerical masculinities are blurred. Consequently, as a result of changing structural constraints, by the end of the Middle Ages hybrid masculine habituses are being formed.

In the previous chapters published in "Erdélyi Társadalom", I have studied the long-term transformation of Western masculinities between the Middle Ages and the 16th century. In this chapter, it is intended to confirm the Eliasian thesis according to which a new form of social integration based on psychological sensitivity emerges in Early Modernity. First, it is concentrated on the historically conditioned internal and external factors that explain the rise of an exceptionally successful modern economy and bourgeois society. Next, after comparing the differences and similarities between the medieval thick cities and the Dutch cities in the Golden Age, the activities of the members of the painters' guilds are put under scrutiny. Finally, the characteristics of the transformation of hegemonic masculine dispositional patterns from the Middle Ages until the end of the 17th century are outlined. It is emphasised that a new, plural hegemonic masculine habitus is crystallised in this period.

Az Erdélyi Társadalomban közölt korábbi fejezetekben a középkortól a 16. századig terjedő időszakban vizsgáltam a nyugati maszkulinitások átalakulásának folyamatát. A jelen fejezet célja, hogy alátámassza Norbert Elias ama tézisét, miszerint a kora újkorban egy új, pszichológiai szemléletmó-don alapuló társadalmi integrációs forma jön létre. Az első alfejezetben azt vázolom föl, hogy hogyan és milyen belső és külső társadalmi kényszereknek köszönhetően születik meg a nyugati típusú kapi-talizmus első, páratlanul sikeres állama. A második alfejezetben előbb röviden összehasonlítom a középkori sűrű város és a holland aranykor városának főbb sajátosságait, majd a korszak egyik jel-legzetes foglalkozási csoportjának, a festő céhbe tömörült mesterembereknek a tevékenységét vizsgá-lom. Végül összefoglalom, hogyan változtak a középkor és a 17. század között a hegemón maszkulinitás diszpozicionális mintázatai, majd rámutatok arra, hogy a holland aranykorban egy új, plurális hegemón maszkulin habitus kristályosodik ki.

The author focuses on masculinity patterns crystallized during the so-called "military revolution". First, the main statements of military historians about the military revolution in early modern Europe are summed up. Over the course of the 16th century, as a result of the infantry revolution, military nobility is transformed into an officer corps, and chivalry evolves into cavalry. The requirements of physical strength, courage and risk-taking are replaced by self-discipline, sangfroid and steadiness under fire. Next, it is suggested that the military revolution might be understood in its depth as far as the issue of habitus transfer, i.e. the objective harmonisation of dispositional patterns in different social fields, is taken into account. Masculine habituses, as gendered structured structural structures, should also be included among the indicators used in social sciences. Finally, the consequences of habitus transfer, namely the lengthening of the tissue of interdependency chains, are put under scrutiny. During these lengthening processes, the world becomes larger, and the geographical and social radius of men's activity is extended. To put it differently, the drives of archaic libido dominandi are built upon by the dispositional patterns of expansion.

Az Erdélyi Társadalom korábbi számaiban megjelent szövegek folytatásaként a jelen fejezetben az ún. "katonai forradalom" révén kikristályosodó kora újkori maszkulin habitusokkal foglalkozom. Először összefoglalom a hadtörténészek főbb állításait a kora újkori katonai forradalommal kapcsolatban. Eszerint a 16. században, a gyalogsági forradalom részeként a nemesekből katonatisztek lesznek, a lovagiasság pedig lovassággá alakul; a fizikai erő, a bátorság, a kockázatvállalás helyébe pedig az önfegyelem, a hidegvér és a golyózápor alatti helytállás követelményei lépnek. Ezt követően azt igyekszem bizonyítani, hogy a katonai forradalom akkor érthető meg kellő mélységében, ha figyelembe vesszük a habitustranszfer jelenségét, vagyis a beállítódásmintázatok különböző erőterekben megvalósuló objektív összehangoltságát. Tézisem szerint a habitustranszfer vizsgálatakor a maszkulin habitust a dzsenderdimenzió egyik meghatározó, strukturált strukturáló struktúrájaként kell beillesztenünk a társadalomtudományokban használt változók sorába. Végül az "interdependencia-szövevény" közvetítésével kialakuló habitustranszfer következményeivel foglalkozom. E folyamat során nagyobb lesz a világ, és növekszik a férfiak tevékenykedésének területi és társadalmi rádiusza. Vagyis az archaikus libido dominandi késztetéseire ráépülnek a terjeszkedő diszpozicionális mintázatok.

Carrying on the line of thoughts of his earlier publications in Erdélyi Társadalom, the author focuses on the long-term transformation of Western masculinities. Based on the rationality concept, it is argued that contrary to the Middle Ages in which the three main orders (clerics, knights, peasants) are structured on the basis of their functions, between 1300–1600 a stratified society, built on statuses, develop in urban centres. Two newly emerged forms of Renaissance masculinity are identified: the courtier and the humanist intellectual. The former, representing the hegemonic masculine model, is engaged in symbolic struggles for statuses and prestige within court societies. The latter, disseminating these hegemonic patterns, is involved in creating symbolic representations (arts) and in explaining natural phenomena (sciences). The elites are concentrated in royal courts and administrative centres. During this period, social fields (in the Bourdieuian sense) emerge in which positions are constructed on the basis of the institutionalization of specific rational knowledge.

A jelen szöveg folytatása az Erdélyi Társadalomban korábban megjelent tanulmányaimnak, me-lyekben a nyugati férfibeállítódások hosszútávú átalakulását vizsgálom. A racionalitás-fogalom kö-zéppontba állítása révén amellett érvelek, hogy-a középkorral szemben, amikor a három fő rend tagjai (klerikusok, lovagok és parasztok) még az általuk betöltött társadalmi funkciók alapján kü-lönülnek el egymástól-az 1300-1600 közötti periódusban egy fokozatokból építkező, státuszok alapján tagolt társadalomszerkezeti modell alakul ki. A korábban tárgyalt maszkulinitásformák mellett a reneszánsz maszkulinitás két alaptípusát különböztetem meg: a hegemón maszkulin min-tát képviselő udvaroncét, akinek tevékenységei a hatalmi szférán belüli szimbolikus státusz-és presz-tízsharcok megnyerését célozzák, illetve e hegemón mintát közvetítő humanista szakértelmiségiét, akinek tevékenységei szellemi reprezentációk (vagyis műalkotások) létrehozására, illetve a természeti összefüggések szisztematikus megismerésére (vagyis a tudomány művelésére) irányulnak. Az elit a királyi és fejedelmi udvarokban és az adminisztratív központokban összpontosul. Ebben a periódus-ban kezdenek kialakulni a bourdieu-i értelemben vett társadalmi mezők, amelyekben az egyes pozí-ciók a fölhalmozott racionális szaktudás alapján intézményesülnek. Kulcsszavak: reneszánsz, város, udvari ember, humanista szakértelmiségi, társadalmi mező, hegemón maszkulinitás Abstract. Civilization and Rationalization: Masculine Dispositions during Renaissance Carrying on the line of thoughts of his earlier publications in Erdélyi Társadalom, the author focuses on the long-term transformation of Western masculinities. Based on the rationality concept, it is argued that, contrary to the Middle Ages in which the three main orders (clerics, knights, peasants) are structured on the basis of their functions, between 1300-1600 a stratified society, built on statuses, develops in urban centres. Two newly emerged forms of Renaissance masculinity are identified: the courtier and the humanist intellectual. The former, representing the hegemonic masculine model, is engaged in symbolic struggles for statuses and prestige within court societies. The latter, disseminating these hegemonic patterns, is involved in creating symbolic representations (arts) and in explaining natural phenomena (sciences). The elites are concentrated in royal courts and administrative centres. During this period, social fields (in the Bourdieuian sense) emerge in which positions are constructed on the basis of the institutionalization of specific rational knowledge.

The author continues the analysis of the long term transformation of Western masculinities. First, it is concentrated on the opposition between knightly and clerical masculinities, pointing out that the hegemonic knightly patterns are internalized by a partial disposition drill, while the counter-hegemonic clerical forms by a total disposition drill. Then, focusing on the dichotomy between the predatory knight and
the knight, the dispositional universe of hegemonic masculinity is intended to be enlarged. It is emphasised that the archaic habitus-centre is built upon by permanently changing and relationally conditioned newer and newer dispositional layers. Then, the counter-hegemonic dispositional universe of the clergy is put under scrutiny: the distinctions and sub-variations between, on the one hand, the priest and the monk, and, on the other, the different religious orders are outlined. Finally, it is argued that there are several transitory dispositional figurations between the two ideal-types, i.e.
the borders between the knightly and clerical masculinities are blurred. To put it differently, by the end of the Middle Ages hybrid masculine habituses are being formed.

E szöveg folytatása a korábban az Erdélyi Társadalomban és máshol megjelent tanulmányaimnak, melyeknek tárgya a nyugati férfibeállítódások hosszú távú átalakulásának vizsgálata. Először a lo-vagi és a klerikus maszkulinitás szembenállásával foglalkozom, bemutatva, hogy a hegemón lovagi minta részleges diszpozíciódrill, míg az ellenhegemón klerikus minta totális diszpozíciódrill révén kerül bevésésre. Majd-a rablólovag és a lovag közötti oppozícióra koncentrálva-tágítani igyek-szem a hegemón maszkulinitás diszpozicionális univerzumát, hangsúlyozva, hogy a beállítódások folyamatosan változnak, és az archaikus habitusmagra relacionálisan kondicionált beállítódásréte-gek rakódnak. Ezt követően az ellenhegemón maszkulinitás diszpozicionális univerzumát, vagyis a klerikus létformán belül distinkciókat és alvariációkat igyekszem megragadni a pap és a szerzetes, valamint az egyes szerzetesrendek közötti különbségeket vizsgálva. Végül amellett érvelek, hogy a lovagi és a papi férfiasság közötti határok nem húzhatók meg egyértelműen, hiszen e két határeseti típus között számos bizonytalan kontúrú figuráció létezik; vagyis a középkor végére hibrid maszkulin habitusok jönnek létre.

Írásom egy nagyobb munka kezdeti fázisának terméke. Célom, hogy cáfoljam Pierre Bourdieu Fér-fiuralom című könyvének fő állítását, miszerint "a körülmények szembeszökő változása elfedi a vi-szonylatok folytonosságát", vagyis azt a tényt, hogy az elmúlt ezer évben a férfi és a nő közötti "kü-lönbség struktúrája változatlan maradt." Tézisem, hogy a nyugati világban a férfiuralom kikristályosodott mintázatai számottevően átalakultak az elmúlt bő fél évezredben. Amellett kívá-nok érvelni, hogy a középkortól a 20. századig terjedő időszakban a hegemón maszkulin diszpozíci-óknak a társadalmi átrendeződésekkel szorosan összefüggő, jól beazonosítható, egymásra épülő relacionális rendszere alakult ki, amelyek egyre összetettebb alakzatokat hoztak létre. Először az egész vállalkozásom szempontjából meghatározó elméleti referenciák főbb elemeit foglalom össze, majd a középkori hegemón beállítódási forma, a lovagi maszkulinitás strukturálisan meghatározott főbb elemeit vázolom föl. Végül a páros harcok példája segítségével a maszkulin diszpozíciók hosszú távú átalakulásának dinamikáját igyekszem szemléltetni.

Carrying on the line of thought of his earlier publications in Erdélyi Társadalom, the author focuses, actually, on masculinity patterns crystallized in the medieval city. He identifies guild members as par excellence agents of medieval urban masculinity. In the first sub-chapter, in order to denote this particularly complex urban social setting, the term thick city is introduced; then, the emergence of medieval cities is explained on the basis of some interdependent global and macro-structural components of key importance. In the second sub-chapter, the main facts concerning guilds, i.e. associations of merchants and artisans, generally bound by oath, intended to promote the interests of its members, are summed up. The third sub-chapter concentrates on structural homologies and differences between urban masculinity on the one hand, and knightly and clerical masculinities, on the other. It is specified that the habitus and practice of urban citizens are closer to clerics than to knights, because merchants, craftsmen and artisans are able to control their violent impulses, and organise their lives on the bases of rationality, professionalism, and disciplined work. According to the fourth sub-chapter, the spread of clerical masculinity might be interpreted as a result of habitus transfer, mediated by the structural conditions of the thick city. Finally, three habitus types are distinguished: the situationally conditioned plural habitus of the knight, the structurally conditioned homogeneous habitus of the clerics, and the relationally conditioned homogeneous habitus of the urban citizen.
Az Erdélyi Társadalom előző számaiban megjelent szövegek folytatásaként ezúttal a középkori város-ban kikristályosodott maszkulinitásmintázatokat állítom érdeklődésem fókuszába. Az urbánus maszkulinitás par excellence képviselőit a céhes szervezetekbe tömörült polgárokban találom meg. Az első alfejezetben bevezetem a sűrű város fogalmát, amellyel vizsgálódásom színterét, ezt a rendkívül komplex társadalmi közeget kívánom jelölni, majd néhány egymással összefüggő globális és makrostrukturális tényezőre vezetem vissza a középkori városok létrejöttét. A második alfejezetben a céhekkel, vagyis a kereskedők és kézműves mesteremberek eskü révén szentesített, a tagok közös érde-keit képviselni hivatott közösségeivel kapcsolatos legfontosabb ismereteket igyekszem összefoglalni. A harmadik alfejezetben az urbánus maszkulinitás, valamint a lovagi és klerikus maszkulinitás közöt-ti hasonlóságokat és különbségeket vázolom föl. Amellett érvelek, hogy a városi ember habitusa és praxisa közelebb áll a klerikushoz, mint a lovaghoz, mivel az urbánus maszkulinitást inkorporáló kereskedők, mesteremberek és kézművesek elfojtják erőszakos késztetettségeiket, és a racionális és szak-szerű munkafolyamat fegyelmezett kivitelezése köré szervezik életüket. A negyedik alfejezetben kifej-tem, hogy a klerikus maszkulinitás elterjedése a sűrű város strukturális föltételei által közvetített habitustranszferként értelmezhető. Ezt követően a habitusok három formáját különböztetem meg: a lovag szituacionálisan kondicionált plurális habitussal, a klerikus strukturálisan kondicionált ho-mogén habitussal, a városi polgár pedig relacionálisan kondicionált homogén habitussal rendelkezik.

Őszintén köszönöm a hozzászólásokat. Ezt a megjegyzést nem formális udvariassági gesztusnak szánom: komolyan gondolom, hogy a jelenkori Magyarországon minden értelmes és civilizált párbeszédnek különös jelentősége van, olyannyira hiányzik ez a műfaj szellemi közéletünkből.
A reflexiókat kíváncsian és örömmel olvastam, mivel nem csupán jól kiegészítették az általam leírtakat, hanem számos olyan összefüggésre is fölhívták a figyelmet, amelyekkel nem foglalkoztam. Örülök annak is, hogy a fölvetett (kritikai) szempontok lehetőséget teremtenek számomra, hogy árnyaljam, kiélezzem és újrafogalmazzam gondolataimat.

„What (the fuck) is going on in Hungary?” Vajon miért nincs ellenállás a magyar társadalomban a jelenlegi politikai elittel szemben? Vajon vannak-e mélyebb, történelmi okai ennek a tehetetlenségnek? – bombáznak kérdéseikkel külföldi kollégáim, ha egy-egy konferenciavacsorán egymás mellé sodródunk. Ilyenkor legszívesebben elmenekülnék az asztaltól, hiszen minden porcikámmal beágyazott vagyok abba a társadalomba és kultúrába, amellyel kapcsolatban azt várják tőlem, hogy – úgymond – „kiteregessem a szennyesét”. Ám be kell látnom, hogy az ő nézőpontjukból teljes joggal jelenek meg nemzeti közösségem képviselőjeként, úgyhogy kénytelen vagyok olyan válaszokkal szolgálni, amelyek relevánsak lehetnek egy brit, portugál, román vagy ausztrál (stb.) társadalomtudós számára. S miután ezt a kérdést már sokszor föltették nekem, egyszer csak azon kaptam magam, hogy kiselőadásaim kezdenek koherens jelleget ölteni. Úgyhogy arra gondoltam: talán szerencsés volna hozzáférhetővé tenni töredékes gondolataimat – egyfajta problémafölvető munkaanyagként.

A first glance at Andrew Ryder’s book might make you think it would appeal only to those interested in the Romani communities of Britain. But don’t be mistaken. This book has far more in store for its readers: first, with the tools of self-reflexive research methods, the author reviews his decades of activity as a community development worker and activist in marginalized Romani and Traveller communities in the United Kingdom, whose residents frequently face eviction due to a lack of caravan sites and stopping places (typically a consequence of racism and hostility toward this group). Second, equipped with a firm theoretical knowledge, the author has much to say about the practical and theoretical dilemmas of social policy and pedagogy. Third, he also undertakes the challenge of analyzing European Romani Studies by
charting new developments in this field, exploring the contestation between critical research and forms of positivism, and also appealing for a form of academic dissensus.

Esszém első részében széles ecsetvonásokkal vázolom föl mondandómat: ezer éves távlatban vizsgálom a dzsender rend, vagyis a férfiak és nők közötti viszonylatrendszer átalakulását Európában. Ha tetszik, az erdő körvonalait szemlélem távcsővel, a fák és facsoportok alakzatait nem elemzem. A második részben nézőpontot váltok:
az 1960-as évektől napjainkig terjedő periódus Magyarországára koncentrálva – foglalkozom a dzsender rend változásaival, egyúttal igyekezvén érzékeltetni az európai összefüggéseket is. Végül az elmúlt évtizedek adatait időben extrapolálva amellett kívánok érvelni, hogy – az Európai Unió nyugati és északi országaihoz hasonlóan – Magyarországon is mindinkább kiegyensúlyozódnak a férfiak és nők közötti hatalmi viszonylatok.

A tanulmány alapkérdése, hogy a nyugati modernitás évszázadai során hogyan változott a személyközi erőszak jelentősége az intim szférában, és hogy e változások hogyan magyarázhatók. Elsősorban Norbert Elias főművére, a Civilizáció folyamatára, valamint figurációs szociológiájára támaszkodom. Bemutatom, hogy az utóbbi évtizedekben a történeti kriminológusok a gyilkosságok alakulásának hosszú távú vizsgálata alapján szinte teljes mértékben igazolták az erőszakkontrollal kapcsolatos eliasi téziseket. Elias plasztikusan és meggyőzően tárja föl e folyamat számos kulcselemét, ugyanakkor az intimszféra dzsender rendjének nem tulajdonít kellő jelentőséget. A pszichotörténelmi
megközelítés szakirodalmára támaszkodva amellett érvelek, hogy a 17. századtól a családi élet centruma az atyai autoritástól az anyai gondoskodás, a kölcsönös érzelmek és a pszichológiai egymásra
hangolódás felé tolódik el, és a házasság alapjává a romantikus szerelem ethosza válik. Következésképpen a női ágens hatalma növekszik, míg a maszkulin erőszakmonopólium kizárólagossága és
magától értetődősége gyöngül. E folyamat részeként a férfi az intimszférában is kontrollálni köteles erőszakos impulzusait, vagyis olyan diszpozicionális elemeket kénytelen inkorporálni, amelyek a
korábbi évezredek során a nőkhöz kötődtek. Tehát a társadalom valamennyi szférájának növekvő pszichologizációja és pacifikációja nem függetleníthető az intimszféra dzsender-rendjének radikális átalakulásától.

We can only welcome the discourse that has been initiated in our
professional community with the concept of public sociology in the focus. Undoubtedly, Michael Burawoy has indisputable merits in fuelling this international dialogue. I find, however, that his position and conceptual framework is debatable at several points, therefore my review is on the side of those who criticize his ideas. My paper is divided into three parts: in keeping with the idea that the drop mirrors the ocean, I will start with the detailed critique of a single paragraph—the one which makes comments on his table entitled Types of sociological knowledge. It will be argued that by switching his viewpoints and using vaguely defined notions without empirical evidence he often tackles his
subject inconsistently. Secondly, I intend to offer an alternative, three-dimensional conceptual model in which the social scientist’s prestige, influence and position on the action chain is taken into account as the main analytical aspects of the relationship between her/him and the public. Finally, based on this model, I propose to identify some strategies in order to find a better balance between the public and professional activity of social scientists.

Pierre Bourdieu’s Domination masculine (1998) has an earlier version published as an article in 1990. In order to deconstruct in vivo the working of sociological paradigm-alchemy, a close reading of the Bourdieusian narratives is offered. The paper starts with a comparison of the article and the book. After summing up the main claims of the book’s critical reception, Bourdieu’s statements are intended to be questioned, according to which the school, the family, the state and the church would reproduce, in the long run, masculine domination. The paper also seeks to identify the methodological trick of the Bourdieusian vision on history, namely that, metaphorically speaking, he compares the streaming river to the riverside cliffs. It is argued that when Bourdieu discusses “the constancy of habitus”, the “permanence in and through change”, or the “strength of the structure”, he extends his paradigm about the displacement of the social structure to the displacement of the men/women relationship. Hence, it is suggested that, in opposition to Bourdieu’s thesis, masculine domination is not of universal validity but its structural weight and character have fundamentally changed in the long run.

This study is a modest contribution to the reception of Norbert Elias, one of the giants of 20th-century sociology. The paper's overriding question concerns the relevance of the Eliasian big-picture narrative: whether the theory of civilization is sufficient to explain this process or is it possible to include complementary factors? It will be argued that while Norbert Elias convincingly explores several key elements of the Western civilizing process, he does not ascribe due importance to the long-term transformation of the intimate sphere. The paper claims that, from the 17th century onwards, the centre of family-life has shifted from paternal authority to maternal care and psychological harmonization. Hence, it is justifiable to regard the shift of the power balance within the family as a key explanatory factor of the civilizing process.

Zsuzsa Ferge, Iván Szelényi, Miklós Hadas – three prominent and acclaimed social scientist in the field not only of the Hungarian but also of international sociology and social sciences.
Szelényi, an Emeritus Professor of sociology and political science at Yale University, and a former dean of Social Sciences at New York University Abu Dhabi; Ferge, a Professor Emeritus at Eötvös Loránd University of Sciences, Budapest; and Hadas, a professor at Corvinus University in Budapest and a visiting professor at Central European University – not only have made outstanding contributions to their discipline, but also greatly influenced many of their student’s work.
Judit Durst is one of them. She has currently been working on a comparative monograph on Szelényi’s and Ferge’s work in the context of the birth of Hungarian critical sociology - the interview below is part of this project. Lost Mission or Interdisciplinary Realignment? The plight of sociology and the role of the sociologist from the (semi-)periphery Intersections.

This article highlights how athletics emerged in Hungary in the last quarter of the nineteenth century. The research is based on empirical historical-sociological work carried out using inductive logic. It is argued that athleticism, a manifestation of the Victorian ‘games ethic’, was the activity of free gentlemen pursuing competition at their own risk and for their own glory. The freedom of the athlete was manifest in the pursuit
of his activity outdoors in free space as against the turner, confined indoors in the closed gymnasium. A gentleman undertaking to express legitimate manliness in the last quarter of the nineteenth century had to differentiate himself not only from emancipatory women but also from the rising middle classes. The main paradox of this sport was that while in terms of its organizational form it attempted to be aristocratic and exclusive, in terms of its spirit (owing to the emphasis on the importance of competitiveness) it was a par excellence product of imperialism and capitalism. This explains why the middle classes appropriated it quickly.

The aim of this article is to highlight how masculine dispositions have changed in the course of the civilizing process, and how a major drive for change-modem man-was born in the 18-19th centuries. On the basis of Hungarian data, it is intended to point to some universal traits of this process. The overriding thesis is that masculine behavioural patterns were channelled into new directions: the drive to fight, to kill the enemy was gradually built upon by competitive and, later, by cooperative dispositions. It is argued that various existential conditions produce different habituses, which can be transferred to diverse areas of practice. Consequently, sports-duelling, fencing, hunting, horse racing, rowing, gymnastics, athletics, cycling and football-might be regarded as indicators that show the changing behavioural patterns of different social groups. My inquiries are based on two mutually adaptive "great narratives": Norbert Elias' civilization theory and Pierre Bourdieu's sociology. What differentiates my position from that of these two giants is that I ascribe distinguished importance to specificities derived from the continuously changing patterns of masculinity. This is possible on the basis of adopting the main canon of men's studies-according to which masculinity is a culturally and historically conditioned changing social phenomenon.' In other words, the article belongs to the area of relational disposition sociology investigating the long-term transformation of the "structured structures" of lasting non-conscious behavioural patterns man~ first in continuous improvisations during the everyday practice and perceivable in bodily traits. Elias drew a parallel between the "parliamentarization" of the squire and the "sportization'' of leisure-time, saying that the people who sent the deputies to the parliament pursued sports in one another's company, motivated by similar habitus components irrespective of their political orientation.r His argument also warns that it would be ill-advised to take parliamentarianism as the cause and sporting customs as the effect, as both phenomena are conditioned by the same structural specificities of 18th century English society. Bourdieu expresses essentially the same relation in the following way: "various existential conditions produce different habituses, which can be simply transferred to diverse areas of practice. In the following, by comparing gymnastic exercises with rowing and fencing, I do not intend to suggest that one stemmed from the other, or that there is some causal relation between them.

This article highlights how turnen, the modernised form of earlier gymnastic exercises, emerged in Hungary in the second part of the nineteenth century. It is argued that although the advocates of the turnen movement are gradually squeezed from the spheres of modern competitive sports, their strategies of expansion are successful: earlier
gymnastic exercises turn into compulsory turnen lessons in state schools. Due to the success of the movement, an intricate web of forces emerges, i.e. the field of turnen is born. As part of the expansion of modernity the obedient, disciplined, adaptable, publicly displayed rational young body becomes the precondition of a planned future.

Football et antisémitisme en Hongrie En Hongrie les équipes de football ont toujours formé, depuis leur fondation à la fin du XIXe siècle, un champ de compétition et de concurrence autant sportives qu'idéologiques, socio-culturelles et politiques. L'article suit les transformations de ce champ, centrées sur la rivalité entre deux équipes de pointe de Budapest-le MTK, défini comme « formation juive », et le Fradi, défini comme équipe « prolo » ou « populaire »-à travers trois périodes : l'ancien régime, le stalinisme et le kadarisme. Les données sur les stratégies sportives des équipes, sur leurs chances de réussite historiquement très variables, sur la composition socio-professionnelle de leurs publics, sur les références idéologiques et les attaches territoriales qui les marquent ainsi que sur les manipulations politiques dont les équipes ont fait l'objet autorisent l'analyse des mouvements de masse souvent oppositionnels et/ou antisémites dont les stades hongrois n'ont cessé d'être le théâtre. Citer ce document / Cite this document : Karady Victor, Hadas Miklôs. Football et antisémitisme en Hongrie. In: Actes de la recherche en sciences sociales.

Mi a magyar? Előadás zenével
What (the fuck) is going on in Hungary?” Vajon miért nincs ellenállás a magyar társadalomban a jelenlegi politikai elittel szemben? Vajon vannak-e mélyebb, történelmi okai ennek a tehetetlenségnek? – bombáznak kérdéseikkel külföldi kollégáim, ha egy-egy konferenciavacsorán egymás mellé sodródunk. Ilyenkor legszívesebben elmenekülnék az asztaltól, hiszen minden porcikámmal beágyazott vagyok abba a társadalomba és kultúrába, amellyel kapcsolatban azt várják tőlem, hogy – úgymond – „kiteregessem a szennyesét”. Ám be kell látnom, hogy az ő nézőpontjukból teljes joggal jelenek meg nemzeti közösségem képviselőjeként, úgyhogy kénytelen vagyok olyan válaszokkal szolgálni, amelyek relevánsak lehetnek egy brit, portugál, román vagy ausztrál (stb.) társadalomtudós számára. S miután ezt a kérdést már sokszor föltették nekem, egyszer csak azon kaptam magam, hogy kiselőadásaim kezdenek koherens jelleget ölteni. Úgyhogy arra gondoltam: talán szerencsés volna hozzáférhetővé tenni töredékes gondolataimat – a Soharóza kórussal együtt, zenés formában.

This book explores the thought of Pierre Bourdieu, one of the most influential sociologists of the 20th century, proposing a modification and extension of his concept of habitus. Building on Bourdieu’s notion of the translational reproduction of social structure – the idea that while social classes move in the same direction, dominant groups are able to preserve their relative power position, thus maintaining the structure of the gap – the author proposes that as social structures change, habitus change correspondingly and thus become plural. Informed by Norbert Elias’ process sociology, this volume offers examples of habitus pluralisation, arguing that this modification of Bourdieu’s thought renders it more suitable for the study of social changes and represents the development of a path that Bourdieu himself had begun to explore in the later stages of his career. As such, it will appeal to scholars of sociology and social theory with interests in historical sociology, process
sociology, social structures, and the thought of Bourdieu.